A toronydaruk az élő város különös képződményei. Kinőnek a földből, majd egy ideig uralják a környéket. Felülről figyelik a várost, dolgoznak, forogna, élnek. Aztán egy idő után lebomlanak, eltűnnek, hogy máshol emelkedjenek fel újra. Amit a toronydaru lát, az egy egyszeri, megismételhetetlen várostörténet. Maga a daru is egy különös képződmény: megfigyeltétek már, milyen munka felépíteni vagy lebontani egy toronydarut?
Írjatok meg mindent, amit a toronydarukról tudtok. Hol vannak, éppen hol épülnek, mit építenek, hol bontanak le egyet, mekkorák, miért különlegesek.
Gyűjtsünk toronydarut.
Szeretnék doronydaru kezelő vizsgát tenni és ezzel elhelyezkedni külföldön. Jelenleg 3312, 3314, 3324 típusú emelőgép kezelői engedélyem van, ezekben tapasztalattal rendelkezem. Angolul jó beszélek, érettségim és logisztikai ügyintéző végzettségem van. Érdekelne: Iskola, gyakorlat, külföldi munka vagy hogy a munkanélküli indít-e ilyen képzést, de minden hasznos infórmációnak örülök! Trollok ha vannak jöhetnek.
Lassan véget ér a tavaszi szünet, de a modell szempontjából nagyon eredményes időszakot zártam.
Kezdésképp befejeztem a gémtövet, felragasztottam a fülke korlátjait, és lefestettem az egészet.
Mikor ezzel végeztem, elkezdtem a toronycsúcs építését 2x2 mm-es fenyő lécből.
Jöhetett a kötélkorong papírból és drótból. Én is meglepődtem rajta, nagyon szépen forog.
Majd balzából vágott csíkokkal merevítettem a szerkezetet. A tetejét 0,5 mm-es sztirol sapkával láttam el, amit Tupolev tanácsa nyomán kifúrtam, és drótdarabokat ragasztottam bele csapolásnak.
A gém súlyának tartását nem akartam holmi sztirollapokra bízni, úgyhogy hajlítottam egy kis drótot, majd befúrtam és beleragasztottam a tetejébe. A sztirol gyakorlatilag csak dísz.
Következhetett a gém tartásáért felelős vezeték (nézzétek el nekem, nem tudom, hogy mi a rendes neve). Valami perverz ötlettől vezérelve balza csíkokból csináltam meg sztirol végekkel, meg csapolással. Én voltam a legjobban meglepve, amikor kiderült, hogy milyen erős.
És a végeredmény: a vezeték megfogja a gémet, a toronycsúcs köszöni jól van, én pedig befejezem, mielőtt az agyatokra megyek.
Következik majd az ellengém és a fülke.
Tegnap megnéztem a Lajkó: cigány az űrben c. filmet. Ajánlom nektek is, mert mindamellett, hogy nekem nagyon tetszett, sokatoknak szakmailag is érdekes lehet. A 40. perc körül (Brezsnyev beszéde alatt) ugyanis jobb oldalt a háttérben egy szép, citromsárga, billenőgémes daru látható. Én KB-160 nak azonosítottam, de ne vegyétek biztosra, nem nagyon ismerem ezeket a típusokat.
Hogy legyen igazi daru is, pár kép az épülő Puskásról. Igaz nem toronydaru, de összeszerelték a hatalmas lánctalpas darut, Demag CC6800 a típusa, 1250t maximális teherbírású típus, itt 54 m főgémmel és 60 m-es billenőgémmel van szerelve, valamint superlifttel. Lenyűgöző méretű. Javítsatok ki, de szerintem ilyen nagy teherbírású daru Magyarországon még nem dolgozott eddig.
Bizony, rengeteg munka. Majd talán ha nyugdíjas leszek :-)
Folytatom a sort a következő modellel.
Szintén az ÉPGÉP gyártmánya, az FT-60.1 alulforgó, futómacskás daru. Különleges formai kialakítású és működésű (bicskázható gém). Ez újabb kihívást jelentett a modellezés terén, valamint újabb fejleszteni valókat a kidolgozásban, alapanyagokban.
