Keresés

Részletes keresés

Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.05.06 0 0 1553
Zimonyi Zita

(gondolat-hullámhosszon)

 

gondolat-hullámhosszon hagyom:

felemeld nyakig, letépd ruhám,

kibonts a bozót-bizonytalanból:

széles gondolat-hullámhosszon

magadhoz húzol, megragadlak,

belebódulsz céda pucérságomba,

izgága ölemet öledre lakatolom,

hívogató hajlataim varázstüzétől

cselszövő szerelemhamvasztáson

együtt emelkedem veled kéjben,

minden mozdulat hű választ kap:

szeretőknek szentelt bájvonás

arcomról arcodra átszálldogál,

a csenevész, nyápic portéka-vágy

érik lepedőn gondolat-napsugárnál

 

blrp Creative Commons License 2009.04.30 0 0 1552

Jávor László:


Miattad éltem millió évig


A szemeid olyanok mint az anyámé
Ha homlokomon megpihennek
A szádat is a szádat is
Ilyennek álmodtam ilyennek
Miattad éltem millió évig
Mint moszat a tenger alatt
Gyíkok és polipok másztak át rajtam
Megérte megtaláltalak
Miattad ébredek minden reggel
Miattad nézek a tükörbe
Miattad szeretem a madarakat
Miattad szeretem önmagamat
Miattad veszek lélegzetet
És gyermeket ölbe
Miattad éltem millió évig
Mint moszat a tenger alatt
Hogy öled gejzíres katlanában
Megöljön egy pillanat

so-veny Creative Commons License 2009.04.25 0 0 1551

Jónás Tamás:


Művészi hitvallás


Le kéne, kedvesem, szoknunk a szex köz-
ben gyakran elhangzó istenemekről,


jajanyámokról, beleőrültemekről.
Kevés az intimitás, sok az eszköz.


Anyát, Istent ne emlegessünk többet!
Nem szégyenlem és nem is illetlenség.
Szex közben gyakran csak sírnék, hörögnék,
de rég nem érzem már magam kölyöknek.

 

Nem kell fölém úr, ha te vagy alattam.
Jobban bízom én a mocskos szavakban.

blrp Creative Commons License 2009.04.18 0 0 1550

Garai Gábor:

Ha a szerelem elhagyott


Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom;


mert ha a szerelem elhagyott,
csak loholsz az utcán szorongva,
elbűvöl s nyomban megaláz
minden parázna szoknya;


és nyelved száraz kőporban forog,
ha elalszol, kifoszt az álom,
ébren lábaid fércen rángatod;
parázson jársz, parázson...


És tarkódig felperzselődsz;
tagjaid hamuként elomolnak,
mozdulataidról az otthonosság
arany páncélja leolvad.


Vad fogaid élesen összeverődnek,
tekinteted röpte kileng, és
míg kívül a forróság emészt,
belülről ráz a didergés...


Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,
azt elviselheted még,
de jaj, ha veszni hagyod a magad
érette való szerelmét!


Mert minden idegen lesz neked akkor,
s kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom.


Futnál - menedékül a megkövült közöny
nyirkos barlangjai várnak:
takaródzhatsz melegedni magadba,
mint bundájába az állat. -


Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,
nem ereszted az elveszítettet;
körömmel ezért behegedt sebeid
újra csak újra kikezded.


S élsz felelősen, mint a sebesült harcos:
ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,
míg izmai közt bolyong a szilánk, mely
végül szivébe szalad.

beezer Creative Commons License 2009.04.16 0 0 1549
Ő, aki szép és egyenes
Ő, aki boldog és szomorú
Ő, aki mindig kutat mindig keres
Ő, aki egyszerre derű és ború

élet és halál a kedvesem
hímes rét, sötét erdő
de én éppen így szeretem
mert halhatatlan és esendő.
blrp Creative Commons License 2009.03.25 0 0 1548

Leopoldo Lugones


EGYÜTTLÉT


Balzsamoztak az akáclevelek,
miket homlokod felövezni téptem,
nyugtalan cipőd ragyogott fehéren,
egész esténket bájjal töltve meg.


Eros szavára vetkőztettelek:
szoknyácska, nyílj meg! S diadalmas kéjem
sóhaja izzóit csípőid hevében,
nyögte a vén pad férfi-kedvemet.


E szürke estén éledt újra itt
az örök tavasz... S az árkocska, mit
a fáradtság vont szemeid alatt,


a félhomályban olyan volt, akár a
tavaszban egy kis könnyü fecske szárnya,
mely nézésed varázsán fönnakadt.


(Timár György)

AnnKa Creative Commons License 2009.03.21 0 0 1547
Szép estét kívánok.:)
..................................

