Tegnap a kicsivel voltam Zegen felülvizsgálaton, mindenhol várni, meg vizsgálgatják, szegényem meg félt nem tudta mi történik vele. Bár ezek közel se voltak olyan brutális vizsgálatok, mint amiket a nagyobbikkal csináltak Pesten.
A csajszikáim már 1 liter tejet se adnak.
Tiszta jó, hogy egymás lelkét is ápoljuk! Tegnap amikor jöttünk haza az iskolából délután, pont kint volt a kedves szomszéd, kivettük a kürtöt, megkérdezték a Lacikától, hogy mit cipel, mondja, hogy kürtöt. Most meg majd azért fog átrohanni ordítva, hogy ha a gyerek gyakorol, mert nem kértünk engedélyt arra, hogy a gyerek kürtre járhasson, és itthon gyakorolhasson, és biztos majd megint feljelent valahol.
Nekem volt kecském, aki elsőre 2,5 litert adott, aztán felnőve "csak" 4-et. Mindegyiknek más a tőgyalakulása, de a 2 literes kezdés már azt mutatja, hogy rossz nem lesz. :)
Köszi, amilyen alapanyagunk van, ahhoz nekem is vannak receptjeim, de az meg úgyis elég behatárolt, hogy mit tudok közülük elkészíteni :D Mert ugye főzni csak én főzök meg sütök, pedig én nem igazán tudok.
Az alpesi kecskéknél szokásos, hogy a teljes méretüket négy éves kor körül érik el, és ugyanígy a rendes tejtermelésüket is. Első évben sosem számítok 2 liternél többre, a mostani 4,5-5 literes kecském pl. másfelet adott akkor. Nem jelent igazából semmit, majd harmadik-negyedik évben mutatja meg magát igazán, az előtte való években legföljebb következtetni tudsz a tejtermelésre. (Hallod, az a 60 kiló már jó nagy. :D)
Hát bizony mondom elmegyek felétek aztán nyakon húzom a köcsög szomszédot.....basszus nálunk száz darab bála sorakozik a ház mellett...sőt mondok egy jobbat épp tegnap láttam a TV..ben hogy szalmabálákból már házat is építenek...
Genziana! kölcsön adom a mamám szeneslapátját oszt csergesd már hátba azt a tetvet!!
Tudom én, hogy nem szokványos a hozzáállásom, de normálisnak lenni roppantul unalmas volna. ;] Írok, ha már úgy szeretnéd, de amúgy a mailcímem nekem is itt van az adatlapomon... Kíváncsi vagyok, mit fejtenél ki.
Egoizmussal és cezaromániával, igen érdekes látásmódot alakítottak ki benned. Szerintem,...............ezt rajtad kívül mindenki látja! (a testvéreid is)
Persze nem esik rosszul a jó tanács, amit köszönök is, nem csak neked, mindenkinek. Egyébként meg szó sincs arról, hogy föláldoznám magam, szerencsére. Jó, nem járok szórakozni, nemigen beszélgetek emberekkel a neten kívül, a teljesen egyforma napjaim monoton egymásutánban követik egymást, a kezem akár a smirdli, egyszerre tíz helyen hasad a tenyerem; de ezt még nem nevezném önfeláldozásnak, édesanyám sokkal nagyobb áldozatokat hozott értünk az elmúlt két évtized során, ráment a fiatalsága és az egészsége. Nekem meg nem is igazi áldozat mindez, mert éppen addig nem érdekel, míg a közvetlen célomat, a filmrendezővé válást nem hátráltatják. Filmrendezői szak pedig csak egy év múlva indul legközelebb, öt év óta, a bejutási esély kb. egy a hatvanhoz, hát hová siessek? :) Édesanyám nemhogy nem hagyja, hogy segítsek, inkább kiköveteli, legföljebb nem honorálja - de szégyellném is magam, ha az elismerésért tenném, a családdal való törődést nem érdek motiválja.
Ami az egészségemet illeti, én a rengeteg sajt zabálása mellett is maradtam 66 kilós, 177 centire, a család többi tagja ennek töredékétől már hízna. (Kb. annyit eszek egymagam, mint a többiek összesen.) Állítólag ilyen alkat vagyok, hát elég szerencsétlen dolog egy férfi esetében, de ez van, a gasztroenterológián pedig meg sem vizsgálnak, hogy hátha mégis valami emésztési probléma. Szóval én még hagyján vagyok, így is meg úgy is vézna - azért persze nekem sem árt meg a sok tápláló -, de van két általános iskolás kistestvérem, őmiattuk fogom a tojástermelést felturbózni, ők még igencsak növésben vannak.
