Minden magyarázkodás gyenge erôlködés. Én nem itélem el aki magyaráz, azt sem aki hallgat. Van egy ilyen mondás: a Mester alkot, a kukacok magyarázzák.
Legjobb a hallgatás! És persze szeretve hallgatni :-) Szavak nélkül jobban lehet szeretni. Intenzivebb!
Arra jöttem be ebbe az egész index buliba. De hamar ott is hagytam ôket. Ott farkasok vannak. Sokszor egymasnak és maguknak is ellentmondásban vannak. Nem csak a világban, de itt is úgy tünik, ember az embernek gyilkosa. Sajnos. Nem lehet megpúderezni ezt. A tény az tény. De örülök hogy megtaláltam a valfilit, bár itt is látok marakodást.
Örülök, hogy akaratom ellenére segíthettem. :o) És köszönöm, hogy Te is segítettél. Pont a példáddal. Szerintem, ugyanazt tettem, amit Te két évvel ezelőtt, nem tudtam, vagy inkább nem akartam megérteni a választ, mert egyértelműnek tűnt. Oly nyilvánvalónak, hogy gyanús volt (mint írtam, csak a másodszorra kijött válasszal nem tudtam mit kezdeni). Kételkedtem önmagamban, és ez által a válaszban is. Értetlen voltam, pontosan mint, Te. Én is éretlen ifjú vagyok. „Az első jósjellel felvilágosítom. De ha kétszer-háromszor kérdez: homályban marad. A homályban nincs jó tanács."
Szóval köszönöm! :o)
Egyébként mikor elkezdtem használni a könyvet, nekem is kijött az Értetlenség-4 Meng. Úgy éreztem, pofon csaptak. :o) Sokszor kérdeztem, mindig mást és mást. De a könyvet nem lehet becsapni, kérdéseim alapja mindig ugyanaz a problémakör volt.
Most megnéztem, a Csien volt, a 39-es: Nehézség!! Nahát, milyen furcsa, most újraolvasni!!! Ott van benne a válasz, tökéletes!!!!
Olyan sokszor kaptam ezt a jelet, hogy gyakorlatilag az összes változó vonást is megkaptam hozzá, és ha szabad ilyet mondanom magamra: hogy én egy mekkora nagy marha vagyok!!! :)))))
Persze, így már könnyü, két év távlatából okosnak lenni. Viszont most azt hiszem, újra elő fogom venni a könyvet, és megnézem ezzel az újdonsült rálátásommal is :)))))
Köszönöm a segítségedet, mert így, hogy megpróbáltam válaszolni a kérdéseidre, számomra is sokkal világosabb lett egy csomó minden, ráadásul visszavezettél a könyvhöz is :))))
Bocsánat, úgy értettem, hogy egyértelmü volt akkoriban, hogy a kérdésemre a válasz ugyanabban a jósjelben van, de az már nem volt egyértelmü, hogy mit is jelent ez a jósjel. Tehát valójában nem értettem a választ, és többek között ezért is kérdeztem újra és újra.
Nem hiszem, hogy gond lenne, ha többször kérdezed ugyanazt, egy kicsit másképp :))) Ráadásul nagyon nem mindegy, hogy melyik változó visz el az alapjelből az irányjelhez. Valójában a változóban mutatott tanács megfogadása vagy elvetése az, ami a jóslatot értelmezhetővé teszi.
Megnéztem a jeleket, amiket kaptál, és teljesen olyan érzésem van, mintha ugyanazt a választ kaptad volna, csak másodjára már sokkal határozottabban, mint ahogy a második kérdésed nálad is sokkal körvonalazottabb volt. Mindkét esetben az alapjel inspirációra, teremtő erők jelenlétére utal (a változókból következő jelet csak te tudod értelmezni), de a második esetben ugyanezt már megrendülésként definiálja, óvatosságra int és arra biztat, hogy ne félj a változástól :))))
Elmesélek egy esetet neked, a saját "példatáramból", hogy jobban értsd, miért mondom, hogy nem baj, ha többször kérdezel... :)) Lehet, hogy ellentmondásosnak fogod érezni, de döntsd el te, hogy mit is jelent ez...