Szabó Lőrinc

Enyém volt s mégse enyém ma

Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen.
Ki tudja, nem álom-e?
Tűnt évek titka, merengő
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma,
nem enyém, s örökre az,
neki üzenek, a szive tudja,
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.


Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.03.18 0 0 1546

Zimonyi Zita

jel

 

ültem ablakom előtt sokadik éje-napja,

étlen-szomjan, szédülten, mozdulatlan,

neked üzentem, írtam gondolatban,

hozzád beszéltem szavak nélkül,

bűvöltelek boszorkányos igékkel,

isteni fohásszal, imával, esdekléssel,

s a sokadik éj után vörös repülők

húztak el veszetten a fekete égen,

kiírták ezüsttel-arannyal a neved,

sziporkát hullott csillagom, az égbolt,

ránéztem utolsó hívásod idejére,

a kijelző sűrű nedvet könnyezett,

csupa ragacs lett a kezem, a mellem,

a hasam, a combom, az ágyékom,

százmilliárd igyekvő kezdeményed

csapkodott méhem érhálózatán át

igazi mivoltomat keresve-kutatva,

nem mertem mozdulni, mosdani,

pedig tudtam, engem meg sose találsz,

reggel is ott halványlott a neved,

fakó fehérre mosva a mostoha égen 

 

 

 

 

Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.03.18 0 0 1545
Zimonyi Zita
félek

 

mi lesz, ha óvatlanul kitárom szívemet,
behívlak féltett titkaim zsúfolt termébe,
kineveted kendőzetlen önarcképeimet,
feléd vezető utam beszédes nyomait,
hitem rólad mintázott számtalan szobrát,
meztelenre vetkőzött testem-lelkem óhaját,
mi lesz, ha értetlenül, gúnyosan elfordulsz,
nem szólsz, fölényesen kezelsz, megvetsz,
felkínálkozásommal fanyalogva félretolsz,
félek, szánva eltaszítasz, ha feléd nyúlok,
kerülöd tekintetem, nem adod soha ajkad,
kimért közönnyel elhúzod bezárt kezed,
hátrahőkölsz, borzadva becsmérelsz,
félek a visszautasítás rikító csúfságától,
a szégyen hátat görbítő ólomsúlyától,
mi lesz, ha zabolátlan közeledésemet
zaklatásnak veszed, az agyadra megyek,
mi lesz, ha beomlik önérzetem alagútja
az unalmas életnek szánt tarka sóder alatt,
s agyonsebzetten nem állok többé lábra?

 

 

 

jahorka Creative Commons License 2009.03.08 0 0 1543

Szabolcsi Erzsébet: Találj rám...

Elbújok, hogy

megkereshess,

elmegyek, hogy

visszahívhass,

lánggal égnék,

hogy szerethess,

lezuhannék,

hogy elkaphass.

Elhallgatok,

hogy szólj hozzám,

s megszólalok:

találj reám.

 

jahorka Creative Commons License 2009.03.08 0 0 1542

Szép napot, Mindenkinek!

 

Giom Bee: Nélküled

Most mindenben Téged látlak,
Minden fűszálban megcsodállak,
Mióta nem vagy velem:
A víztükörben is a tekinteted keresem.
Úgy érzem, itt vagy:
A szellőkben, a fákban.
A Te léted mindenhol:
A holnapban, a mában.
Most, hogy távol vagy,
S mindenben kereslek,
Most érzem igazán:
Mennyire szeretlek!

 

 

beezer Creative Commons License 2009.03.02 0 0 1541

egy az enyémek közül:


A leples bitang
(The Shrouded Stranger)
Orbán Ottó fordítása

Csontjaimon csupasz hús
Ha tüzes Apolló sarkantyúz
Ha Fagyjankó kirúg rám
Zsákvászon a lábkapcám

Hamu hús és hó pofa
Sínek közt lötyögök ide-oda
Hulla a város az út kopár
Alszom a töltés oldalán

Levesem bádog csajkában
Cukrom a mások markában
Közel a sithez a Tigris-sor
Jól élek a szemetes kannákból

Korom az éj és vakul a szem
A gyár belében odalenn
Mezítláb rovom a puszta követ
Gyere és hallgasd nyög az öreg

Futok és félek pucér srác
Szívem hidege híd alatt ráz
Visítok rakpart parazsadon
Testem egy gáztartálynak adom

Lángol a hajam álmomban
Tüzel a karom és karmom van
Vas-királyé a törzsem
Szárnyam lecsüng törötten

Kurválkodók az éjben
Vak úton csontos holdfényben
Szűzek szajhák férfiak
Vétkezhettek leplem alatt

