ellenben en a tempomatot igy utolag sajnalom. bar haverom szokta mondani hogy en vagyok a tempomat. ugy be tudok allni fordulatszam szinten adott sebessegre mintha tempomat lenne a kocsiba, eloszor kereste is. :D van egy tok jo pozicio aminel ki tudom tamasztani a jobb labamat. :D fogyinal is sokat szamit ahogy neztem az hogy egyenletesen tartod a sebesseget.
Egyszerre sosem vezettem még 400km-nél többet,mindig megálltunk pisilni,vagy kajáért,piáért,nem tudom,nekem még nem nagyon volt alkalom,hogy sietve utaztam volna valahova.(Illetve egyszer,de azt le is irtam nektek.)
Stilos:
Még ma mentek vagy csak holnap reggel,csak mert én most fogok indulni kb. 20 perc múlva.(Akár mehetnénk konvojban.)
Nos, igazán kihalt autópályán még nem is voltam talán. Ha utaim során éjszaka értem autópályára, akkor se nagyon unatkoztam, mindig feltaláltam magam, bár nem mondom, h nagyon élveztem... Leghosszabb autópálya-szakaszom: valahonnan a dán-német határ közeléből Kiskunfélegyházáig. De az nem volt unalmas. (na meg volt benne a német-cseh határ közelében a kis hegyi, "rendes" út is)
nagy igazsagod vala, en is pont igy szoktam, csak altalaban hetkoznap hajnalban szoktam bemenni a belvarosba meg ahol ugy alapvetoen nem lehet nezelodni, mert toljak le az embert a tobbiek. monjduk en vagyok jobb, en is egybol haborgok ha elottem valaki turista tempot nyom napkozbe. rohadt egy vilag ez. :)
"Ott annyi jó van, hogy kevés a magyar beszéd... Bocs!!"
Ezzel teljes mértékben tudok azonosulni :-))
A monotonitásról: nekem eddíg autóval a legmesszebb ahol voltam az dél Spanyolország (Andalúzia) kétszer is. Barcelonától Malagáig cca. 1000 Km. Az nagyon durva. Autó is alig van, kopár, sziklás minden, tűz a nap, stb... Már régen volt, de mennék újra szívesen. Na pl. ott egyetlen egy darab magyar rendszámú autóval találkoztam. Nagyon jó volt. 3 és fél hét alatt oda-vissza + mászkálás 10e Km szaladt bele az autóba.
Tudod, mi az unalmas autópályázás? Budapesttől Párzsig, Hamburgig meg ilyenek. Champagne egy fél nap. Strassbourg és Párizs között a szintkülönbség 180 cm. És még Párizs után is van ez-az. Ott már a magyar kamionossal való találkozás is élményszámba megy. Pedig itthon nem igazán csípem őket. Ott annyi jó van, hogy kevés a magyar beszéd... Bocs!!
Én meg este, illetve sötétedés után beraktam a jószágba édesanyámat meg a barátnőmet és elmentünk egy kicsit kocsikázni. Megnéztük a pesti alsórakpartról a kivilágított budai oldalt, majd nemzeti színház (csupa nagybetűvel...) és azt a kulturvalamit. Vissza meg jöttünk egyet a Kossuth-téren keresztül. Aki nem rohad az év 50 hetében ebben az átkozott városban, az tán nem is tudja, milyen érzés nyugis 50-nel végigmenni a rakparton, az Alkotmány utcában a Váci úton. Tök jó. Ilyenkor szoktam megnézni azt a 10-15 új épületet, amelyek mellett már elmentem 100X, de a vezetés illetve a forgalom miatt még igazából 1 sec-nél több időt nem fordítottam rájuk. Szóval, ennyi jó van a Karácsonyban illetve az esében.
Legutoljára a zavargások idején jártam így este a Kossuth tér környékén, akkor is csak a katasztrófaturisták kocsiztak ott meg én. Ja, meg egy baszott nagy vízágyú, ami a félhomályban egészen nyomasztó képet adott, anno. Ma már persze ilyenek nincsenek, hisz minden ok.
Én meg nem bírtam ki, csak lemostam a kocsit a tegnapi virgonckodás után, s kimentem egy kicsit a városból, szárítani, de alig lézengett egy-ké autós; elhiszem, milyen unalmas lehet ilyenkor pályán, bár legalább zavaró tényező nélkül lehet(ne) rugalmasságot nézni. ;)