Volt egy időszak az életemben, úgy kb. 2 évvel ezelőtt, amikor egy fontos problémával küszködtem. Minden héten feltettem ugyanazt a kérdést, és tíz jóslatból hatszor ugyanazt a jelet kaptam. De hiába volt teljesen egyértelmü (már nem emlékszem, melyik jel volt, talán a 29-KAN, a nehézség legyőzése), csak nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem újra ugyanazt (nagyon fontosnak éreztem a helyzetet, nem értettem semmit akkoriban, és arra is gondoltam, hogy hátha közben változott valamit a helyzet)... A lényeg az, hogy egyszercsak megkaptam a 4. jósjelet, a Meng-et, ami Éretlenséget jelent. Vagyis gyakorlatilag addig "idétlenkedtem", mígnem tudtomra lett adva, hogy most már hagyjam abba :))))
Ez volt a pontos szöveg: "Éretlen ifjú sikeres lehet. Nem én keresem őt - az éretlen ifjú keres engem. Az első jósjellel felvilágosítom. De ha kétszer-háromszor kérdez: homályban marad. A homályban nincs jó tanács"
Számomra ezen a ponton lett tökéletesen hiteles a könyv. Még soha ilyen kedvesen nem b*tak le :))))) Meg voltam rökönyödve. És persze először jól megsértődtem :)))) Kellett hozzá egy-két nap, mire rájöttem, hogy ez egy tökéletesen kétoldalú kommunikáció, ugyan nem tudom, pontosan mivel is, és nem szeretném definiálni a másik oldalt, mert legjobb esetben is csak feltételezés lehet.
Örültem, hogy válaszoltatok. Középiskolás koromban volt egy ember, pontosabban egy asszony, akihez nagyon kötődtem, olyan példaképféle volt a számomra, bár ez akkor nem tudatosult bennem, mert az a fajta ember, aki hihetetlen egyszerűnek tűnik, mégis nagyon nemes lélek. Pont az egyszerűsége teszi naggyá. Aztán történt valami, és hirtelen megszakadt a kapcsolat. Csak később kezdett hiányozni. Nyolc év után, most találkoztunk. Órákat átbeszélgettünk, vmt. megmozdított bennem. Csak az a baj, hogy nagyon messze lakik, tehát nem olyan könnyű a kapcsolatot fenntartani. Ráadásul aktív kapcsolatot. Másnap kérdeztem. Feltettem ugyanazt a kérdést kétszer kis időintervallummal, természetesen nem ugyanaz a válasz jött ki. Kérdésem valahogy úgy hangzott, hogy lehetséges-e, hogy sorsszerű volt ez a találkozás, lehet-e tartósan közünk egymáshoz, szüksége van-e rám, és nekem szükségem van-e őrá, lehet-e a példaképem. Persze ez valahogy szavak nélkül hangzott, valahogy érzések, keveredtek. Van, hogy nem tudok konkrétan fogalmazni, csak érzek valamit. (Ez rossz?) Aztán az első válasz a 1-Csien egy változóval, ami 1O-Lü-re alakult. Ez a válasz, ha jól értem pozitív, óvatosságra, önuralomra int, de igen lehet, a példaképem, csak nem szabad bizonyos határokat átlépnem, tehát nem lehetek Tigris.
Aztán nem tudom mi ütött belém, valami nyugtalanság fogott el, hogy esetleg rosszul kérdeztem, és hosszú meditálás után feltettem újra a kérdést, kicsit konkrétabban fogalmazva. Akkor pedig a 51-Csen és szintén egy változóval a 55-Feng jött ki. Na ezzel már nem tudok mit kezdeni. Tehát valószínűleg rosszul tettem, hogy kétszer kérdeztem. De ha már megtörtént, mit tegyek most? Kedves Morr! Kérdésedre válaszolva, igen le szoktam írni a kérdéseimet, és pár nap múlva el szoktam olvasni a válaszokat, de én a magam gondolatait nem szoktam feljegyezni. Egyébként, nem szoktam rövidtávra vonatkozó kérdéseket feltenni, így csak pár hónap elteltével tudom meg, hogy jól értettem-e. Bizony előfordult, hogy csak érteni véltem a választ. Bocs, hogy hosszúra sikeredett. Szép napot.
