Keresés

Tényleg, mit jelent az a szóösszetétel, hogy "autodidatka"...? :-)

No comment

http://ki.oszk.hu/kf/2011/10/meghalt-az-utolso-nagy-autodidakta-konyvtaros-kovendi-denes-1923–2011/

És már megjelent...

Bár az életmű-sorozat 22. köteteként hirdetik, és a hamvasi számrendszerek csodákra képesek, ha azt a jogutódok úgy akarják, egyáltalán nem értem, miért kellet olyan sokáig várni erre... Bár-bár, ezt a jóslatszerű irományt már lassan el is felejtjük, most megint elő lehet venni:

http://www.gerlo.hu/gerloczy/hamvas_bela.html

A kötet tartalmának ismerete nélkül:

üdvözlettel. :-)

Ebben az egészben vannak tragikus és röhejes elemek...

Most hallottam, hogy volt ez a rendezvény - esetleg volt valaki ott? -

http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/programok/hamvas-bela-csillagai

és hamarosan megjelenik a Ősök csarnoka IV.

Kozma Szilárd eléggé kiegyensúlyott véleményének tűnik... De nem lesz túlontúl népszerű Európának.

[…]”Az örökletes (szellemi-spirituális) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi

horoszkópok segítségével történő kimutathatóságának a jelentősége, valójában nem is annyira

a betegség és konfliktus-okozó gócoknak a tudatosítás segítségével történő

megszüntethetőségében - feloldási lehetőségében áll, hanem a kismamák várandósági

időszaka, valamint a születés aktusa közben fellépő veszélyes és sokszor tragikus

következményeket okozó szövődmények megelőzési és kiküszöbölési lehetőségében. Mert

ugyanúgy, ahogy a személyi horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének az

értelmezésével, pontosabban: azoknak a konkrét életterületek megnevezésével, ahol ezek az

irracionális spontán késztetések megnyilvánulnak, meg lehet előzni a betegségek kialakulását,

ugyanúgy a várandóság és a szülés közbeni szövődmények fellépését is meg lehet előzni. -

Így sikerült a feleségemnek orvosok nélkül, előbb az erdőben, majd téli időszakban otthon

egészséges gyermekeket és egyre könnyebben szülnie, annak ellenére, hogy ő is és én is, már

az édesanyáinkban létező élet- és gyermekellenes programok miatt, tragédiával határos

módon jöttünk a világra.

Látható tehát, hogy egyetlen “tudománytalan”(!) ősprincípiummal: a Hold által megtestesített

teremtés és az anyaság, a szülés és az utódgondozás szellemi őserejével szembeni önkéntelen,

vagy tudatosan folytatott ellenséges magtartás micsoda drámákat és tragédiákat, illetve testi és

lelki szenvedést eredményez a scientifista ideológiák és koncepciók szerint él civilizáció

családjaiban és társadalmaiban, az utódok és a jövő generációk szintjén.

Az ugyanis, hogy ma a civilizált nőknek egyre nagyobb része képtelen a magzat-foganásra és a magzatok

természetes kihordására, illetve a gyermekszülésre és a szoptatásra és az, hogy azok a

családok (vagy egyedül élő nők), akik nem adoptálnak (vásárolnak) az iparilag hátra maradt

országokból - kontinensekről “importált” gyermekeket, kénytelenek kutyákkal, macskákkal és

más házi álatoknak nevezett kedvencekkel pótolni az ösztönösen vágyott szülői minőség

hiányzó szellemét, illetve az, hogy ugyanabból az okból kifolyólag, a termékenyülés

természeti elemeitől: a virágportól (végül is az egykéző magyarországi polgárok jelentős

hányadát nyaranta kínozó “parlagfűpor” is virágpor!) szenved a nyugati civilizáció tagjainak

ugyanakkora része, részben abból is következett, hogy a XX. század elején az orvostudomány

(humanista megfontolásokból) kezdte megfosztani a szülő nőket a szülési fájdalmaktól. Az

elején fájdalomcsillapítók adagolásával, majd egyre erősebb zsibbasztó szerek (epidurális

injekciók) segítségével. E szerfölött humánus és szerfölött tudományos eljárások

következménye az lett, hogy az anyai ági generációkon át öröklődő (negatív) spirituális

memória hatásaképpen, a kábított-zsibbasztott és altatott anyáktól született második

generációs lénygyermekek, felnőtt korukban tudattalanul és önkéntelenül iszonyodtak a

gyermekszüléssel járó fájdalomtól, illetve attól, hogy egyáltalán gyermeket vállaljanak

“ekkora áldozat” árán.