Ki tapad rám ha nő a sötét
Hashoz a has és térdhez a térd
Ki tekint csuklyás szemembe
Ki tapad zúzos ölemre?

dulci Creative Commons License 2009.03.02 0 0 1539

akaratodhoz hajlok


kézmozdulatod ívét
hajlékony táncosként másolom
szíved akaratába belesímulok
lelked sebeit sóval gyógyítom
szempillámon remeg
selyembársony bölcsőben
ringass együtt
szerelem

dulci Creative Commons License 2009.02.24 0 0 1538

Csurai Zsófi:


legfahéjabb


körvonalak 
tévutak nélkül
kikopott belőlem minden józanság
felkavarsz mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek hogy nincs is arcod
csak valami lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybetűs szenvedély
ha egyszer majd kibontasz magadnak


hát engedem


hát legyen 


ebben az átizzadt sötétben
az a most annyira igazi
hogy téged is felver álmodból
mert minden magam-érintésben 
olyan sűrű a léted 
hogy végre azt is elhiszed 
a legtisztább kék 
és a legfahéjabb illat
te vagy

jahorka Creative Commons License 2009.02.22 0 0 1537
halkabban Creative Commons License 2009.02.18 0 0 1536

N. Horváth Péter - Látsz-e?


Tetszik a maszkom?
Csupaszín festék.
Belátsz-e mögé,
hol vagyok én?
Míg a manézsban adom a hetykét,
ne akkor tedd a szíved elém.


Tekintetemből néz rád a lényeg,
kékjében semmi produkció.
vedd végre észre,
úgy kérlel téged:
ne két bukfencért
légy hozzám jó.

halkabban Creative Commons License 2009.02.14 0 0 1535

Paul Géraldy: Áradozás


Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond...
Ezt zúgom egyre a szivednek...
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!...
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni...
Tudd meg, mivel vagyok tele...
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
mig százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!


Fordította: Kosztolányi Dezső

beezer Creative Commons License 2009.02.02 0 0 1534
bocsánat, a verset természetesen nem én írtam, hanem Ladányi Mihály, és válasznak szántam...
Előzmény: beezer (1532)
Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.02.01 0 0 1533
Zimonyi Zita

Megcsaltalak

 

Megcsaltalak, mert százszor megtagadtál,
semmibe vettél, szükségből használtál,
idegennek tartottál, magad előtt szégyelltél,
kérdések bizonytalanságába börtönöztél,
a lépcsőházban settenkedve előre siettél,
az utcán nem ismertél, észre nem vettél,
semmit nem kérdeztél, magadról hallgattál,
megsebeztél, megaláztál, egyedül hagytál.

Megcsaltalak, hogy elégtételt vegyek,
tőled távolodjak, ne eszköz legyek,
ellened tegyek, kételyek közé szorítsalak,
egyenlőtlenségünkbe bele ne roppanjak,
neked megfizessek, ölelést ne kolduljak,
ne rettegjek, más karjában magtagadjalak,
várakozásba ne dermedjek, eláruljalak,
létezni akarjak, önmagam maradjak.

Megcsaltalak, mert soha, soha, soha
nem mehettem veled soha sehova,
semmi más: hazugságod voltam,
megcsaltalak, megcsaltalak, lázadtam
a szent ölelés iszonyú gyönyör ellen,
aztán darabokra tört a világ bennem,
megcsaltalak, azt hittem önhitten,
pedig csak magamhoz lettem hűtlen.

 

beezer Creative Commons License 2009.01.31 0 0 1532
A szerelem olykor...

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipõfûzõnek, amely kitartott akkor is,
midõn a cipõtalp felmondta a szolgálatot.
so-veny Creative Commons License 2009.01.31 0 0 1531

Ladányi Mihály: Dal


A te máglyádon égek el én, világ.
Áramütéseid rágnak szét, szerelem.
S míg beharangozom ezt a litániát,
kötél a szerelem és ide-oda ráng,
poklot járat velem.


A világ szigorú tanító, aki ép
erkölcsre oktat és a bölcsességre int.
De lánya oly ledér, oly ledér, hogy a két
combja közötti rét
erkölcsömet rongálja rendszerint.

blrp Creative Commons License 2009.01.28 0 0 1530

Baranyi Ferenc :

 

CARMEN REBELLE


Tudom, szerelmed lázadó madár.
Nem zabolázza meg sem babusgatás, sem
kalitka. Sorsa hirtelen halál.
S addig? Naponta változó halálnem.


Naponta állsz rugós bicskák elé
vagy semmisülsz meg harmincféle nászban,
pengét emel rád minden Don José
s öngyulladásod pusztít, hol csak ágy van.