Korábban is szerettem volna válaszolni erre a hsz-odra, de aztán olvastam neonlicht-ét is, és azt gondoltam, na, egyszer majd mindkettőre reagálok. És pontosan ez az, amit írni szerettem volna. Hogy szerintem azért nem ennyire fekete-fehér a világ, ahogy neonlicht írja ('A változások közepén te állsz, aki (megsúgom) leginkább azért halogatja a kérdést, mert a problémát maga csinálta és ragaszkodik hozzá.'). Én is sokszor vagyok úgy, hogy eszembe jut, hogy na, erre talán rá kéne kérdezni a Jóskönyvben, mégsem teszem. Vagy azért, mert aztán úgy érzem, hogy az adott helyzetet meg tudom oldani magamtól is, még nem kell hozzá segítség, vagy mert még nem érett meg rá a helyzet. Mi, mint 'a változások közepe', azért mégiscsak egy kis pont vagyunk a világban, és ahogy sokan írták már okosok, nem csak rajtunk múlik a sorsunk, hanem mások élettervén, szabad akaratán, nomeg a 'csillagok állásán'. Ne gondoljuk azt, hogy mi egyben a világ közepe is vagyunk! Azt hiszem, ebbe a mondanivalómba sokan sokféleképpen bele tudnak kötni, de aki akarja, és akihez szól, az megérti. Úgy emlékszem, ez mind nagyon szépen le van írva a könyvben is: nem elég, ha valamire mi megértünk, egy dolog teljesüléséhez arra is szükség van, hogy mások, és a helyzet megérjen.
Morr! Nekem olyan jóslatom is volt, amikről azt hittem, hogy akkor vagy másnap megértettem, aztán kiderült, hogy bár a könyv mondanivalójára és tanácsaira akkor, ott, olyan formában volt szükségem, de mégsem úgy értettem meg, ahogy azt a későbbi események ismeretében lehetett volna; hanem pont úgy, ahogy akkor épp kellett ahhoz, hogy feldolgozzam és megoldjam az adott élethelyzetet. Persze benne volt a jelben az 'igazi történés' is (amit én nem vettem még akkor észre a jelből), de a későbbi történések fényében világosodott csak meg, hogy ténylegesen miről beszélt a könyv. A dolog azért érdekes, mert a mondanivaló és a kulcs (a segítség) szerintem akkor is átmegy, ha a nagy egészet nem látjuk, csak a kis szeletkét, amiben épp benne vagyunk. Müller Péternek volt erre egy nagyon helyes hasonlata az egyik Ji King szemináriumon: ha a kerítés résein átkukucskálunk, lehet, hogy látunk egy fület, egy bajszot, egy farkat, egy szemet, de az egész macskát nem látjuk. Mégis sejtjük, hogy ott, a túloldalon egy macska van. :)
Eljött ma hozzám a barátnőm, és egyszer csak előállt azzal, hogy van 2 kérdése, amit már régóta szeretne megkérdezni, hát most megtenné. Elővettük a könyvet, és némi tanakodás ( hogy is szóljon a kérdés ), és fél percnyi rákoncentrálás után kidobta a válaszokat. Teljesen illettek a kérdésekre. Persze nem minden volt világos, de miután elolvastuk, mindketten éreztük a lényeget. Ez nekem is új volt, mert - mint alább írtam - én is nagyon (talán túlságosan is) meg szoktam adni a módját. Ezért is van az, hogy halogatom a kérdezést.