Ennek a következménye az lett, hogy az így született, felnőtt

hölgyeknek, csakugyan még intenzívebben kellett szenvedniük szülés közben, hiszen, mivel

az ők születése idején az édesanyjuk meg volt fosztva a szülés szelleme közvetlen

megtapasztalásától, az ők teste, generációról, generációra egyre képtelenebbé vált a szülési

aktus véghez vitelére. Sebaj, mondták a tudós orvosok, ezeknek az eseteknek a praktikus, és

mindenki számára előnyös megoldására ott van a császármetszés, ami viszont teljes

egészében megfosztotta az anyákat a szülés aktusának a tudatos átélésétől és az így született

lénygyermekek többsége már hallani sem akar arról, hogy valamikor neki gyermeket kell szülnie.

A tudományos folyamat mára oda “fejlődött”, hogy egyes “igényesebb” nyugati szülészeti osztályokon és

klinikákon, hetven százalékos a császármetszéssel “világra segített” újszülöttek száma.

Arról már kevés statisztika szól, hogy az így született lánygyermekekből felnőtté vált hölgyek

és azok férjei lesznek a mesterséges inszeminálási és ún. lombik-bébi programok testi és lelki

gyötrelmeit végig szenvedő alanyai (és persze a messze az átlagon felül kereső az inszemináló

nőgyógyász professzorok kliensei). De nem csak a szülészeti osztályokon, szülés előtt

elzsibbasztott-elkábított és elaltatott nagyanyák unokái, ükunokái válnak képtelenné a

magzatfoganásra, magzatkihordásra és a gyermekszülésre, hanem azok az utódok is, akiknek

az anyai ági őseit az orvostudomány megtanított és rávett a fogamzásgátlás különböző

eszközeinek a használatára, illetve a szerfölött tudományos nevén ismert (tessék kérem

meghatódni a mágikus erejű, tudományos csoda-formulától!): a “családtervezésre”. A

tudományosan fogamzásgátolt nők tudattalan elméjében ugyanis, az amúgy is létező, gyermek

szülésellenes (teremtés-ellenes) koncepciók, illetve gyermekellenes képzetekből alakult

szellemi programok, még jobban megerősödnek, és ezeket a programokat az anyák

önkéntelenül átadják a generációkat egymással összekötő, tudattalan spirituális memória

révén az életük későbbi szakaszában (a lakásszerzés és a megfelelőnek gondolt munkahely,

vagy férj megszerzése után, de főként a karrier felépítése után) “vállalt”, rendszerint nehezen

megfoganó és még nehezebben megszülhető, esetleg éppenséggel császármetszéssel a világra

hozott utódok spirituális struktúrájába.

És az ördögi kör így folytatódik tovább (ha kerül utód, aki folytatja, mindaddig, ameddig

valamelyik utódnak elege nem lesz a tudományos szamárságból, meg nem világosodik és

minden bátorságát összeszedve, rendszerint egy teljesen tudománytalan spirituális felkészülés

után, neki nem fog természetesen (tudománytalanul) megszülni és ugyancsak tudománytalan

szellemben felnevelni az utódait. Ilyen, ténylegesen hősiesnek nevezhet anyai-szülői

magatartási formákra is akad manapság példa, akárcsak a mi baráti körünkben, persze, még

nagyon ritkán. Persze, a Hold által megtestesített spirituális erőhöz való helytelen

viszonyulások további módozatai és következményei még sorolható lenne (ez például a

jellegzetesen női-teremtői és táplálási szerveknek a mind inkább növekvő számú rákosodása

is), de nem ez a célja a jelen beavató-tanulmánynak. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy

például a Nap által megtestesített princípiumhoz: az abszolút-tudatnak az emberi

analogonjához, a személyi tudathoz, az öntudathoz-önérzékeléshez és a mások

személyiségéhez (a személyiség főbb jellemzőinek az érvényesítéséhez) való diszharmonikus

viszonyulások következményei a szívbaj, a gerinc- és a mellkasi problémák, hogy a Mars által

megtestesített célratörés- és nyers életenergia érvényesülési elvének megfelelő emberi

tulajdonságoknak a zavaros kezelése-megélése, vagyis a bátorság, (szenvedélyesség),

céltudatosság, erélyesség, stb., rossz használata következménye mindaz, ami a vérnek (a vér

