A kávé, kávéfőzők és -darálók tudománya és művészete.
Szeretettel várunk kérdéseiddel és véleményeddel, de előbb nézz szét a www.kavekorzo.hu weboldalon, ahol már sok elméleti és gyakorlati tudnivalót összefoglaltunk.
"Ez egy soros folyamat és emiatt a hibákat additív módon lehet kezelni - ez a jobbik eset, mert van, ahol szorzódnak a hibák. Tehát, a kávé mennyiségénél máris van egy 7.5%-os hiba. Aztán a hőmérsékletnél 5.5%. A lefolyási időnél 20% és a mennyiségnél 40%. Tehát az Espresso Kávét, mint olyat 73%-os hibával lehet definiálni."
EZ ZSENIÁÁÁÁÁLIS:-)
Nem baj, a maradék 27% legalább összetart minket:-) Csak egy kérdés, Mester: a vendéglőkbe, szegény pancseroknak miért nem adnak egy habsosító, tehát nyomásfokozó kart. Ostoba hagyományőrzés miatt, mi?:-) Vagy Saeco-licenc védett? Akkor adhatnának egy-egy nyomásfokozó (krémességfokozó) egylukú szűrőt:-)
Én inkább bizony megdolgozom a cremájért (bocsánat, krémért), legalább hadd' lássam, mit iszom. Kis mazochizmus nem árt a mai világban.
Hogyan? Annakidején szétszedtem, emlékszem rá, de ilyen funkciót nem láttam benne.
Itt egy robbantott rajz a gépről. A szivattyú utáni részben van az 1-es szelep, amely kétkamrás. Az egyik a nagynyomást szabályozza, míg a második kamrában levő gyengébb rugó a továbbmenő csőből kiengedi a nyomást, ha nem jár a motor! A felesleges folyadék visszafolyik a víztartályba.
Azok amúgy nem hibák, hanem kávé- és gépfüggő választási lehetőségek. Pl. a sajátjaimból a DeLonghival a nagyobb, Pavonival a kisebb kávémennyiséget használnám, testes szumátrai kávéból inkább a 30 ml-t, "szotyis" közép-amerikaiból inkább a 25-öt céloznám meg, ha mindenáron a lehető legjobbat akarnám kihozni.
Azt az ikont én eleve tamperolásnak értelmeztem -- a befejező-fényező csavaró mozdulatnak, egy darálóba épített tamperrel. A zömítés tényének, pontos kilók nélkül-- ahogy a csészemelegítést is előírják, de azt nem, h. hány celsiusig.
Tényleg nagyon jó az ábra! Igazán nem kötekedni akarok és vitát sem, de hadd jegyezzem meg azt, amire felfigyeltem az ábrából és amit nem biztos, hogy mindenki észrevesz. Ez a hibákkal kapcsolatos. Ez egy soros folyamat és emiatt a hibákat additív módon lehet kezelni - ez a jobbik eset, mert van, ahol szorzódnak a hibák.
Tehát, a kávé mennyiségénél máris van egy 7.5%-os hiba. Aztán a hőmérsékletnél 5.5%. A lefolyási időnél 20% és a mennyiségnél 40%. Tehát az Espresso Kávét, mint olyat 73%-os hibával lehet definiálni.
Ezt csak azért hangsúlyozom, hogy amikor néha egymásnak esünk egy-egy kérdés kapcsán, akkor jusson eszünkbe, hogy mennyire is pontos fogalom az, amin oly hevesen tudunk vitázni.:-)))
A második sorban a "szűrőkar fölhelyezés" ikon fölösleges, ki az a hülye aki megtölti, majd félreteszi és anélkül kezd hozzá főzni? Ide inkább egy tömmörítős ikon 15 kilós értékkel.
Ez jó, a száraz dumánál sokkal jobb. Azért én a tömörítést nem hagynám ki, van annyira fontos, hogy itt, és ne a finomságok között szerepeljen mondjuk az előáztatással egy sorban.
Tartalmas és részletes az eszpresszó oldal, egy ilyen demonstratív összefoglalásnak helye volna benne szerintem.
Az a helyzet, hogy a Saeco masinák gyenge pontja nem a kar, hanem a NYOMÁSSZABÁLYOZÓ SZELEP!
Nem akartam elhinni, de mégis csak az van, hogy az én Saeco Magic Cappuccinomban egy vacak, műanyag nyomásszabályozó szelep van, amit még állatgatni sem lehet. Sőt! Kicserélni sem lehet egy jobbra, mert nem egy csonk végén található, hanem sorba van kapcsolva a víz útjával. Hihetetlenül sz...r megoldás! A benne levő gyenge rugó megadta magát, elgyengült és most tényleg olyan habot produkál, amiben alig van olaj-tartalom. Ez már valóban nem az, amit Ti, sznobériától szenvedve, kremának neveztek.
Most azt tervezem, hogy készítek egy erősebb rugót a régi helyett, mert annyira kigyengült, hogy már a széthúzás sem segít.
Egyébként még egy adalék! Ez a szelep olyan, hogy egyben nyomásleeresztő szelep is. Az egész nem nagyobb mint kb. 1cmx2cm és két kamrája van. Az egyik a nagynyomást szabályozza, a másik a főzés után leengedi a nyomást a kávépogácsa feletti részből.
