Ismerve a kálium-perklorát oldódási viszonyait, és a leporlott finom grafit szemcseméretét, hatékony lesz munkaidőben és kitermelésben:))
Perklórsavat laboratóriumban és iparban is nátrium-perklorátból készítenek sósavas cserebomlással. (Kálium-perklorátból a gyakorlatban nem szabad előállítani a savat, mert ha kénsavval reagáltatod, a klorátszennyezésből adódóan van esélyed hogy felrobbansz. Sósavval viszont nem reagál.) A klórsavat Ba-klorátból kénsaval tudod felszabadítani. Hipoklórosssav zsákutca.
Platineszközt egyedi méretre is legyártanak, úgy kalkulálj, hogy 1g Pt kb 8000 HUF.
Megnéztem az oldalukat, sajnos árakat nem említenek. De elég nagy a kínálat. Gondolom ha grafittal van szennyeve azt ki lehet belőle mosni, és szerintem nem lehet olyan nehéz feladat. Azért köszönöm a segítséget.
Lenne egy kérdésem mindenkihez. Veszélyes dolog tudom.... De hogy lehetne elérni azt hogy hipoklorossavnál ne klór hanem HClO3 képződjön?? És ebből lehet csinálni bármilyen úton HClO4-at???
Lehet, hogy a pirotechnikai topikon volt, vagy itt, de régebben. A grafit nem megoldás, mert elporlik. Iridium-platina ötvözet kell hozzá. Beszerzés: Labor-platina Kft Csepel. A volt vasmű területén vannak. Telefonkönyvben megtalálod. A kálium-klorát anódos oxidációjakor a nehezen oldódó perklorát kristályok az edény alján kiválnak a szépen porladó grafittal együtt . Ha koszos anyag jó, akkor grafitozzál.
Hát, nem nagyon sokat találtam csak egy hozzászólást tőled, de abba se volt benne hol is lehet ezt beszerezni. A másik az, hogy gondolom nem 2 forintért dobálják.
naox: hogy lehetne megoldani grafittal a perklorát gyártást???
Azért írtam a melegvizes példát mert nekem is sokszor sikerült feltalálnom, míg sok időt és energiát elpazarolva kilyukadtam a platinánál. Ha visszaolvasod a topikot klorátügyben kérdéseidre megtalálod a válaszokat. Azt is, hogy hol lehet vásárolni platinát.
Mivel a kémia számomra egy távoli terület, ezért én is csak keresem a szavakat, és nem biztos, hogy mindíg a megfelelőt használom. Az égés intenzitásán kb. azt értem, amit Te a következő mondatodban leírtál, tehát a nagyobb energia felszabadulással tudnám jellemezni.
Minden egyes mondat, amit leírtál, számomra fontos információkat adott az ózon viselkedéséről. Például nem tudtam, hogy öngyulladó elegyet képez a legtöbb szerves anyaggal. Tehát ennyivel reakcióképesebb, mint az oxigén? Az általad 2 alkalommal említett, maximálisan elérhető 5-10% ózon koncentrációt levegőre vagy tiszta oxigén esetére értendő? S azért nem lehet nagyobb koncentrációt elérni, mert e fölött esetleg öngyulladás lép fel?
Érdekelne részletesebben is az ózonizátorok működése, egészen pontosan a mikrohullámú megoldás. Tudsz erről részleteket is, vagy esetleg linket ajánlani? Az ív nélküli, csendes kisülés egyenirányított nagyfeszültséget jelent, ugye? Például a TV-k képcsövénél is ezt használják.
Egyébként utánanézem az ózonizátoroknak a guglival, de csak akváriumok, medencék, stb. témakörök tömkelegébe botlottam.
Ne haragudj, ha kicsit sok kérdéssel rohantalak le, csak egymás után sorjáznak a kérdéseim..... :)) Előre is köszi a segítséged!
