Keresés

Amikor a haszon szerzése éltet, neki ajándékozom a gondolataimat a haszonszerzésnek

És minden gondolatomat féltem, nehogy valami elrabolja a gondolataimat

Pedig, ha látom a hasznomat a Földön, mennyivel inkább megérthetem azt az égre

És ha számba veszem a földi életem számát, és azt, ami utána következik, semmilyen aránnyal nem tudom leírni a végest a végtelenséghez

És ugyan a gondolataim az enyémek, csakhogy azok számon vannak tartva

És ugyan mi a költsége annak, ha azokat megosztom Veled?

Teret engedve Neked, hogy értésemre adj

Félek, hogy elveszel, holott nem veszel el semmit, hanem magam vagyok az, aki adok

És abban már megtörténik, hogy kapok

A föld percentet számol, de Te inkább szorzol

Hogy befelé nézek, ugyan magam lennék abban a tolvaj?

Csakhogy bentről teli zsákkal térek vissza, ki mondhatná arra, hogy elvesztek?

Számolok, és számolok, hogy meglegyen a nyereségem

Ugyan mért félek attól a gondolatomtól, aki hoz nekem?

Mért is féljek attól a gondolattól, aki ad az Istennek

Vagy inkább attól félek, hogy megértem a gondolatait?

Hát hogy kihasználjam az Isten gondolatait, azt csak egyféleképpen tehetem, hogy befogadom, és személyesnek veszem

Hol is lehet Dávid király gazdagsága?

Csak nem a gondolataiból eredtek?  

Mikor egy fiú és egy lány szerelemre lobbannak egymás iránt, akkor még feltehető az a kérdés, melyikben él jobban a szerelem

De teljesen feleslegessé tehetik azt a kérdést abban, amit a másikért tesznek

Mert abban olyan boldogsághoz juthatnak az öreg korukra, amit a fiatal még nem tudhat

Isten iránti szeretetemben meg az biztos, hogy Ő jobban szeret engem

Így amit megteszek, az lesz az, ami egészen szorosra húzza köztünk a szeretet kötelékeit

Hogy felismerem a szeretetét irántam, az természetes

De abban még nincs részvételem

Hanem amit megteszek érte, abban válok részessé

És nem kell sok, hogy megértsem, nem tudok Neki olyat adni, ami ne lenne az övé

Hanem amit másoknak adok, azt veszi úgy, Neki adtam

És bennem sem alakult ki máshogy a szeretet, mint amit másoktól kaptam

Persze egy ideig fényezem magamat, mintha én lettem volna az, aki adott

Hanem sokkal inkább a felismerésem azt hozza el, hogy előttem a lehetőség, hogy adjak

De nyilván az úgy van, ha azt kísérem át az út másik oldalára, aki nem akar átmenni, az inkább hasonlít a gyűlölethez

Ezért szükségem a türelem, aki maga nem más, mint a második érdemszerző, hogy engedjem a sorsomat, hogy elém lépjen

És majd megragadjam az alkalmat, ami éppen a számomra alkalmatlan, azzal téve koronát a választásomra

Magam meg addig is keresem a számomra alkalmasat

Ha nem ismerem a meleget, mégha egészen körbe is vesz a hideg, nem mondhatom, hogy ismerem a hideget

Majd amikor megismerem a meleget, azzal fogom felismerni az engem körbevevő hideget

És amíg nem ismerem a meleget, addig hiába is mondod el nekem, miből áll

Viszont amikor elmondod, hogy hol tapasztalhatom, ha nem megyek el megismerni, attól kezdve vessek magamra

A melegben lesz a számomra nyilvánvaló, hogy a hideg feleslegesen szenvedtet meg engem, hiszen kikerülhetném

Hogy azt a hideget, ami átjárja a világot, hiszen a szívemet is átjárja, azt kikerülhetném, ahhoz a felismerésemhez nyilván a megismerés tartozik

Az a megismerés meg nem helyhez kötött, hanem a szívem melege

Ami pedig ott van az első, és a második törvényben

Amelyek felolvasztják a szívemet lekötöző jégtömböt

És az első törvény az, amit a legkönnyebb megtartanom

Annál nincs könnyebb

A második törvény betartásához majd abból merítek erőt

Sokat kell noszogatnod engem, sőt meg kell fognod a karomat, hogy magaddal vonj, hogy felismerhessek

Ugyan ki ne ismerné, hogy hogyan lehet ellentűzzel a pusztító tűzvészt megfékezni?

És ugyan ki ne tette volna meg már ezt ezerféle módon?

Mint ahogy a Sátán tüzét is, a gyűlölködés tüzét is a Szeretet tüzével a legkönnyebb kioltani

Pásztorok!

