Már megint felidéztél bennem ezzel az énekkönyvvel egy csomó emléket... Pl. azt,hogy úgy voltam énekkaros,hogy nem ismer(t)em a kottát, hallás után tanultam meg mindent. A Parasztkantátára emlékszem, a másik oldalon lévő nem rémlik. A Parasztkantátát még most is szoktam néha énekelgetni, szigorúan akkor,amikor egyedül sétálok a patakparton és közel-távol egy lélek sincs :)
A korhoz: Valamelyik nap álldogálok az sztk bejárata előtt a nyitásra várva s unalmamban olvasgattam a kiragasztott hirdetményeket.Az egyik a 45-65 év közötti nőkhöz szólt. Meg is állapítottam magamban,hogy ez engem nem érint, majd egy perc múlva rájöttem,hogy ez évtől már én is benne vagyok a kategóriában....
Viszont alig bírom behozni a lemaradást, annyi munka összegyűlt... Most kezdek a normál menetbe rázódni.
A másik témára, a 40 feletti változásokra: nekem is van olyan ismerősöm, aki húsznak akar látszódni. Sokat agyalok rajta, hogy szóljak-e neki, vagy sem. Mert a környezetünkben vannak tényleg 20 évesek, és azok "gúnyolódnak" rajta.
Antikváriumban találtam Ének-Zene 7. osztályos könyvet, amiből tanultunk. Csatolok nektek belőle ide egy oldalt ajándékba! :)
Igen, én is észrevettem szélsőségeket 40 utáni ismerősökön: teljes életuntság, depresszió, ahogy írod is, vagy ismét próbálnak huszonévesekké válni, ami, hát, gyakran elég szánalmas próbálkozás - pedig azért lehet sok szépet alálni az életben, életkortól függetlenül.
"Én úgy vettem észre, az emberek jelentős része 40 után is a 'boldog' tudatlanság állapotában reked."
Ez jó! :) ) ) Könnyen lehet! Én meg azt tapasztalom, hogy sokan megmakkannak, azaz rádöbbennek, hogy - mondjuk - a fele életének vége, kilátástalannak találják a dolgokat, depressziósak lesznek, elválnak, valamivel pótcselekszenek, fiúk hajtják a csajokat, a lányok a fiúkat, sorolhatnám. Én a munkával pótcselekszem. :) Mert normális én sem vagyok. :) Tudom én ezt, e szerint kompenzálok. :)
Az autólopás kapcsán a rendőrség persze nem fogott el senkit! Nagyon rossz volt...
Ellopták a bringádat? Elképesztő! Nekem egyszer a kocsimat lopták el, ha rá gondolok, ma is rossz érzésem van. Eszembe jut, mit éreztem, amikor nem találtam a helyén. Talán soha el nem múló érzés.
26 km-re dolgozom a lakhelyemtől, biciklivel bejárni jó lenne, de a forgalmat nem tudom bevállalni.
Igen, meggyógyultam. Szükség is van rá, hogy egészséges legyek, mert most jön a munka zöme. Könyvelési zárások, mindenféle igazolás, nyilatkozat begyűjtése a bérszámfejtéshez, és klf. igazolások kiadása szja bevalláshoz; könyvvizsgálat...
Tegnap is dolgoztam.
Van sok fiatal kollégám, akik állandóan panaszkodnak, hogy nem jutnak egyről a kettőre, viszont munkát bevallálani munkaidő után, azt nem akarnak. Csak valahogy ellébecolni a nyolc órát, aztán pihi, buli. Sajnos ha többlettel szeretné zárni a hónapot, többlet munkát is kell beletenni. Néha egy fizu kevés.
Arról nem beszélek, hogy nem akarnak tanulni, nem akarják magukat továbbképezni pihenőidejükben... Biztosan a "boldog tudatlanság" állapotában vannak, amiből mimár kinőttünk.
Hát igen, autók között bringázni istenkísértés, én is kerültem, ha csak lehetett, amíg el nem lopták a bringámat néhány éve... :/
Hideg meg... hát, ebben a bolond időben simán előfordulhat, hogy napok alatt úgy lehül, hogy még napközben is kemény mínuszok lesznek, és február közepére, akár a Balcsi is befagyhat - bár én nagyon nem szeretném, a mai idő éppen jó lenne február közepéig, utána meg jöhetne a tavasz. :)
A betegségedre jobbulást, remélem, már kilábaltál belőle?
Októberben 3-4 hétig volt köhögős betegségem, most dec.24-25-26-án ismét ugyanolyan tüneteim voltak, talán egyszer már elmúlik, hogy a csuda vigye el! Sokat mászkáltam decemberben idegen helyeken, egyszerűen vonzom a vírusokat, mint a mágnes.
