Szokták mondani, hogy a sok kicsikő nem azonos, és nem helyettesíti a méretes sziklákat. Kisebb méretű kövekkel sokkal nehezebb dolgozni, és kívánt hatást elérni.
Egy impozáns sziklánál inkább az a kérdés, melyik oldalról nézed a legtöbbet. Természetesen, ha kőcsoportról beszélgetünk, akkor a szikláknak együtt kell futniuk, természetes hatást kell elérniük.
Akkor örülök a legjobban, ha azt kérdezik, hogy a sziklák itt voltak?:) Annál nagyobb elismerésre nincs szükség. Persze én is helyezgettem őket többször, talán már nem kell bolygatni, a végleges helyükre kerültek. Bár ezt már sokszor mondtam, aztán szétszedtük...:)
Lehet kertednek olyan koncepcióeleme, miszerint érdekes köveket akarsz egy kertrészletben bemutatni (lehetne az egész kertednek ez a koncepciója, de már a tóval és környékével más funkciók alapjait teremtetted meg).
Eben az esetben ( kiállításszerűen jelenik meg a kő) midennek a kőről, ill. annak szelleméről kell szólnia. Lehetsz hű a természethez, a geológiához, de mesevilággal, vagy más történettel is tematizálhatod. Lényeg a harmonikus, hatásos megjelenés. Az 1960-as években volt divat a terészetben talált képződményeket (kő, kavics, uszadék fa,...)posztamensre helyezni. Ezt a műfajt hívták neokonkrétizmusnak.
Bvsz-nek írt soraimban utaltam arra, hogy a zen-szellemű kertekbe nem nagyon fér bele a bizarr kő (kínaiak annál szívesebben használták), de egy szabadtéri kertprogramban egy ilyen aranzsman nem sokban különbözik a bonsaitól (Muraszaki, ha most kikéred magadnak, igazad van). A japánok természet iránti tisztelete egyedülálló és sokat lehet belőle tanulni. A kertépítésben a világ tájain ettől eltérően a legkülönbözőbb bizarr, kreatív ötltek jelennek meg (az építészethez hasonlóan). Bvsz-nek ajánlott második könyvem edényes virágösszeállításokról szól (nem kertépítés, mint Eric Borja könyve), de pont a hasonló összeállításokra mutat be számtalan példát. Ha valaki "szobrokból" akar kiállítást csinálni kertjében (bonsaikhoz hasonlóan), miért ne tegye?
Például a kép, amit bysz a 8470-es hozzászólásban feltöltött, nekem nagyon mű, a kő is olyan élettelenül meredezik a maga lyukaival, és bár ízlések és pofonok, de én még ilyet japánkertes képek között nem láttam.
Csak olyan nehéz elképzelni, hogy egy bobcat-es kolléga nem nyírna ki rövid távon egy ilyen procedúra után :) Én nagyon szeretem a köveket, de még egyet sem mertem álló pozícióba helyezni (és igen, még mindig sziklát rakunk :)), mert némelyik teljesen életidegen lett, míg a japánkertek álló sziklái olyanok, mintha tényleg akkor bújtak volna ki a földből.
Hehe, még az jutott eszembe, amikor az ezekhez képest homokszemnyi köveimet pakolgatom. Mondjuk a tízből egyet. Amihez talicska kell, az már többemberes mutatvány. Szóval leteszem, beforgatom. Aztán odébb húzom 5 centit, és fordítok rajta 20 fokot. Aztán vissza ötöt. Aztán kicsit beásom az egyik felét, majd túl mélyre sikerül, ezért inkább alátöltök. Minden művelet végén perceken át vizsgálom a ház ablakai felől. Ami nem egyszerű, mert a kő is kicsi, meg a szemem se jó. Aztán jön férj, és felhívja figyelmemet a praktikumra is. Nyomunk egy újratöltést. Nálatok hogy megy ez? Mármint hogy nézed be minden oldalról, minden állásból, hogy jó lesz-e majd ott, a tényleges helyén :)?
Egyszere nem lehet mindent megvalósítani. Az én gyakorlatom szerint egy vagy több bázisból( ház, terrasz, pihenő, pavilon,...) érdemes kiindulni és fokozatosan oldani meg a részleteket egyre távolabbra merészkedve (természetesen az egészt is szem előtt tartva).
Jó izlés mellett nem kell félni a stílusok keveredésétől sem (ez nem vonatkozik a zen szellemű kertekre). Lásd még a francia lakásokat.
Az érdekes, bizarr formájú köveket a kínaiak kedvelték (a japánoknál ez a kínai barokkosság inkább klasszcizmus).
Ez a fórum nem alkalmas egy nagy kert koncepciójának a végig elemzésére (az előbb terjedelmi okok miatt eltűnt egy hosszúra sikerült szövegem).
A kő-növény kompozíciód szép és egyáltalán nem kicsi. A környezettől függ, hogyan ítéljük meg arányait.
Természetesen,mint nyugdíjas minden elenszolgáltatás nélkül személyesen is segíthetek végig gondolni kerted "lelkét". (Ez utóbbi fontos.)