Emlékeztetnem kell titeket arra, hogy az imán, és a megbeszéléseken kívül, gyűljetek össze egy oltár köré, és egy hangon ünnepeljétek a Liturgiát

Hogy megadhassam a béke idejét a világnak

És ugyan kérdezheted, ki tanúsítja a kérést? – az tanúsítja, aki maga a csend Tanúja

https://pestbuda.hu/cikk/20231001_szobrot_allitottak_pio_atyanak_a_xi_keruletben

Azt könnyen belátod, és megértesz engem, hogy amikor egészen könnyen szerzek valamit, az nem sok értékkel bír a szememben, és ha elveszítem, nem hullatok érte könnyeket

És amikor a jó képességeddel vagyont szerzel, könnyen teszed, hogy elherdálod, és benned a gondolat, ha egyszer könnyen szereztem, akkor másodszor is könnyen megszerzem

És amikor látsz valakit, aki mindenért megküzd, izzadságát adja, az ragaszkodni fog mindahhoz, amit szerzett, és nemigen lehet rávenni őt arra, hogy pazaroljon

És belátható, inkább a jó képességű lesz a felelőtlen, aki meg küzd, hogy megértsen, az inkább hűséges

És az aki lelki értelemben könnyen felismer, az is így gondolkozik, de nincs igaza

Mert a felismerés az egyrészt a Tanítások, másrészt a Kegyelem, de a hűség abban nem más, mint a tiszta élet

Hogy azt gondoljam, másodszor is könnyen megszerzem azt, amit elsőben könnyen megszereztem, az nem lesz úgy

Hiszen utánam nyúl a sötétség, és másodszor már nem lesz velem szemben óvatlan, és mielőtt észrevenném, már meg is kötözött

Ezért ne csodálkozz azon, hogy akitől sokat lehet várni, az magasabb küszöböt lépjen, hogy a nehézségeiben meggyökerezhessen benne a hűség

A szellemben és igazságban, az nemcsak megértés, hanem tiszta élet

Így ne hitessen el az értelmed, hanem igazolj a gondolataidban és a tetteidben

És amikor az ítélkezés késztet, az nem a Lélek, hanem az önösséged

És hogy az ítélkezéseimben úgy szólítsalak meg, hogy Uram, Uram, arra nem lehet más válaszod, nem ismerlek téged, pedig azok a gondolataim, hogy értek

Mikor mások konokságával találkozol, gondolj arra, ha konok volt a mélységében, akkor majd kitartó és állhatatos lesz a magasságában

Arra ne gondolj, hogy a konokságot meg tudod törni, mert annak sokkal mélyebbek a gyökerei, mintsem esélyed lenne azt megváltoztatni

Hanem Aki meg tudott változtatni téged, Ő tudja a konokságot átvinni állhatatosságba

És amikor felismered, hogy az akaratára van szükséged, hogy egy lehessél abban, akkor abban ami a szükséged, az a rugalmasság

Hiszen ösztönöz, és annak a követése az rugalmasságot igényel

Minden nap, minden órájának minden percében, és minden pillanatában

Mindig megkérdezi az akaratodat

Hogy tudatossá válhassanak a döntéseid

És abban sokkal többé válsz, mint az egész teremtett világ az ő lekötözöttségében, hiszen a lényeget tekintve nem választ

A teremtettből nem teremtetté válva

Lekötözöttségből szabadságba lépve

A szabadságnak meg az első lépése az nem más, mint a kérdés, aki meg már önmagában rugalmas  

Ha még nem jártál térdig érő és közben még szakadó hóban társaiddal, akkor tedd meg

Egész egyszerűen a tapasztalásért

És mennyivel könnyebb hátul menni

Arra lettem rendelve, hogy kiáltsam a letérőnek, hogy lépjen a taposott ösvényre, hogy ki tudjon tartani

Azon az ösvényen nem jár más elöl, hanem a Keresztre feszített

És ha még nem tapasztaltad, akkor csak elbeszélésből tudhatod, de ha eltöltött az élet lángjával, akkor tudod, Aki elöl jár, nem más, mint a Vőlegényed

És nem egyszerűen papírra vetve, hanem megélve a Nász magasságait

Aki a nyomába lép, az megéli azt, amit nehéz, sőt lehetetlen elképzelni

Amikor a Szívébe fogad

És amint a lány, és a fiú egymás iránt lángra gyúl, és egymásban lelik az örömüket, úgy a Szavad teszi ugyanezt velünk

És amint a lány ékesíti magát, úgy ékesítjük magunkat, hogy minden gondolatunk, és cselekedetünk tetszést találjon Nála

És nem az van, hogy egészen messze előttünk halad, hanem jelen van a Lelkével

Hogy már elkezdjünk szégyenkezni azért, amit kapunk, és meg nem szolgáltunk

És ugyan azt gondolnánk, hogy úgy szereti, hogy megmondja

De valójában a Lelkében szereti, Aki összeköti magát a hitünkkel

Így nem teszünk mást, haladunk a megtalált nyomokban, leküzdve a hó ellenállásait, és mégis örvendezés közepette, hiszen oly sokat látunk, sőt már virágzó kertben sétálunk

És amint a lány után járunk, telve erővel, ugyanúgy erővel járunk

És amint eltölti a gondolatainkat, úgy adja a Szava, hogy eltelünk gondolataival az örömében

És az kétfelé választja az értékest, az értéktelentől

Az értékes vonzásában, az értéktelen közömbössé válik

A keresztre feszített és feltámadt Krisztus elküldte az Ő Lelkét, hogy az életünk legyen

És ugyan mi az a kétezer év, ahhoz az akaratához képest?