"a sosavat vizzel alaposan lemosva teljesen el tudod tavolitani, ha megis zoldul, akkor inkabb bazisos rez-karbonat keletkezese miatt. Ettol zoldek a regi reztetok"
Sósavat még nem használtam maratáshoz, csak vaskloridot. A híg sósavval a rézkloridot kellene leszednem. Eddig többen mondták/írták, hogy valami enyhe savval kellene leszednem az elszíneződést. Ecetre is gondoltam.Kipróbálom, a baj tényleg az amit írsz, hogy utána ott marad az érzékenyített felület ami reakcióba lép a levegővel. Ezért alapozom majd le őket, az elzárja a levegőtől. Igen ám, de ha nincs teljesen leszedve a "patina", akkor olyan mintha a sav tovább dolgozna és az oxigéntől elzárva is mar tovább, egy idő után ledobja az alapozót... A dörzsi szivacsos megoldás pedig nem az igazi. Nem jön le teljesen. A patina tetején levő réteg, por, az igen, de alatta sokkal keményebben rá van tapadva, max csiszolás segít.... Ez az öregítés jó ötlet, új lemezekre, csak kérdés, hogy utána nem dolgozik-e tovább a sav a régi, megtisztított lemezeknél. Kb 40 lemezem van ezzel a problémával, nem akarom veszni hagyni őket.
Az Au még megoldható de nem tudok sehonnan Pt-t keríteni. Nem akarok elemekből bányászni mert elég pepecs meló, de ha nem találok sehol se akkor csak az marad. Legalább lesz mellég egy pár szén elektódom és egy kevés cink lemezem:D. Egy ismerősömnek hoztak azúrból 0,5kg KOH-ot, úgyhogy szerintem azzal nem lesz gond.
"...lehet biztosan csinálni de csak KClO3-ot"
es perkloratot miert ne lehetne? Egyebkent nincs szukseg tiszta nemesfem lemezre, eleg, ha pl. egy rezlemezt vonsz be vekonyan arannyal. sajnos ez meg igy is nagyon draga.
MnO2 van az elemekben, az elektrolitban. Nem konnyu kinyerni belole, egy csomo cinkso, zselesito anyag, ilyenek vannak mellette, de meg lehet csinalni (a tartos elemekben mar mas van). De hogy KOH-t hol akarsz szerezni, azt nem tudom.
a problemat valoszinuleg az okozza, hogy a maratas utan egy tiszta, aktivalt feluleted van, ami a nedves levegon gyorsan patinasodik. Sajna a rez levegon nem teljesen allando, a maratassal pedig atmenetileg meg erzekenyebbe valik. (a sosavat vizzel alaposan lemosva teljesen el tudod tavolitani, ha megis zoldul, akkor inkabb bazisos rez-karbonat keletkezese miatt. Ettol zoldek a regi reztetok.) Valoszinuleg egy vekony patina reteg (amit "dorzsi" szivaccsal, vagy akar hig ecettel pillanatok alatt le tudsz szedni) nem sok gondot okoz nyomtatasnal. Ha megis gond, akkor talan erdemesebb "elebe menni" a dolognak, es maratas utan egy kicsit oregiteni a lemezt, pl. hidrogen-peroxid oldatba martani 1-2 orara. (vigyazz, bort durvan megmarja, szemet hazavag. kesztyu, vedoszemuveg). Hidrogen-peroxidot kapsz vegyszerboltban, vagy fodraszkellek-boltban.
az oregiteskor egy vekony, egyenletes eleg jol zaro oxidreteg keletkezik, ami megakadalyozza a tovabbi rothadast.
finomitsunk egy kicsit a dolgon. Azt kerdezed, hogy mi van az eges intenzitasaval. Pontosan mit ertesz alatta? Az ozon egy "energiadusabb" molekula, mint az oxigen, igy az eges soran vegul nagyobb energia szabadul fel. A gyakorlatban 5-10%-nal magasabb ozon-koncentraciot nem nagyon lehet elerni, igy ez az energia-novekedes aligha lesz tobb nehany 10%-nal, ami nem fog latvanyos kulonbseget okozni.
masreszt az ozon sokkal hevesebben reagal az oxidalhato anyagokkal, azaz nem keletkezik a reakcio soran (sokkal) tobb energia, de sokkal rovidebb ido alatt zajlik le az eges. Az ozon a legtobb szerves anyaggal ongyullado elegyet kepez, nagyobb mennyisegben siman felrobban. Ilyen ertelemben latvanyosan hevesebb lesz a folyamat.
A gyakorlatban levegoben nem lehet komoly ozon-koncentraciot elerni, csak tiszta oxigenben. Egy jol beallitott ozonizator (altalaban csendes kisulessel, de az ujabbak mar mikrohullammal) 5 esetleg 10% ozon-tartalmu oxigent is tud produkalni.
