Kár, hogy kevés vagyok ezekhez, a Bach-fiúk témája különösen érdekelne, csak attól tartok egy kukkot se értenék belőle. Mindenesetre örömteli, hogy a hozzáértők foglalkoznak ilyen témákkal.
Historikus zenetörténet előadássorozat a Zeneakadémián
a Régizene szakcsoport szervezésében
2012. március 30. péntek 18-20h
1 Retorika és zene
2 Az interpretáció, mint analízis
az előadást tartja:Dr. Komlós Katalin (DSc)
2012. április 13. péntek 18-20h
A díszítésekről – a műfaj és kronológia kontextusában
Példák Haydn billentyűs zenéjéből
az előadást tartja:Dr. Somfai László (DSc)
2012. május 11. péntek 18-20h
Versengés vagy együttműködés?
- A barokk hangszeres concerto
az előadást tartja:Fazekas Gergely
2012. május 12. szombat 10-12h
Két korszak határán:
zeneszerzési és stiláris technikák a Bach-fiúk műveiben
az előadást tartja:Rácz Márton
2012. május 18. péntek 18-20h
Bach és a sarabande
az előadást tartja:Scholz Anna
2012. május 19. szombat 10-12h
Monteverdi Vespro della Beata Vergine
– prima prattica és seconda prattica a korabarokk egyházzenében
az előadást tartja:Klembala Géza
Az előadások helyszíne: 1091 Budapest, Üllői út 25. I. emelet- Régizene terem
Az előadások mindenki számára nyitottak, a részvétel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium növendékei számára ingyenes. A jogviszonnyal nem rendelkező érdeklődők számára az előadások részvételi díjai:
előadások egyenként: 3000 Ft
jelentkezés az összes előadásra: 15000 Ft.
Az előadásokra jelentkezni a Jelentkezési lap kitöltésével lehet, mely letölthető a Zeneakadémia honlapjáról. Jelentkezésüket az orosz.dora@lisztakademia.hu email címre várjuk!
Az egy pengeéles ária - DiDonatot én is nagyon szeretem, de ezen a felvételen nagyon gyorsak a tempók, és valamiért drámai színt adtak ennek az egyébként buffaba hajló jelenetnek.
Az ária apró, szaggatott gesztusai nem érvényesülnek - pedig pont ott volna a mondanivaló.
A szerdai koncerten ez jobban hangzott - legalábbis a zenekari rész:).
Egyébként én is kedvelem ezt az áriát - neked mi tetszik benne, vörösbegy?
Igen, a szöveg valóban nem követhető a szinpadképpel együtt, de sajnos, ez máshol is így van, utoljára a Katonában bosszankodtam rajta.
Nem akarnék a kákán csomót keresni, de a fordításra, aminek nagyon örültem (hiába láttam a Mezzón már négyszer, eddig nem értettem mindent), olyan szemmel is rá kellene nézni, hogy mennyire magyaros.
off: egyszer szívesen megkukkantanám Begyet egy hasonló alkalommal (még mindig köszönöm a lemezeket)
Én angol motívumokat is véltem felfedezni. Lehet, hogy hülyeség, de a gyerekek egyik angol mese-DVD-jén vannak régi angol dalocskák, és némely részlet emlékeztetett rájuk
Nagy kópé volt ez a Handel, még a Royal fireworks egyrészét is belecsempészte a műbe, és - érzésem szerint - korabeli "kommersz" tánczenéket (ez utóbbiakat gondolom, afféle kikacsintásként a közönségre)
Kedves vb, köszönöm a részletes hozzászólásodat, már csak azért is, mert én az enyémet nagyon sebtiben írtam, később még szándékoztam egy-két dolgot hozzáírni....
Bár némi fenntartásom (hangsúlyozom: némi) nekem is volt a színpadi mozgással, én azért nem hagynám el, a barokk (és más) kor színpadi "túlmozgását" egy mai embernek szokni kell, és valamikor nálunk is el kell kezdeni...:))
A nyugati előadásokat tekintve (ott is számos, amely felemásra sikeredett, sikeredik....
Kedves Anton, örülök, hogy ismét hallani felőled! A zeneszerző is egyszer-kétszer megbillent, a harmadik aktban a két zárlat oly mértékben kisiskolásra sikeredett, hogy az ember felkapja a fejét - a fránya sietség - de ez semmit sem von le a mű kolosszális érdemeiből.....
Én is elmentem - és nagyon jól éreztem magam. Az első ária után kissé megijedtem, hogy ez most mennyire lesz meghúzva, de aztán szerencsére csak kevéssé volt.