A póklábak és az alváz a KB-160-asnál már bevált plasztiklapokból, szekrényes szerkezettel készült, a szokásos futóművekkel.
A csapágyazás új, egy kiszuperált merevlemez lemezpörgető motorját használtam fel, ami nagyon masszív és hihetetlenül finoman csapágyazott. Az eredmény: szó szerint a kis szellő is elforgatja a darut, mint az igazinál.
A oszlop rézprofilokból, sablonban készült, kétkomponensű epoxi ragasztóval. A pódium és a létra menet közben elhelyezésre került. A létra üvegszövet hálóból lett kivágva. A pódiumok szúnyoghálóból, vékony drótból.
Az oszlopcsúcs és környéke volt a legnagyobb kihívás ennél a darunál, igen bonyolult rácsozat van ott, ráadásul az oszlopcsúcs csuklós szerkezetű, a középen lévő vízszintes tengely körül tud elfordulni:
Festés után, kész hátsó bakkal. Újítás, hogy itt már nem alátétekből összeragasztott kötélkorongokat használtam, hanem valódi, rézből esztergált modell csigákat (RB Model). A fekete húzó szalagok átlátszó fóliából lettek felcsíkozva (irat előlap). Hihetetlenül erős és szívós anyag.
Gém: itt a csuklópont és a billentést végző korongblokk kialakítása volt picit bonyolultabb.
Fülke: először átlátszó fóliából megcsináltam a kalitkát és utána a papírból kivágott, festett oldalfalakat ráragasztottam:
Az alvázon a teheremelő és gémbillentő kötéldobok, vékony fém tengelyen fogaskerék áttételen keresztül hajthatók, kézzel. Az ellensúly kartonból van, festve, a belsejébe beledobáltam mindenféle nehéz fémdolgot :-)
A hasonló, kézzel készített, egyedi modellek ára általában 2-300 000 forintnál kezdődik, tekintve a rengeteg tervezést, anyagot és munkaórát, amit a készítője beleöl. Én láttam, ahogy készült ez a modell, sok évig tartott, amíg a tervből valóság lett. (Annak idején persze én is feltettem a kérdést egyébként, bár én az FT modelljére vonatkozóan.) :) Tupolevnek sajnos nincs ideje újabbat készíteni, főleg kisgyerek és egyéb tervek mellett - hacsak nem 10 év múlva. :)
Ezt a gyönyörű modellt nagyon csodálom nagyon szép munka..... Mennyiért lehetne 1 ilyen gyönyörű szép QTS - 101 toronydaru modellhez hozzá jutni. Csodálatra méltó és szép munka. Ilyet a valóságban kezeltem a gyár udvarán.
Igen, az EC-k egy nagy előnye, hogy a darufejben egyesítettek minden működéssel kapcsolatos dolgot.
Folytatom a második modellem bemutatásával, a magyar gyártású QTS-101 felülforgó darura esett anno a választásom.
Ez merőben más technikát igényelt, mint ez előző, alulforgó daru, mások az erőjátékok is. Az alulforgónál a húzóerőket a kötelek veszik fel, a felülforgónál viszont az oszlopban, az oszlopcsúcsban és környékén komoly csavaróerők, nyomaték ébred. Az alapanyag is változott, speciális rézprofilokat szereztem be (1x1 mm-es és 2x2 mm-es négyzet keresztmetszetű).
Sajnos itt elkövettem azt a hibát, hogy bíztam a pillanatragasztó erejében. Később bebizonyosodott, hogy nem jól tettem, a pillanatragasztó ugyan erősnek tűnik, de hirtelen erőhatásnál ridegen viselkedik, nem rugalmas, elenged. Ez különösen fém-fém ragasztásnál jön ki, ott nem elegendő a pillanatragasztó ereje.
