Találtam, Gágyor József néprajzi gyűjtéséből, a galántai járásból (in. Szól a rigó kiskorában, Madách Kiadó, 1978)
Szervusz tíz,
Hol vagy húsz?
Menj el a harminchoz,
Mondd meg a negyvennek,
Annak az ötvenéves embernek,
Hogy ne hetvenkedjen
Azzal a nyolcvan fillérjivel,
Mert olyan kilencven alapos pofont kap,
hogy százat gurul.
Szilvát szedtem eper helyett,
s láttam fürödni húsz legyet.
Hal mászott a fára,
Letörött az ága,
Ráesett a kalapomra,
A kalapom összenyomta.
Mit tehettem egyebet,
Fogtam három verebet,
Három macskát, tíz egeret,
Meresztettek nagy szemeket.
S az egerek, huss, ni,
El akartak futni.
Kerítettem hát egy zsákot,
s belevarrtam a világot.
Hát a huncut egerek,
Nem kirágták az eget?
Volt egyszer egy törpe.
Belenézett a tükörbe.
Látta, hogy a lába görbe,
Többet se néz a tükörbe.
Ákombákom
levelek a fákon.
Limb-lomb susogó,
alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja,
néznek együtt föl a fára.
Fejük fölött a rigó
azt fütyüli: élni jó.
(Kányádi Sándor: Rajz rigóval)
Nem hülyeség, nagyon fontos. A kicsi még nem tud olvasni, most tanulja a betűket, de a nagy minden este mesét olvas neki. A fiam az őszi szünetben 3 könyvet olvasott el, pedig tévézhetett, számítógépezhetett volna rogyásig. Erre vagyok baromi büszke.
Benne volt a pszichológiakönyvünkben annak idején, hogy ha gyerekhez beszél az ember, automatikusan magasabb hangfekvésben kezd beszélni. Nem emlékszem már a pontos magyarázatra, de valahogy a gondoskodási ösztönnel is összefüggött. Én egy időben tudatosan figyeltem az embereket, és tényleg így van! Ha gyerekhez beszélnek, más a beszéd dallama és lejtése.
Tökéketesen egyetértek veled! Nálunk már megvoltak az első ilyen verstanulós sikerélmények, amikor azért kapott ötöst, mert a feladás pillanatában már tudta az egész verset, nem csak a magadott 2 versszakot. Szóval én örülök, hogy a gyerek maga kéri, hogy Kalákát hallgassunk, ill. hogy menjünk minék többet a koncertjeikre. (Arról nem is beszélve, hogy én is élvezem, és a gyereknek az is nagy élmény, ha elhangzik, hogy ezt már én is hallgattam ennyi idősen ! :))
hát mi még a "kapcsó"-nál nem tartunk, mert a kisfiam csak öt hónapos, de első osztályúan tudok vele beszélgetni bármiről. :-))) és igen, kerek, egész mondatokban, alannyal, állítmánnyal. :-))
Szerintem az teljesen normális, hogy az ember hangja megváltozik, ha gyerekhez beszél. Sokkal tagoltabban, hangsúlyosabban szólsz ilyenkor nem? Ráadásul úgy hangzik az egész, mintha nem lennénk normálisak. Ha a gyerek azt mondja: "Kapcsó!", te közlöd vele, hogy "Igen, felkapcsoljuk a villanyt!" Mindig van alany, állítmány a mondatban, és néha meg is ismételjük... Normális felnőtt ember nem beszél így, csak egy anya, szerintem! :-))
nem, kicsit sem vagyok gügyögős típus, sőt. :-))) van egy-két rokon és ismerős, akikre a jobb békesség kedvéért nem szólok rá, ha selypítve beszélnek a gyerekkel és ha hülye szavakat használnak, de az apjára rá szoktam szólni, amikor agyonbecézi a szavakat (fürcsi, fencsi and co. :-)). az viszont ténykérdés, hogy a hanglejtésem eléggé megváltozik, amikor a gyerekkel beszélek. erről elég nehezen tudok leszokni, bár próbálok, de sokkal dallamosabban, énekelve beszélek hozzá, mint a normál beszédem.
ez meg offtopic, de mivel az én topicom, hát beszéljünk erről is! :-))
Hát, bizony, a megzenésített versek nagyon sokat segítenek, hogy a gyerek vesrrajongó legyen. Meg nem mellékesen abban is, hogy normálisan viszonyuljon a gyermek a zenéhez... Ebben a műfajban kétségtelenül a Kaláka és co. a legjobb, mondjuk itt hozzátehettem volna, hogy szerintem.
