ezt is hallottam már. pont AJC-től kábé 6 éve, hogy mikor történik már velem valami, azt mondta valakinél fokozatos, valakinél egyszerre.
ez egy jó gumiszöveg, megint csak a nesze semmi, fogd meg jól kategória. csak az hiányzik hozzá, hogy "rajtad múlik".
sajnos én bemondásra senkiről sem hiszem el, hogy "Isten belépett volna az életébe". túl sok olyan embertől hallottam ezt, akinek aztán az élete egészen mást mutatott...
különben pedig, ha a mindenható Isten annyira szíven viselné az emberek sorsát, bizonyára lenne hozzá eszköze, hogy ezt a számára biztosan nem olyan rettenetes falat segítsen lebontani, esetleg valami jelt adni, hogy van valaki a falon kívül.
de mivel ilyesmi nem történik meg, ezért két lehetőség lehet a) nincs semmiféle fal és azon túl b) van valami Isten szerű erő, ami nem személyes, ezáltal sem segíteni, sem megsajnálni nem tud, aki tudja használni, annak működik.
Bocs, hogy beleszólok, mert tök jól beszélgettek, az én álláspontom meg azért más, mint a tietek. Csak nem bírom megállni, és kérlek, csak egy véleményként vedd, nem kell elfogadni, úgysem rajtam múlik, talán még rajtad sem, hogy Isten mikor szólít meg.
Van egy rettenetes fal Isten és az emberek közt, a szívünkön, lelkünkön, szellemünkön, mi sem lebontani, sem átugorni nem tudjuk a magunk erejéből. Össze kell törnie, többnyire a körülmények, a sóvárgásunk, az elégedetlenségünk, a reménytelenség aprítja fel szép lassan. Vagy éppen gyorsan, egy katasztrófahelyzettel. Ha nem marad semmi, aminek értelme lenne, akkor tud általában belépni Isten az életünkbe. Ez van, akinél baromi nagy katarzis, van, hogy egészen csendes és természetes, te is annyiféle bizonyságot és átélést hallottál erről. Szóval nem olyan nagy baj az, ha az ember kezdi elveszteni az élet értelmét. De elég nehéz érzés, főleg, ha soká tart. Nekem nagyon kemény volt:)
Egy kis szellemi "testmozgás" kinek árthat? Érdekes fejek a fórumról ( Takaritó, Silvermen, Villámló, stb. jó kis témák megvitatása, eszmecseréje. Közben ropi, mogyoró, stb. )
ők is csak reménykedtek valamiben, mint mindenki. ki Jézus visszatérésében, ki Buddhában, mások meg AJC-ben.
sorsuk azonos: reményeik nem teljesültek, vagy csalódtak, vagy reményükkel együtt halnak meg.
nincsen a világon semmiféle csoda, semmiféle rejtély, csak módszerek a túlélésre, melynek egyik eszköze a hit és a remény, melyek ideig-óráig elodázzák a magányt, amit sokan egész életükben, de végül a halálkor mindannyian érzünk majd.
a preterizmus csak egy kísérlet az emberiséget egyre jobban eluraló fatalizmus és világvége várakozással szemben, de az emberi természet ellen nem győzhet, az ember lelke mélyén rab és megváltást vár.
az egyszerűbb lelkek nagy csinadrattával és csodákkal képzelik, a bölcsebbek belülről, csendben, de mindannyian tévednek: nincs itt semmiféle megváltás, csak eszközök, hogy az a pár évtized valahogy elmúljon, jöhessen végre a nyugodt nemlétezés, a Tűznek tava.
félreértés ne essék, bölcs soha nem voltam, csak reálisan szemlélem, hogy mit láttam másokban és önmagamban.
hiábavalóságot látok, az elpocsékolt hónapokat, éveket, melyeket légvárak építésére fordítottam, ahelyett, hogy az életemet a látható és érzékelhető, örömet okozó lényeknek és dolgoknak szenteltem volna, mert nincsen semmi más ezeken kívül.
polcaim rogyadoznak az ígérgető könyvektől, a fejem tele van az ígérgető szavaktól, mások szép példájától, ellenőrizhetetlen meséitől, megvilágosodásától, és soha nem teljesülő vágyától, hogy egyszer egy ilyen embertől szemtől-szembe választ kapjak.
többre azonban nem telt tőlem sem, írtam én is egyet, de megélni, meglátni nem tudtam soha. igaz én legalább nem gazdagodtam meg mások pénzre váltott keserves és be nem teljesült reményeiből.
Nekem nem kell neked bizonygatnom, hogy ott voltam, és megtapasztaltam, ami több puszta véleménynél. Én tudom ezt és ennyi nekem elég. Te pedig hidd azt, hogy már a vélemények felett állsz.
Amit te és még néhány, Christiant itt védő ember csinált, az eddig nem volt több, mint bizonyítékok nélküli vélemény. Ami egyáltalán nem baj, hiszen sokótok tudja ezt, ráadásul rengeteget segítettetek nekem is abban, hogy megmérjem magam, vajon összekeverem-e a valósággal és elhiszem-e a nekem tetsző véleményeket. Csak így tovább, és köszönöm!
Amit te és még néhány, Christiant itt szidó ember csinált, az eddig nem volt több, mint bizonyítékok nélküli vádaskodás. Ami egyáltalán nem baj, hiszen személy szerint pl. nekem rengeteget segítettetek abban, hogy megmérjem magam, mennyire vannak még rám hatással az ilyen dolgok, mennyire hiszek vagy nem hiszek a véleményeknek. Csak így tovább, és köszönöm!
Nekem csak ismerőseim voltak ott, annyit tudok róla.
Nem tudom eldönteni, hogy csak adod az ostobát, vagy tényleg faék szinten mozogsz. Ha nagyon akarnál, utána tudnál nézni annak, hogy mi az a tantra, és milyen óriási múltja van. Te csak hallottál róla valamit, és az intim szóból a swingerre, és b@szásra asszociáltál. Tudod rossz, aki rosszra gondol. Ebben a táborban főleg párok voltak és a szexuális energiák kezelését, a férfi és női szerepeket, viselkedéseket tanulták.
De teljesen feleslegesen írom ezt, amilyen szellemi légkörben te mozogsz, abban ezek idegen dolgok, és én ezt megértem. Arra a szintre is el kell egyszer jutni, hogy nem undorítósátánozzuk le más kultúrák módszereit, de ez még a lentiek szerint igen távol van hozzád.
