Jól látom én itt, ezen a képen (rendszámos topic), hogy a Rákóczi úti villamosoknak a Huszár/Berzsenyi utcánál IS, és a Szövetség utcánál IS volt megállójuk? Az megvan, hogy ebben az időszakban a Baross téren a körforgalomhoz viszonylag közel, a Rottenbiller utca és a Bethlen Gábor utca között volt a következő, aztán még a Verseny utca előtt is egy, a Thököly úton, a Keleti indulási oldalában (vagy itt csak végállomási forduló volt?). Ez így összesen négy, elég közel levő megálló... :-o
A másikra, a kisföldalattis felvetésemre tud valaki választ? Napok óta kutatom az "irodalmat", de az arcanum archívumában sem találtam eddig cikket a napilapok híreiben erről. Pedig annyira élénken él az emlékeimben, hogy ennek a három állomásoknak a (Hősök tere felőli) végében az átépítésekor ki lehet látni a felszínre. És ha ez valóban 4-5 évvel a vonal meghosszabbítása előtt történt, ekkor már tudni kellett, hogy az új szerelvények milyen hosszúak lesznek. Holott arra találtam információt, hogy a Ganz-szerelvényeket 1971-72 körül kezdték tervezni/építeni...
Igazad lehet. Miután - én is írtam - a golyók nem tudják, hogy az előző húzáson mi jött ki (akár aznapi előzőn, akár 1 vagy 10 évvel korábban), ugyanakkora esélye van egy adott számkombinációnak minden húzásnál, mint bármelyik másiknak...
Azért nem, mert te nem hat (hét) bizonyos számot akarsz kétszer eltalálni (nem fix számokkal akarsz két egymás utáni héten legalább egy hatost), csak még egyszer szeretnéd mindig a múlthetieket. Magyarán az első héten tök mindegy, hogy mit húznak ki, te azt fogod a következőn megjátszani. Innen meg pont akkor a a valószínűsége, mint egy "sima" hattalálatosnak.
Annak, hogy minden kihúzott számot egyszer eltalálok, a valószínűsége 1:6 724 520. [(35*34*33*32*31*30*29)/(7!), hiszen a sorrend mindegy]. Annak, hogy még egyszer, nem ennek a négyzete? Csak kérdezem...
Ha jól számolom, akkor tényleg nem sok. Az előző hét adott, azzal nem foglalkozunk, csak a második hetet nézzük. Hat szám egyezik a hétből, akkor az első húzásnál 7, a másodiknál 6, a harmadiknál 5, stb. lehetőséged van, hogy "jó" szám jöjjön ki. Ez 7*6*5*4*3*2 jó lehetőség, azaz 7!=5040.
Az összes lehetőségek száma meg a hat húzás alatt 35*34*33*32*31*30. Ez 1169 millió. A valószínűség tehát 1:4 millióhoz.
Mint az közismert (nem, Safranek nem gúnyolódik, legalábbis ezen a topikon nem), a "kisföldalatti" 1972-73-as átépítésekor a három legrövidebb (23,6 m-es) állomását, a Bajza utcát, a (Kodály) Köröndöt és a Vörösmarty utcát meghosszabbították az új, 30 méteres csuklós szerelvények miatt. Azonban sehol nem találtam a neten arra utalást, hogy ezt _pontosan_ mikor végezték el. Emlékeimben él az a megfigyelés, hogy az említett megállóknál a felszínre ki lehet látni a "napvilágra" az egyik végében (amikor a födémet elbontották), de ennek 1967-68 körül kellett lennie, mert akkoriban voltam "napi vendég" a földalatti vonalán (óvodába járás miatt).
Tehát a kérdésem: lehetséges-e, hogy az állomásokat már ennyi évvel korábban kibontották a hosszabbítás miatt? A gugli ebben nem igazán "barátom", a metrós oldalakon is csak annyi információt találtam, hogy az átépítéshez, hosszabbításhoz kapcsolódóan ezt a három állomást szerkezetében meghosszabbították.
[A későbbiekre, az új, csuklós szerelvények 1972-73-as felszíni próbajárataira a Bosnyák tér és az Örs vezér tere között már szintén határozottan emlékszem (utaztam is az új szerelvényekkel ott) - de ez egy másik történet...]
Mekkora esély van arra, hogy a skandináv lottó heti két (kézi és gépi) sorsolásán _szinte_ ugyanazok a számok "jönnek ki"?
Tegnap ugyanis ez történt.
