A következő sorok többsége a Történelmi rétestészta - újragyúrva írásból valók.
Amiben Illig tévedett. Illig azzal az elképzelésével ment félre, hogy kitalációként értelezte az idő eltérést, és a 614-917 közötti eseményeket törölni gondolta, mert szerinte azok hamisítványok, fantázia termékek. Ugyanakkor még Ő is leírta, hogy a kitalált időszakot többnyire valós eseményekkel és személyekkel töltötték fel csak azok vagy előbb, vagy később történtek vagy éltek.
Most pár szóban vázolnám az ókor és középkor időszámításait.
Censorius: A születésnap
„E szerint a számítás szerint – ha nem tévedek – ez az év, amelynek mintegy a hivatalos megjelölése az, hogy viri clarissimi Pius és Pontianus consuli éve, az első olümpiasz-tól az 1014. év, természetesen anyári napoktól kezdve, amikor az olimpiai játékokat megülték, Róma alapításától pedig a 991. év, mégpedig a Parillától számítva, ahonnan a Város éveit kezdik. Azon évek sorában pedig, amelyeknek Julianus a neve, ez a 283. év, mégpedig január Kalendae-jától indulóan, ahova Julius Caesar az általa jóváhagyott év kezdetét tette. Azoknak azonban, akik az Augustusokról nevezik el az éveket, ez a mostani a 265. év, és éppúgy január Kalendae-jától indulóan, jóllehet február Kalendae-ja előtt 16 nappal L. Munatius Plancus javaslatára és a többi római polgár akaratából az imperator Caesar divi filius-t a senatus Augustusnak nevezte el a magy hetedik és M. Vipsanius Agrippa harmadik consulsága idején. Egyiptomban azonban, minthogy az már két évvel azelőtt a római nép hatalma és fennhatósága alá került, az Augustusok évét 267.-nek számolják. Ugyanis ahogy nálunk, ugyanúgy az egyiptomiaknál is bizonyos időszámítás szerepel a hivatalos levelekben, s ezt a Nabonnaszarosz évének nevezik, mert az ő uralkodásának első évétől kezdődik. Ezen évek közül ez a mostani a 986. év. Ugyanígy Philipposz évétől kezdve, amelyet valójában Nagy Sándor halálától számítanak, 562 év telt egészen a mostani időpontig.”
Bíborbanszületett Konstantin időszámítása
„A szaracénok kijövetele Herákliosz uralkodásának tizenkettedik évében, a világ teremtésének 6130. évében, a ciklus tizedik évében, szeptember havának 3. napján következett be.”
„Amióta Szalónából átköltöztek Ragusába, annak 500 éve a mai napig, amely a ciklus 7. éve, s a 6457. év.”
Biborbanszületett Konstantin „948-51”-ben írhatta ezeket a sorokat. 6457-948=5509, tehát Konstantín a bizánci időszámítás szerint, az 5500-as születési idővel dolgozott.
Bizánci időszámítás kezdete i. e. 5509. szeptember 1.
Alexandriai időszámítás kezdete i. e. 5493. augusztus 29.
Hieronymus (Jeromos) időszámítása
Jeromos szerint, a krónikája záróéveként feltüntetett 378. évig – a római birodalom összeomlásának kezdetét jelentő hadrianopoliszi csata évéig – pontosan 5579 év telt el. Ezt is nézzük meg pontosan, 5579-378=5201.
Toursi Gergely időszámítása a következő
A kezdetektől a vízözönig 2242 év, a vízözöntől a Vörös-tengeren történő átkelésig 1404 év, az átkeléstől az Úr feltámadásáig 1538 év, a feltámadástól Szent Márton haláláig 412 év, Szent Márton halálától a legutóbb emlegetett évig, azaz beiktatásom huszonegyedik évéig, amely a római Gergely pápa uralkodásának ötödik, Gonthran király harmincegyedik, az ifjabb Childebertnek tizenkilencedik éve, összesen 197 év telt el.