Felébresztett, és megtartott egy maroknyi maradékot, hogy visszatartsa az igazságos kezét

Ha nem lenne igazságos keze, akkor irgalma sem létezhetne

A Lelkét meg elküldte a vizek fölé, hogy ahol meglát egy ébredező életet, annak életet adjon

És ugyan a sötétben is bennem ég a parázs, ami képes lángot fogni, de mégiscsak az van, hogy azt akarom, vagy nem foglalkozok az életemmel

Pedig ha tudnám, milyen értékes lehet egy órám a Földön, akkor ragaszkodnék az egészségemhez, hogy hosszú földi életem legyen, hogy boldoggá tehessem magamat az örök életbe

És minden pillanathoz ragaszkodnék, ami még adhat

Ahol mellém állhat a Lélek

A gondolataim jönnek, és mennek, de ugyan hol van az a gondolat, amelyikkel késztetem a Lelket, hogy életet adjon nekem?

És nyilván az a gondolat nem értékes, amelyik jön, de nem marad

És mikor a szememet az égre emelem, de a gondolatom lent marad, ugyan mit érhet nekem az a tekintet?

A gondolatok jönnek, és mennek, és azt gondolom, meg tudom őket fogni az akaratommal

Ha felülről nem kapok segítséget, elbukok

Mint ahogy az alulról jövő gondolat, az elbuktat

Hát hogy gondolataim foglalkozzanak a gondolataimmal, tehetem, sőt az felismertet engem

És nyilvánvaló, hogy az a felszólítás, hogy vizsgáld meg magadat, az nem kezdődhet mással, minthogy megvizsgálom a gondolataimat

Hiszen a tetteim sem mások, mint a gondolataim kezei és lábai

És amíg megtartom a gondolataimban az értéktelent, addig a kezei és a lábai újra nőnek

Medjugorje, 2023. november 25.

"Drága gyermekek! Ez az idő legyen átszőve békéért való imával és jócselekedetekkel, hogy érezhető legyen a Béke Királyára való várakozás öröme a szívetekben, a családjaitokban és a világban, amelynek nincs reménye. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

A Kegyelem jön, és betakar téged, és attól kezdve keresed a Társaságát

És akkor rád árasztja a Tanításait

Elvezet a testvéreidhez

És a testvéreid tartanak majd meg Benne

Ha viszont megkülönböztetsz bennük, akkor visszavonja a kegyelmeit

Ezért ne azt kérdezd, hova ment, hanem mit tettem, és mit nem tettem, hogy távolabbra lépett tőlem

Attól kezdve, hogy megmutatkozik nekem, attól kezdve könnyű szeretnem

De a testvéreimben szeretnem, az nem megy máshogy, csakis a lemondásaimban, hogy lemondok a nagyságomról

A Kegyelem jön, és magához emel, most meg tőlem várja, hogy a testvéreimben meglássam

Hogy betűket rajzoljak a pontjaid alá, azzal nem sokat tettem

Hanem hogy betűket rajzolj a pontjaim alá, azzal mindent megtettél

Ezért csak ösztönzést hozok a számodra, hogy ma valamit cselekedj, hogy találj egy gondolatot

Könnyű a feladat, hiszen a Minden adott a számodra

Miként az acélt a melegkovácsolás szívóssá teszi, úgy a fájdalmak és a nehézségek győztessé teszik az alázatos lelket

Mint az ínséges talajon, szélviharoknak kitett fa törzse, olyan lesz az a lélek

És amint a hidegalakítás alapvetően kikeményíti az acélt, olyan lesz a gőgös lélek, amelyik szívét még nem melegítette át a szeretetet, rideg marad minden behatással szemben

A gyereknevelésben a mindent megengedő, ajnározó szeretetnek nincs köze a valódi szeretethez

Távol tartja tőle az alázatot, hiszen nem melegedett fel a szíve

Egyedül csak nagyon óvatosan adagolt szenvedés az, ami át tudja törni a kialakult gőgjét

A jó mértékkel mégis valódi szeretetben tartott nevelés, alázatot ad, mindent magad, hogy a szülő örömét lelje majd a már felnőtt gyermekében

A Lélek jön hozzánk, hogy elárasszon minket az erényeivel, és mi vagyunk azok, akik az alázatunkkal magunkhoz engedjük, vagy a gőgünkkel távol tartjuk magunktól

Természetünknél fogva a könnyebb utat keressük, hiszen annak is van jó mértéke

Mikor Isten Szavát vesszük, hogy elnyerjük a tökéletességet, bár a Szávában ott a tökéletesség, de az, hogy vesszük, az önmagában számunkra nem a tökéletesség

