Kijött az állatorvos, és itt a ház előtt altatta el. Utána elvitte Diókát, majd jelezte amikor mehettünk a hamvaiért. Megkaptuk egy urnában, egyelőre itthon van velünk, azt terveztük, hogy majd két kedvenc helyére elvisszük, és ...
Nálánál nagyobb nyűgötök soha ne legyen!:-) Édes teher ez, látszik rajta, hogy boldog kutya, és ez a fontos, amit százszorosan meghálál a szeleburdiságába burkolva. Annyira kis aranyosan jószagú "büdös disznóként" tudnak viselkedni, hogy szinte minden pillanatban örömet okoznak a jelenlétükkel.
Március 22-én 1 éves lesz, de még jóval később, tizenévesen sem lesz a klasszikus értelembe véve felnőtt, mert vizsla a javából! Dögönyözzed meg (ismeretlenlenül) a nevemben is.:-)
Gondos gazdinál mindegyik.
Bellával holnap megyek suliba. Majd időnként beszámolok, hogyan haladunk. Kicsit hajtós volt a nyár, ezért nem volt időm foglalkozni dolgokkal. De most már úgy néz ki révbe érek és tervezhetőbb lesz a szabadidőm.
Sajnos mi is megéltük, hogy milyen elveszíteni a családi kedvencet/egyik családtagot. Dióka 5 éves múlt... 2010. júniusában született, és 2015.08.28-án aludt el örökre. Mindenre igyekeztünk odafigyelni, jó helyről hoztuk el, igazán pedigrés felmenőktől, korán átesett az ivartalanításon is (féléves múlt), megfelelő táp, rengeteg mozgás, ahová tudtuk, vittük magunkkal, mint egy családtagot. Velünk lakott a lakásban, igazán szoros kötődés volt, rengeteget sétáltunk, labdáztunk, kirándultunk, majd 2014. novemberében indult a rémálom. Jobb első lábát néha-néha megemelte. Elmentünk orvoshoz, ahol először porcra gondoltak, átesett a kúrán, semmi javulás. Ezt követően röntgen, hátha a csípővel van vmi, de az gyönyörű, mint a könyvben. Akkor biztos rándulás, erre kapott szteroid, majd nonszteroid gyulladáscsökkentőt, attól sem javult. Átmentünk másik dokihoz, ott megint röntgen, szintén semmi, majd mr vizsgálatot javasoltak, hátha porckorong. Persze ekkor már március volt, a lábemelgetésből, sántikálás, majd 3 lábon járás következett. Kedve, étvágya nem változott, csak a labdázást és a nagy kirándulásokat felváltotta a kisebb séta. Na az mr sem mutatott ki semmit, majd a második dokinak a kollégája jól áttapogatta Diókát, és a hónaljában megérzett valamit. Megint mr, de már arra a területre fókuszálva, és meg lett a diagnózis: ideghüvely tumor, ami az ideggyökből indul és az ideg megvastagodásával jár. Sajnos nem műthető, mert nem lehet teljesen kiszedni, a lábát viszont biztosan elveszítené. Maradt a sugárterápia, majd a kemo, bíztunk a javulásában, de sajnos nem így lett. A séták egyre kisebbek és fárasztóbbak lettek, de a kedve étvágya még mindig jó volt. Majd az utolsó héten sajnos a fájdalmai felerősödtek, hajnalban felkelt, de legalább visszaaludt a fájdalomcsillapító hatásától, az utolsó 2-3 napban már az sem használt... Nem tudtuk tovább nézni a szenvedését, és meghoztuk a legnehezebb döntést... Iszonyat, amilyen űrt hagyott maga után...
Sziasztok!Remélem a neve ellenére egy vizslás oldalt találtam!Gondolom a fórumon már ezerszer felmerült kérdésem volna.Amikor elmegyek a kiskutyáért milyen külső jegyekből ítélhető meg a fajta tisztaság,mit kell ellenőrizni,hogy ne vásároljak be?Ugyanis nem ismerem az eladót csak internet hirdetés alapján beszéltem vele telefonon.Kb.ennyi.De ha eladó kan kölyök vizslát tud valaki az is feltétlenül érdekelne.Előre is köszi annak aki válaszol.
Megpihenve: 
Párommal:
A fiammal:
