Szimmetrikusan? De akár igen, akár nem, nem lehet fizikai oka? Én sokszor gondoltam úgy, hogy a külső hatásokat meg lehet találni egyes foltoknál. Pld egy időben sokat térdeltem, egyikre, aztán 15 éve már nem, és az a folt el is tűnt valamikor. Aztán törülközési szokásokból eredő kimaradt felületek. A jó márkás farmernadrág, ahol a járás miatt muszáj mozognia. Ilyesmikek.
(Egyébként én is szoktam mondani, hogy krónikus betegség. Én eddig azt hittem, hogy így hívják azt is, ami egész életen át tart, szemben az akuttal, ami "aktuális". És igazából még mindig azt hiszem. :)
"hosszan tartó"... :))) Bárcsak így lenne...akkor én már rég túl lennék rajta. :))" Szerintem ha valami az élet végig tart az igencsak a hosszú kategória, sőt abból is a max. (Kivéve, akinek nagyon rövid az élete.)
De egyébként ez az orvosi műszó mégcsak nem is arra vonatkozik, hogy az illető mennyire találja "hosszúnak" az adott időtartamot, hanem megkülönbözteti a heves lefolyásút az elhúzódótól. Szerintem egyértelmű (de teljesen), hogy a pikkelysömör hosszantartó és nem gyors lefolyású.
((Az igaz, hogy a "hosszan-tartó" írásmód tényleg nagyon durva helyesírási hiba szerintem.))
(Egyébként asszem most egy poént vettem komlyan, ami kicsit fafejű hozzáállás! :)
Hogy is olvastam valahol a neten? A halál egy minden esetben végzetes kimenetelű krónikus betegség, amelyben az emberiség 100%-a szenved. Valahogy így van asszem...naszóval valami ilyesmi van a sömörrel is..."hosszan tartó"... :))) Bárcsak így lenne...akkor én már rég túl lennék rajta. :))
Elvékonyítják a vérereket?...huhh...hát nem tudom....elég gázul hangzik. Az viszont kellemes, hogy leírnak normálisan, korrektül mindent a honlapon, nem kamuznak.
Az viszont feltűnt, hogy nincs előtte-utána fotó (csak előtte). A hatás várható tartósságáról sem írnak, vagy ez örökre szól? :)
Én mindenkinek panaszkodom, persze az ismerőseimnek. Mondják, hogy jaj, tényleg, de rossz lehet. Ettől megnyugszom. Tényleg, egy kis folttól már kétségbe vagyok esve. Szerintem jó néhányan örülnének, ha ilyen enyhe formája lenne nekik, mint nekem. De én nem így élem meg. Nekem szörnyű, kibírhatatlan, ronda, nem merek levetkőzni. Pedig pár nap alatt tünetmentessé tudom magam tenni, mégis. Ez abszolút azon múlik, ki milyen lelki alkat. Mennyit bír tolerálni. Én semennyit. Annak könnyebb elviselni, aki nyitott. Én az vagyok, könnyen elkeseredem, aztán két perc alatt elfelejtem a bajom. Igazán nem visel meg, csak pillanatokra. Ezeket a pillanatokat osztom meg veletek.:-))) Aranyos vagyok, mi?:-)))) Aztán elvisznek a tennivalók, nincs időm rágódni. Másnap felkelek, jaj, megint ronda! Rohanok a nethez, gyorsan megírom. Ti megnyugtattok és minden megy tovább. Belelkesedem minden apró változástól, azt hiszem, hogy megleltem a bölcsek kövét, aztán mégse. Ez van 20 éve, arra a kis időre meg már nem éri meg megváltoznom.:-)))
Tehát ne veszekedjetek, nem vagyunk egyformák, de pont ez a szép benne.