Viszont az érdekes volt októberben, hogy mivel nem akart elmúlni a köhögés, a háziorvos a régi medicina szerint suspensio-terpinit írt fel, ami 150 Ft-ba került és teljesen hatásos volt, szemben azzal, ha több ezer forintért vásároltam volna jó nevű, trendi köhögéscsillapítót. Új fiatal háziorvosunk van, a régi az utóbbi tanácsokat szerette osztogatni.
Az utóbbi években azért volt olyan télies idő karácsony után, ami lehetővé tette, hogy a Velencei tavon a béna korcsolyázási tudásomat tovább fényesítgessem. Úgy látszik, ebben az évben kopik a tudásom. :) Nem hiszem, hogy lesz már olyan hideg, hogy befagyjon a tó... ? Hála égnek a nappalok is hosszabbak, ami a derűsebb napokat sejteti, de csökkenti annak esélyét, hogy korizás legyen a köv. hónapokban.
Viszont túrázási időszak van! Illetve biciklizni is lehetne, de, hogy őszinte legyek, életveszélyesnek tartom az autók között.
Hát, mintha csak én írtam volna! :) Nem voltam most a karácsonyra hangolódva, egyszer csak hopp és bekövetkezett, viszont hamar el is múlt. Még a tavalyi szilveszterre, mármint a tavalyelőttire :) is élénken emlékszem, pedig az sem dúlta fel az életemet! :)
Az én cicám kinti életet él, nem lakik benn. Nem is tudom mit gondolhat egy évben egyszer, amikor ekkora zaj van. Biztosan gondolja, hogy nagy hangos vadászatot tartanak a kétlábúak! :)
Nekem is borzasztó sokat fájt idén a fejem - bolond idő, ez a rengeteg front, nem tud az ember szervezete alkalmazkodni - ez a ködös, nyirkos tél pedig.... brrr, az ember lelkét marcangolja.
Lenne inkább hideg, de derűs, száraz idő, sokkal elviselhetőbb.
Szerintem ettől a hülye januári melegtől fájt a fejetek. Olvastam,hallottam,hogy sok embernek zavarta ez meg a vérnyomását,cukorháztartását stb. Én meg mire dolgozni mentem, jól betaknyosodtam, "nagyon" örültem neki, jól indult a 2014-es év.... Viszont egy hét munka után úgy érzem, mintha nem is lettem volna 2 hétig szabin. De túléltem, mostmár csak a herpesz múljon el a szám széléről...
Nálunk is csendes szilveszter volt,ami a lakáson belüli hangviszonyokat illeti,viszont kint annál nagyobb petárdadurrogás volt. Mindig Fánikám és a szegény kutyák jutnak eszembe ilyenkor....
Tegnap nem volt már lelkierőm otthon bekapcsolni a gépet.
Év eleji roham van a munkahelyen, ráadásul mindenkinek fájt a feje, nekem is. Nem tudom, hogy mi volt, mert nem szokott fájni a fejem.
Hosszú évek óta először nyugis, munka nélküli volt az ünnep.
Szilveszterkor tavaly szinte csendes volt a falu, mostani szilveszterkor meg hangos volt a tüzijátéktól, hosszan. Még hajnalban is szólt. Tényleg jobban élünk, mint tavaly! :)
Hogy szebb-e a fű, azt nem tudom - de mivel én az épitőiparhoz és a villamosenergia-iparhoz kötődöm, nem tudok hol elhelyezkedni. Gyakorlatilag halottak ezek az ágazatok és az elkövetkező 10-15 évben már nem lehet várni látványos javulást... sőt... :/
Hát a Picúr is ki tud néha borítani, de éppen ez a jó: Nem lehet mellettük unatkozni. :)
Amúgy meg a maga módján annyi ragaszkodást, szeretetet nyújt, hogy nem tudok rá haragudni, sosem. :)
Sajnos az első időkben itthon kell hagyjam, anyukámhoz fog kerülni.
Nála is van cica, egy három lábú, befogadott, szerencsére elég jól megvannak együtt. Mármint Picur, meg a 3lábú cica, Luca. Ha elutazom, vagy vidéki munkán voltam, akkor ott lakott a cicám, volt, hogy hónapokig, szóval, legalább emiatt nem kell izgulnom. De nagyon fog hiányozni. Aztán, persze, ha alkalom adódik, jön velem!
Volt egy másik befogadott cicám, Boglárka - na, ő aztán jelenség volt! Elképesztő okos, mindent megértett, nagyon szelíd, figyelmes, valóságos kis úrihölgy volt. :)
Már amikor hozánkkerült a menhelyről, azt mondta a doki, hogy meglehetősen idős, 15 biztos elmúlt. Ennek ellenére még 7 nagyon szép éve volt nálunk, amikor sorozatos veseproblémák miatt úgy döntöttem, el kell altatni - de akkor már jócskán 20 felett lehetett.