Nekem tetszett a díszlet, a jelmezek és a rendezés is - semmi nem volt tolakodó, semmi nem volt harsány, de nem hiányzott belőle az ötlet - és összességében működött.
Az énekesek nem voltak tökéletesek, viszont, ami számomra fontosabb egy ilyen előadásnál, hitelesen énekelték a szerepüket. A zenekar és a kórus hangzása is tetszett - egyszer-kétszer billent meg - de hát ez szinte említésre sem érdemes.
Végig azt éreztem, hogy olyanok kezébe került a darab, akik tényleg tudják, hogy miről szól, és tudnak is mit kezdeni vele. Hozzáértő produkció volt. Köszönöm az estét!
charpentier - a My father! Ah! - olyan megindító és gyönyörű, nekem is könny szökött a szemembe hallgatása közben - de eszerint nem voltam egyedül.
A tavaszi fesztivált éveken át azzal a reménnyel vártuk, hogy hoz régizenei csemegét, megjelenik valamely külföldi régizenei együttes vagy művész, amelyiket, illetve akit rég szerettünk volna a magunk fülével hallani, meg hogy beoltsa a régizene utáni sóvárgással végre a hazai publikumot. Aztán jött egy-egy híresség vagy zenekar, és vagy csepegtetett valamit a régizenei repertoárjából, vagy se. És jöttek olyanok, akiktől mást nem is lehetett várni, mert a régizene élteti őket. Őket szerettük a legjobban. Idénre kicsit fordult a helyzet, az i Musici di Roma hoz március 24-ére egy Vivaldi-estet, és persze a Négy évszak a program része (hogy nem átall a zenésztársadalom így unalommá koptatni egy remekművet!), a Wiener Sängerknaben ugyanaznap többek közt Caldarát és Mozartot, és ezzel a valódi csemegéknek vége is. Így - ha tetszik, ha nem, és pláne, ha ilyen marad a tavaszi fesztivál műsorpolitikája - önellátásra kell berendezkedni.
Így aztán dupla öröm, hogy volt tegnap Hercules, és lesz a jövő hónapban - túl a fesztiválon - Theodora. Az persze még jobb lenne, ha mondjuk a Theodora két nap egymás után is megtölthetné a termet. Sajnos egyelőre az egyetlen előadásra sem kelt el minden jegy, pedig a Theodora remekmű, a címszereplő Baráth Emőke Junior Príma díjas, Jeffrey Thompsont már a tavalyi Rameau-ban is sikert aratott, hogy több érvet ne is soroljak (bár az adott helyzetben tán kellene).
A tegnapi előadás után ahogy egy "vers" minden méltatásban kijár a kórusnak, úgy ezúttal is. Handel bőkezűen bánt velük: egyik csodálatosabb kóruskompozíció, mint a másik.
A zenekar az elmúlt időben dinamikusan fejlődött, ahogy a laikus fülemmel megítélhetem, s bár hibátlan zenekari játék nincs, élvezetesen játszottak. Bizonyára meg kellene emlékeznünk ez ügyben Standage úr dicséretes működéséről is.
Mióta nem bízom a véletlenre, hogy eljut-e hozzám a szólisták hangja abban a hatalmas termben, e téren az elégedettségem nőttön nő. Alapos okkal feltételezem, hogy ezúttal valamennyien jól hallhatóak voltak távolabbról is. Az angolságukra azt mondanám: formálódik. A legmaradéktalanabb élvezetet ezúttal Kovács István produkciója jelentette, hogy úgy mondjam: művészi átéléssel, tiszta rendben szolgáltatta, ami a kottában tényszerűen és lehetőségként van. Rendkívül elégedett voltam Megyesi Zoltán előadásával is. Vizon Viktóriának és Szutrély Katalinnak talán minden tekintetben a legnehezebb feladat jutott: nagy technikai kihívásokat jelentő áriák és hosszú színpadi lét. Úgy éreztem, maradt adósság tempóban, technikai, dinamikai kidolgozottságban, színpadi mozgásban - melyiküknél miben. Talán ez utóbbit illetően könnyebb helyzetben lettek volna, ha van a színpadi mozgásra életképes rendezői koncepció. Nem volt, vagy ha az volt, amit láttunk, elég nagy baj, mert az az atmoszféra rovására ment. De persze az énekeseknek is tudniuk kell, a színpadi produkcióban ma már magasszintű gesztusrendszer, mimika, mozgás a követelmény, a végiggondolatlanság e téren levon az összhatásból, tehát nincs mese, ezen dolgozni kell. Vizin Viktória összteljesítményére ütött ez vissza a legnagyobb mértékben, mert tőle ez a szerep az érzelmek széles skáláját, az érzelmi fejlődés megrajzolását kívánta. Így - talán abszurd módon - ha az adott színpadi eszközök, látvány mellett az énekesek nyugton kiállnak egy oratorikus előadásra, hogy megfeleljenek a nem kis zenei feladatnak, jobban jártunk volna. A színpadi mozgásnak akkor van értelme, ha nem öncélú, hanem végig, megragadható módon hozzáad valamit az előadáshoz. Déjaneira itt egy súlyosan neurotikus, kényszermozgásos, nem teljes beszámíthatóságú nőt formázott - teljességgel érthetetlenné téve, hogy ez a nő Herculest miért nem nem hagyja hidegen -, aki csak azután higgadt le, amikor a szöveg szerint összetört az önvád és a csapás súlya alatt, és az őrületbe esés megváltó büntetését kívánva magára lefeküdt.
