A képekből nem látszik rendesen, de úgy tűnik a második tőkénél, minden hajtás az oltás felett van. A levelek alapján viszont nem vagyok biztos benne, hogy nem az alanyból származik a hajtás.
A biztonság kedvéért kérnék még egy képet az oltás helyéről oldalról is.
Engedelmeddel én tennék néhány megjegyzést a képek alapján.
1.Szerintem az ültetéssel is gond volt. Nem raktad le elég mélyre az oltványokat. A föl felett csak az oltott részt kell hagyni és a kiszáradás véget azt is fel kell kupacolni.
2.Az alsó képen az alsó két hajtás is az oltott részről nött ki. Szerintem e két hajtás felett összel vágd el és csak az erösebb hajtást hagyd meg azokból is rajta két szemmel, és a télire kupacold fel a fagyás véget. Látszik a két hajtás alatt az oltás forradása.
Azért az, hogy mi bortermő vidék és mi nem, a mostani (talán) klímaváltozás során még erőst átértékelődhet.
A régiek meg állítólag azt tartották (s Olaszországban most is sok felé mondják), hogy ahol a szelídgesztenye jól érzi magát, ott jó a szőlőnek is. És nem láttam még Magyarországon még egy helyet, ahol annyi szelídgesztenye élne szinte vadon, mint éppen az Őrségben...
(Persze, a sok csapadék ellene szól, de ez az, ami lehet, hogy megváltozik...)
Ma a zord esőzés miatt nem csináltam róla fényképeket, de ha holnap rakok fel, "megszakérted" nekem?
Egyébként igazad van, nemigazán bortermő vidék, pláne nem itt, nálunk, de a szomszédnak akkora fürt csemegeszőlők lógnak a lugasán, hogy ha meglátom őket, valósággal a hideg kiráz /nem irigylem tőle, hanem az, hogy én meg itt szerencsétlenkedek.../.
Tanninra még nem gondoltam, hogy tennék a borba, meg enzimre és fajélesztőre se. Az aszkorbinsav békésebben hangzik, ha jól értem azt ugyanúgy antioxidánsként alkalmazzák, mint a ként. Mi az érv ellene és mellette?
Én abban bízok, hogy minél kevesebb hozzáadott dologgal kapok olyan bort, aminek a fogyasztása jó hatású.
A tavalyi első sardoném félszáraz maradt és adódott egy enyhébb borhibája, de a hatását tekintve úgy gondolom jobb volt, mint sok luxusbor, egyszerűen barátságos volt a testnek és a léleknek (legalábbis én ezt elhittem és a vendégeimet is evvel győzködtem, akiknek nem vettem észre az arcán fintort a fogyasztás közben:-).
Vannak un. festőlevű szőlők; amiknem a levében is van színanyag (ezért festőLEvűek :)) és valóban áztatás nélkül is adják a színt, no meg intenzívebbek. Ilyen pl. a Bíborkadarka, Kármin, asszem a Turán is. Ezeknek az őseiben van intersepcifikus/direkttermő vér, azok hozdozzák ezt a tulajdonságot. Egyébként az otellóból eléggé sokan csinálnak még mindig bort és szerintem meglepődnénk, hány másnak nevezett/eladott borban, pl. portugieserben is előfordul egy csippentésnyi....
nem, de ajándékba már kaptam onnét jófajta weinhaust... miért kell itt a kicsiket a sok xarra rászedni (enzimbontók, meg miegymás)... de asszem ezt már egy párszor átrágtuk it...
- Én a 4. pontot választom. 15-20 g/q kénpor vagy AST, vagy 1,5-2,0 dl/q 5%-os törzsoldat, és az ajánlott mennyiségű pektinbontó enzim. A kén az idén nagyon fontos mert nem csak a maceráló, íz és zamatképző hatása lényeges hanem az oxidáció elleni és baktericid hatása is.
- A kérdés a cefrekénezés volt. Csak az egészséges szőlőből származó cefrét szabad erősen kénezni! Pektinbontó enzimet se használjunk.A beteg szőlőből a levet villámgyorsan ki kell nyerni és azt kénezni, bentonittal stb nyálkázni. A sima kénpor helyett jobb a tannint és aszkorbinsavat is tartalmazó szer. (Pl.: AST, Assotan, Aromax)
- Igen, a magas cukor miatt minden úgy néz ki mintha érett lenne. Közben az érési folyamat megállt, relatív cukor és savnövekedés az eredmény. Meg alacsony lékihozatal. Meg sok minden más.
