Keresés

Lélekpenge

Behajtom az ajtót

áthall a lélegzet

nem akarom mondani

mert a szó az felébreszt

lóg a kilincs, a cimke

a kulcs rég elveszett

a résnyi fény beszökik

hogy nekem jelezzen

elvágja hosszában

a képet szememben

mint lélekpenge, meg

csak úgy, az emléked...

fátylad a kékes homály

érintenélek símogató szellőként

selymes oxigén lennék arcodon, 

szádon,

s bújnék ajkaid közé

érezz meg, éltető csepp vagyok,

egy csillám a májusi

orgonán

Nem több

Nem is tudod

mennyire ott ülök

hallgatom mit adsz

közben fátylad takar

kékes homály tudósnak

filozófusnak filantrópnak

közelebb, jer ha mondom

ne félj érinteni nem tudlak

hisz szellő vagyok, simogató

egy selymes érzés két újj között

csak oxigén síma hidrogénmolekulán

észrevétlen arcodra, szádra ,kezedre gördül

csak nézd meg, az vagyok csepp, billentyűk a zongorán.

pikkelyes-hűs amúr-lamúr

tejben fürdő ikrák

kavargó víz

vágy-íz

békalencse a homlokomon

busongok az első

csókodon 

kidobott a múzsám

és üldözött

vagyok

nem volt rá nagy ok!

nem volt reá

ok

diót reágok

mogyoró pattan

mit tehet egy mookus?!

csak szép csöndben

bekattan

assztán

kikattan

sügért süt a párom

a gerslit már megfőzte

óh drága Ősz, te!

véle sokkal

szebb 

levél

a tuján kismadár ugrál

magokat keres

az asztalamon 

hűs serek

és a kelyhem

a Grál

de boldog nem vagyok

nélküled szivem

barnult banánfürtöt

mézeskalácson

ölelést a karácsonyfa alatt

meghitt kis lakáson

meghoztad az ajándékomat

tenmagadat

szivem

nő a holdudvaron,nő minden elejtett poharamon

s mind visszaint nekem

nő az utcalámpánál felejtett árnyékomon

s amint megtörik a fény,

török én is vele

csiklónk összekoccan

és egybeforrunk örökre

a szent Végtelenben

L.L. és Szenderák Bence:
Karácsonyi vers

                                 Szeretettel Polák Péternek

Banánfürtöt kaptam apukámtól
és nagyon ízlett biz ám,
pedig már nagyon barna volt,
mondta is jóságos nagyanyánk.

Mézeskalácstól büdös a szám,
megszagolom és számolok, 1, 2, 3…
4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, tizenhá.
Te leszel a párom.

Fogd meg a kezem, ölelj meg a karácsonyfa alatt,
és dúdoljuk el együtt, én jó barátom: LáLáLá,
és aztán majd söröspulykát eszünk ma

18 óra 35 perckor egészen pontosan, jó barát.

És utána kibontjuk a többi ajándékokat is,
meglátjuk, hogy mi van igazából is benne,
és játszunk a játékokkal is,
ami benne volt a szép dobozban ebben

Biró Krisztián: Források és töréspontok

Most kérdezlek. Az éltünk, vagy holtunk vajon
megéri-e mindezt?
Értünk sem fog fa nőni a holdudvaron

S hallottalak törni. Te lettél hirtelen
minden elejtett poharam és tányérom
minden valaha-én, ki visszaint nekem
egy utcalámpánál felejtett árnyékon

S a bizalom, mi itt lefordult belőlem
hát minden igaz volt
a fény törik, ha megszorítjuk erősen

S török én is. Csak hogy hallhass végre engem
csuklónk összekoccan
két törött ujj egybeforr a végtelenben

jó ilyen mélyen

benned

életem-csillagom  

rég megunt napjaim

egykoron futott köreim

az esti csendbe hulltak

s én szemlehunyva dúrlak

markolászlak mindég

könnyülő lélekkel

Szívem Almeidra...

Míg almáimra visszarévedel

-édes emlék, megpuhult varázs-,

az ajtó nyitva áll,de te 

nem döngetted szivem tegnap sem...

Én, szívem Almeidra,

ég-selyemben suhanok feléd,

besüt a Hold,s csak álmélkodsz

-hímtagod tissztára holt-,

íriszeden szklerotikus ív,

szemhéjadon sárga plakkok...

Így vagyunk mi ketten

-szívem, Almeidra-,

az Időre

vakok.

viszont nagyon netes!