Talán azzal tudtam volna az ilyen irányú félreértést, ha odaírom az elejére, hogy: "Nem anyádnak, csak ennek apropóján" Legközelebb majd igyekszem ezt megtenni! :)
Ugy ertem, hogy ha visszaolvasod a 4804-es hozzaszolast, ugy jon le, mintha az illeto rosszul viselkedne az adott helyzetben. Lehet, hogy nem igy ertetted, es az egyes szam elso szemelyu megjegyzes valoban csak rad vonatkozik, de a magyar nyelvben ezek trukkos dolgok: eppugy jelenthet altalanos alanyt is (foleg, ah nem teszed ki az “en” nevmast… es akkor mar akar kiokataton, banton is hangozhat. (Bocsanat, szakmai artalom).
(Amikortól beszéltek, attól kezdve együtt élitek át. A pikkelysömörre különösen igaz, hogy nem annyira zavarna egy lakatlan szigeten... (most a fájdalom, izület stb. kérdésről nem szólva!))
Legyen mondjuk lakásfelújítás, vagy autómeghibásodás, vagy poltika, vagy megbotlasz az utcán stb. a mondanivaló a lényeg. Egy hasnlat nem arról szól, hogy az összehasonlítani kívánt dolgok minden tekintetben hasonlítanak, és nem is egy analógiás bizonyítása egy igazságnak, hanem egy eszköz arra, hogy könnyebben kifejezzem, hogy mire gondolok!
"ha allandoan ezen agyalok, vagy errol beszelek a szeretteimnek, nem lesz jobb" Sőt!
Pontosan azt mondom, hogy nem kell állandó agyalás. Pl. éppen elered az eső, és áll mellettem egy kollégám/barátom/srb, akkor nagyon valószínű, hogy mondok valami ilyesmit: "Basszus, nincs nálam kabát." vagy "Hű, de jó lesz a növényeknek a kertben, hogy végre esik". Szóval, amit gondolok. Ha mgint csak állok mellette és észreveszem, hogykijött egy új folt (vagy csak eszembe jut a bajom), akkor mondok valami ilyesmit. "Basszus, már megint egy. Mág unalmas, és néha megterhelő ez." vagy "Akkor mégse jó, a csodaszer, amit múltkor meséltem." stb.
Szerintem nem ertjuk egymast, de nem baj
Eppenhogy mindenkinek megvan a maga strategiaja, habitusa, stb., hogy hogy kezeli, hogy reagalja le a betegseget. En pl. amiota kevesebbet foglalkozom vele, kevesbe zavar. Elkeserit, persze, hogy nincs ra (vegleges) gyogymod, hiszen ez a dolog gyokeresen megvaltoztatta az eletemet… de ha allandoan ezen agyalok, vagy errol beszelek a szeretteimnek, nem lesz jobb.
Úgy élni, mintha nem lenne? Úgy élni, mintha magas és nem alacsony, svejci és nem magyar. stb. Lehet. Persze. Vagy mégsem? Hiszen azt írod hogy el vagy keseredve. Úgy mintha nem lenne?
Szerintem (és persze ez az én magánvéleményem, amely a valósággal nem áll kiemelt kapcsolatban): Ahhoz hogy úgy élj, hogy ne kelljen sokat és keservesen a pikkelysömörre (vagy bármely más problémára) gondolni, ahhoz néha gondolni kell rá és beszélni róla.
"Ahogy te lereagalod helyzeted(d), egyaltalan nem biztos, hogy mas is ugy eli meg / reagalja le. "
Sőt biztosan nem. De én csak a saját véleményemet tudom elmondani. Nyilván nem kérem számon pl. Zsocán vagy rajtad, hogy amit ír, az miért nem az én véleményem.
Ahogy te lereagalod helyzeted(d), egyaltalan nem biztos, hogy mas is ugy eli meg / reagalja le.
Henci pl. vigasztalhatatlan, amikor elojonnek a “pottyei” , melyek kozul a legnagyobb egyforintos nagysagu. Nekem ennel sokkal nagyobb kiterjedesu, es nehezen kezelheto. Ritkan irok/panaszkodok, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennek elkeseredve. De nem szivesen beszelek rola (ha nem hozzak szoba), sem vendegnek, sem baratnak, sem idegennek – nem hiszem, hogy attol nekem jobb lesz. Probalok egyuttelni vele, mintha nem lenne…
