A gyümölcsön ez a címke volt: "A jó és rossz tudásának gyümölcse"
Ez nem egy címke, hanem egy metafora a dualitáson túl. A jó és a rossz tudása a kettősségekre utal. (Azelőtt az Egységbe voltunk).
Dualista aggyal ezt a dolgot (másképp) nem lehet érteni. Ez a rossz tudása. Ezért a dualista gondolkodásmódot fel kell tudni adni, fel kell tudni számolni. A ,,jó tudása" pedig ennek a tudásnak a lehetőségét jelenti. Érted? :-)
Nem tudom, csak nem zárom ki a létezésének lehetőségét. Ez egy fokkal azért mégis értelmesebb, mint tagadni valaminek a létezését amit meg sem tudsz fogalmazni. Kicsit olyan mint a "valaki lakik az ágy alatt", gyerekkorban.
"Ha Isten - akkor, bármi legyen is, semmiképpen se azonos a ti embergyúrmázó, napégreakasztó, vízözönnelpusztító, fiaölő-feltámadó, Istennek nevezett agymenésetekkel.
Csűrhetitek-csavarhatjátok: a ti Istenetek, az nem létezik."
Hehe, imádom amikor tudni vélik, hogy milyen az én istenem, és hogy egy platformon vagyok a nemtommivel. Agnosztikus vagyok egyébként.
-bizonyítékot pedig Ő soha nem fog erre adni (és még én sem!)"
Akkor te milyen alapon állítod, hogy létezik?
a/ Csak úgy mondtad.
b/ Csak elképzelted a dolgot.
c/ Te vagy Isten. Akkor biztos lehetsz a létezésében még akkor is, ha nem adott rá bizonyítékot.
Te vagy az első Isten itt. Írtak már ide próféták, de azért ez egy magasabb szint. Respect.
"mert akkor könnyű lenne az agyatlanoknak is az élet, és a Hitnek semmi értéke nem lenne"
Az agyatlanoknak? Mondjuk a fáknak könnyebb lenne az élete? Nem értem miért nem akarsz a fáknak könnyebb életet, jófejek és kellemes a közelükben lenni. Ha én lennék az Isten, biztos könnyű életet teremtenék a fáknak.
Amúgy sincs a nagybetűs "Hitnek". Maximum placebó-hatása van.
Úgy általában a különféle dolgok hit alapján történő elfogadásának gyakorlati mentális haszna van: senki nem tud minden állítást maga ellenőrizni, rámenne a drága ideje, ezért egy bizonyos szintig érdemes az állításokat - jól megválogatott forrásból! - elhinni.
A másik helyzet, ahol a hitnek érdemi haszna van, az önmagadban való hit, ugyanis ez az elmetrükk segíti az elme tulajdonosát, hogy döntéseket tudjon hozni és hogy tevékenységeket képes legyen végrehajtani. Ha nem hinne magában - amivel részben az elme becsapja a tudatunkat! - akkor az állandó tépelődés és vacillálás döntés- és cselekvésképtelenné tenné az elme birtokosát.
- Nem vagyok hajlandó rá - mondja az Úr -, hogy létezésemről bizonyítékot szolgáltassak. Mert a bizonyíték kizárja a hitet, s hit nélkül én semmivé válok. - A Bábel-hal viszont - így az Ember - kész lebukás, nem? Sose fejlődött volna ki véletlenül. Tehát létezésedet bizonyítja, ez esetben pedig a saját érvelésed alapján nem létezel. Quod Erat Demonstrandum. - A fenébe - mondja az Úr. - Erre nem is gondoltam - és menten felszívódik egy logikai buborékban.
"Itt van egy kis lista, olvasgassad, hogy a keresztény kánonból NEM TÖRÖLT, és NEM MESÉKNEK-ALLEGÓRIÁKNAK TEKINTETT történetek ószövetségi istene milyen gyilkosságokban és népirtásokban vett részt:
"Az egesz könyv elejetől a vegeig. Tobb mint 1600 év munkaja több mint 40 ember által, mégis egyetlen műnek tekintendő. Mivel a fő szerzője Isten."
Egy fenét!
Ha a Biblia fő szerzője Isten lenne, akkor NEM LENNE BENNE TUDOMÁNYOSAN HIBÁS DOLOG!
De van benne. Gyakorlatilag a teljes Teremtés Könyve egy nagy hibahalmaz. Semmi sem igaz úgy belőle, ahogy az le van írva! Ilyet egy mindentudó isten nem követne el, hiszen neki semmibe nem kerülne a helyes ismeretet "sugalmazni" a szerzőknek, például, hogy a FÖLD KERING A NAP KÖRÜL.