összetételének és a vérnyomásának) természetellenes módosulásaihoz, vagy a fej sérüléseihez

vezet. Minderről (és a többi princípiumhoz való téves viszonyulásoknak a

következményeiről) bő tájékoztatást a betegségek és a balesetek szellemi okairól szóló, a

2003-ban  “Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében” c. könyvemben megjelent

tanulmányomban. De ugyanolyan tévedés lenne az is, ha mindebből azt a következtetést

vonnánk le, hogy a természettudományokat, mint az emberi természetben végzetes kárt okozó

ismereti rendszereket (mint a kártevő modern ideológiáknak - pl. pozitivizmus, scientifizmus,

stb. - táptalajt adó valóság-feltáró és valóságismeretet szolgáló kutatási tevékenységeket és

elméleti rendszereket) el kell dobni és örökre el kell felejteni. A természet-tudományoknak

ugyanis, a spirituális bátorság és intelligencia, illetve a pozitív spirituális mentalitás

terjesztése és érvényre juttatása mellett (Nézzük meg az első Holdra lép személy, Neil

Amstrong és a ruhájukra varrt dinamittal terrorizáló arab nők és férfiak mentalitása közötti

Különbséget), éppen a spirituális ismeretszerzés területén lehet (és már van is) egyre nagyobb

haszna, hiszen az általunk tömör és végleges anyagi állapotnak érzékelt természeti világ nem

csak határállapota és határhelyzete a teremtésnek, hanem tökéletes tükre is! Amint korábban

már említettem, a természet és a kozmikus (anyagi-energetikai) világegyetem vizsgálatából

származó ismeretekből tökéletesen vissza lehet következtetni a szellemi világ

alaptermészetére és a teremtésnek a kauzális és a spirituális (az ideavilág, vagy a mentális)

dimenziók szintjein végbe menő folyamatokra. “Ami lent van, az megfelel annak, ami fent

van, és mai fent van...”

Szóval a kérdéses időpontban itt volt Inotán. (Ma láttam, milyen szép kis rombolás van, a hangszerváltás még nagyobb "dicsőségére").  :(

Tiszalökről már Nádas Péter is írt egyik könyvében; feldolgozták a történetét a lázadásnak és elfojtásának...  Ha nem hamis a Dúl László által felállított biográfiai táblázat (A Scientia Sacra végén találod (573-578 p.), akkor nem volt Tiszalökön. Bár a modern fizika (és maga Hamvas is) híve annak, hogy egy objektum egy időben két térben is exisztálhat, Hamvas esetében ez nem valószínű.

1953 márciusában, Sztálin halála után, a változások enyhülő szele mellett, a tiszalöki kényszermunkatáborban 6 halottat és mintegy 20-40 sebesültet követelő lázadás-elfojtás történt. Német származású magyarok voltak ott, akik 55-ben lettek továbbszállítva szövetséges és orosz elenőrzésű német területre is. in: friss 168 óra, Heltai András.
Hamvas akkoriban ott lehetett?? 