Azon kívül új fejlemények vannak. Édesanyám most hol elhatározza, hogy elad minden kecskét, hol már meg akar tartani legalább néhányat. Ha sikerül meggyőznöm ideiglenesen, akkor utóbbi; ha ottfelejtek egy napig pár liter tejet a hűtőben, és csak panírnak jó, akkor ordítva közli, hogy ezért ad el minden kecskét. Nagyon jó lenne a bak mellett legalább hármat megtartani, egy családot, azok úgysem verik egymást.
Tejszínhabos csokoládé: Én nem tudok tehéntejet venni, nincs egy fityingem sem. Amit eddig kerestem, mind beszolgáltattam a családi kasszába, és úgy gondolom, ez így tisztességes, így teszek majd a jövőben is. Ha kell a rezsire, hát kell. Amúgy a kalciumpótlás a legkevesebb, azt máshogy is tudjuk pótolni. Meg a tojás is elég sok mindent helyettesíthet, csak kezdenének már tojni a tyúkok...
(Hohó, hát szinte csak olyan lapátom van, amit elöl hagytam :D A nyele bírja, a feje meg a használat miatt könnyű és éles :D A példától függetlenül, látod, hogy éppen azon aggódtam, hogy honnan lesz fehérje meg zsír az étrendünkben, nem kell ezt nekem mondani.)
rosie78: Most talán úgy alakul, hogy három kecskét megtartunk. (A 2012-vel kapcsolatos komoly félelmei miatt nem meri eladni az összeset, ezzel sikerült rá hatni, pedig én aztán nagyon nem hiszek az egész világvégesdiben. Ezen kívül még rizst is fogunk felhalmozni, WC-papírt, meg egyéb létfenntartáshoz szükséges dolgokat.) Nem a legjobban tejelőt tartjuk meg, mert azt nehezebb fejni, és még rugdos is közben, hanem a "királynőt", a lányát és az unokáját. Szép erős kecske, nem az a kiállítási típus, mind az ötlityisem, inkább olyan hordó-szerűen erős csontozatú, de még nem pókhasú. Az "öreg" négy literes a nyár közepén, a leszármazottaknak is megvan rá az esélye, mert formában teljesen rá ütöttek. Ha minden jól megy, egy-két naponta egy sajtot azért tudnék csinálni, vagy ha gyűjtögetem kicsit, akkor joghurtot is. Bárcsak a többiek jó helyre mennének! Olcsón biztosan nem adom őket, nehogy vágni vigyék.
Amúgy édesanyám reformétkezés-mániás is lett még tinédzser-korában, mi már így születtünk, és aki nem eszik húst gyerekként, rendszerint már sosem fogja szeretni. Én tehát már csak az ízlés miatt sem tudnám megenni a húskészítményeket, máshoz szokott az ízlelésem, konkrétan a szagukat sem bírom, legyen szó bármilyen fűszerezésről, bármilyen összeállításról. Ez van, ezzel kell kezdeni valamit. :) Még szerencse, hogy a pártalálást nem nehezíti esetemben, mert olyat úgysem teszek. :DDD
____________
Ez volt itt az utolsó ilyen hosszú offtopik hozzászólásom, szóljon megint a sajtról a topik, mintsem rólam. :) Köszönöm, hogy ennyit foglalkoztatok az üggyel, értem a tanácsaitokat is.
Vannak utaló jelek! :-) LÁNYOK EZT NE OLVASSÁTOK!!!!! Rettenetes és szinte elképzelhetetlen, hogy a lányok milyen fizikai megterhelést bírnak ki! (a fiúk csak tiszteleghetnek) Nem megbántani akarlak! Talán a tapasztalat az, ami miatt 1kicsit felnyitnám a szemed! A legkisebb gyermekem is idősebb nálad! Így én is túl vagyok az első bizonytalan lépéseken! A jóságnak is van határa! Úgy is lehetsz jó, hogy nem áldozod fel önmagad! Segíteni annak lehet, aki hagyja, hogy segíts rajta! Én itt be is fejezem. Ha 1általán kíváncsi vagy arra, hogy mit gondolok írj a kukacomra! Hidd el nem akarok rosszat!
Egy írásban milyen jeleknek kellene a nememre utalnia? :) Mondjuk a sok fizikai melóról már korábban is írtam, szívós egy lány lennék, ha úgy csinálnám.
