igy van, totál hülye kifejezés, mikor valójában a palaelolithikumi, és neolithikumi őseink története és kicsit a calcolithicum is azaz a KM őstörténete
tágabb értelemben ide véve a KM-et kivülről gazdagito népcsoportok palaeolithikumi és neolithikumi történetét is. .
komolyra fordítva, hülye kifejezés ez a magyar őstörténet, használják sokan a magyarok 896 előtti történetére, de inkább nem kellene, a topiknyító ezt jobban átgondolhatta volna annak idején
Az időpont 2003. augusztus 18. A helyszín Balatonkeresztúr-Réti-dűlő, az éppen ekkor épülő M7-es autópálya nyomvonala, ahol régészek egy csoportja közel 45 000 négyzetméternyi területet tárt fel 18 hónap alatt.
A rézkortól a középkorig számos tárgyi lelet és emberi maradvány került elő, amelyek sorában különösen fontos egy nyolc fő nyughelyeként szolgáló tömegsír, valamint az ettől kissé távolabb fekvő temetőrészlet és az itt napvilágot látott női temetkezés. Az epizódból többek között kiderül, hogy miért kapott különleges figyelmet a leletek sorában a szakemberek által Jelenának nevezett, a bronzkorban, 4000 évvel ezelőtt élt nő, vagy hogy miért segített a COVID-19 pandémia a róla felmerült tisztázatlan kérdések megválaszolására.
A 35–45 éves korában elhunyt nő maradványai már a feltárás idején is kivételes számítottak, hiszen a korszakban nagy értéknek számító apró réz vagy bronz ékszerekkel temették el, és koponyája szinte teljesen épen maradt az utókorra.
Ezáltal, s a legutóbbi évek rendkívül fejlett genetikai vizsgálatainak segítségével róla készülhetett el Kelet-Közép-Európa első női bronzkori arcrekonstrukciója 2021-ben.
A leletből kinyert DNS alapján egyedülálló módon nem csupán a nő vonásaira, szemének, hajának és bőrének színére, hanem fizikai, valamint mentális egészségi állapotára, esetleges betegségeire is következtethettek a kutatók: alapvetően kreolosabb bőrszín, sötétebb tónusú szőkésbarna haj jellemezte, arca szeplős lehetett; szemszínét kék és barna pigmentációért felelős gének egyaránt alakították. Úgy tűnik továbbá, hogy Jelena genetikai hajlamot mutatott a skizofréniára.
Az eredményekből tudományos publikáció készül, amelyben az elkészült arcrekonstrukcióról és a szóban forgó népcsoport történetéről is bővebb lehet majd olvasni.
Citromos almaborra hajaz az íze - őssört főztek a csehek
Cseh tudósok úgy döntöttek, hogy egy 3000 éves recept alapján elkészítik a sört, amit korai elődeink ittak. Az ősök nem hagyták hátra ugyen ennek részletes leírását, de visszamaradt utánuk valami más, amiből kiindulva a kutatók - gyakorlatilag a rántottából visszaállított tojás metodikáját felhasználva - mégis célt értek.
A kiindulópont az a bronzüst, amit 2017-ben találtak a földbe ásva az erdőben a kelet-bohémia Kladina falu mellett. Az edényt a napkorong és hattyúk képével dekorálták és vélhetően az isteneknek ajánlották fel azzal, hogy a földbe ásták.
Martin Golec archeológus elmondása szerint Európa más részein is találtak hasonló üstöket, ugyanakkor a cseh kutatók az elsők, akik valami olyasmire is ráakadtak, ami arról árulkodik, mire használták az edényt. Alaposabban megvizsgálták a belső falát, amelyen maradványokra bukkantak. Elsősorban az üst alja bizonyult érdekesnek, amelyben üledék volt.
Ebből mintát vettek, és arra a következtetésre jutottak, hogy gabonából származik, ezen belül sikerült azonosítaniuk a köles maradványait. Emellett különféle gyógynövények nyomaira bukkantak, aminek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az üstben keserű, gyógynövényeket tartalmazó sör készült.