Tehát, ebből okulva, nem feltétlenül kell meditálni. De szerintem fontos, hogy nyugodt körülmények között kérdezzen az ember, és belül érezze a kérdést, a problémáját, rá tudjon hangolódni. Szerintem ez kell ahhoz, hogy a "megfelelő válasz " érkezzen.
Az értelmezés - ezt is írtam már, bocs, hogy ismétlem magam - másnap gyakran sokkal könnyebben megy. Mint ahhogy az topikolló írta, Müller Péter is azt javasolja, hogy egy füzetbe jegyezzük fel a kérdést, a választ, és az értelmezését is. Én ezt általában másnap szoktam megtenni, vhogy tisztábban értem.
Ezenkívűl fontos, hogy ne akarj minden sort megérteni. Vannak kulcsszavak, mondatok, amik szinte teljesen leírják a helyzetemet, de mellette van fél oldal, amit nem értek, nem tudok hová tenni. De ezekkel nem foglalkozom, úgy gondolom, hogy nekem azok a mondatok szóltak - ezeket le is írom magamnak. Legközelebb már csak a füzetemet olvasom el, és a mondatok még jobban eltalálnak, mert nincs körülötte az a " sok zavaró részlet". És ezt most nagyon idézőjelesen írtam!!!!!!!! Eszembe sem jutna Müllert megkérdőjelezni.
Még egy fontos: biztos, hogy jól kérdezel? Azt vettem észre, hogy akkor jöttek ki értelmezhetetlen válaszok, ha nem jól tettem fel a kérdést.
Egyébként meg, hogy gondolhatod azt, hogy nem érdemled meg, hogy megértsd. Ha használod, ha érdekel, akkor persze, hogy megérdemled. Mindenki megérdemli.
Nem tudom, hogy mennyire szentségtörés, ha közkinccsé teszed a kérdésed, de ha megteszed, és megnézem a választ. Nem hiszem, hogy éppen én segíteni tudnék, de érdekes lenne. Hátha kisűl belőle valami.
Szerintem nyugodtan írd be a kérdésedet és a jóslatodat. Müller Péter is szokott Ji King szemináriumot tartani, illetve lehet(ett) tőle kérdezni a Természetgyógyász Magazinban is. Viszont a válaszokat én fenntartással kezelném, mivel Péter több, mint 25 évig foglalkozott a Ji Kinggel, mi meg nem biztos, hogy ennyire behatóan tanulmányoztuk azt és ilyen átfogó ismeretekkel rendelkezünk róla, illetve arról, hogy mit is jelenthetnek a jelek. Mi amúgy a barátnőmmel meg szoktuk osztani a jóslatainkat egymással, néha egész hasznos is lehet egy másik szempont. Volna egy kérdésem is Hozzád: a Jóskönyvben Péter azt tanácsolta, hogy a jóslatokat jegyezzük le, azt is, ahogy mi értelmeztük őket, mert elképzelhető, hogy egy-egy jel üzenetét csak később értjük meg - különösen eleinte. Ezt megcsináltad? Később sem tisztult le, hogy mit üzentek Neked a jelek?
Én új vagyok ezen a fórumon. Amint látom elég hosszú idő eltelt az utolsó hozzászolás óta, remélem azért még olvassa valaki, és fog tudni válaszolni. Kérem azt az ismeretlent. Kb egy éve használom a ji-king könyvet, és sok kérdésem lenne. Mindenképen meditácioval kell kezdeni, ha kérdezek, még akkor is, ha potosan tudom mi a kérdésem, és kb tudom a választ is? Na itt a baj, általában,számomra érthetetlenek a válaszok, mintha egy idegen nyelven szólnának hozzám, pedig elégé filozofikus beállitású ember vagyok, sokszor, és sokat gondolkodom az élet dolgain, jelenségein (nem hideg elemző aggyal, mint a pszichologusok). És szerintem abszolút túl vagyok az önismerkedésen. Tudom változik az ember napról napra. De lehetséges, hogy csak türelmetlen vagyok, vagy felszines és azért nem értem, vagy pedig nem érdemlem meg, hogy megértsem? De kell lennie vm sorsszerűnek abban, hogy a kezembe került a könyv. Feltehetek ide a fórumra egy konkrét pédát, mármint egy kérdést, ami szerintem nem annyira intim, tehát bárkinek elmondható, és konkrétan a választ, hogy mi jött ki, abból az ókból, hogy tanácsot kérhessek? Vagy ezzel vétek, és megsértem a könyv szellemét? Kérem válaszoljon vlki. A környezetemben nincs senki, akivel ilyen dolgokról beszélgethetnék. És nagyon jól esne, ha vlki tapasztalt ember válaszolna. Üdvözlet.