Hanem amikor egyesülünk a Szavában

Azt pedig nem sikerrel lehet megmérni, hanem áldozattal

Ami pedig ott van nap mint nap az arra alkalmatlan időben

Így a legrejtettebb áldozat válik az érdemszerzőbbé

Mért is ne hallgassunk ma a tanítvány szavára, amikor azt mondja, hogy az Úr az

Hogy mint Péter belevessük magunkat a vízbe, hogy Elé menjünk

Hogy belevessük magunkat a vízbe, azaz gondolatok közé

Vagy mi is azt tegyük, hogy ráálljunk a vízre, és megtartson minket Jézus gondolata

És ugyan a felismerés együtt jár a tapasztalásokkal, de mért is ne rövidítsük meg az utat addig, amikor már megtart bennünket a víz

Mert Jézusban megtaláljuk a Méltót, és magunkban a méltatlant

És az arra késztet, hogy elmondjuk a méltatlanságunkat

Csakhogy már kiléptünk a felismerésbe, azaz arra, az Isten egy-egy gondolata vagyunk, és mint gondolata, tökéletesek vagyunk

Méltatlanságunk abból fakad, hogy éppen kiléptünk a muszájból, ami evés, ivás, nemzés, és a muszáj önzése

Szabadságba léptünk, mint Isten gyermekei

Ugyan úgy vagyunk, hogy mondják el nekünk, de abban számunkra nincs semmi, ami részünkre önmagában kiemelő

Hanem abban van a növekedés, amit magunk találunk, és ásunk ki

Ami abban kezdődik, hogy engedelmesség

Aki abban marad, hogy nem akarja a tapasztalásokat, az benne marad a muszájban, amit úgy kap, hogy amit adott, abban részesedjen

Ha meg abban vagyok, hogy inkább a vonzásból értsek, kiemelem a gondolataimat a vizek fölé

Papom vagy te Melkizedek Rendje szerint

Nem sok segítséget kaphatsz, ha csak nem a Lélektől

Hogy ujjongva repessen a szíved

Hogy Jézusban felismerd a Főpapot Melkizedek Rendje szerint

Nincs benne titok, csakis az értetlenségem

Mikor az az értékrendem, hogy többet nekem, hogy még több kényelmet nekem, hogy kiszolgáljanak, hiába tudok a föld szemének tetszeni, de valójában csúf vagyok

És amikor egyszerűségben élsz, és szerénységben, látszatra nincsenek messziről látható műveid, és megelégszel az eléggel, alázatod fent ragyog

Hogy látszatra sokat tudsz felmutatni a földnek, az semmit sem ér az égben

Ugyan a bőségbe élő is lehet szerény, és alázatos, és a nincstelen is lehet gőgös, elveszejtőjük az, hogy nem kérdeznek, és a megmentőjük a kérdés

Az önmagában semmi, amit a földnek építek, ha nem lesz a bálványom, nyugodtan építhetem

Hogy a szívemet a földnek adom, nem adom másnak, mint az elmúlásnak

Hogy a szívemet az égnek adjam, tehetem

Ha odaadom magamat az egyiknek, vagy a másiknak, mért is ne értsem meg a választásomat

Hogy elhiggyem azt, amiben a föld elhitet, vagy elhiggyem azt, ahogyan az ég hív, mért is nem megyek el oda, ahol tapasztalhatok, és akkor már nem lehet elhitetni engem

És szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy továbbra Dávidnak kell legyőznie a Góliátot

Hogy az alázat lehessen a győztes az erőszak felett

Az alázat Dávid parittyája

Ugyan gondolhatom, hogy jó helyen állok, de amíg a gondolataimat magamnak tartom, jobban mondva a földnek tartom, nem vagyok attól messze, aki el sem tud képzelni Téged, nemhogy a társaságodat el tudná képzelni

Hogyha nem tudom kiküzdeni a jelenlétedet, ami ott kezdődik, hogy gondolat, nem is tudom legyőzni a távolságunkat egymástól

Ugyan büszke vagyok szabadságomra, ami pedig nem tőlem való, hanem Tőled, de a mibenlétét nem akarom megtudni, mert az megint csak földből kiragadott gondolat

Ugyan a gondolataid azok egyben korlátok is, csakhogy azok nélkül a korlátok nélkül, soha sem fogom megtalálni a szabadságomat

És ugyan azt gondolom, hogy a gondolataimat úgy irányítom, ahogy akarom, de amíg nem kezdem el irányítani őket, addig nem ismerem fel annak a nehézségeit

Hogy a föld ösztönzi a gondolataimat, az önmagában nem szabadság, inkább következmény

Ha viszont elkezdem irányítani a gondolataim az ég felé, akkor az életet fogja az elhozni nekem, ami a halálról lemondásom következménye

Mert önmagában a test haladása, az nem más, mint ítélet

És az nem más, mint az ég gondoskodó akarata

Hogy felismerhessem a szabadságomat, ami azzal kezdődik, hogy megtisztítom a gondolataimat