Majdnem 8 évesem maga is olvas verseket. Weöres, Kányádi, Tamkó Sirató a kedvenc. És hány, iskolában megtanulandó verset tud már így kívülről!! :-))
Amúgy Lappának válaszolva, szerintem nagyon sokat számít, ha már bébikorában mesélsz, verselsz a gyereknek. Hihetetlen szókincse lesz, mert szívni fogja magába... Azt mondja a lányom a múltkor: "Anya, én szeretem a szavakat!" :-)
(Persze rettentő fontos az is, hogy az ember soha, egyetlen pillanatig ne gügyögjön!!!)
E pillanatban kapott pofont
legkisebb gyermekem
valami csacskasággal zaklatott
s már eltévedt kezem.
- Ó Kicsi Fiam fáj? Szólj, felelj!
Hallgat, csak néz. Nem ért.
Azaz mégis, a szeme felel,
vádol -Anyu, ... miért?
Jajj de fáj a pofon
ég az arcomon,
az ölembe kapom,
sírás fojt. Csókolom.
És megszólal az édes kis száj
-Anyu ne sírj, már nem fáj!
Engem is érdekelne ez a könyv. Vajon bármelyik könyvesboltban kapható?
Az én lányom (3 éves)néhány hónapja érdeklődik a versek és dalok iránt, de igazán azt a néhányat szereti, ami tetszik neki, a többit nincs türelme végighallgatni. Pedig neki kiskorától fogva olvastam verseket. A fiam (18 hónapos)imádja a könyveket, pedig neki nem tudtam igazán olvasni, amikor kicsi volt(második gyerek anyának kevesebb ideje van). A második szava ez volt: "bő", ami azt jelenti könyv. Leül az ágyra mutat a könyvek felé és mondja "bő", ez azt jelenti, hogy üljek le az ágyra, beül az ölembe és hallgatja, hogy olvasok neki.
A gyerekek különbözőek, s nem az anyukáktól függ, fogják e szeretni a könyveket, verseket vagy nem. De azt hiszem minden kicsinek meg kell adni a lehetőséget, hogy verseket, dalokat halljon anyukájától. Nálunk az együttolvasás mindig a legmeghittebb pillanatokhoz tartozik.
Szerintem minél korábban annál jobb.
Aaaa, ne is mond....:-)))
Az en 4 evesem az egyszervolt.hu meghallgatta a Kanyadi-Gryllus: Elvitte a roka ...c. orokbecsut....haaat, iszonyu sokszor hallgatja, enekli lelkesen, el kell vele jatszani, o a roka, mi meg a kakas, gacser stb...:-))))
(az altalam emlitett konyvbol is nagyon szereti a tobbi Kanyadit...)
Gyerekkoromban ezt fejből tudtam, persze akkor nem sokat értettem belőle. Már értem. :-) Várnai Zseni amúgy gyönyörű verseket írt a fiához, olyan igazán gyönyörűeket.
köszi a címet, majd megnézem, illetve kiadom karácsonyiajándék-feladatnak a családban. :-)
és persze, hogy lehet könyvet is, csak az enyém baba még kicsi a hosszabb lélegzetű mesék olvasásához, ezért önző módon verseket mondtam topiccímnek, arra nem gondolván, hogy majd megnő :-))
petra, jaja, saját petike :-))
várom a verseket, persze ráér!
arról mi a véleményetek, hogy én már most mondom az öt hónapos kölöknek, meg könyvből is olvasunk sokat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az öntudatára ébredés pillanatára ez már régi, begyakorlott ügy legyen, mind a versek, mind az olvasás. amolyan veleszületett dolog. vagy ez hülyeség?
En talaltam egy konyvet, mikor legutobb otthon voltunk.
A Konyvklub adta ki "Szeret engem a vilag" a cime.
Gyerekversek vannak benne, es azert vettem meg, mert beleneztem, es alig lattam kozte ismerost. Eddig altalaban ugyanazokat a verseket varialgattak a kulonbozo kotetekben. Ebben sok "ismeretlen " van, fiatal, es hatarontuli szerzoktol, es persze par "klasszikus" is!
En talaltam benne jopar aranyosat es a fiam (4 eves) is szeret sokat beloluk..
A legkedvesebb versei perpill a Weores Sandor versek, azokat naphosszeat kantalja (es parat meg ebbol az uj konyvbol..) ...
Ha úgy vesszük nekem is egy saját petikém van:-))) Rosszabb, mint a fiam:-((( Azt mondta a tantónéni-aki amúgy imádja-, hogy ilyen "kemény" kislány még nem fordult elő a praxisában: ha meghúzza a copfját egy fiú, úgy üti-vágja őket, hogy az valami hihetetlen. Viszont egy bébivel úgy elvan órákig, hogy egyszerűen nem is értem.
Lappadrága, most még egy darabig tanulok, mert szakvizsga van novemberben, de utána előszedem az igazi gyerekverseket, mondokákat, és ígérem minden nap írok egyet. De most piszok nehéz: 8 óra munka+ kb. 4 óra ház körüli teendők + tanulás......