A "leosztás" jóval korábbi annál, mint amit a szerző elénbe tár. Az, amit politikának neveznek, már régen más kategóriába tartozik, mint az, ami  Eusebius egyházatya elé tárult. Kérdéses az is, hogy mai eszközökkel leírható, s ha igen: összevethető-e a teológia és a politika. Nem-beli különbségek. Szvsz. még az 1930-as esztendő sem írható le egy mai egyetemi tanár intellektusával és kezével. Bár közhely és naponta 100 ilyen egybevetéssel találkozni. Értékelendő az szellemi erőfeszítés, bár inkább a magyar szalámigyártásban kamatoztatná. Az még nem történelem.

http://www.magyardiplo.hu/kezdolap/1097-az-orban-rezsim-politikai-teologiaja#.UU-LqR1uPBQ.facebook

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=447273665347206&set=a.191250007616241.46866.191108170963758&type=1&theater

A HÁBORÚ NAGYSÁGA ÉS AZ EMBER KICSINYSÉGE (Oroszországi jegyzetek)

Hozzászólásod szép, kulturált megfogalmazása annak, hogy a hamvasi életműre gondot viselők nem állnak a helyzet magaslatán.

Hamvas legitimált kulturális, esztétikai és etikai érték. A jogutódlási és a legitimált (kulturális, esztétikai és etikai) érték más és más kérdés. Az érték (der Wert)  nem teremtődik és nem számolható fel.  Az értéket aktualizáló személyiség (Hamvas Béla) sem ajándékozhatja oda kisebb-nagyobb csoportoknak, s ezt nem is tette.

Ezt nem is tette, mindvégig tisztában volt az értékek lényegével és sajátosságaival. Itt évek óta azzal a súlyos félreértéssel találkozunk, amit tanítvány nem követ el, vagy ha elkövet, nem tanítvány, valami egészen más. Hamvas Béla pozitív javai (életműve) értéket hagyományozó individuumnak javai és a hagyományozottak köre államilag szabályozott aktus edényében keverednek össze. Ám egyéb szint is létezik. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szerzői jog és annak átruházásából adódó privát, szellemi-materiális jellegű haszon kötelezettségekkel is jár. Többek között annak a közösségnek lekötelezettjeként, amelynek a nyelvén (a nyelv szintén érték lényegű fenomén) megépíttetett, létre jött. Erről látszik megfeledkezni, erről az etikai és nem jogi aktusról, a legitimált (hamvasi) mű-érték  hagyományozottjainak (magukat tanítványi körének is tekintő) egynéhány egyede.

Hogy bizonyos kiadók milyen lehetőségekkel élnek, az elég zűrzavaros világba vezetheti az egyszerű olvasót, befogadót, szemlélődőt, tekintsünk is el ettől. Milyen könyvcímek kerültek Hamvas- életműkiadás egyes darabjainak címlapjaira (s ezek mennyire eredetiek?), szintén nem érdemes vitatni. A megjelent kötetek egyes kiadásainak gondozása milyen kívánnivalókat hagy, most szó se essék róla. Milyen esszék maradtak ki, milyen tanulmányokat keresünk hiába, milyen levelezés lappang, milyen alapelvek szerint készült a Naplók két kötete, milyen szükséges mutatók, eligazító apparátusok maradtak el, most nem látjuk szükségesnek firtatni. Tettünk rá bágyadt kísérletet, belátjuk, semmi értelme.

Akad egy párhuzamos jelenség, közel hozzánk, bár nem a szomszédban immár. A világhírű orosz filmrendező apjának, Arszenyij Tarkovszkijnak az életműve. Hiába volt neves műfordító, az ő életművét is kéziratban ismerték meg Oroszország-szerte. A költészet „Gutenberg előtti korszaka”, ahogyan Anna Ahmatova nevezte azt a szovjet hatalmi és irodalompolitikai periódust, amikor kézirat-másolatokban terjedt Moszkvától Leningrádig –  az érték.

Voltak, ahogyan nálunk is voltak, kegyeltjei az állami kultúrpolitikának, akik még Amerikába is eljutottak, a birodalmon belül pedig stadionokban mondhatták verseiket, ez jószerivel a legitimációhoz tartozó dekórum a művészeti élet teljes horizontján mutatkozott, nem is kevés sikerrel. A kéziratos irodalomnak amúgy hagyományai vannak, értékes szerzők (elfelejtették gulágra küldeni, elfelejtették agyonlőni, elfeledtették külföldre űzni, öngyilkosságba hajszolni, egyáltalán: elfelejtették elfeledtetni őket) kockáztatták ily módon az olvasókkal való találkozást.  Ötven éves elmúlt, amikor első könyvmegjelenéshez jutott. Abban az esztendőben lett fia, Andrej Tarkovszkij világhírűvé (Iván gyermekkora). Sorsalakzata annyira rokon Hamvaséval, hogy egyikük sem próbált a politika közelébe jutni. És – Arszenyij Tarkovszkij esetében – nincs tudomásunk tanítványi körről, művei hozzáférhetőek a világhálón, orosz nyelven, s ahogy a pesti – (be)képzelt  – szellemi felsőbbrendűség szereti mondani: Ázsiában.