Úgy vélem, hogy talán a legnagyobb kihívás az, ha a saját közvetlen céljaimat úgy akarom elérni, hogy közben mások céljait is szem előtt tartom. És bár anyámat az élet megviselte, mára már valóban depressziós, üldözési mániás, folyton ideges és kiabál, azért mégiscsak az édesanyám, aki szeret és a fél életét áldozta ránk. És most, hogy látom, hogy a testvéreim önző módon sorra cserbenhagyják, én tehetem meg a legkevésbé. Még akkor sem, ha csak szidást kapok cserébe - legalább annál nagyobb kihívás.
Vannak közvetlen céljaim, nem is egy, és nem is kicsik, de az egyetemes célom, hogy teljes erőből segítsem az emberiséget. A saját egészségem, fizikai és szellemi erőnlétem csak eszközök ehhez. Miért éppen a családomat hagynám ki?
Látom, nálad is akad ilyen jóakaró szomszéd, mint nálunk. Különbség, hogy nálunk nem kiabál, hanem cinikusan a szemünkre hányja. :D Mennyi áldozatot kell hozni a sajtkészítésért - no de nagyon sokat nem is az állatok, hanem az emberek miatt!
Hát én nem tudom, már ez a 10 m2 is elég sok idő volt, amit idén kicseréltem. Nem is a kiásása a gond, hanem hogy ki kell talicskázni a telekről az útra vagy 70 métert lejtőn, aztán meg a frisset a másik irányból, szintén lejtőn, és mindez megsokszorozza a munkát.
Kész az újabb adag szilva leki, fahéjasan, fincsike nagyon. Ja és kipróbáltam az ecetes öblítést, és tényleg tök könnyen elmostam a fazekamat, még egyszer köszi az ötletet.
Pénteken isteni műsor volt nálunk, és már azt is tudom, hogy itt ebben a faluban csak beszari emberek laknak, kivétel az egypár kivételtől.
Pénteken délután, vagy inkább kora este hoztak 3 bála szénát, meg két bála szalmát, a szomszéd faluból. Lovaskocsival hozták, nálunk közvetlenül nem lehet kimenni a kert alá, nincs akkora kapu, úgyhogy mondom rakják csak le nyugodtan az udvaron, majd holnap délelőtt jön a sógor a villás trakesszal, és kihordja körbe a kert alá. Na le is pakoltak, elmentek, mondom összegereblézem ami lehullott, meg összesöpröm a járdát. Erre átrohan a kedvenc szomszédom, és olyan hangerővel kezdett velem ordibálni, hogy még a harmadik házból is kijöttek, hogy mi ez a kiabálás. Merthogy nem ide való a bála, mert ha kigyullad a háza, akkor nem tudja eloltani, mondom neki, hogy holnap reggel el lesz vive a kert alá, őt nem érdekli, most azonnal vigyem ki. Mondom persze egyedül kigörgetem, holnap jön a sógor aztán kiviszi. Őt nem érdekli, most feljelent, mert ő megmondta, hogy nem hozhatunk ide bak kecskét, és mégis idehoztuk, és neki azt szagolgatni kell. Érdekes, a szélirány általában a szembe szomszédhoz viszi a szagot, de azt mondta, hogy ő abszolút nem zavarja. És mivel nem azt csináltuk amit ő mondott, ezért viseljük a következményét, mert feljelent minket a rendőrségen, meg a tűzoltóságon, meg az önkormányzatnál, meg az állatvédőknél, hogy nézzék meg, hogy milyen áldatlan állapotok vannak nálunk. Hát ezt kikérem magamnak, szerintem nagyon sok kecske örülne neki, ha ilyen körülmények között lennének, mint itt. Kaja, ,pia, tiszta fűtött hely, és szeretet...
Úgy kiakadtam, hogy még a sírást is elkezdtem, és senki nem jött volna oda, hogy ház azért ezt mégse kellene, lehetne normális hangerőn is közölni, ha valami gondja van. A férjem természetesen dolgozott, de felhívta telefonon, és finoman közölte vele, hogy még egy ilyen eset és ott töri ketté, ahol a legvastagabb. Érdekes tegnap egész nap bujkált előlünk, de jobban is teszi, mert innentől kezdve, én se leszek toleráns se vele, se senkivel.
Simika!
Örültem, hogy tegnap tudtunk beszélgetni. Vigyázz magadra, majd még kereslek.
Anyám olyan 35éve próbált reform konyhát csinálni a szójával. Na.........Csináltam olyan parasztfelkelést, hogy letett róla! (még mindig a számban érzem az ízét!) :-))