...és kifeyezetten indexfórumos! :D:))

mijó voltál mijjó

még most is ring csípőd velem

amint emlékezem

mijó veled mijjó

ha egymásban vagyunk

az Élet

nem hijábavalló

Jó volt veled

az a két perc

lehet, hogy nyersz

és én vesztek

ha nem lesz többé

de akarom, hogy legyen

hogy foghasson kezem

hogy nőjön hitté

fáradt merengésem

s hogy két karodban

áhítattal mondjam:

nem élek hiába mégsem

(saját töredék)

emlékeim tiedben élnek

 mindened húsom része

itt forrsz, ha megérintlek

még itt a földön, velődben

elhúzom homály függönyét

előtűnik a test, az imádotté

hiába csukod be előttem

csókom rá kulcs, szerelem

minden mozdulatunk...

http://www.poet.hu/vers/116166

http://www.poet.hu/vers/48572

Rabb Attila

Érted szól...

Minden perc, minden érintés 
Mindig újabb csodálatos érzés. 
Melletted élek, nélküled meghalok 
Miattad létezem, veled boldog vagyok. 

Minden emlék, minden gondolat 
Egyszerre elűzi minden gondomat. 
Mindez csak rólad szól és senki másról 
Kincset érő szemedről, csodás pillantásodról. 

Először furcsa volt kimondani:szeretlek 
Most mégis mindenhol, mindenben téged kereslek. 
Szeretem kezed érintését, gyöngéd melegét 
Tested és lelked összes elemét. 

Nem tudnálak elhagyni semmi áron 
Te voltál, s te leszel minden álmom. 
Érzem legbelül te is így érzel 
Szeretsz és gondolsz rám megannyi törődéssel.

Ágyad, hintalovad

Kértelek, hívj ma délután

szükségem van rád

már nem bírom egyedül

oly hosszú ez a nyár

illatod markol vágyamba

fullasztó hőség, ami szaggat

ülj azonnal az ötvenkilencesre

várlak a végen hogy ölelhessek

nincs másom csak egy szoba

én leszek ágyad, hintalovad.

http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila


http://www.poet.hu/szerzo/Rabb_Attila

Csak veled

Már nem álmodom

színekről, szösszenetekről

valami kiszökött belőlem

nem a tél meg a hideg

már nem emlékszem

kéz a kézben, volt-e

kar a karban, létezett-e

egy valami csak úgy

a szád íze. a szemed

barna őszintesége

égen, a felhőkben

mindíg csak veled

Ezüstpor

Láttad-e már a

távoli Fátyol-ködöt

ránkhulló selymét

éjszaka hangja

csak úgy füledbe csengi

magányom dalát

nem várhatok rád

vénebb vagyok a Napnál

ezüstpor szállt rám

hát....

Engem úgy is átölelsz

Alszol már.

Vigyázok rád.

Mert Szeretlek.

Majd csókolj arcon,

Ha felébredsz

Vagy csak figyelj rám.

Engem úgy is átölelsz...

/Kolláth Zsolt, "Partra lépek, válogatott versek" c. kötetéből/

Forró ölelés

Szeretlek, ahogy sarkon fordulsz

s csak úgy, lendületből bokán rúgsz

szeretlek, mikor a kávét ölembe adod

forrón, gőzőlgőn és székem megrázod

szeretlek, mert a csókod oly merész

magadhoz szorítasz, forró ölelés....

Hívogató

Elment megint

hajnalra eltünt

gyűrött párnája

lepedője kihült

egy levélke volt

könyv alól kilóg

rejtjellel volt írva

sajnálom nagyon

nem bírtam létemre

kóvályogtam nagyon

ablakból üvegen át

úgy bepárásodott

milyen szép volt

megérintett lelke

csendes álmom

szája szertelen.

Ady Endre:Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak

Tükre a szemed,

Mert engem nézett.

Te vagy a bölcse,

Mesterasszonya

Az ölelésnek.

Áldott ezerszer

Az asszonyságod,

Mert engem nézett,

Mert engem látott.

S mert nagyon szeretsz:

Nagyon szeretlek

S mert engem szeretsz:

Te vagy az Asszony,

Te vagy a legszebb.

 Remélem tetszik...

Akarom

Lecsap rá mindíg

árnyékát rá veti

sötét lepedőn nem látszik

mikor honnan érkezik.

Daliás, délceg, vértje

fényes bőre, teste őre

ha megfognád egyszer

rabság lész mind örökre

Fátylat viselsz, tetszőt

vigyázz ha jő esti szellő

fellebenti titkon szemét

egy pillanat, meg mérgezé

Azt akarom vedd már észre

jőjj közelebb, le páncél ingem!

nincs levegőm, segíts kapnom

szám szádon ,szomjam oltom

S ha elalélsz karom ölén

arcod újjaimmal bejárom

ha nézni nem, csak érezni

még száz évig akarom.