A színpadképpel, látvánnyal nem volt bajom. Én sose szerettem az öncélú színpadi pakolgatást, ha már folyik, tendáljon valahová vizuálisan - nem tendált -, vagy inkább ne csináljanak semmit: koncentráljunk az éneklésre, pláne az énekes. Nem olyan rossz az nekünk.:)
A jelmezekkel nem voltam maradéktalanul elégedett: nem a stilizálással van a bajom, hanem a stílusegység hiányával. Tülszoknya ilyen jelmezkörnyezetbe és egy ilyen hangvételű műbe... Másrészt valahogy nagyobb gondosságot vártam volna abban, hogy a csodában is áll egy-egy ruha a viselőjén, hogy tud benne mozogni.
Nem utolsósorban profi sminkelésre volna szükség, mert nincs mese, minden téren fejlődni kell. Ha készült róla videofelvétel, érdemes volna e tekintetben is visszanézni.
Hatalmas munka van abban, hogy van magyar nyelvű felirat. Hatalmas munka a nézőnek is, hogy hol a színpadképet nézze, hol a szöveget. Előadások sora óta bosszankodom azon, hogy nem sikerül a táblát olyan mélyen belógatni, hogy a kettő közötti távolság ne legyen ilyen irdatlan, nem utolsósorban, hogy a fsz. 3. sor ne szegje nyakát a kivetítőre 90 fokkal emelve a tekintetét. Számomra ezúttal az lett volna logikus, hogy a kórus fejmagassága fölé valamivel kerül a tábla, hogy a kórust se takarja sehonnan, de ne is kelljen hanyatt vágódni a szövégkönyvre kíváncsiaknak.
Összességében jó, élvezetes előadást láttunk, a kritikai észrevételek a reményteljes fejlődést szolgálják.
Talán kicsit bombasztikusan fogalmazok, de mérföldkő a hazai régizenei életben, egy - talán nem csak nekem-...élőzenés lelki mérföldkő.....:))
Annak ellenére, hogy igen gyorsan elkészült műről van szó, a mester talán az egyik legegységesebb műve, egy pillanatra sem "ül le" (csak amennyit a kornak megfelelően "illik"), semmi potpurri-íz. A barokkosan bonyolult témafűzés helyett itt is a jellem- és helyzet-(értsd: lelkiállapot-) kapja nagyobb hangsúlyt, a korban megszokottnál.
Gyönyörű lírai áriák (A "Nyugodjék békében"-t - ó Katalin ! - férfiasan szólva is nőiesen megkönnyeztem), a lelki (testi) vívódások, a férfiasság "domborítása" - most mindenkit végigdícsérhetnék, beleértve a kórust és a zenekart, de ennek megfogalmazása maradjon inkább egy bölcsészebb lelkialkatra...:))
Az első szünet tényleg hosszú volt, már vagy ötödször mondták be, hogy foglaljuk el a helyünket, de az ajtónálló lányok nem engedtek be minket (legalábbis nem nyitottak ajtót, én meg nem erőszakoskodtam :))
Lehet, hogy inkább a hangolás miatt volt, annak a pár kockának az átpakolása nem jelenthet akkora problémát, mint mondjuk egy csemballó újrahangolása
A polikarbonát(?) kockák nekem se tetszettek, sajnos manapság ez a modernkedés a divat, de a zene feledtette velem ezt a zavaró apróságot, ráadásul nem ment az előadás rovására (pl. nem zörgött). A hosszabb áriákkal tűzdelt darabokban gyakran nem tudnak mit kezdeni a rendezők a szereplőkkel (különösen azokkal, akik a belépésükre várnak, míg a másik énekel) ezért teszik be a pótcselekvéseket. Szerintem ennyi még belefért...