Szóval az építés itt is az alvázkereszttel indult, masszív alu szelvényből van a kereszt, a kerékszekrények a szokásos telefonkártyás, alátétes módszerrel készültek. A pontos beállíthatóságot a kerékszekrénybe beépített kiálló csavarok biztosítják, melyeken egy anya van és erre támaszkodik fel az alváz.
Az oszlop a már említett 1x1-es és 2x2-es rézprofilokból készült. Mivel a rácsrudak egy része vízszintes, tehát merőleges az övrudakra, azoknak érthető okokból tizedmilliméter pontossággal ugyanolyan hosszúaknak kellett lenniük, máskülönben vagy befeszülnek, vagy nem érnek hozzá az övrudakhoz. A megoldás egy célgép készítése volt, ami a normál barkács vágógépnek szolgál állványul és egyben megvezeti a munkadarabot és egy ütköző segítségével teszi lehetővé az egyenlő hosszú vágásokat.
Nagyon szép lett a maketted! Köszönök mindent, a következőnél (ami szerintem egy Liebherr 180 EC-H lesz) hasznosítani is fogom. Addig hadd mutassam meg, mit csináltam idáig a gémtővel:
Illetve itt a rajz a gémtőről és az ellengémről (azt is be kéne már fejezni...)
Az a jó a klasszikus Liebherr EC-kben, hogy ahogy elnéztem az ellengém, a torony csúcsa és a gémtő rajta a futómacskával, és a kötélzet végelemével egy egységben szállítható, nem kell befűzni-kifűzni a kötélzetet minden egyes felállításnál-leszerelésnél. Ez modellezéskor több, mint előnyös. A gémtőre a korlátokat még a hétvégén elkészítem és felrakom a helyükre, aztán jöhet a fülke tartószerkezete.
Kár kép az első darumodellemről, 2006-ban készítettem, egy szovjet KB-160-as daru modellje, ezzel a típussal épült a lakótelepi házak nagy része.
Kezdetben én is az otthon talált alapanyagokat használtam: hurkapálcika a vastag övekhez, gémkapocs kihajtogatva a rácsrudakhoz, telefonkártya a sík felületekhez. A kötélkorongokat (csigák) 3 alátétből ragasztottam össze.
Sajnos a fa a festésnél nem előnyös, mert erezetes, többször vissza kéne csiszolni, de nem nagyon lehet a rácsozat miatt. Viszont ragasztás szempontjából nagyon jó, elég masszív lett a konstrukció.
A citromsárga nem jó, a darusárgához a legközelebb a ModelMaster Trainer Yellow vagy a Humbrol Matt 24 áll. Jó a RAL 1017 is, ami a MÁV mozdony sárgája.
A rácsrudak ragasztásához a kis felületnél jó a pillanatragasztó, főleg amikor fához ragasztod, mert a fa beszívja a ragasztót és így erősebb lesz. A Technokol inkább nagyobb felületeknél jöhet szóba.
Én a járórácsot egyszerű szúnyoghálóból vágtam ki. A régebbi fajta, rombuszmintás nem üvegszálasból, de az újabb szürke négyzetrácsos is jó, csak az nem annyira élethű.
Köszönöm a dicséreteket, és biztatásokat, nagyon jól estek! Tanácsokat, ötleteket köszönettel elfogadok, mert mint mondtam, toronydaruban még nincs tapasztalatom. A makett egyébként 1:64 méretarányú lesz, csak rondán írtam a hatost. Ragasztásra eddig csak pillanatragasztót használtam, még nem volt vele baj, de ugye még nincs kész teljesen. Technokolt ilyen kis felületeknél mozdony maketteken sem használok egy ideje, mert nehézkes felhordani, és szálakat vet. A csomópontokat megpróbálom erősíteni, remélem sikerül. A jövőbeni maketteken két dolgot szeretnék javítani.
1 Szín. Nem találtam sehol megfelelő darunarancssárgát, így gondoltam, jó, lefújom citromsárgára, aztán átködölöm airbrush-sal egy sötétebb narancsszínűre. Ez csúnya lett és foltos, úgyhogy a gém utolsó két elemét (amivel kísérlezetetm) visszafestettem citromsárgára (a fotók a ködölés előtt készültek). Ha tudjátok a megfelelő narancs árnyalatot, osszátok meg velem!