Miként egy nyílvesszőt kilőnek, és az célba talál, úgy a Bölcsességed is célt ér

Hiszen felébreszti a gondolatot

Hiszen mindenkinek szembe kell nézni az igazsággal, és megkapja a lehetőségét, hogy abból értsen

De micsoda különbség az, hogy magamat látom meg a valómban, vagy az Istent

Amikor meglátom magamat, befutnék egy barlangba, csak ne kelljen magamat látnom, de ott nem lesz attól menedékem

Hanem csak egy menedékem lehet, és az a bűnbánat, és avval meglátom az Istent

És micsoda különbség van a taszítás, és a vonzás között

A taszítás egy lehetősségem, de a vonzás már az erőm

Hogy egy fekete kecskére rászórjam a vádjaimat, az nem hozza el nekem a megértést

És hogy ne döntsek, az elvi lehetőségnek is nagyon gyönge

Ugyan nyílt titok az alázatosnak Jézus jelenléte, és a válaszai, de a nagynak titok marad

Mert ugyan elé lesz tárva a Hegyi beszéd, de mégis abban marad, hogy a megismerés az nem lehetséges, és a hit az a múlt, és önmagunk dicsősége az a jövő

Hát tehetjük végül is, hogy megdicsőítjük az Istent

A titok mibenléte abban leledzik, hogy amit mond, nekem mondja, és arra válaszolok, és a válaszom arra indítja, hogy úgy válaszoljon, amint megértek

És amint az én nyelvezetemmel válaszolok, úgy az én nyelvezetemmel válaszol

Hogy ne maradhasson kétség bennem

A kicsinek elég egy pont, vagy egy vessző, vagy annak a hiánya

A nagynak a körmönfontságában kénytelen nagyban mutatni, belefonva azt a sorsába

Pedig magunk is azt tartjuk, az okos más kárán tanul, holott az úgy van, hogy az igazán okos más jó sorsából tanul

Hogy az alkalmatlanságom megismerése, olyan, mint egy kulcs, az elsősorban ott fog megismertetni engem, amint felismerem az Alkalmast, és meglátom a különbséget közöttünk

Hiszen amint vagyok, és amint vagy, azok között kicsi a különbség, így a felismerésem sem indulhat abból, mint ahogy máshogy fogalmazva, vezeti a vak a világtalant, miközben még dicsekszik azzal, hogy milyen messze lát

És bár nyilvánvaló, hogy a horizont lehatárolja a meglátásom lehetőségeit, de mégis azon vagyok, arra azt gondoljam, az a végtelen

És ez a gondolatom késztet arra, hogy ne fogadjam be a Világosságot

Megelégedve a végessel

Miközben az alázatom, megmutathatná nekem a Végtelent

És nyilván nem az a lehetőségem a megismerésre, hogy hazudok, hanem az, amint úgy beszélek, ahogy gondolom

Mert nem az a megismerésem, hogy először tisztává válok, hanem az, hogy kimondom az igazat, azaz azt mondom, amint vélem

És azt fogja tenni velem szemben, hogy megnyit a számomra egy kérdést, és azt valójában közösen fogjuk megfejteni, de mégis a magam döntéseiben

Így lépésről lépésre kialakul bennem a hála

Ugyan van egy jó kérdésem, hogy mi a jó sorsom, hogy boldog legyek az örök életben, vagy az, hogy boldoggá tegyem a földi sorsomat, akár más kárára is?

De az a kérdés hordoz egy választ is, mert az nyilván nem lehetséges, hogy mindenki más kárára legyen boldog, mert az egy összeomlás önmagában, ha mindenki ezt gondolja

Vizek, tengerek és óceánok, kavarognak, hullámoznak, és fodrot vetnek

Mint megannyi gondolat járják a saját útjukat

Gyertyát adtál, de szinte meggyújtani sem kellett, hiszen abban a gyertyában tükröződnek a gondolataid

Megvéded a szegényeket

És mért is ne haladnának egy irányba a vizek hullámai?

Mikor megindul a szél

És ahogy irányt találnak a gondolatok, ahol szeretnek, felvirágoznak az erények, napjainkban felvirágoznak az erények

A teremtésre hamarosan egyetemes béke fog kiáradni

Birodalmad tengertől tengerig fog tartani, betöltve a szíveket a gondolat, örömmel eltöltve őket a gondolat

Isten a tökéletességünkre törekszik, az pedig nemcsak tisztaság, hanem egyensúly

Mint ahogy teremtett világ is egyensúlyában épül, és emelkedik

Tehetné, hogy egyszerre mindent megadjon, de akkor Ő lenne abban az egyensúlytartó, abban nem lenne részünkről érdem, a tökéletesség abban növekszik, ami érdem, és kiküzdés

És amint a Földön, az úgy van a mennyben is, még a mennyben minket eltöltő felismerések, is kis lépések

Majd az egykori mélységünkre emlékezésünkben is pontról pontra kapjuk a felismeréseket a mennyben