„E helyen néhány alapvető tényre való utalás lehetséges. Mindenekelőtt meg kell nézni, hogy ez a hatalmi tendencia, ez az uralmi ösztön, amely a tudomány dekrétum-stílusában megnyilatkozik, hol tűnt fel először. Néhányan az újkor elejét vették vizsgálat alá. Jaspers Descartes racionalizmusára gyanakszik. De ugyanezen az alapon Bacont is meg lehetne vizsgálni még nagyobb joggal, hiszen ő volt az, aki a >>tudás hatalom<< elvét, s így el is árulta magát, hogy az ember a tudománnyal nem megismerni, hanem uralkodni akar. De hallgassuk meg Schelert, aki alapvető tanulmányának csaknem felében ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az egyik lényeges ponton a következő kijelentést teszi: >> a zsidó-keresztény teremtő monotheizmus és győzelme az antik világ mitológiája és metafizikája fölött kétségtelenül a nyugati természettudomány első és fundamentális  megindítója. Továbbmenően pedig:  >>a nememberi és emberi világ fölött egyaránt hatalmi helyzetre törekvő világuralmi  eszmének következménye lett, amit ma tapasztalunk: az élő világnak az az elhalása, elélettelenedése, összetörése, mechanizálása és racionalizálása, amely az ókori és ázsiai népek életével összehasonlítva teljesen példátlanul áll.<< Végül pedig:  >>a tudományra vonatkozóan az ismeretszociológiának leglényegesebb mondanivalója abban a megállapításban összegeződhet, hogy a  tudományos gondolkodást és szemléletet a hatalmi és kormányzói ösztön irányította.<< ’’

Kedves Barátom,

nálam volt is ez a könyv, kellettek adatok belőle, aztán visszavittem a könyvtárnak. Gondoltam rá, hogy fénymásolom az egészet, de nem vitt rá a lélek, lelkiismeret, akárminek is nevezzem... Itt (Veszprém) katalógus szerint is találtam a megyei könyvtár állományában, de maga a könyv fellelhetetlen volt. (Ellopták, valószínűleg.)

Bár kiírja, hogy 2500 Ft., de sajnos már régen elkelt a kötet, és csak előjegyezhető.

Itt meg lehet nézni a tartalomjegyzékét is:

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=hamvas-bela---kozos-eletrend&ID=374332

A "Tartalom: Olvasható" részre kell kattintani.

Itt az illető... http://bookline.hu/product/home.action?id=2100877487&type=10&_v=Hamvas_Bela_Kozos_eletrend

Érdemes lenne összeszedni azoknak az ismert műveknek a címeit is, amelyekről úgy tartjuk, hogy a Remetehegyi lakás lebombázásakor elpusztultak. Nem biztos, hogy ezek mint kézírásos kéziratok voltak, azt gondolom, hogy inkább gépelt (többszörösen, indigóval) kéziratok lehettek,mivel Hamvas szerette ismerőseinek mutogatni-kölcsönadni a dolgait... És sokszor megkérte a kölcsönkérőt, hogy gépelje le az írását. Szóval ezekről se kell feltétlenül lemondani, mert lehet, hogy valahol ott lapulnak, csak akinek a kezében van, nem tudja már, hogy ki írta azt az alig olvasható gépiratot. Viszont ha van egy lista, ahol szerepelnek ezek a címek, felfigyelhet rá a birtokos.