2 Rácsok. A járólapok, rácsok áttört anyagát (rézmaratáshoz tudás, pénz, és eszköz hiányzik csupán) orvosi gézből csináltam, és hogy ne essen szét, lefújtam bordó festékkel (legközelebb átlátszó lakkal fogom), de ez nem annyira szép. Mit javasoltok helyette?
Még egyszer köszönök mindent, és ha haladok, teszek még fel képeket!
Ja, közben látom a képeken, hogy 1:44. Az már egész jó méretarány ahhoz, hogy működő modell legyen.
Egy tanács már most: a nagyobb igénybevételű csomópontok ragasztását át kell gondolni, mert utólag, festés után már nehéz megerősíteni. Sajnos jártam már úgy, hogy széttört a kész modell.
Ilyen pont lehet a gém felső övén a toldásoknál a sztirol toldólemez. Ha jól látom elég kis felületen van felragasztva és abban igen nagy húzás fog ébredni. Hasonló a gém felkötésénél az anker bekötőpontja, valamint a fogaskoszorú környéke: oszlop öveinek felső végén a bekötés a fogadó szerkezetbe, gémtőnél a fogaskoszorú felett, az oszlopcsúcs bekötései.
Itt sose elég, ha csak a rögzíteni kívánt rúd vágott felületét ragasztod, kell oldalról erősítést ráragasztani (oldalról meghevederezni).
A kényes csomópontokat még kétféleképpen lehet megerősíteni. Átfúrod pici fúróval az összeragasztott elemeket és betolsz egy csapot fixen. Ez leveszi a ragasztásról a merőleges erőket. Ha ez nem járható, érdemes kétkomponensű epoxi ragasztóval bekenni a csomópontot. Ez főleg fém-fém ragasztásnál elkerülhetetlen, mert a fémet a többi ragasztó (Technokol és pillanatragasztó) nem fogja meg.
Magam is készítettem pár toronydaru modellt, 1:50 méretarányban. Ez a nagyság már kezelhetőbb, mint a H0, viszont nem foglal olyan sok helyet, mint egy 1:24-es modell.
Hétvégén előkeresem a régi képeket a készítésről és megosztok veled pár tippet, tanácsot a modellezéshez.
Mindenesetre nagyon ígéretes, amit eddig mutattál.
Csak így tovább,nagyon szépek a makettek(gém,gém vége)Mesteri munka!!!Én csak darukezelő vagyok,de én is 16évesen lettem szerelmese a Toronydarunak!34-éve már ennek a közeli kapcsolatnak.:-)
Tatai Gergely vagyok, 17 éves gimnáziumi tanuló. Nagyon érdekelnek a toronydaruk, de csak amolyan "Laikus Liebherr Fan" szinten tudok róluk bármit. Gyerekkoromban sokat néztem darukat, és amikor tavaly januárban felhúzták a Csörsz utcánál lévő építkezésen a múlt hétig ott állt Wolffot, valami újra felébredt bennem, és azóta rendszeresen fotózok, nézek darukat. (sajnos csak alulról, mert tériszonyos vagyok:) Mivel jó ideje építek maketteket (főleg vasúti járműveket és villamosokat) saját szórakozásomra, úgy gondoltam, nagy kihívás lenne egy daru elkészítése. A választásom kedvenc típusomra, a Liebherr 90 EC re esett. Tavaly nyár vége óta építgetem, lassan kb. 50-60 munkaórát is beleöltem már. Úgy tervezem, hogy manuálisan működtethető (futómacska, horog) legyen, és szét lehessen szerelni, mint az eredetit. Alapanyaga lehet bármi, amit otthon találok, pl. balsafa, fenyő léc, csillagszóró nyele, karton, stb. Szeretném Nektek is megmutatni, hiszen Ti mégiscsak a szakemberek szemével tudtok nézni rá. Hogy tetszik?