Ezt követően Lukáx Kucera, az Oomouci Egyetem vegyésze úgy döntött, hogy a hátramaradt anyagokból kikövetkeztethető recept alapján kifőzi a 3000 éves sört. A fő alkotóelemek a köles, az üröm és a természetes élesztő, illetve gyógynövények. A kutatót a belga lambic sör ihlette meg, amelyet nyitott kádakban hagynak természetes módon érlelődni, majd hosszú ideig hordókban tárolnak.
A 3000 éves recept alapján készült sörnek jellegzetes, az almaborra, illetve a borra emlékeztető, savas íze van, azaz ennyiben eltér a sörtől. Eközben a színe olyan, mint a söré, a szaga, mint az almaboré, illetve a citroméra emlékezetet még. Aki arra jár, a Kelet-bohemiai Múzeumban, Pardubicében tekintheti meg az üstöt, amelynek üledékéből "visszacsinálták" a benne főzött sört.
Azért a szerzők sem tudták kivonni magukat a mainstream felfogás hatása alól! Elárulja ezt az Orrorin tugenensis felegyenesedett testtartásáról szóló állítás! Minden négylábú fel tud egyenesedni, melyik mennyi időre, még az elefánt is (talán a víziló, orrszarvú nem tud), pláne a majmok. Sőt pár lépést is megtudnak tenni, főleg futólépésben, de ez nem állandó póz! Az emberé pedig az! Mivel nemcsak felegyenesedni képesek, hanem így járni/futni/ tevékenykedni. S ez az egész csontváz átalakulásával jár, nem csak az alsó végtag ízületeinél (medence, gerincoszlop, mellkas, mellső végtagok, sőt a koponya helyzete és alakja is).
Hatmillió éves, emberfélétől (hominidától) származó lábnyomokat találtak Kréta szigetén. Ezek a legrégebbi ilyen ismert nyomok – közölte a német, svéd, görög, egyiptomi és angol kutatókból álló szakértői csoport.
A fosszilizálódott tengerparti üledékben talált lábnyomokra a krétai Trakhilosz falu közelében bukkantak, erről először 2017-ben számoltak be a tudósok. Geofizikai és mikropaleontológiai módszerekkel sikerült most megállapítani a korukat: 6,05 millió évben határozták meg. Ezzel ez a több mint 50 lábnyom a legrégebbi ismert bizonyítéka annak, hogy emberihez hasonlatos lábat járásra használtak – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő portál.
A kutatást a Tübingeni Egyetem Senckenberg Kutatóintézetének szakértői, Uwe Kirscher és Madelaine Böhme vezették, az eredményekről a Scientific Reports című tudományos lapban számoltak be. „A nyomok majdnem 2,5 millió évvel régebbiek, mint azok, amelyeket a tanzániai Laetoliban találtak és az Australopithecus afarensisnek tulajdonítanak. Ezáltal a trakhiloszi nyomok ugyanolyan korúak, mint a felegyenesedve járó Orrorin tugenensis nevű emberféle Kenyában talált fosszíliái. Ehhez a fajhoz köthetően azonban eddig csak combcsontot találtak, a lábfej csontjait és lábnyomokat nem” – mondta Kirscher.
A krétai lelet korának meghatározása új fényt vet az emberi járás korai, több mint hatmillió évvel ezelőtti evolúciójára. „A járásra használt legrégibb emberi láb talppárnával, erőteljes nagyujjal és egyre kisebb párhuzamos oldalsó ujjakkal rendelkezett. A talp rövidebb, mint az Australopithecusé. A boltozat nem volt még hangsúlyos, a sarok keskenyebb” – mondta Per Ahlberg, az Uppsalai Egyetem tudósa, a tanulmány társszerzője.
Hatmillió évvel ezelőtt Krétát és Görögország szárazföldi részét összekötötte a Peloponnészoszi-félsziget. Böhme szerint nem kizárható, hogy kapcsolat van a lábnyomokat hátrahagyó előemberféle és a kutatócsoportjuk által néhány évvel ezelőtt azonosított hominida, a Graecopithecus freybergi között, amelynek fosszíliáit 7,2 millió éves üledékben találták csupán 250 kilométerrel távolabb, Athénban.
Erről olvastam, a legérdekesebb megállapítás az volt hogy lótej fogyasztása tette lehetővé nagy távolságok gyors megtételét, így jutottak el a Fekete-tengertől egész Mongóliáig.
