Nem, mert azt most mondtam előszőr, hogy a vérevés az parancsolatáthágás, de nem erkölcsiparancsolatáthágás. És nem is fogom újra mondani, egyszer untig elég.
Nos, amit a katolikus egyháéz elkövetett a történelem során, lemoshatatlan bűnt, mocskot hagyott ránk és sajnaaz azótaelkövetett emberiség elleni bűnei se bocsájthatóak meg, ahogy az inkvizició se, de a domonkos szerzetesek által létrehozott Malleus maleficarum sem, amit sajnos a protestánsok is átvettek és vérgőzős üldözései messze az égbe kiálktottak...
Ideje vezekelniük... a meghasionult egyháunak, egyházaknak!
a protestánsok gyalázatosságait sem lehetne feledni, akár a jellemtelen Luther, Kálvin és hitvány dísztársulataiból burjánzó követőit sem!
AzÍgé szerént csak igazán. A disznóevés az Ígé szerént undokság/fertelmesség/útálatosság csakúgy, mint p.o. a bálványimádás, vérevés, pajzánság. Egyebeket nem nevez az Ígé undokság/fertelmesség/útálatosságnak...
Vitatom, hogy a valdensek a későbbi protestáns reformáció közvetlen szellemi előzménye volna, szerintem ez történelmi anakronizmus. Ez leginkább olyasmi, mint a kommunista történetírása Dózsa Györgyben, Rákóczi Ferencben meg Kossuth Lajosban látta meg a maga elődjeit.
A valdensek eredetileg nem tértek el a katolikus ortodoxiától, inkább az ellanyhult hitgyakorlatot, és a korrupt klérus erkölcseit ostorozták, Savonarola-hoz hasonlóan. Savonarola-nak egyrészt sok mindenben igaza volt, másrészt kicsit ilyen keresztény vahabita volt.
A huszitizmus már jobb példa, azonban ne feledjük el, hogy Husz János tevékenysége nem csak annyiban merült ki, hogy a katolikus dogmatika szempontból unortodox nézeteket hirdetett, hanem lényegében polgárháborút robbantott ki a Német-Római Császárság területén, az ilyesmit meg a világi hatalmak nem igen szokták szeretni ma sem.
De arra sem feleltél, hogy a középkori inkvizíció eredeti célpontjai éppenséggel olyan mozgalmak voltak, amik protestáns szempontból is súlyosan eretnek, társadalomellenes irányzatok voltak, úgyhogy ezeket vértanúknak nevezni, elég valótlan. Főleg, hogyha a Katolikus Egyházat akarod megtenni a Jelenések könyve "főgonoszának".
Egy apró megjegyzés: a középkori inkvizíció úgynevezett "áldozatait" aligha tarthatják a mai protestáns atyafiak saját hitelődjeiknek, hiszen ezek alapvetően olyan fura szekták voltak, mint a bogumilok, az albigensek, a flagellánsok, meg a katarok. Ezek lennének a protestánsok szemében a szentek és a vértanúk?
A spanyol inkvizíció pedig szintúgy nem valami protestáns-jellegű eretnekségekkel foglalkozott, hanem az úgynevezett conversos-okkal, akik színleg katolizáló, kriptozsidók (marranos) vagy kriptomuszlimok (moriscos) voltak. Ezek "szentek" meg "vértanúk" lennénk protestáns szempontból?
"A keresztény ember számára csak az Ószövetség erkölcsi parancsolatai kötelezőek (hiszen azok nem változhatnak), de a különböző liturgikus, szociális, és egyéb ún. kazuisztikus törvény már nem kötelezi őket. Így az étkezési szokások sem, pl. sertéshús-tilalom"
Régies nyelvezetű szöveg, de szerintem teljesen megérthető.
A helyesírása okozhat némi zavart. Például a CS hangot CH-val jelöli, mint a modern angol, vagy használja a hosszú-S (ſ) betűt, így az Isten szót például úgy írja, hogy "Iſten". Ha ezekre odafigyelsz, megértheted.
Nyalván alaposan utánajárván hatalmas ismeretekre tettél szert a témában, így méltán alakítottál ki s nyilvánítasz megalapozott véleményt a kérdéskörben...
A Bibliában az is ott van hogy MINDENKI AZT ARATJA AMIT ELVETETT vagyis van igazságosság
Aha, tehát ha van egy hölgy mondjuk Kamcsatkán, aki kikerülvén a fölsőoktatásról, elhelyezkedik első munkahelyén - végzettségének megfelelőn az állami szektorban -, ám többre vágyván öt év múltán jelentkezik a felettes szervhez (illetékes minisztériumhoz) munkavállalónak, ahová elképesztő szerencséjére fölveszik, s így megvalósulván fél évtizede dédelgetett álma, kiküldik külképviseletre dolgozni, vihetvén magával férjét is, majd két év múltán összegyön ott a külképviselet egyik vezető munkatársával - aki innentől biztosítja számára azt az életszínvonalat, mit a fölszarvazott férj nem volt képes (többszintes családi ház, az eddigieknél magasabb szintű nyaralások - nemcsak ócska horvát, uncsi szlovén tengerpart -, különböző országok külképviseletein való elhelyezkedés - Ausztráliától Kanadán s Litvánián keresztül, Egyiptomon s Bolívián át Törökországig - kilátása sat.) -, megcsalván, megalázván s eldobván így a vele együtt évek olta kint élő férjét (megszegvén néki tett templomi hűségesküjét: jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben azt mondván: "ilyenkor önzőnek kell lenni, csak a saját boldogságodat kell nézni, nem szabad szánalomból a másikkal maradni, majd talál magának valakit, nekem is csak egy életem van, ebből kell kihoznom a maximumot, a férjem - ki amúgy a tenyerén hordozta s kinyalta a fenekét - már nem tudja azt biztosítani, amire én karriérileg, anyagilag, életvitelileg vágyom, ígyhát szükséges szintet lépnem a saját jól fölfogott érdekemben"), akkor erre te aszondod, hogy mindenki azt aratándja, amit elvetett, vagyis így igazságos....?
