Egy nagyon kellemes túrát sikerült összehoznom a Bükkben, aminek apropóját három dolog adta: -a kéktúrán és a Kohász kék útvonalán kívül még mindig nagyon keveset tudok a Bükkről, és érdekel -az angyalos térképen a felfestett, tervezett(?) kék jelzés lényegesen keletebbre haladt Bánkút felé, a Nagymező érintésével, ezt, ennek vonalát akartam megnézni -imádom a magasabb hegyeket és a bükkerdőket
Bánkútról indultam a mai kéken, az egykori turistaház hemzsegett a vendégektől, tulajdonképpen lehet mondani hogy szerencsére, jól is van ez így. A kék jelzésen szép napsütésben, gyönyörű erdőkben haladtam, hamar elértem a Faktor-rétet, elolvastam a Madonna alatti írásokat, és mentem is tovább a kéktúra vonalán. Ez volt az a szakasz ahol elég sokat bosszankodtam az utóbbi időkben elterjedt eszetlen jelzésfestői szokás miatt, miszerint 2-szer, 3-szor annyi szürkét használnak szemlátomást mint a rendes színeket! Sziklákon lévő, tök jó jelzéseket pacsmagolnak össze, teljesen feleslegesen, mert csak csúnyább lesz, jó helyen lévő jelzéseket, olykor kapujelzéseket szürkítenek, aztán sokkal rosszabb helyre festenek újat, nem beszélve arról mikor egy fán van 4-5 szürke, meg mellette 2-3 rendes jelzés... nem csak logikátlan, ronda is...
1. Bánkúti th, azaz a Fehér Sas panzió
2. ááá...
3. A Tarkő a Háromkőről
Na, mindegy, negyedóra, 20 perc elteltével úgy voltam vele hogy nem bosszankodni jöttem, így aztán inkább nem is néztem a fákat, csak a vidéket, mert az szép volt, mint mindig. A Tarkőre most nem mentem ki, mert már többször voltam, most a Háromkő volt a célpont (és a Nagymező) A Háromkő kilátása pazar, egy félórát ücsörögtem, mászkáltam a csúcson, mire továbbindultam, azt hittem ez volt a nap fénypontja, de később kiderült hogy nem... A zöld 3szög jelzésen haladt a kék az 1930-as térkép szerint, az 1938-as Vándorlás is ezen érte el a "köveket" Nagymező felől a leírás szerint. Most ezen az úton a Vándorláshoz képest fordított irányban haladtam a Háromkő felől Nagymező felé, az aszfaltot elérve egy balos irányváltást követően a jelzés zöld sávra váltott, kényelmes szintúton haladtam a célom felé. A Nagymező első pillanatra picit csalódás, el kell tölteni egy órát sétálgatással a hatalmas területen ahhoz hogy kibontakozzon teljes pompájában, mert olyan nagy a terület hogy idézem:
"... A fennsíkból magából sose látunk nagy darabot, sose eleget. A Nagymezőn is csak az érdekes részletek hatnak meg, a távlat - nem elégít ki.Nem, mert a fától nem látjuk az erdőt, a sok hegytől nem vesszük észre - a fennsíkot." Turisták Lapja 1938
Nagymezőn csináltam jó pár fotót, összehasonlítván az 1979-es Rockenbauer film képeivel, direkt kerestem pár "akkor és most" beállítási szöget. Itt beszélgettem két NP-os dolgozóval, érdekes dolgokat meséltek a munkájukról, többek közt a terület kézi kaszálásásról, a táj eredeti állapotban való megőrzéséről, a legeltetésről, de a farkasokról is. A zöld +-en indultam vissza Bánkútra, ezen a szakaszon viszonylag sok egykori zöld sáv jelzéssel találkoztam, amelyek eredete az 1950-es, 1960-as évekre tehető. ( lásd turistamúlt nevű hozzászóló 2026-os írását.)
az egykori zöld sáv nyomai (volt ez kék + is)
akkor és most, 1979/2016
A Diabáz-barlangnál útba igazítottam egy -a remek tábláknak hála- eltévedt csoportot, majd felkapaszkodtam a Bálványon álló, felújított Petőfi-kilátóba, a Magas-Tátra látásának reményében. Először semmit nem láttam, már le is mondtam róla, de apró reménysugárként erős, metszően hideg keleti szél fújt, és abból az irányból tisztult is a látóhatár... Leültem, vártam egy negyedórát, a fakorlát valamennyit védett a hideg széltől, de nem eleget, kezdtek lefagyni az ujjaim, a horizont viszont egyre biztatóbban nézett ki, már látszódtak a hófődte csúcsok! Még 10 perc és megkaptam a csodát! Ilyen szépen, ilyen tisztán még sosem láttam hazai hegyről a Tátrát, mindent elmotyogtam magamban, a "húúúb+"-től kezdve mai csak eszembe jutott, elképesztően szép volt élőben! Az élmény hatása alatt, de átfázva értem vissza a kocsihoz, amire megoldásként egyetlen értelmes és jó dolog jutott az eszembe: A Bélapátfalvai Szomjas Csuka savanykás malaclevese, amelyet hazafelé menet nem is hagytam ki!
