Hali!
Végigolvastam a topikot, hát régóta nem volt ilyen vidám délutánom. :)
Lelkemből írtatok!
Miután ráléptem a mozdonyvezetővéá válás rögös útjára és nem felejtem el ezt a topikot, megrendezek egy pár gázolós jelenetet az biztos :D
Videó is készül belőle meg minden, lesz amit akartok, hajaj :)))
Coccolino! Te öntelt szemét!
Te piperkőc köcsög! Elnyomottak zsarnoka!
Csak egy légypiszok vagy,
Ki a társadalom külső ideáljait birtokolja!
De valójában nem vagy több egy szardarabnál,
Egy borzhoz képest fospötty vagy,
Egy sűnhöz képest galambhugy.
De igazából... egy senki vagy.
Egy senki vagy, akit mégis szeretnek,
Mert külsőleg megfelelőnek tartanak.
Sőt, kiemelkedőnek, csodálatosnak,
Mert neked előnyösen, hamis ellentéteket állítanak!
Hamis ellentéteket, amiket a buták bevesznek,
Ezzel elnyomják a szegény állatokat,
Kiket amúgy is megvet a társadalom,
S így kiközösítik szerencsétlen párákat.
És ennek mind te vagy az oka, Coccolino,
Te aljas kétszínű, halkan bűzlő féreg!
De most végre megkapod, amit érdemelsz.
Meghalsz, eltaposnak, hogy megreped a földkéreg.
Előszőr megvernek, rúgdosnak, ütnek,
Amíg már felnyögni sem tudsz.
Majd megkötöznek, kikötik szánalmas testedet,
És kitépik a végtagjaid, úgy húzzák a köteleket.
Majd a gyökér, kínoktól eltorzult fejedet,
Vas satuba fogják, ami koponyád ropogtatja,
És a fülednek esnek, használva csodás késeket,
Azokkal hámozzák lassan, kerek kis füleidet.
Ezek után gyertyát gyújtanak, és várnak,
Hogy az olvadt viaszt rusnya képedbe csöpögtessék,
Hallhassák puha selymes bőröd nyugtató sercegését,
S fájdalommal teli nyavajgásod gyönyörű énekét.
Miután szemet gyönyörködtető viaszbábú lettél,
Kiválóan égő dezodorral fújnak majd be tégedet,
S azon nyomban meg is gyújtanak,
Csillogó szemmel nézik lángoló testedet.
Amint minden viasz leolvadt rólad,
A sósavas kondér kerül előtérbe,
Majd rögtön a bőrődre, hogy egy szőrszálad se maradjon
S megkopasztott tyúkként állj a kínzóasztalon.
És csak ezek után közeleg valódi végzeted,
A megtermett, vaskos betonfúró gép,
Amit gyengéden kicsike köldöködhöz illesztenek,
És fúrni kezdik beledet, felét kiszedve belsőségeidnek.
Majd jókora vas fogót vesznek elő,
Azzal ragadva meg pipacspiros nyelvecskédet,
S húzni kezdik azt, hagy nyúljon, had fájjon,
Vér áztassa nyelőcsövedet, s a nyelved kiszakadjon!
Ezalatt előszedik a sufniból a rozsdás szekercét,
Már közel sem olyan pihe-puha tested egy tönkre teszik,
S két erős kéz ragadja meg a szekerce nyelét,
Majd lesújt rád, beleadva minden erejét.
Így, megválva szétroncsolt, taszító testedtől,
A fejedet még megtartják, de még megmarad részeidet
Éheztetett ebeknek hajítják, kik kifakadó örömmel marcangolják,
Szétszaggatva szánalmas tested, jól megrágják, végül kiszarják.
Csak köszönetet mondhatsz a természetnek ezek után,
Hogy hozzád képest csodás annyaggá varázsolta maradványaid,
S egy csodás utcapatkán ülhetsz, távol mosógéptől, takarótól.
De a legszebb az egészben, hogy tudom, már undorodsz magadtól.
Miután végignézted e szívmelengető eseményt,
Eljött az ideje, hogy búcsút mondj édes kis orrocskádnak.
Ha nem teszed, magadra vess. Nem állhatsz ellen egy fűrésznek
Érzed az acél hideg érintését, majd a kínt, mely az orrodba hasít.
Végül csak egy plottyanást hallasz, mikor nedves orrod földet ér.
S végre eljött az idő, mikor már szemedre sincs semmi szükség:
Nagy szabótűket melegítenek, izzó végüket pofikád elé emelik,
Hogy utolsónak még láthassad boci szemeid végzetét.
Fájdalmas sikolyod zeneszóként ér majd el mindenki fülébe,
S abba se marad, mert rögtön kis máglyát gyújtanak,
Fejecskédet volt füleid vonalában nyársra húzzák,
És közben benzint csepegtetnek rá, úgy pirongatnak.
Mire már tisztességes barnamedvére hasonlítasz,
Gyorsan egy nagy vödör szennyvízbe nyomnak,
Ki ne száradj, szegénykém! De vegyél nagy levegőt előtte,
Mert a szennyvízbe kevés az oxigén. Meg ne fulladj, te!
Pár perc múlva kikapnak onnan, s várnak,
Köhögd csak ki magad, eszmélj föl egy kicsikét!
Majd a vígan izzó parázsra dobnak, érezdd csak a fájdalmat!
S ott égsz el, ott halsz meg, büszke Coccolino, ki kiállt minden kínokat!
Oly nagy hős voltál, hogy meg nem haltál!
Hogy oly sokáig bírtad, csakhogy a közönséget szórakoztasd!
Büszkék leszünk rád mindörökké, legalábbis míg tart életed.
Ezért megírtam rólad e verset, mert megérdemelted.
Szó sincs védtelenségről. A maci kegyetlen pszichoterrorral nyomja el a környezetét, és esztétikai lestámadásokat hajt végre gyanútlan járókelők ellen. Az 'orvlövész' szó mintájára a maciról született meg az 'orvbájász' kifejezés.
Nyami... ez tetszik. Különösen a lány arcán látható higgadt elszántság: "Igen, ezt a piszkos munkát el kell végezni, hogy az ilyen mocskok ne szennyezhessék többé a Földet. Nem élvezem, de valakinek meg kell tennie."