" Egy idő után el sem kell olvasni a szöveget, a jelek és képek beszélnek "
Biztosan igazad van, de sajnos a bennem lakó "Igaz Ember" még nehezen jön elő belőlem, és néha lassan értem meg a választ, még szöveggel is.
" A változások közepén te állsz, aki (megsúgom) leginkább azért halogatja a kérdést, mert a problémát maga csinálta és ragaszkodik hozzá. "
Nem vettem kritikának, de egy gyomorig látó tükörnek igen. Elgondolkodtam rajta, és valószínűleg igazad van. Tehát a következő feladat: elengedni a problémákat, és nem kreálni többet. :-)
"...mert a problémát maga csinálta és ragaszkodik hozzá"
Igen, és fantasztikus érzés, hogy jöhet egy bekattanás, (kegyelmi állapot?), amikor tisztán látjuk a teremtményeinket, rájövünk ok és okozat közötti összefüggésekre, és ha akarjuk képesek vagyunk átminősíteni a gondokat , problémákat, illetve mindazt a színházi előadást, amit úgy nevezünk: élet.
Én új vagyok ezen a fórumon, csak ma találtam rá. Örülök neki.
A Jóskönyvet én is használom, bár nem rendszeresen. Nagyon érdekes, de sokszor előfordult már velem, hogy van egy problémám, szeretném is feltenni a kérdést, de valahogy mégsem kezdek hozzá. Van hogy napokig, hetekig nem kérdezek rá, valahogy nincs meg az ihlet. Aztán egyszer csak fogom magam, megvárom, míg a család elcsendesedik, és biztos, hogy magamban lehetek egy órát, és akkor meditálás után felteszem a kérdést. Fontos a ráhangolódás, bár ilyenkor nem meditálok mélyen, és sokáig. Aztán, ha kijön a válaszjel(ek), akkor elolvasom, átfutom azokat, és megpróbálom megérezni, hogy abból mi szól hozzám. Az én tapasztalatom viszont az, hogy az igazi ráébredés, a megértése a válasznak csak később jön, csak 1-2 nappal később, amikor újraolvasom. Természetesen vannak olyan válaszok, amiket még most sem értek.
Minden kérdést felírok egy füzetbe, és a válaszjeleket is. Utána leírom a jel lényegét is, és ha van hozzáfűznivalóm, akkor azt is. Így utólag bármikor újraolvashatom, újraértelmezhetem, sokkal könnyebb, átláthatóbb, mintha a könyvben keresgélném. Én szeretem újraolvasni, mert töltődöm általa, segít, ha a lendület alábbhagy, vagy csak kezdem elfelejteni, hogy mi is a dolgom.
Még csak fél éve használom a könyvet, és a legtöbb kérdésem hosszabb időszakra vonatkozik. De kiváncsi vagyok, hogy beigazolódnak-e a változások, vagy a változtatásaim következményei. Ezért a füzetben minden kérdésnél hagyok helyet arra, hogy 1-2 év múlva, vagy ha az adott kérdésre vonatkozó problémám megoldódott, átalakult, akkor arról tudjak feljegyezni egy-két gondolatot, mert a későbbiekben tanulságos lehet, a jelek megértésénél.
Egyébként újranyomták a Jóskönyvet, 2-3 hete vettem meg ajándékba az Alexandriában.