Amúgy ha gondolod, hogy befogadnál cicát, azt itt is lehet:
- de nagyon sok egyéb hely is van, ami erre lehetőséget nyújt.
Van, aki fajmacskára vágyik: Nagyon sokan adják vissza a cicájukat valamilyen okból, inygen tudtam volna Main Coontól sziámiig bármit kapni - a Macskaneves fórumban nagyon gyakran akadhatsz ilyesmire.
Lehet, hogy már írtam, nem emlékszem: amikor megvettem ezt a házat, ahol lakom, nem mondta az eladó, hogy van hozzá két macska is. Én kimondottan nem szerettem volna állatot, mert akkor nem tudok úgy jönni-menni, haza utazni anyámékhoz, stb., szóval szeretem őket, de így egy problémaforrás.
Szóval beköltöztem, nappal ment a herce-hurca, sürgés-forgás, idegenek, így nem is tudtam a cicákról. Reggel nyitottam ki az ablakot, ajtót, ismerkedtem az új környezettel, hát látom, hogy két macsek éhesen nyávog a teraszon. Gondoltam, elhesegetem őket, de csak úgy ímmel-ámmal csináltam, mert én is szeretem a kisdögöket. Persze ezek edzettek volna ilyen nyím-nyám zavargásokra, úgy hogy kitartóan várták a reggelit. Persze, hogy maradtak reggeli utánra is...
Aztán kiderült, hogy a fiatalabbiknak cicái lesznek. Így három hónapig ment a barátkozás, amíg úgy össze nem melegedtünk, hogy a műtétre sor kerülhessen. Illetve a műtétnél derült ki, hogy cicái lettek volna, hat cica.
Hát nem tudom,mikor lesz macskám,már lassan két éve "szabad vagyok" és még nem dobálta a sors:) De remélem,így lesz. Meg kell azért mondanom,hogy bizonyos szempontból (pl.utazások) sokkal könnyebb macskátlanul-kutyátlanul,de igazából hiányzik legalább egy cica. A te Picurkádnak remélhetőleg még sok éve van hátra, 14 év az nem kor manapság:). Az én Lustikám is egészen jól volt, életének utolsó két hete volt csak nehéz neki is,nekem is.
Tényleg,ha sikerül külföldre menned, kire bízod a cicót,vagy viszed magaddal? Ismerős párnál a lánynak két ragdoll macskája van,amikor rövidebb időre ment külföldre,itthon hagyta őket és a szülők jártak etetni,most,hogy hosszabb ideje van az USA-ban, elvitte őket.
Jaa... értem! :) Nem, így nem is gondoltam rá, habár arra igen, hogy akkor már kifele megyek vajon a középkorúságból, öregszem?
Valahogy most annyira nem zavar, nekem a 40 volt nagy trauma, pedig akkor még együtt voltam a párommal.
Igen, jól emlékszel, már rég készülök ki, de voltak itthon elintézendő ügyeim, szerződéses munka, cégfelszámolás, ami miatt el kellett halasztanom, de szerencsére ezektől megszabadultam, úgyhogy remélem, hamarosan sikerül. :)
1995. október óta dolgozom ezen a munkahelyen,ebből is látszik,hogy nem vagyok egy nagy munkahelyváltogató. Ez valahogy a családomra is igaz volt, dédnagymamám pl. több, mint 40 évig dolgozott a Kőbányai Porcelánnál.
Kutyusom továbbra sincs,mert ha kimondom a szót - kutya - vagy gondolok csak rá, rögtön Fánikám jelenik meg a szemem előtt és addig szerintem nincs értelme új kutyust szerezni, amíg a másikra gondolok mindig. Fáninak azt köszönhetem,hogy a mai napig járok sétálni a régi sétaútvonalunkon és olyankor úgy tehetek,mintha Fáni is ott lenne, csak pl. előrefutott,azért nem látom:) Na meg a kutyanevelés fáradságos dolog,nem érzem magam jelenleg alkalmasnak rá.
Egy fél macskám viszont van!:-) Ezt úgy értsd,hogy miután 2012-ben 18 éves Lustikám itthagyott, elkezdtem utcán,szomszédban,mindenhol barátkozni cicákkal, és a második szomszédban lévő Kajszi (vörös cirmos) ezt nagyon jól fogadta, néha félnapokat is hajlandó nálunk tölteni,pedig nem nagyon szoktuk etetni. Jelenleg így csak a macskázás kellemes oldalával szembesülök. A saját macskáról még nem tettem le, várom az alkalmat,hogy az élet, a sors elémhozza.
Nem vagyok én túlságosan büszke arra,hogy így lemaradtam a mostani számtech kütyükről,de nekem minden ilyen dologhoz idő kéne és egy olyan tanítómester,akitől mernék hülyeségeket is kérdezni:)