Millió és egy példa mutatja, hogy a Biblia szerzőinek a saját ismereteiken kívül semmiféle más forrás nem állt a rendelkezésükre! Ilyen például az, ahogy a rabszolgaságot kezelik: az élet természetes része a bibliai történetekben, egy büdös szó nincs a rabszolgatartás ellen se az Ó-, se az Újszövetségben! Egyik szerző sem tudott olyan társadalomról (de még csak el sem tudta képzelni) ahol nem lehet az embereket rabszolgaságban tartani.
Ha pedig a szerzőknek semmi más forrásuk nem volt, mint csak a saját korlátozott ismeretük, akkor ebből egyenesen következik, hogy semmiféle isten nem sugalmazta a bibliai szövegeket. Azokat emberek találták ki és írták le.
"Ádamot nem a gyümölcs tette képessé, hanem a felismeres."
Miféle felismerés? Csak nem a rossz felismerése?
A gyümölcsön ez a címke volt: "A jó és rossz tudásának gyümölcse"
Ha előtte is ismerték a jót és rosszat, akkor minek ették meg a gyümölcsöt. Ha viszont előtte nem ismerték a különbséget, akkor hogyan ismerte volna fel Ádám, hogy rosszat tesz. Az, hogy kicserélted a felismerte szóra a tudta szót, még nem oldotta fel az ellentmondást.
Bármilyen határozottan fenyegetem is a macskámat halálnak halálával a jó és rossz tudása tejének lefetyeléséért; nem törődik a bűnnel. Mert nem tudja mi a bűn, mielőtt megissza a tejet.
"Mikor aztan elkovettek a bünt (célt tevesztettek.) Rájöttek, hogy semmi sem változott."
???
" Préd 3:19,20. Pont erről beszél, es az embert az állathoz hasonlitva közli, hogy halandók vagyunk."
Akkor milyen bünti járt a tiltott ebédért? Ha eleve halandók voltak? Ha pedig eleve halandónak lettek teremtve, akkor miért mondtad, hogy a Sátán ölte meg az összes embert ? (persze azokon kívül, akiket Isten ölt meg)
El kéne már dönteni, hogy a halál adott volt-e a teremtéskor, vagy Isteni büntetése-e a nem létező bűnnek, vagy a Sátán műve-e.
"Az irók maguk sok esetben nem tudtak mit irnak, vagy miert kell leirniuk. Mas esetekben pedig igen.
Mindegy hogy noé predikalo munkajat megemlitti1e mózes vagy sem. Kesőbb péter megemlitti. Ihletés alatt irtak az irók."
Honnan tudod? Csak nem ugyanabban a könyvben olvastad? Lehet, hogy a Sátán ihlette az egészet, és azt hazudta, hogy az Isten. Az is lehet, hogy egy pálinkásüveg ihlette. Nem tudsz semmit arról, hogy ki ihlette, még azt sem tudod, hogy ihlette-e valaki. Mindössze azt szeretnéd, ha így lenne. Kiválasztottál a végtelen számosságú elgondolható ihlető közül egyet. Vagyis a választásod helyességének esélye zéró! 1/∞=0
"Az egesz könyv elejetől a vegeig. Tobb mint 1600 év munkaja több mint 40 ember által, mégis egyetlen műnek tekintendő. Mivel a fő szerzője Isten. Igy ohajtja megmutatni, ami volt, ami lesdz, valamint azt hogy mi folyik, hogyan kerultunk bele, es mi az ő celja."
Bullshit, kiscicáknak és méheknek.
Szóval Timóteus leírta, hogy Isten ihlette, tehát Isten ihlette. Akkor most leírom, hogy a Drog ihlette. Ezentúl már azonos esély van arra, hogy a drog ihlette, mint arra, hogy Isten.
Az irók maguk sok esetben nem tudtak mit irnak, vagy miert kell leirniuk. Mas esetekben pedig igen.
Mindegy hogy noé predikalo munkajat megemlitti1e mózes vagy sem. Kesőbb péter megemlitti. Ihletés alatt irtak az irók.
Az egesz könyv elejetől a vegeig. Tobb mint 1600 év munkaja több mint 40 ember által, mégis egyetlen műnek tekintendő. Mivel a fő szerzője Isten. Igy ohajtja megmutatni, ami volt, ami lesdz, valamint azt hogy mi folyik, hogyan kerultunk bele, es mi az ő celja.
Mig normalisan folyik a társalgás semmi kifogásom vélemények ellen. :)
Ugy erzem nincs diszonancia elgondolásomban.