A két sorsolás nyerőszámai:
1. húzás: 3, 4, 10, 17, 29, 31, 33.
2. húzás: 4, 10, 17, 18, 29, 31, 33.
Szóval, csak abban különbözik a két "véletlenszerű" húzás, hogy a második "sorsoláson" a 3-as helyett a 18-as "jött ki". Na, most akkor mit gondoljon az ember a "szerencséről"? :-/
(Értem én, hogy a golyók nem tudják, hogy az előző héten/húzáskor melyik lett kihúzva már, tehát ugyanakkora eséllyel játszik mindegyik, de ez azért valahol ... hmmm ... furcsa ...)
Tatabányán is. Csak akkor nyitották ki, mikor az úri közönség leszállni akaró része leszállt; akkor rögtön össze is keveredett a felszállni kívánókkal. Olyan tumultuózus jelenetek alakultak ki, mint az Úttörővasúton. Aki jobban tudott könyökölni, az jutott előbbre, mint az életben másfelé is. Ezt néhányszor átéltem, aztán rájöttem, hogy a bekerített részen kívül is lehet várakozni.
"vidéken kisebb pályaudvaroknál, még a hatvanas évek végén is zárt volt a peron."
Szegeden biztosan zárt volt a hatvanas években Onnan néztem, hogy húz ki a Pest felé induló gyors, amire fel akartam szállni. Hű de vacak érzés volt :(
Azta...! És tényleg, köszi! Nem tudtam valahogy elszakadni a Szentendrei út torkolatától, annyira közelinek látszik a "túlvég". Jó teleobjektívjük volt már akkoriban... :-)
Az 1874-óta folyamatosan Tavasz utca. A képen pedig két szóból álló utcanév látszik. Az eredeti kép jobb oldalán levő házsor pont az Árpád-híd felhajtójának helyén lenne.
Segítenétek? Ebben a hozzászólásban (Régi magyar rendszámok) az első képen a koda taxi hol áll éppen szerintetek? A szemben levő épület szinte egyből beugrott, de nem tudom hova tenni a látószöget... Hol állt a fotós?
Még a '70-es években gyerekként úgy emlékszem, hogy például Püspökladányban a "kapus" irányította a peronra való kijárást, oldalra elhúzható korláttal.
Nem tudom mikor szűnt meg, később már nagyon ritkán jártunk a nagymamámhoz...
A peronkapunál oda-vissza ellenőriztéek, Vagy peronjegyed volt, vagy tényleges utazási jegyed.Azaz a kikisérők, és a várók fizettek. Valakik kiszámolták, hogy ezt a rendszert nem érdemes fenntartani, eért megszünt, de vidéken kisebb pálaudvaroknál, még a hatvanas évek végén is zért volt a peron. Csak a vonat érkezése indulása alkalmával lehett kimenni.
Pl Balatonalmádi vasút állomás képein a fortepanon lehet a korlátot, lánckorlátot látni, 62-ig, után valamikor megbonttoták. A Körút felőli balsarki kapu a Nyugatonál, éjszakai portás volt éjféltől ötig a hetvese évekbben is. Ritka eset, de hozzánk vezető kaput egyszer bezárták, (ma a wetendcitycenter van a helyén) és személyivel, ott tudtam hazamenni.
"Az utasok a vonat vasútállomásra beérkezéséig nem léphettek a peronra, a váróteremben kellett tartózkodniuk. A váróterem peronkapuját a peronőr nyitotta ki, a peronra csak az érvényes menetjeggyel rendelkezők léphettek, ha valaki egészen a vasúti kocsiig szerette volna kísérni hozzátartozóját, annak külön peronjegyet kellett váltania. A csomagokat hordár segítségével szállították a vonat poggyászkocsijáig.
A vonatról leszállás után a kalauz által a vonaton kezelt menetjegyet a peronkapun kihaladva át kellett adni a peronőrnek."
Mikor szűnt meg ez az "intézmény"? Emlékezetemben nem szerepel a peronjegy, holott a hatvanas évek közepétől gyakran megfordultam pályaudvarok, vasútállomások peronján, amúgy nézelődési célzattal. 1962 körül még működött(?), az akkori októberi Nyugati pályaudvari baleset leírásában (az állomásra betolt vonat kifutott a Lenin körútra, kidöntve, áttörve a pályaudvar homlokfalát) említik, hogy az állomási kapus peronjegyet adott el az egyik délutáni vonathoz az utasokat kísérő családtagoknak.