Néhány korábbi és frissen felrakott képed alapján látom, hogy igen nagy elhatározással és nem kis áldozatvállalással építed kerted, amin látszik, hogy a helyszín jóadottságú és elég nagy kiterjedésű is. Ahol ilyen kedvezőek a területi adottságok és főleg a tulajdonos abíciói érdemes egy jó kertet csinálni.
Én mindig az egészből indulok ki és évtizedes programokat fogalmazok meg, ami esetenként módosulhat. Ez nem jelenti azt, hogy nem örülök naponta a kert változásainak Egy nagy kert esetében nem lehet olyan "játékokat" csinálni, mint egy japán hangultú kertrészletben, ahol növények, a kövek kiválasztásával, mohatelepítéssel egy öreg kert hatását modellezzük.
Egy megfelelő térben ültetett kis fácska, szabad állásban évtized/ek alatt százszoros méretű, gyönyörű habitusú fává válhat. Ha türelmetlenül összeülteted más növényekkel, hogy többnek látsszon egy torz bozót az eredmény. (Ez millió szempont közül egy.)
Valóban örülök, hogy megismerhetek személyedben egy szakembert, és türelmetlenül várom őszínte véleményedet, tanácsodat. Teljesen igazad van, mint ahogy Murasake is észrevételezte, növénykompozíciók jöhetnek.
bvsz! bvsz! Már korábban is figyeltem gigászi munkádat, s kerted szép küldetését...Mintha azt is olvastam volna, hogy kaptál segítséget szakembertől is...
Nem nagyon látszik a koncepció. Ennyi energiával csodákat lehetne művelni. Ne áltasd magad azzal, hogy néhány érdekes kőtől szobrászati műalkotás lesz kerted. Abban igazad van, hogy nem kell az egésznek japánkertnek lennie...
A jó kertépítő többet gondolkodik, mint cselekszik (attól lesz harmonikus a kert /ez egy kicsit zen-es megközelítés). Ha nem tudod lassítani alkotási késztetésed, kérj meg valakit, hogy "gondolkodjon helyetted". Hidd el, hogy ugyanaz a jó szándék mondatja ezt velem, mint korábban a kertépítő kollegináé. Nem akarok tolakodó lenni, de néhány tanáccsal én is segíthetek.
Ezt jól megkaptam, de biztosan igazad van! Viszont köszönöm az elismerést! Nem vagyok túl beszédes típus, inkább azt vallom, hogy a képek mindent elmondanak helyettünk. Ezért is próbáltam feltenni néhány képet - de mivel nem engedte úgy mint régebben - a kedvemet szegte. Ettől függetlenül, ha bárkinek bármilyen kérdése van nagyon szívesen válaszolok amennyiben tudom rá a választ. Nagyon sokat kellene tanulnom ahhoz, hogy valamit is megértsek a kertekkel kapcsolatos, japánok által belevitt szemléletből. Ezért is vagyok háttérből szemlélője a fórumnak.
Ezen a nagy telken mindenképpen kéne "pár" (szóval jópár) olyan méretes fa vagy liget ami a területen belül tartja a szemet és a legfontosabb ÁRNYÉKOT vet, ahol is kellemes egy leterített pokrócon hűsölni, szemlélődni...
De tényleg méreteseket, mert a kisebb fák belevesznek, bedarálja a nagy tér. hársfa? vagy nagy juharféle (hegyi, korai, ezüst)
Megkésve, de hoztam egy kis ízelítőt a kőrakásból. Vannak darabok, amik félig beásva, néhány pedig merészen felálltva helyezkednek el. A parképítő (szobrász) szemléletét tükrözik a hangsúlyos darabok.:)
Szia! Ez nagyon jó hír! Köszönöm! Szegény full napon lesz, dél - délnyugati oldal,nem tudtunk neki ellenállni, a napsütésben olyan szép vöröses levélszíne volt. Az M7-es pálya mellett a New Garden-ben vettük, sokat gondolkodtunk , hogy a bloongood és közte, mert a bloongood már szép nagy volt, de ennek a levélszíne kicsit jobban tetszett. kb. 120-130 cm és 25000 Ft.
azzal jól jártál. A Red Flash olasz nemesítés, kifejezetten melegre és napra edzett változat. Rakhatod a napra. Hol találtál ilyet, és főleg mennyiért? :-)
Acer campestre volt, én is meglepődtem. Ma ugyanott egy kb.120 cm-re oltott fehértarka campestrét láttam 16.000Ft-ért. Biztos kényesebb az alapfajnál, de szép a levélformája.
Sziasztok! Ma vettem egy gyönyörű Red Flash japán juhart, valaki akinek már van ilyen. Alig lehet róla olvasni. Juharok közül melyek bírják jobban a napot, a zöldek vagy inkább a bordó változatok?
180cm körüli magasságú volt,relatíve kis lombbal. Én most láttam először campestrében tarkalevelűt(fehér/rózsaszín). Biztos szép fácska lesz belőle, és ha olyan igénytelen, mint az alapfaj érdemes vele foglalkozni.