Eltudom rendezni, az ozonvizet (mindegy, hogy volt, nem volt... bizonyithato-e) eltudom rendezni, es megérteni az okokat.
Ott vsn egyrészt a a nefelinek, ami egy hibrid faj, nem Isten terve es teremtese. Vagy az emberi gonoszság, ami a magas életkor miatt igen nagymértekű lett. Valamint ez egy demonstráció, hogy megmutassa kepes, es meg is teszi ismételten, mikor vegre hajt.
Ádamot nem a gyümölcs tette képessé, hanem a felismeres.
Eva nyilvan azt gondolta, hogy Isten lessz. Ezt mondta neki a kigyó. Volt tehat egy vágya, es lehetoseget latott abban, hogy ha hasonlo, akkor felülbirálja majd.
Adam nem lett becsapva, ami informacioja volt, az evatol. Azt gondolta, nehogy mar Isten döntse el mi a jo nrkem. Tokeletesen tudatában volt cselekmenyének.
Mikor aztan elkovettek a bünt (célt tevesztettek.) Rájöttek, hogy semmi sem változott.
Ez az a fajta érzes amit szégyenkent ismerunk. Mar nem tudnak egymásra öszinten tekinteni, valami takargatni valójuk van. (A fejet, vagy szivet nem lehet letakarni) igy hat eltakartak nemiszerveiket.
Folyamatosan citálnom kéne. Ha fontos megteszem. De abból indulok ki, hogy azert az itt lévők zöme csak ismeri vslamennyire a bibliát. Préd 3:19,20. Pont erről beszél, es az embert az állathoz hasonlitva közli, hogy halandók vagyunk.
A teologia, egy álltudonany, vallások hozták letre, sok dologban, inkabb a dogma dominal abban. :)
"-nem bizonyított, hogy a valóság tőlünk függetlenül rajtunk kívül objektív létező pl. anyagi világ"
Próbálj meg aludni egyszer. Ha felébredsz és máshogy állnak a dolgok, mint alvás előtt, akkor vannak tőled független dolgok is.
(durvább -nem ajánlott- kísérlet: elveszíted az eszméleted, vagy meghalsz.)
"-nem bizonyított, hogy a valóság csak kísérletileg ismételhető jelenségekből áll."
- Az sem bizonyított, hogy másból is áll. Döntetlen. Akkor válasszuk az egyszerűbbet, és beszéljünk arról, amiről már van ismeretünk.
Lehetőség≠valóság.
"Mondhatjuk, hogy a valóság komplexebb és tágabb fogalom mint az anyagi világ, ezzel nem állítunk valótlant."
De, ezzel valótlant állítasz. Maga a valótlan szó is azt jelenti, hogy nem valóságos. Minden olyan állításod, amely a valóság ismeretlen részére vonatkozik - valótlan. Az egyetlen valós állítás a valóság ismeretlen részére vonatkozóan az lehet, hogy: NEM TUDOM. Más megállapítások már ellentmondanak az ismeretlen jelzőnek.
"Pl. azt gondolom, hogy ennék egy jó töltött káposztát, maga a gondolat számomra valóság hiszen megtörtént, hogy ezt gondoltam, de egészen addig nem tudom bebizonyítani másnak kísérletileg, hogy ezt gondoltam, míg nem ültetem át az anyagi valóságba azzal, hogy készítek egy tányérral és megeszem. "
A gondolat a képzelt világodban van. És nem a káposztaevés történt meg az elgondolásával, hanem maga az elgondolás. A gondolat nem egyenlő a gondolat tárgyával. A valóságban akkor jelenik meg a káposzta, amikor elkészíted. Te magad is megfogalmaztad azt a jellemzőt, ami megkülönbözteti a gondolt káposztát a valós káposztától. Az egyik belül van, a másik kívül.
Itt van egy kis lista, olvasgassad, hogy a keresztény kánonból NEM TÖRÖLT, és NEM MESÉKNEK-ALLEGÓRIÁKNAK TEKINTETT történetek ószövetségi istene milyen gyilkosságokban és népirtásokban vett részt:
Az az egy szerencsétek, hogy a történetek jó része mese, és nem történt meg soha. Viszont jól mutatja, hogy a korabeli szerzők erkölcsi érzékébe akkoriban mi minden fért bele olyasmi, amit manapság már háborús bűncselekményeknek vagy szimpla köztörvényes bűncselekményeknek tekintünk. Nekik - az emberi jogok ismerete híján - tökéletesen természetes volt pont ugyanazokkal a kegyetlenségekkel felruházniuk az istenüket a legendákban, amilyen kegyetlenséggel maguk az emberek is éltek akkor. Csakhát az azóta eltelt évezredekben szép lassan az emberi civilizáció is domesztikálódott (amihez vajmi kevéssel járultak hozzá a vallások, inkább az ismeretek gyarapodása és a felvilágosodás eredménye ez), és ma már morálisan elfogadhatatlanok azok a dolgok, amiket az ókorban az élet természetes részének tekintettek, például a rabszolgatartás vagy hogy a hódítók minden civilt lemészárolnak egy városban az utolsó csecsemőig.