2015 körül hosszabban volt szó a ló háziasításának kérdéséről. Akkoriban többen is azon a véleményen voltak, hogy a kazahsztáni Botaj-kultúra népe háziasíthatta a lovat elsőként. Azóta kiderült, hogy ők az ún. przewalski lóval hozhatók kapcsolatba, és a kerámián talált zsírlerakódás sem lótejtől származik. Így a lótartásuk, ha egyáltalán az volt, akkor sem foglalta magában a lovak fejését, tejük fogyasztását.
A föntebbi publikáció azt állítja, hogy a steppén legkorábban a kora bronzkorban indult meg a lovak tejének a hasznosítása, s ez a pontuszi-kaszpi lapályon történhetett. Érdekes még az, hogy a távol-keleti pusztákon a legújabb bizonyítékok szerint Kr. e. 1200 előtt nem valószínű, hogy fogyasztottak lótejet, illetve vélhetően nem is lovagoltak még.
Ugyanakkor az sem érdektelen, hogy a volga-vidéki népesség a kora bronzkor előtt nem fogyasztott egyáltalán tejet, pedig ezen steppei népesség neolitikus földműves eredetű "szomszédjai" már fogyasztottak tejet, még ha nem is lóét.
Nincs rá bizonyíték - egyelőre - hogy a finnek és a magyarok ősei is valaha is szoros genetikai rokonságban éltek volna.
Hangsúlyozom, hogy egyelőre, mert egyelőre ilyen időmélységbe lenyúló genetikai vizsgálatok nem történtek, másrészt pedig - mint Teremburáját is állítja - jelenleg még igen csekély és töredékes az ismeretanyagunk a csekély mintaszám miatt...
Ezen a téren nem is fogunk tisztán látni addig, mig minimális mintaszámból próbálnak következtetéseket levonni a genetikusok! Egyrészt, mert a DNS szekvenálás nem úgy megy mint a helyszinelő sorozatokban (leveszed a DNS mintát, berakod egy kis fiolába, valamit öntesz rá és berakod a gépbe, ami rögtön kiadja az eredményt!), hanem hosszú előkészítő munka eredménye, hogy bekerüljön a készülékbe. Másrészt, az őslénytanban egy új faj azonosításához elegendő egyetlen csont is, ha az jellegzetes diagnosztikai jelelget mutat, mivel ezek általánosan jellemzőek a fajra. Az azonos fajhoz tartozó, de populációként eltérő genom változatok viszont nem mutatnak túl a fajon, s mozaikosan lehetnek jelen. Egy pl. a lappokra jellemző haplotipus jelenléte egy hazai sírból csak azt igazolja, hogy abban a közöségbe valahogy bekerült egy ilyen egyed, de ebből már nem lehet arra is következtetni, hogy a populáció többi - ismeretlen része - is hasonló lett volna!
Egy másik modell szerint ebben a hatalmas övezetben eredetileg különálló, egymással nem vagy csak téávolról rokon törzsi nyelvek forgataga volt, ezek között a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fokozódásával egyfajta kiegyenlítődés, konvergens fejlődés ment végbe, amelynek eredményeképpen ezek a nyelvek mintegy kvázi rokoni kapcsolatba kerültek egymással, létrehozva az uráli nyelvcsaládot.
Nyelvek nem keverednek -- mint a gének --, legfeljebb kölcsönöznek egymástól, bármilyen combosan.
Igen, erről már régen olvastam, amikor átszakadtak ezek a földgátak a jégkor végén, egy villámgyors folyamat volt, egy igazi katasztrófa volt az ott élőknek, rengeteg halálos áldozata lehetett a betörő cunaminak.
Az uráli (finnugor + szamojéd) népekre vonatkozó relatíve új elmélet szerint az uráli népek ősei az utolsó eljegesedés végén a jéggel borított terület déli szegélyétől délre éltek egy óriási hosszúságban elnyúló ún. perigaciális (tkp. "a jég peremén lévő") sávban.
Gyakorlatilag a mai Lengyelországtól az Urálig, sőt azon is túl, egészen az Ob, sőt talán a Jenyiszej folyóig.