Akkor adjuk össze az éveket, 2242+1404+1538=5184 +412+197 = 5793 és Krisztus születése az 5184-es dátumot mutatja, vagyis itt már 5200-as rendszer látjuk. Ha az 5793-t a bizánci időszámításban értelmezzük, akkor 284-ben vagyunk. Mikor is? Dioclecianus uralomra jutásának évében. Vagy nem is, mert 609-ben vagyunk Phókasz uralkodásának 7. évében, és 610-ben veszi át a hatalmat Herákliosz, Hérakleiosz, Heraclius.
Pár idézet még Illigtől a Teremtés szerint időszámításról:
„Alighanem Hippolytus beszél először a Jézus Krisztusra vonatkoztatott datálásról. Mivel Ádám a teremtés 6. napján lett megalkotva, Krisztus emberré válását analóg módon a 6. világnap közepére, Ter. u. 5500-ra teszi. A születés „Augusztus uralmának 42. évében, 5500 évvel Ádám után történet. […] Krisztus születésére még 500 évet kell számolni, hogy 6000-ig jussunk, és akkor lesz a világnak vége.” ”
„Mivel Hippolytus a „203-204. évben”írt, akkoriban még maradt 297 év a világvégéig – pontosan az az időtáv, mely ismételten oly lényeges szerepet játszik.”
„Ekkor jött el a két nagy kora keresztény történetíró ideje, akik mindamellett jelentősen különböztek számolási módszerükben. Míg Sextus Julius Africanus 221 körül Krisztus Ter. u. 5500-as születéséből indult ki, Kaiszereiai Euszébiosz 303-ban új számítást állít össze: a maradék világtartamot meghosszabbította 300 évvel, hogy „az idők vége a 800. évre essék”. Ezt könnyű volt megtenni, Krisztus születését kellett csak eltolni a 6. világnapon belül.”
Carozzi, Claude: Weltuntergang und Seelenheil (1996)
„Szent Jeromos (347-419 k.) hasonló, szintén biblikus irányultságú számítást készített: „Ádámtól az özönvízig 2242 év, az özönvíztől Ábrahámig 942 év, Ábrahámtól Krisztus születéséig 2015 év.” Ebből az következik – anélkül, hogy Jeromos explicit módon kijelentette volna - , hogy a teremtés és Krisztus születése közti időtartam 5198 év.”
Borst, Arno: Die karolingische Kalenderreform (1998)
Tehát korai keresztények a világ keletkezéséhez számolva az időt, magát a keretet, miszerint a teremtés 1 napja egyenlő 1000 évvel, változatlanul hagyva, viszont az eljövendő világvégétől való félelmükben, Krisztus születési idejét a 6. világnapon belül 5500-ról eltolták 300 évvel, így megnövelvén a végítéletig hátralévő éveket. Később pedig a „Jézus születése szerinti” időszámítás 5201-ről 5001-re tolta el az Üdvözítő születését, vagyis a 6. világnap kezdetére.
A Teremtés utáni időszámolás, a 6. világnap közepére 5500-ra beállított Krisztusi születéssel kezdődött. Ter. 5803-ban Krisztus születése után vagyunk 303 évvel, és mondjuk, ekkortájt kitalálják (a közelgő világvége miatt), hogy Krisztusnak inkább 5200 körül kellett születnie, és a Ter. 5803 már Krisztus után a 603. évet is jelentheti. Továbbhaladva az időben, mondjuk Ter. 5895 egyaránt jelenhet 395 vagy 695 évet Krisztus után (attól függően, hogy mikorra számolták a születés évét), majd miután megtörtént a Ter. 5000-re rögzítése a születés dátumának, akkor egyszer csak Krisztus születése után 895-ben találjuk magunk.