A második 3. ponthoz azért annyit, hogy nem baj ha kicsit visszhül a bojler, hiszen 120 fokig fel van nyomva benne a hőmérséklet ! Tehát egy újabb eszpresszó lefőzéshez még vissza is kell hűteni.
Máig legfrappánsabb összefoglalása a követelményeknek a híres Lavazza-kötény, de a tamperelés erejéről nem nyilatkozik, azt talán tényleg jobb is kihagyni -- elvégre sok olasz barista is a nagyon finom őrlést és alig-tamperolást alkalmazza, attól az még eszpresszó.
Igen, igen, én is ezt a könnyedséget hiányolom! Végül is, ez csak egy kávé! :-) És azt sem kell elfelejteni, hogy a kávéfőzés egy nagyon sok paraméteres játszma. Az, hogy az alapszabályokat betartja az ember, még egyáltalán nem biztos, hogy meg kapja A Tökéletes Kávét! Vagy nektek sikerült már kétszer ugyan olyan ízű kávét készíteni?
Direkt nem írtam kb-t, egy definíció nem tartalmazhat biznytalanságokat. Ezek a finomságokkal együtt legyenek ott a kifejtésben -ott is vannak. Vagy egy kísérő mondatban: Az itt szerepeltett adatok tájékoztató jellegűek, kisebb eltérések az alkalmazott technológiától, vagy az egyéni igényektől függően megengedettek.
Köszönöm szépen a felkérésedet! Itt egyszerűen arról van szó, hogy a kávékészítés és a gőztermelés egymástól teljesen elválasztva zajlik. Egyik bojler, ami általában egy príma, rézből készült, jó hőstabilitású tartály, a kávékészítésért felelős, míg a másik, egyszerűbb tatályban a gőzkészítés zajlik. Ennek nagy előnye, hogy
1.) A két folyamat egymástól függetlenül, akár egyszerre is végezhető.
2.) Nagyban megnő a gép kapacitása
3.) Száraz, kifogyhatatlan mennyiségű gőzt állít elő.
3.) A hőmérséklet stabilitás is javul. Ugyanis, a gőz csapolása mindig hőmérséklet ingadozást okoz, mivel a nyomás-térfogat-hőmérséklet egymással kapcsolatban levő, egymásra ható fizikai jellemzők. (Zárt rendszer esetén p*V/T=állandó) Biztosan tapasztaltad már, hogy ha a szifon patronból kiengeded a gázt, lehűl a patron. Ha gyorsan csinálod, még a vízgőz is ráfagy a levegőből. Hasonló módon befolyásolja a hőmérsékletet a gőzölés az egybojleres megoldásoknál.
Miért, ismertem fiatalembert aki 6 évesen döntötte el, hogy bár az italról nem bír lemondani, de a cigarettáról feltétlenül leszokik. (Nem sikerült neki.)
Az eszpresszó.com oldalról hiányolok egy difiníciót, az eszpresszókávé definícióját. Akár a Kávéfőzés akár az Eszpresszó főcímek alá mindjárt jöhetne egy kulcsmondat. A többi magyarázó rész jó, de valahol egy mondatban le kéne szögezni mi is ez, azután jöhet a kifejtés.
Eszpresszónak nevezzük az italt amit úgy nyerünk, hogy 7g olaszos pörkölésű kávéból készült, 20 kilóval tömörített kávépogácsán 9 bar nyomással 25 ml 94 C-os (tényleg mennyi is?) vizet préselünk át 25 sec alatt.
Vagy valami hasonló, frappánsan és érthetően.
Nem a derékszögű gondolkodásra való hajlamom mondatja ezt, hanem egyszer érdemes leszögezni a dolgot miheztartás végett.
Mindezt azért írtam le Neked, hogy lásd a KÜLÖNBSÉGET (merthogy van, mégpedig drasztikus!). De a többiekhez hasonlóan én is úgy vélem, megvan a helye a kávézás birodalmában a nyomásfokozó karnak és a "habos" kávénak is. Viszont, és ez a legfontosabb: az eszpresszó-készítésben a cremát DIAGNOSZTIKAI ESZKÖZNEK is tekintik (jogosan!). Másrészt a nyomásfokozó szűrőtartó kar nem valószínűsíti azt, hogy valaki friss kávét fog vásárolni és saját maga fog darálni, hanem marad a vákuumcsomagolt előredarált tégla. Ezzel pedig csak az a baj, hogy se frissességről, se optimális szemcseméretről nem beszélhetünk esetében, és nem "urban legend", hanem valóban nem tudhatod, hogy mit is darálnak bele...
Erre szokás mondani, hogy "mese habbal"!
Mint azt már sokszor hangsúlyoztam, a "crema" szót csak makkoscipős és suhogó dzsoggingos emberek használják és még a juppy-társadalom, akiket ugye mindenki megvet. :-)
Az óriási tévedésetek az, hogy úgy gondoljátok, hogy a nyomásfokozós karnak nincs "lelke". De van! Ha annyit kísérletezel a nyomásfokozós karral, mint az anélkülivel, akkor rájössz, hogy sokkal finomabb kávét és olajosabb, szárazan kioldódott részecskékkel telítettebb kávét lehet elérni, mint a mezei, fejletlen modellekkel.