Minden egyes kockája megmutatja a hálót, aminek a részesei voltunk és vagyunk

És mindent, amiben kaptunk

És a felismerését, ahogy a másikkal a megszerzettet megosztjuk, és osztozunk, és annak a csodáit

Avval mind közelebb kerülve egymáshoz, beleértve az Istent is

És most minél mélyebb a mélységünk, az annál jobban készteti a bennünk jelenlévő magasságot, hogy az áldozatban megtartsuk az egyensúlyt

Így valójában a zuhanásunk lesz indítéka az emelkedésünknek

De az nem történhet felismerés nélkül, ami pedig világosság a Világosságtól

Aki meg el akarja zárni a világosságot, az sarokkőre esek, és széttörik, hogy elkezdhesse az emelkedését majd a számára túl szűkké váló sötétségből

Hogy ez számunkra örök halál, valóban az, egészen addig, amíg Isten nem látja meg bennünk a megírtózást a mélységtől

Aki a halálba akar menni, hogy megszerezze a mélység tapasztalását, az megkapja

Aki pedig az életben akar tökéletesedni az életre, azt felveszi a Kegyelem

Ugyan azt mondjuk, az Isten ítél felettünk, de valójában az történik, hogy mindenki maga választ

Mikor rettegsz, hogy a felismerésben másként kell gondolkodnod, de hát aki ismer, az is eszik, iszik, dolgozik, és éli az életét

Hogy a tenger, a világ gondolatai aszerint csaponganak, amilyen hatás éri őket, az nem a szabadságuk

Lásd be, hogy aszerint értelmezel, ami körbevesz

Ugyan minden út Rómába visz, ami nem hely, hanem felismerés, de mégis mennyivel könnyebb úgy felismerni, hogy eléd lesz tárva az igazság

Mert az igazság az a szeretet, a szeretet, ami nélkül hiányba kerülsz, és nem tudod azt megfogalmazni, de érzed

És a szeretet társa béke

Mikor a szíved révbe ér, és megnyugszik, és abban már lángol

Hidd el, hogy a gúnyod vagyok, anélkül, hogy gúnyolódnék

Mert válaszok megoldják a miérteket, és feltárják az akaratot, ami arra indul, ahogy a hatás jön

Hiszen amikor ismeret nélkül állok, azon vagyok, hogy szabad legyek, és azért, hogy szabadságra jussak, miközben lekötözöm magamat

Isten szeleket ébreszt a vizek felett, gondolatokat ébreszt a gondolkodóban

És nyilván, ha kiűzöm magamból a gondolatot, akkor nem jutok el sehova

Isten maga előtt küldi a legkisebbet, a legkisebb gondolatokkal

Ami nem azt jelenti, hogy jön, hanem azt, jelen van

És tanúságát adja mindazoknak, akik befogadják a Szeretet Lángjában

Abban maga tanúsítja, már nem csak azt, hogy vagyok, hanem már azt is, itt vagyok

És amint a mézes korsóba nem a korsó falán keresztül vezet az út, úgy a tapasztalásomhoz sem vezet más, mint a vizek felett lebegő gondolatok önkéntes követése az engedelmességben

De éppen nem megfontolás nélkül, hanem kikutatva

Ha ellene mondok az Igazságnak, és lázadok ellene, az a kérésem szent Előtte, és ezért nem adhat mást nekem, csak ítéletet

Ami meg az, hogy nézz szembe magaddal

Azaz magamat látom meg annak, aki nem vagyok

Hogy szörnyű lesz az, hiszen én tettem azt a szörnyűt

Ha meg ellene mondok a szörnyűnek, hogy megtaláljam az Igazságot, szent az a kérés Előtte, és a szeretetét adja

Ha az történik velem, hogy magamat látom meg, az nem más, mint az akaratom, ha a szeretetében látom meg, az az akaratom

Egy hosszú út végén állok, válaszútnál, mint ahogy egy hosszú út végén állsz

Tanúkat ébresztettél, és ébresztesz, hogy elmondják az igazat

Ami jó benned, az Tőle van

Így megtörténhet, hogy közel van hozzád, de nem akarod felismerni a közelségét

Ugyan amikor a tetteid már tanúságot tesznek az igazságról, az már élet

De mennyivel több az, amikor már megismered az Igazat

Amikor megismered, a könnyűbe lépsz, a szűk ösvényről térsz az egyre szélesebb térbe

Ugyan nagy kérdésed, és az értetlenséged nem tudja elképzelni abban a könnyűt, pedig annál nincs könnyebb, mint a találkozásban eltöltekezni a szeretetében

Amely felismerés eltölt akarattal, amelyik meg akar maradni az Igazságban

Ha okos vagyok, Elé megye, és köszöntöm, hiszen az tér be hozzám, aki hoz

A felismerésem meg arra késztet engem, hogy magam romboljam le azokat a falakat, amelyek távol tartanak Tőle, amelyeket saját magam építettem

Ha láttál már evezősöket edzés közben, amint hajtja őket az edző, felméred, jó céllal hajtja őket, eredményt hordoz a munkája