A Teremtés utáni első kb. 300 éves csökkentést Dionysius Exiguus hajtotta végre. Vagyis Dionysius valóban készített húsvéti táblázatot, és egy meglévő időszámításról tér át a Krisztus szerinti számolásra. Ez az időszámítás, amit Dionysius felhasznált a rómaiak időszámítása volt, mégpedig vagy Julius vagy az Augusztus császároktól induló időszámítás 247. éve. Ezek 28 vagy 44 évvel nagyobbak a Krisztusi időszámítás számainál. Így Dionysius a 3. században élhetett, és tudunk is egy Alexandriai Szent Dionysiusról, aki jómodú pogány családban született Kr. u. 190-ben és 264. március 8-án hunyt el. A másik Dionysius, akihez a változást kötjük 470 körül született szintén pogány szkíta szülőktől Dobrudzsában, és 544 körül halt meg, minő véletlen épp 74 évig élt ő is.
Nézzük meg, hogy néz ki ez a lépés példával.
Krisztus születése = Ter. 5500, ahogy azt először feltételezték.
Ter. 5732 körül, azaz kb. Kr. u. 232-ben Dionysius meglépi a Krisztus szerinti időszámítás lépését, és Ter. 5200-ra vagy 5184-re tolja vissza az időpontot.
Ter. 5732 így megváltozik, Kr. 532 vagy Kr. 548 lesz belőle.
Így lesz egy duplikációnk, amivel a 3. sz. közepe hirtelen a 6. sz. közepére kerül és mindkét dátum Krisztus születése szerinti lesz. Így duplázódik meg a 3. sz-i pestisjárvány, és a római-perzsa háború is.
Etiópiát jelöli meg a pestis forrásául I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár kancellárja, Ioannesz Zoarasz, aki Epitome historión c. világkrónikájában főként Cassius Dio utolsó, elveszett könyvére támaszkodva számol be a pestisről, amely Trebonianus Gallus (Kr. u. 251–253) császársága alatt Rómát is elérve pusztított. Más forrás szerint Európában az első nagy pestisjárvány Kr. u. 540 után dúlt, miután egy kb. 535-ben bekövetkezett globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött rágcsálók Kelet-Afrikából (Etiópia) északra vándoroltak.
Így lesznek a 3. századi gótok a 6. sz-i longobárdok, akik a gepidákkal vívnak harcokat, és Itáliába mennek a szarmata-hunok vagy avar-hunok elől. Így lesznek a Kr. sz. 255-270 körül érkező szarmaták (valójában a hunok) a Kr. sz. 555-570 után érkező bizánci avarok (szintén a hunok), így lesz Attila hun király halála 72 év múlva 260-270 + 72 = 332-342-ben, duplikációként 560-570 + 72 = 632-642-ben.
A hunok után 100 évvel érkező magyarok így 430-445-ben vagy 730-745-ben érkeznek. Krónikáink szerint 745-ben. Ugyanezen krónikáink szerint a 745-ben érkező magyarok története (Álmos és Árpád vezetésével) már később Árpád fia Zoltán, Zoltán fia Taksony, és Taksony fia Géza, már 950 körül dátummal folytatódik, és Szent István születését 969-re teszik, vagyis 200 évvel későbbre.
Ter. 5877-5893 az egyszer lehet Kr. sz. 377-393, ha a születést Ter. 5500-ben számolták, de lehetett Kr. sz. 677 vagy Kr. sz. 693 vagy Kr. sz. 709, ha Krisztus születésének a Ter. 5200 vagy 5184-t veszik, és a legvége miután Ter. 5000-re állapították meg és helyezték át Krisztus születési idejét, Kr. sz. 877 vagy Kr. sz. 893.
Így kerülnek a helyükre a magyar krónikák „téves” évszámai, miután Krisztus születési idejét elcsúsztatták. Viszont nem érinti a csúsztatás pl. a mohamedánok Hidzsra időszámítását, mert annak az indulását mindig a Kr. u. 622-hez kötötték, viszont a Teremtés utáni számokban ez okozhatott problémát, mert nem mindegy ott melyik születési idővel számolták át krisztusira. Pl.:
Kr. 622 a bizánci idővel számolva (5509) Ter. 6131 számot adja.
Kr. 622 a Toursi Gergely féle idővel számolva (5184) a Ter. 5806-os számot hozza ki.
Ha viszont ezekből a Ter. számokból számolnak vissza és megcserélik a születés idejét, akkor a következő számok állnak elő.