Grafit elektróddal lehet biztosan csinálni de csak KClO3-ot. Viszont sokat kell sz@rozni mire kitisztítod belőle a grafitot, ezért érdekelne valami más megoldás. Ha nincs akkor maradokk ennél...
Kezdeném egy kérdéssel. Hol tudnék szerezni MnO2-ot? A másik kérdésem. Pontosan mi az eljárás KMnO4 készítésnél, ha ahhoz MnO2-ot, KOH-ot és KNO3-ot használok hozzá? És az utolsó kérdésem. Pt és Au elektród helyett mit ajánlotok KClO3 ill. KClO4 készítéséshez? A válaszokat köszöm előre is.
Az én ismereteim szerint a kisüléses módszer a leghatékonyabb, legalábbis laboratóriumi gyakorlatban a legelterjedtebbeózonizátorok ilyenek. Mikrohullámú technikában nem vagyok jártas, ennek utána kellene nézni.
És milyen eljárással lehet a levegő oxigéntartalmát a lehető legnagyobb százalékban, tehát a leghatékonyabban ózoná alakítani? Az UV sugárzás és az ívkisülés közül melyik a hatékonyabb? Esetleg van más mód is? Mikrohullám?
ha meg nem keso. A listan az utolso, a xilolok (152) ala lehet leginkabb besorolni oket. a 3-as es 4-es eleve ide tartozik, a tobbi pedig kis joindulattal (sokkal inkabb, mint mashova). (megjegyzesben adjatok meg a cas szamokat)
Intenzívebb lesz. Az ózonban az oxigén magasabb energetikai állapotban mint a kétatomos formában tehát az égés során felszabaduló energiatöbblet nagyobb hő fény stb. által manifesztálódik kevésbé szofisztikáltan fogalmazva. Erről egyszerű kísérletben megbizonyosodhatsz. Pl sárga foszfor fölé levegőt, vagy ózonnal dúsított levegőt vezetsz. A különbség elég látványos (és veszélyes)
Segítségeteket kérem, lehet, nagyon nagy lámaságot kérdezek, de nézzétek el nekem!
Ha valamilyen éghető anyag égése nem levegőben, hanem ózonnal dús levegőben történik, feltételezve persze azt, hogy kellő hatékonysággal történt meg a levegő oxigén tartalmának ózonná történő átalakítása, szóval ilyen közegben az égés intenzitása nem változik? Mert hiszen a levegőben lévő kb. 21%-os oxigén arány nem változott, csupán 3 atomossá lett valamilyen eljárással átalakítva, tehát józanul gondolkodva az égés intenzitásában nem kellene tapasztalni javulást. Vagy mégis? Köszi!
Rézklorid eltávolításához kellene valami módszer, ami nem bántja magát a rezet. Rézkarcokat készítek és sokszor - szinte mindig - maratás után a rézbõl ki nem mosott vasklorid tovább dolgozik, ez zöld port ( rézklorid , gondolom, bár nem vagyok vegyész, eredményez). Nem igazán lehet lemosni, próbáltam lealapozni, hogy ne érje oxigén (elõször azt hittem rézoxid), de az alapozó alól is kijött újra... Félek, hogy tönkremennek a lemezeim, ezért keresek valami megoldást. Mint a rozsdamaró, ami leszedi a rozsdát, de nem bántja, a fémet. Tudna esetleg valaki segíteni? Próbáltam nagynyomású mosóval, de miután megszárad a lemez, újra kizöldül... Előre is köszönöm!
Ismert tömegű Pt-darabot fel lehet oldani királyvízben és a képződött hexakloro komplexet lehet vallatni. Gravimetrikus vizsgálat leegyszerűsítve: tömegállandóságig történő izzítással teljesen elbomlik. A mért tömegarányokból következtethetsz a tisztaságra. Tömegegyenlőség esetén tiszta platina, tömegcsökkenés iridiumszennyeződés, mert azt a királyvíz sem rágja szét és üledékként megmarad. (Ha ródiumot is tartalmaz, azt nem tudom fejből, hogy mit csinál)Tömegnövekedés esetén valami más kevésbé ellenálló oxidálódott fémmel vagy ötvözettel van dolgod.