Nem kárhoztatlak én vadságodért
s nem félek tőle. Végleg elfogadtam.
Letörlöm csókjaid nyomán a vért
s visszacsókollak, nálad is vadabban.


Neked hiszem csak, hogy halálveszély
nélkül szeretni: gyermeteg fogócska.
Ha meg nem öl, ki egyszer utolér -
legszebb futásod értékét lerontja.


Aláz, ki űz, ha nem az életed
akarja tőled. Eltörpít mögötted.
Nem játszótársak a szerelmesek,
de mindig üldözők és üldözöttek.


A szerelemben teljes életünk
lehet csak tét - ezt megtanultam én is.
Az élet útja attól szép nekünk,
hogy szüntelenül a halál felé visz.

Ezüstcsillag Creative Commons License 2009.01.23 0 0 1529

Zimonyi Zita
félek

 

mi lesz, ha óvatlanul kitárom szívemet,
behívlak féltett titkaim zsúfolt termébe,
kineveted kendőzetlen önarcképeimet,
feléd vezető utam beszédes nyomait,
hitem rólad mintázott számtalan szobrát,
meztelenre vetkőzött testem-lelkem óhaját,
mi lesz, ha értetlenül, gúnyosan elfordulsz,
nem szólsz, fölényesen kezelsz, megvetsz,
felkínálkozásommal fanyalogva félretolsz,
félek, szánva eltaszítasz, ha feléd nyúlok,
kerülöd tekintetem, nem adod soha ajkad,
kimért közönnyel elhúzod bezárt kezed,
hátrahőkölsz, borzadva becsmérelsz,
félek a visszautasítás rikító csúfságától,
a szégyen hátat görbítő ólomsúlyától,
mi lesz, ha zabolátlan közeledésemet
zaklatásnak veszed, az agyadra megyek,
mi lesz, ha beomlik önérzetem alagútja
az unalmas életnek szánt tarka sóder alatt,
s agyonsebzetten nem állok többé lábra?

 

 

halkabban Creative Commons License 2009.01.12 0 0 1528

Simon Roland :

Kedvesem, maradj velem


fohászkodnak a koldus percek
a szeszélyes és hiú pillanatnak
a szenvedély el ne menjen
maradt még finom csók falat


házfalnak dől a pirkadat
ébreszti az utcai zajokat
a fény elől a titkos árny
madár rajban elsuhan


a csend egy széttört persely
gurulnak a szépség garasok
kapkodva néhányat felszed
a szerelem elállja az ajtót


füledbe súgom halkan
hívogat az ajkad
édesen marasztalnak
a balzsamos csókok

blrp Creative Commons License 2009.01.09 0 0 1527

Heine:


MINT EGY VIRÁG,
OLYAN VAGY

 

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szivemhez
a bánat közelít.


Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.


(Képes Géza)

emberimádó Creative Commons License 2009.01.07 0 0 1526

Jó kis vers!

 

(persze fordítva is igaz szerintem, de az mindegy, nemtelenítünk.)

Előzmény: so-veny (1524)
halkabban Creative Commons License 2009.01.07 0 0 1525

Márki Zoltán :

MIKÉPPEN ÉN IS


Ne hagyj magamra,
hogyha csókolsz,
végy búcsút tőlem,
amíg szeretsz.


Vágyakkal ments ki
az egyedülségből,
szólítsál vissza
a szótlanságból.


Nézz rám először
úgy, mint utoljára,
karolj, mint akkor,
ha bele is halok.


És szabadíts meg
a boldogságtól,
miképpen én is
megbocsátok néked.

so-veny Creative Commons License 2009.01.05 0 0 1524

Garai Gábor

NŐK


Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.


És büntetlen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogók s fakók, símák -
szilánkjainkra széttörünk.


Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.


S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.

blrp Creative Commons License 2009.01.05 0 0 1523

Guillaume De Machaut:

Liljomfehéren, pirosan, mint rózsa


Liljomfehéren, pirosan, mint rózsa,
kelet rubintjával szemed tüzén


híveddé tettél, raboddá, mióta
liljomfehéren, pirosan, mint rózsa,


szépséged szívem szüntelen kínozza
azzal, hogy mikor leszel már enyém,
liljomfehéren, pirosan, mint rózsa
kelet rubintjával szemed tüzén.


/Illyés Gyula/

AnnKa Creative Commons License 2009.01.02 0 0 1522

Nadányi Zoltán

Pillanat

Volt azért egy pillanat,
ha nem is több annál.
Elrepült a pillanat,
te is elsuhantál.

Megszökött a szerelem,
úgy ahogy jött, égve,
lobogva, még idején.
Azért nincs is vége.



Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!