Ter. 5806-ból levonjuk a bizánci időpontot (5509) és Kr. sz. 297-t kapunk.
Ter. 6131-ból levonjuk a Gergely féle időpontot (5184) és Kr. sz. 947-t kapunk. (Az Illig féle kitaláció 614-911 között)
Ilyen szemmel vessünk egy pillantást, a mai történelemtanítás szerinti nagyobb népvándorlásokra, ami a Kárpát-medencébe vezetett Krisztus születése után, az első a gótok, utánuk a szarmaták, majd a hunok, a korai és késői avarok és végül a magyarok. Kiindulópontunk legyen a Kézai Simon gestájában leírt két szám, miszerint a magyarok első és a második bejövetele között 172 esztendő telt el, ami dátumok nélkül is megállja a helyét (72 év Attila haláláig, 100 évvel Attila halála után), plusz az a ráadás, hogy krónikáink nem tudnak semmiféle avarokról, és a gótokat sem nagyon emlegetik.
Egyszerű számolással, tegyük fel, hogy először 300 évet korrigáltak, majd később még 200-at. A szarmata harcokból Kr. sz. 260, avar harcok válnak Kr. sz. 560, majd az avarok eltűnnek, és ahogy elérünk a késői avarokhoz Kr. sz. 677-ben, az már a magyarok honfoglalása Kr. sz. 872-895 között. Persze az első 300 év után a második 200 már csak igazítás volt a Krisztusi számításon, de a dátumokat ez a szám vitte fel a VIII. századról a X. századig.
220 gótok
260 szarmaták /hunok/
370? gótok
373 hunok ( visszaszámolásból keletkezett - 373)*
520 longobardok
560 korai avarok /hunok/
745 késői avarok /magyarok/
895 magyarok
A szarmaták és hunok előtt idegen nyelvű gótok jöttek Pannoniaba, a korai avarok előtt a longobárdok, ezek is egy népet jelentenek, és a gepidákkal való csatáik után meghódították Itáliát.
* a visszaszámolás úgy keletkezett, hogy az avarok /magyarok/ előtt jöttek a hunok kb. 200 évvel, ezért az első avar kor elé helyezték utólag őket, az ott keletkezett időlyukba.
Még egy pár idézet régészek munkáiból.
László Gyula – Múltunkról utódainknak I-II
„A hunok – mármint az ázsiai hunok – időszámításunk előtt 71-ben döntő vereséget szenvedtek a kínai hadseregtől, és Nyugatra vonultak; a római történetírók leírásaiból is általában mongolos jellegük bontakozik ki. Nyugaton viszont csak 375-ben tűntek fel, amikor átlépték a Volgát, bár az antik földrajzi írók már a II. században – a Kaukázusban – említést tesznek hun népességről. Akárhogyan is van, jó néhány száz esztendő telt el az ázsiai hunok letűnése és az európai hunok megjelenése között. A történelemtudomány még a mai napig sem tudta meggyőzően áthidalni ezt az időbeli és távolsági szakadékot.”
Mócsy András – Pannónia a késői császárkorban
„Csábító lenne a szarmata síkságon húzódó ún. Ördög- vagy Csörszárkot is ezekre az évekre keltezni. Ez az árok épp azt a területet ölelte körül, amelyet a szarmaták a 3. században és a 4. század elején laktak. Már állnak bizonyos támpontok rendelkezésünkre datáláshoz, amennyiben 3. századi településnyomokat vág, ezért legkorábban a 3. század végén készülhetett. Más leletek azt bizonyítják, hogy feltétlen a 9. század előtt épült. Az ároknak erődítési szempontból alig volt jelentősége, de mint látható határ az alföld peremén élő népekkel (vandálok, gepidák és gótok) szemben bizonyos szerepet játszhatott, ha ezt a demarkációs vonalat egy harmadik hatalom valamiképpen garantálni tudta. Amíg azonban nem lehet pontosan keltezni a sáncot, jobb, ha a kérdést nyitva hagyjuk.”