Ha szoktál borokat kóstolni rendre, akkor már rácsodálkoztál arra a csodára, amit a bor hordoz

És akkor már felmérted, milyen sokat számít a borász személye

És a lelki haladásom sem alakul máson, mint az Edző személyén, és a Borász személyén, aki hozzáteszi a borhoz azt, amit a szőlő hordoz

Nehogy azt gondold, hogy segítség nélkül, ugyanazt elérheted

Hanem amit Isten Szava hordoz, abban van a segítséged

És nyilván a jelenléte, és nyilván a jelenlétét kieszközlő imádságod

Főleg abban, hogy azt mondod, amit gondolsz

Hogy már nem az én gondolataim, hanem a Te gondolataid vezethessenek

Hogy jó bort lehessen kóstolni, ahhoz jó szőlőt kell termeszteni, ami hosszú évek gondos munkájának az eredménye, majd szükséges a Borász is

 Többnyire csak pillanatokban gondolsz arra, aki rád minden pillanatban gondol

Holott adva van arra az egész nap

És minden tevékenységed, és minden pihenésed adva van, hogy Rá gondolva, növekedhessen benned

Ezért mindenben ha kérsz, ha mindent kérsz, beleértve abba mindent, az elhozza neked, hogy mindenben tapasztald, amint szolgál téged

Ha gondolatoddal szolgálod, mindenben szolgálni fog téged

Nem követelőzésedben, hanem a kérésedben

És minél jobban igazodsz, ami nem más, mint szeretet, annál inkább növekszik benned a szeretet

És ebben nem találsz - mert nincs benne - fondorlatos gondolatot, hanem a szándékát találod, hogy adhasson neked

És azt találod benne, hogy egyet adsz, és százat kapsz, vagy inkább annál még többet kapsz

Legyőzheted az átkot, ami kiűzte a gondolatidból

Visszatéréseddel a szabadságba

Visszatérve a végesből a végtelenbe, az időkorlátosból, az idő legyőzésébe

Hogy ismét úr lehessél az idő felett

Az ígéreted vagyok, aki viszont hozzád van kötve, a juhokhoz

Aki úgy van itt, hogy azt egyetlen porcikája sem kívánja

Aki lemondott érted a Lángodról

Hogy az alkalmatlanban felismerjen az alkalmatlan, hogy befogadja az Alkalmast

Ismerd fel a reményed beteljesülését, hogy meg tudd tenni, amit vár tőled

Megmutatta, amint majd megyek, hogy a felismertetésében befogadd

És ugyan lemaradtál, de kész megbocsátani, hogy utolérd

A legkisebbet adta nektek a sokakért

Az ígéretében, hogy a többit én teszem meg

Mert mit is vár tőled az, tőled, aki nem ismered fel ezeket a sorokat?

Hogy mért is ne tapasztalj?

Hogy mért is ne ismerd fel az igazságot?

A legegyszerűbben, hogy kérdezzél

Hogy olyan választ adhasson, amiben felismered

Mit tesznek az angyalok? - megalkotnak egy eszmét, ami gondolat, felemelik, és megtartják

És mi a megismerés, egyszer gondolat, ami kutatás

Majd felemelés, és megtartás

Azaz valójában egy kérdés, de nem a pillanat kérdése, hanem megemelt, és megtartott gondolat

És mindezt az igazságban

Ezért amikor Hozzá fordulok abban a kérdésemben, hogy keresem az igazságot, de nem hiszek Benned, az már szent kérdés, mert abban kérdezek, ahogy van, ahogy gondolom

És a megismerésemben is kérdezhetek úgy, mint ahogy a halott kérdez, amint azt kérdezem, ami a hátsó gondolatom, de ezért hazugban kérdezek

Ha úgy kérdezek, ahogy gondolom, még akkor is, ha az messze van az ismerettől, az szent kérdés

Míg amikor hazugságban kérdezek, hátsó kérdésemben, arra hiába várhatom a válaszodat

Így mindent kérdezhetek, szentségre az visz el engem, ami ott van a válaszodban

A jó kérdésem az, amit gondolok, a rossz kérdésem az, amit elrejtek

Mikor elrejtem magamat avval, hogy azt várom Tőled, amint én gondolom a hátsó szándékomban

Hiszen vagy várok Tőled gondolatot, vagy erőszakot veszek rajtad

Nem az a kérdés, hogy van e tévedésem, hanem az, hogy befogadni akarom e a gondolataidat

Hiszen a gondolatod fogja helyre igazítani a gondolataimat

Így az, amikor megcsókolsz a szádnak a csókjával, az nem más, mint a gondolatod, és annak a befogadása a részemről

Ez az a frigy, amire meghívást kaptál

És ezért az én csókom nem más, mint az engedelmesség

És megtapasztalom, milyen édes az Úr

Amikor csak a földdel foglalkozom, amikor minden gondolatomat a földnek szentelem, az az ismeretem hiánya