És itt a lényeg! Azzal, hogy a különféle egyházak az ószövetségi történeteket és az ószövetségi istent kategorikusan nem tagadják meg, hallgatólagosan egyetértenek az Ószövetségben leírtak embertelen és elfogadhatatlan moralitásával.
Adott egy néhány soros vers, amit még kiegészít(?) a történet idejéhez képest pár ezer évvel később leírt két(!) szó.
Ebből te kihozol egy olyan állítást, amit az eredeti iratok NEM tartalmaznak.
Ez egy vágyvezérelt megállapítás, és azért teszik a magyarázók, hogy Isten ne tűnjön fel rossz színben, mint lélektelen despota. Egyszerű hazugság, amit azért mondasz, hogy ne hasadjon meg az agyad az önellentmondás miatt.
Félre ne érts, nem akarlak hazugnak nevezni, vagy bántani ezzel. Inkább nem is kötöm hozzád a magyarázatot, hanem teológiai magyarázatnak nevezem.
Ádám ügyben:
Ez még szimplább, logikai képtelenség bűntudatot érezni a jó és rossz tudásának gyümölcse megízlelése előtt. Maga a gyümölcsevési folyamat teszi képessé Ádámot a tiltott gyümölcs elfogyasztása bűnös voltának felismerésére. Előtte fingja sincs a bűnről meg engedetlenségről. A körülötte a paradicsomban(!) halódó állatok képe sem más, mint egy logikátlan és esetlen kifogás.
Akármennyi töltött káposztát elképzelhetsz, attól még éhen halsz.
"Akármit ettől még reálisan nem hihetnénk, mivel a valóságunk anyagi világgal képzett részhalmazának megvannak a saját szabályai, melyeket be kell tartani a túléléshez. "
- Némelyek mégis fényevőnek képzelik magukat... :))
Reálisan istent se hihetnétek, hiszen egy tetszésed szerinti istenkép is számtalan ponton és módon ütközik a mindennapi ismeretünkkel.
Ha Isten - akkor, bármi legyen is, semmiképpen se azonos a ti embergyúrmázó, napégreakasztó, vízözönnelpusztító, fiaölő-feltámadó, Istennek nevezett agymenésetekkel.
Csűrhetitek-csavarhatjátok: a ti Istenetek, az nem létezik.
Akkor mond meg, hogy a tudomány által képviselt ősrobbanás elmélet mitől tudna istenivé válni a szemedben, mit és hogyan kéne bizonyítania istennek, hogy elhidd, ő létezik és ő csinálta?
"1) ha nem ezt hinnénk (ha nem ezt tennénk meg a gondolkodásunk alapvetésének) akkor akármithihetnénk, és"
-Ez nem így van. Mondhatjuk azt, hogy az anyagi világ és a jelenségei a valóság azon része melyet a tudományos módszertannal jellemezhetők. De a teljes valóság nem korlátozódik ezekre, mert: -nem bizonyított, hogy a valóság tőlünk függetlenül rajtunk kívül objektív létező pl. anyagi világ -nem bizonyított, hogy a valóság csak kísérletileg ismételhető jelenségekből áll. Mondhatjuk, hogy a valóság komplexebb és tágabb fogalom mint az anyagi világ, ezzel nem állítunk valótlant. A valóságnak vannak csak az egyén saját univerzumában, a saját valóságában létező jelenségei, melyekre nem érvényesek az anyagi világ természeti törvényei, mégis a saját valósága, és így egyúttal a teljes valóság részét képezik, noha más még csak nem is tud róla. Pl. azt gondolom, hogy ennék egy jó töltött káposztát, maga a gondolat számomra valóság hiszen megtörtént, hogy ezt gondoltam, de egészen addig nem tudom bebizonyítani másnak kísérletileg, hogy ezt gondoltam, míg nem ültetem át az anyagi valóságba azzal, hogy készítek egy tányérral és megeszem.
-Akármit ettől még reálisan nem hihetnénk, mivel a valóságunk anyagi világgal képzett részhalmazának megvannak a saját szabályai, melyeket be kell tartani a túléléshez.