Közös életrend: Írószövetség könyvtárábl kölcsönöztem, ha jól emlékszem. Szóval volna mit kiadni. Itt a Gulyás Pálról, Csorba Győzőről, Weöres Sándorról írt "apróbb" dolgokat még nem is vettem számba. Fügefahimnusz, Tíz meg nem tartott előadás, Psyhologia vera, Öt meg nem tartott előadás a művészetekről.... Nem mi mi került elő, mi nem.... 1988-as Scientia Sacra előttem, a kötet végén a Dúl Antal összeállította életrajzi adatok és művek elég sok eltűnt művet említenek.

Köszönöm az eddigi címeket!

A Közös életrend újabb, javított kiadása nagyon fontos lenne, évek óta próbálom antikváriumban beszerezni (és gondolom nem csak én), de szinte reménytelen. Ezer példányban jelent meg mindössze.

Hamvas második világháborús naplója előkerült? Azt olvastam erről, hogy odaadta az ezredesének, aki a háború után kivándorolt Dél-Amerikába, a kézirattal együtt...

Álarc és koszorú. Tanulmány. A Kortárs csupán részletet közölt belőle! (= Kortárs, 1995. VII. sz.66-71. p.)

Ebben kellene körülnéznetek, ez amire utaltam, de már javításra szorult.

Közös életrend : válogatás esszéiből és életművének teljes bibliográfiája / Hamvas Béla ; [a bevezetőt írta és a bibliográfiát összeáll. Darabos Pál] ; [az előszót írta Kiss Jenő] ; [szerk. Báthory János] ; [közread. a] Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Megjelenés:Bp. : FSZEK, 1988 [Bp.] : FSZEK Soksz.Terj./Fiz. jell.:259 p. ; 20 cm Név/nevek:Hamvas Béla (1897-1968).

Hamvas Béla: Társadalmon kívül. Esszé

Hamvas Béla: A háború nagysága... Esszé

http://www.tradicio.org/trad99hamvashaboru.htm

Hamvas Béla: Szellem és hatalom. Esszé.

Hamvas Béla: A közvélemény anatómiája. Esszé

Hamvas Béla: Juregia. Pamflet. Regény.

Hamvas Béla: Eksztaszisz. Esszé

Hamvas Béla: A nagy ember, avagy a hírnév elveszti a hőst. Regény.

Hamvas Béla: Álarc és koszorú. Esszé

Segíthetek, bár nem áll rendelkezésemre Hamvas-bibliográfia. (Darabos Pál szerkesztett ilyesmit, da azt már tintával itt-ott kiegészítették, tehát nagy szükség volna erre is.)

Tudna valaki segíteni abban - tudom, hogy évekkel ezelőtt szó volt már itt erről, de hátha azóta még több információ áll rendelkezésre -, hogy Hamvas mely írásai kiadatlanok máig is? Olyanokra gondolok, elsősorban, amelyek sehol nem jelentek meg, de olyanokra is, amelyek megjelentek esetleg folyóiratban, de az életműkiadásba nem kerültek be.

Az is érdekelne - bár erről valószínűleg egyedül Dúl A. tudna nyilatkozni -, hogy melyek azok az írások, amelyek elvesztek, máig nincsenek meg? (Mert pl. a "Nem mind arany, ami réz" nagyon sokáig lappangó-listán volt, és én is csak most, a lenti 2007-es cikket olvasva látom, hogy megkerült.)

Ez nem életműkiadásnak "sikerült".... A bölcsészkedő nagyszájúskodásnak eminens példája, és az értékpocsékolásé is. Ha most valaki azzal áll elő, hogy rezignációt érzek Kertész Imre, Závada Pál, Bodor Ádám művei iránt, nem beszélve Nyírő kissé mellékes Madéfalvi veszedelméről, a Hamvashoz hasonló kéziratos irodalomhoz tartozó Sorokin Hamvast meghaladó részeltetéséről (General Press Kiadó), én azt válaszolnám, hogy itt a könyvkiadók és a könyvszakma döntött, tehát ismét a piac került rendelkezési pozícióba.

Tehát a tavalyi Márai-program ítélkezői 1 műre azért méltatták Hamvas Bélát. (Ez a 3 kötetes, kartonkötéses Karnevál a Medio K.-tól.)

http://www2.nka.hu/pages/archivum/marai/m_list/marai_iik_list.pdf

(Lehet az arányokon tűnődni.)