Amikor meg felébredek a megismerésben, és csak a lelkivel foglalkozok, az hiba

Ha a nem ismerésemet megtetőzöm abban megrögzülő akaratommal, az már hiba

Még nem mást nézve, hanem az érdekeimet nézve

Ugyan egészen könnyen meg tudnék bizonyosodni a lelkiekről, azt gondolom az értelmem a gátam, holott az önszeretetem az, amelyik tiltakozik, hogy elismerjen valamit felettem

És ugyanúgy a megismerésemben, amikor elvetem a földit, és evvel kényszerítek másokat, az még mindig az önösségem

Ha nem úgy veszem az Isten Szavát, hogy én mondjak Neki, hanem úgy veszem, hogy adjon tanácsot az adott pillanatra, akkor felismerem, a Szavában ott van az élet

És visszaigazít az engem arra a helyre, ahova tartozok

Hogy megismerhessem az Istent, az az alázatom

És hogy benne maradjak akkor is, amikor felismerem a látásomat, hogy akkor is Benne maradjak, az az alázatom, avval, hogy megalázom magamat

És ugyan megalázhat engem az Isten a sorsommal, de jobb ha tudom, hogy az sokkal több, ha magam alázom meg magamat

A föld meg szolgál, méghozzá jól szolgál

Egészen addig az az áldásom, amíg nem tekintem istennek

Még akkor is, amikor a testem a földnek szolgál, a gondolatom a lelkit keresi

Hit nélkül élni az akarat és értelem

Hinni az pedig akarat és értelem

Aki meg nem lép magaslatra, az nyilván le sem eshet róla, de mégis az, hogy a tudatlanságom védjen meg engem, az olyan, mintha gyerekkoromban nem akartam volna járni megtanulni

A hit az ugyan kegyelem, de mégis abban van, ami akarat, akarat nélkül nincs hit

És útja is van, az meg a Hegyi beszéd

Ugyan jönnek, akik a könnyűt kínálják, de másban nincs élet, csakis abban, amikor meghalok a halálnak, az meg akarat és kitartás az igazságban

És ugyan a hitetlenségem nem engedi, hogy megértsem, hogy a hit az egyben értelem, de a hitemben is nagyon jó szolgálatot tehet nekem a felismerés, amikor értelembe lépek

Hiszen a test az gyenge, de a gyenge testnek is van segítő értelme, ami megtartja az igazságban

Ami engedelmesség

Ugyan közelíthetek a felébredő érzelmeim felöl is, de az értelmem, az képes az érzelmeimmel karöltve járni

És amikor egyszerűen szeretek a Szeretetért, ami több már, mint a hála, akkor is megsegít engem az értelmem

És már a kezdeti lépteimben is segít, hogy legyőzzem az önösségem gondolatait

Majd segít, hogy ismét, és ismét, és ismét legyőzzem az önösségeim gondolatait

Szembeállítva engem az önösségeimmel

Haladásom gyorsasága a magasságba, nagy részben függ az értelmemtől, amikor megragadom az engedelmességet

A visszaeséseim meg értetlenségeim, amikor még ragaszkodok az önösségeimhez

Az meg nyilvánvaló az értelmem előtt, hogy szükségem van arra, hogy magamat is szolgáljam a jó mértékében, hiszen nem tehetem azt, hogy másokat kényszerítsek a szolgálatomra avval, amit nem teszek meg szükségeset magamért

Felismerhetné az értelmem magamat, amikor az indulatomban az igazság nevében támadom az igazat

És mennyivel inkább megtehetném azt magammal szemben, amikor szent Nevedben nekimegyek az igaznak

És ez a két gondolat nagy kettő, mert amíg nem ismerlek Téged, addig abból cselekszek, amit nem értek, de amikor Nevedet használom arra, hogy gyűlöljek, akkor abban cselekszek, amit tudok, annak ellenére, amit már felfogtam, így a bűnöm is ezerszeres

És az, hogy magammal törődve meghalok, az egyszeres, de hogyha másokat is bevezetek a sírba, akkor a bűnöm százszoros

És az, hogy Tőled bocsánatot kérek a felismerésemben, az rendben van, sőt tegyem, de amikor másokat gyilkolok, akkor már nem elég a bocsánatod, mert azt nem teheted, hogy mások helyett megbocsátasz

Így amikor másokat halálba vezetek, szembetalálom magam a bosszújukkal

És az elöl nem menekülhetek, csak a megbocsátásukkal

Így jó, ha teszem, hogy az életedben hozzád megyek, hogy megbocsáss nekem, nehogy a halálodban az ellenségemmé tegyelek

És ugyan, amikor megtámadom az igazat, és amikor a támadásom ellenére az igazságban marad, akkor megszentelődik, de azt nem én tettem, hiszen a halálát akarom, hanem ő tette, hogy az életben maradt, így az életében még sincs érdemem

Az akaratom vezet engem a síromba

És megmenekülhetek, ha a kettőnk kapcsolatában kettőnk közül én leszek az, akit megvizsgálok

Pellengérre állítva a gondolataimat