Szerintem remek választás volt: egyrészt olyan mű, amiben nincsenek "lapos" részek, folyamatosan fenntartja a közönség érdeklődését (pedig 3 órás előadás!), másrészt az összes szereplő kellő magabiztossággal tudta előadni, így nagyon színvonalas előadáshoz volt szerencsénk. Külön öröm volt látni, hogy mennyi fiatal játszik a zenekarban, van utánpótlás a barokk művek előadásához, ráadásul nem is akármilyen (még a csemballón és orgonán egyaránt játszó kislány is tökéletes pontossággal ingázott a két hangszer között). A kórus hozta a tőle megszokott színvonalat, az énekesek is jól megbírkóztak a darab kihívásaival (szokatlan ugrások, tempóváltások, a női énekeseknek néha egészen mélyre le kellett menni stb.) Egyszer-kétszer volt olyan érzésem, hogy a tempó kicsit lassúbb a kelleténél, de ez erősen szubjektív megjegyzés. Külön kiemelném a Hercules fiát játszó fiatalembert (elnézést, hogy nem jegyeztem meg a nevét), aki végig egyenletes színvonalon énekelte végig az előadást.
a Budavári Önkormányzat Aulájában (Bp. I. ker. Kapisztrán tér 1.)
Franz TUNDER (1614-1667): Wend' ab deinen Zorn, lieber Herr, mit Gnaden
Johann Sebastian BACH (1685-1750): Christ lag in Todesbanden BWV 4
- szünet -
Franz SCHUBERT (1797-1828): Sehnsucht, D 656 Gesang der Geister über den Wassern, D 714
Johannes BRAHMS (1833-1897): Deutsche Volkslieder für gemischten Chor (válogatás) Der Fiedler, WoO posth. 35 No. 4 Da unten im Tale, WoO posth. 35 No. 5 Bei nächtlicher Weil, WoO 34 No. 3 In stiller Nacht, WoO 34 No. 8 Es stunden drei Rosen, WoO 33 No. 43 Nachtigall, sag, WoO 33 No. 48
Hugo WOLF (1860-1903): Der Feuerreiter
Előadják: Ballabás Aliz, Pintér Ágnes – szoprán Dévényi Judit – mezzoszoprán Gavodi Zoltán – kontratenor Kálmán László, Mészáros Péter – tenor Balog József – zongora
a PURCELL KÓRUS tagjai
az ORFEO ZENEKAR tagjai (korabeli hangszereken)
Vezényel: Szutrély Katalin
A belépés díjtalan.
A Purcell Kórus és Orfeo Zenekar kiemelt támogatója a Budavári Önkormányzat és a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, a koncert megrendezését a Budavári Önkormányzat támogatta.
Sajnos, barokk zene dolgában a MÜPA nemigen lesz valaha is szeretnivaló. Mindvégig próbáltam a kantátákat templomi akusztikában elképzelni, és azt kell mondanom, ég és föld.:)) Különösen Bárány Péter hangjának nem való ez a - már bocsánat - hodály. Az övénél erősebb hangokat sem visz megfelelően egy ekkora terem - legfeljebb ha erősítővel. De szinte hihetetlen is, hogy egy ekkora termet egyetlen emberi tüdő képes legyen hanggal kitölteni. És minek is. Az idei bérletemmel leköltöztem az első emeletről a földszintre, de nem elég az első harmadban ülni, hanem legalább az első 7-8 sor valamelyikében kell minimum.
Ennyi füstölgés után elmondhatom, hogy a kantáták szépek voltak, és Gyöngyösi Levente is kiváló munkát végzett a rekonstrukcióval. Nagyon tetszettek a hangszeres szólójátékok, a kórus, és a zenekar is jelentős minőségi fejlődésen ment át az elmúlt egy évben, bár a fúvosókelőttük nagyobb fejlődési pálya lehetősége csillan meg, mint a többiek előtt.:)), mert a játékuk továbbra sem szépségdíjas. Bizakodva tekintek a jövőjük elé. :)
A Purcell Kórus és Orfeo Zenekar mai, január 10-i hangversenyét (Bach: Újévi kantáták BWV 28, 41, 171, 190, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem) 19:15-től képben és hangban élőben közvetítik az interneten, a www.mupa.hu -oldalon.
