Az teljesen nyilvánvaló, hogy aki a medvével kamaszt széttépető istent, vagy aki a kisdedek sziklához paskolását és neépek kiirtását elrendelőjét szeretetnek nevezi, az elmebeteg.
"Kierkegaard szerint saját lelkünk állapota befolyásolja, hogy milyen Istent látunk a Bibliában.
Arra figyelmeztette a Bibliát bírálókat, hogy mielőtt véleményt mondanak Isten könyvéről, először gondolkodjanak el saját állapotukról.
Rá jellemző elmésséggel nyomott fricskát vitapartnerei orrára:
„Az ilyen könyvek tükrök: ha majom néz bele, nem apostol fog visszanézni rá.” Amikor Jézus beletekintett az Ószövetség tükrébe, valamiért a legrettenetesebb történetekben is Atyja jóságos, tiszta és szent szándékait látta...
A félelem, rettegés, sôt az aggodalmaskodás is a gonosztól származik. Isten mindig a szeretet, a jó.
“A szeretetben nincs félelem” (1Jn.4,18)
Van itt egy történet:
"Vianney Szent Jánost egy alkalommal püspöke kérdezgette a Gonosz éjszakai zavargásairól.
A szent plébános leírt egy esetet, amikor az udvarról emberi beszédre emlékeztető hang hallatszott, amelyet azonban nem lehetett érteni. Mintha egész csapat fecsegett volna odakint.
Vianney kinyitotta az ajtót és szétnézett, de a hóborította udvaron egyetlen lábnyomot sem látott. „Azt hiszem, maga a sátán volt, mert nagyon féltem” – mondta a püspöknek.
– „A jó Isten nem kelt félelmet.”
A szent a hatásból következtetett a hatóokra.
A félelem a sátánhoz tartozik. Az Isten jelenléte által kiváltott szent félelem egészen más, mint a vak, állati rettegés, egy alapjában pozitív, vonzó élményt színező megrendülés, amely azonban nem annyira menekülésre késztet, mint inkább arra, hogy szent csöndben figyeljünk, vagy a földre boruljunk, vagy megvalljuk saját méltatlanságunkat.
De az istenélményben okvetlenül van valami kedvesség, mert az mindig a Szeretet érintése. Itt nem erről volt szó, hanem a közönséges félelemről, amilyet például egy veszett kutya közeledése váltana ki az emberből."
Jel.6:15És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;16És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:17Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?
Nekik nincs:
Jel.21:3És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
Azok érzik így, akik a büntetô, félelmetes Istenben hisznek, én egy olyan Istenben hiszek, aki az örök szeretet , a legnagyobb jóság, egyeltalán nem félelmetes.Nekem tehát mást jelent az istenfélelem.
A nem hívő ember számára az istenfélelem az Isten ítéletétől és az örök haláltól, azaz az Istentől való örök elszakadástól való félelmet jelenti (Lukács 12:5; Zsidók 10:31). A hívő ember számára azistenfélelem egészen mást jelent. A hívő ember istenfélelme Isten tisztelete. A Zsidók 12:28–29 jól bemutatja ezt: „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.” A keresztyén ember számára ez a tisztelet és félelem az istenfélelem. Ez a mozgatórugója annak, hogy megadjuk magunkat a világmindenség Teremtőjének.
Sajnos egy tekintetből sok esetben nem azt olvassuk le, ami valójában lenne!
Így vagyunk az írásokkal is, mindenki másképpen értelmezheti, sok esetben találó, ám ha uniformizáljáűk egyféle eszmeire, ideálra, hittételekre, vagyis vallási tantételekre...., már messze nem az, aminek lehetne, avagy igazából az! :)
Szerintem nem jó a kérdés. Egy ilyen "jelenség" nem normalitás kérdése hanem megtörténik mint bármilyen természeti jelenség. Az, hogy mi normális emberi kategoria.
De szerintem ez a győlölet nem kollektív volt, hanem a szerzetes számára személyre szabot, legalábbis ez volt a benyomásom.
Igen, nagyon nem mindegy, hogy értelmezi az ember az ilyen jelenségeket!
Azért a gyűlőletet nem hiszem, hogy félre lehet értelmezni, és minek az istenfélelem ha nincs az istennek egy ilyen oldala, azontúl, hogy ő a szeretet.
Érzéseit meg tudom érteni, mondjam, minden emberben ott van, csak kérdés, milyen gondolatokkal azonosítja, társítja, helyezi el a jelenségeit, mert ez az ami nem mindegy! :)