Az ősi proto-indoeurópai népességtől északra helyezkedtek ez ezek a vadász-gyűjtögető népességek.
Nem volt tehát egy szűk földrajzi régióra korlátozódó uráli őshaza, amint azt a finnugorista nyelvészek évtizedeken, sőt évszázadokon át bőszen hirdették és keresték.
Ősnyelvészetileg két lehetőség van a fenti élettér-modell alapján:
1.) Egy hatalmas kiterjedésű dialektus-láncolat húzódott a Visztulától az Obig, a szomszédos dialektusok között csak csekély, deaz egymástól távolabbi dialektusok között már jelentősebb eltérésekkel. A dialektus-láncolat két végén lévő dialektusok meg már teljesen érthetetlenek lehettek egymás számára. Később, már a késő neolitikusmban és a fémkorokban indulhatott meg ebben a nyelvészeti övezetben az ún. "tömbösödés", amely az uráli övezetben 5 alapvető nyelvi tömb kialakulását eredményezte: 1.) finn, 2.) volgai, 3.) permi, 4.) ugor, 5.) szamojéd
2.) Egy másik modell szerint ebben a hatalmas övezetben eredetileg különálló, egymással nem vagy csak téávolról rokon törzsi nyelvek forgataga volt, ezek között a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fokozódásával egyfajta kiegyenlítődés, konvergens fejlődés ment végbe, amelynek eredményeképpen ezek a nyelvek mintegy kvázi rokoni kapcsolatba kerültek egymással, létrehozva az uráli nyelvcsaládot.
A természeti környezet topikba tettem be tegnap egy linket, az megmagyarázza mind Doggerland eltűnését, mind a Földközi-tenger és a Fekete-tenger közötti földgát kataklizmaszerű átszakadását és a két tenger vízszintjének hirtelen kiegyenlítődését, amely hatalmas kiterjedésű partmenti területek víz alá kerülésével járt. Ennek a szellemi lenyomata lehet Noé és a vízözön története a Bibliában?
A térképen érdekes, hogy Anglia és Írország északi része, Skandinávia, a Baltikum, Lengyelország északi része jég alatt van. A Dánia és Anglia közti tenger helyén szárazföld van, a Doggerland. A Horvátország és Olaszország közti rész szárazon van. Szardínia és Korzika egy sziget. A Kaszpi tenger nagyobb. Görögország és Törökország közt szárazföldi összeköttetés van.
Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének (CSFK FGI) munkatársai vezetésével nemzetközi kutatócsoport vizsgálta az utolsó jégkorszak őshőmérsékleti és csapadékviszonyait a Kárpát-medence déli részén.
A kutatást löszüledékekben megőrződött csigahéjak vizsgálatával és a közeli mészkőfülkékben lévő cseppkőkérgek stabilizotóp-összetételei alapján végezték. A kutatók legújabb eredményeikről az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) által kiadott Paleoceanography and Paleoclimatology folyóiratban publikáltak tanulmányt – közölte az ELKH csütörtökön az MTI-vel.
Ezek révén kirajzolódik, hogy a hirtelen felmelegedések (interstadiálisok) során a nyarak szárazabbak és melegebbek voltak, de a teljes év (és főként a téli időszak) nedvesebb volt, míg a stadiális időszakok (hideg időszakok) jóval hidegebbek és éves szinten szárazabbak voltak, ami kedvezett a porfelhalmozódásnak.
Mindezek a gyors éghajlati változások kapcsolt óceáni-légköri átrendeződéseknek voltak köszönhetők, ami arra utal, hogy a jelenkori globális felmelegedés során az Észak-Atlantikum óceáni áramlásaiban esetlegesen bekövetkező változás jelentős hatással lesz hazánk éghajlatára – foglalták össze a kutatás eredményeit.
Egy bronzkori férfi arcának rekonstrukciója, 1921-ben találták útépítés közben Angliában, 2200 éve élt, a Bell Beaker kultúra tagja volt, fogszuvasodásban szenvedett, alultáplált volt, ezért nem érte el a lehetséges magasságát, 25 és 35 éves kora közt halt meg, elég szegényes temetést kapott, egy pohár volt a lábánál és néhány csiga a fejénél.