Be van kerítve, az OKT el van terelve a kerítése mellé, igy elvileg nem járható. Gyakorlatilag se érdemes, mert a kerítésen kívül talán nagyobb az őserdő jelleg mint bent. Nem olyan már mint jó pár évvel ezelőtt volt.
Mi tagadás, egyszer Veled is elbeszélgetnék szívesen erről-arról! :-)
Az egész Partizán-túra szervezés úgy kezdődött egyébként hogy postán elküldtem Péternek a Kohász Kéktúra igazolófüzetét, és az igazolófotókat, ennek kapcsán kétszer is beszélgettünk telefonon vagy 20-20 percet.
Megemlítettem neki hogy a Kohászon szinte végig lestem az öregebb fákat hogy hátha megtalálok egy régi Kohász utas dombornyomott fémtáblát.
Ilyet:
Nem találtam 130 kilométeren sehol, erre ő azt mondta hogy ad egyet, csináljam meg a Partizán utat, aztán kopogtassak be hozzá.
Szóltam túratársamnak, aztán egy hét múlva mentünk is partizánkodni.
Túra után bő másfél órát beszélgettünk Péteréknél, már majdnem el is felejtettük a táblát, mikor eszünkbe jutott. Felhozott egyet a pincéből... és nem olyan volt hanem csupán egy sima fém kék sáv jelzés!! :-))
Cserébe viszont kaptam egy életre szóló élményt, amelyre enélkül a meghívás nélkül nem biztos hogy valaha is eljutottam volna.Amit a Partizán úton láttam régi jelzéseket, táblákat álmomban sem gondoltam volna hogy valahol még van ilyen!
A Kohász Kéktúrát amúgy úgy néz ki tervezzük ősszel, esetleg télen, túratársam azért mert még nincs meg neki, én meg azért mert lombmentes időben is végig szeretném járni, hátha ezúttal sikerrel járok a kis táblácskával!
Apropó! Láttad már a Kohászos fotóimat? Színtiszta Bükk az első rész! :-)
Gratulálok! Megint sikerült egy több szempontból is testhezálló túrát teljesítenetek. Egy igazi elrejtett vidék, ahol nem tombol a tömegturizmus, meg kell harcolni minden méterért, mely mégis tele van természeti élményekkel, miközben az egészet átitatja a múlt szelleme.
Külön örülök, hogy sikerült találkoznotok öreg túratársunkkal, Péterrel. Aki ugyan már "nyugdíjba" vonult a turizmusból, de ma már a két világháború között kialakuló Ózd környéki turizmus utolsó élő ismerője. Az a jelvény, amit Ő adott át, legyen számotokra még megbecsültebb.
Ez csak a Kis-Bükk, ha úgy tetszik az Ó-Bükk, de a túra az nagyon szép, és tanulságos:
Partizán út Hangonyi-tó-Borsodnádasd, avagy időutazás a piroson
Prológus Túra előtti hétvége, Balatonon a családdal... Zamárdi szabadstrand, kávézó a parton. Egy erős feketére várakozom éppen a pultnál, mikor mögöttem egy kellemes bariton csendül fel: -... szép is az a Partizán túra, bizony milyen szép..! Megfordulok mint akit villám csapott, és vajon kit látnak szemeim kényelmesen elnyúlva egy bambuszfotelben a kávézó teraszán?? Hát persze! Tavaszi Széll mosolyog kajánul a képembe, akivel pár napja már e-mailt váltottunk a Partizán út teljesítése kapcsán... Véletlenek? Nincsenek. Szerintem. :-)
A Hangonyi-tó a Heves-Borsodi dombság hegyvidék egyik felkapott horgászparadicsoma, éppen horgászverseny van készülőben, de van még hely bőven a tó melletti parkolóban az autónk számára, nyugodt szívvel parkolunk le a meseszép környezetben megbúvó kis tó partján. Rövid készülődés után elindulunk. Az ódon és a frissen felfestett piros jelzések is egyaránt szépen vezetnek a tó mellett kanyargó széles szekérúton. Kényelmes tempóban, beszélgetve haladunk a Vermes-völgy szélén, de pontosan tudjuk hogy a kis útjelző fa táblácska szerint 3 km-re lévő Vizes-völgy nem véletlenül kaphatta ezt az elnevezést, így aztán készülünk is lelkileg a komolyabb megpróbáltatásokra... Készültünk, de nem volt vészes. Egy völgytalpon vezető egykori szekérúton csapattunk, derékig érő aljnövényzet, vaddisznó-dagonyák, aztán vagy mi vagyunk már túl elfogadóak, vagy csak elbeszélgettük a nehezét, de gond nélkül értük el a völgyből kikapaszkodó utat, majd az egykori Járnokfői-tanya romjainak a környékét. Egy irányváltásnál párjukat ritkító méretű, talán nem túlzok ha azt mondom, az ország legnagyobb piros jelzései mutatták az utat, jót derültünk rajtuk. A Felső-tölgyes vidékén éppen a tölgyesek aktív letermelése miatt szép kilátások adódtak a környező hegyekre, barátom folyamatos GPS-es adat-közvetítésének köszönhetően tudtam én is hogy utunk 400 méteres magasság körül hullámzik folyamatosan. A megmaradt fákon felbukkantak az első archaikus, a fa törzsébe immár extrém módon beépült egykori útjelző lemeztáblák is, melyeknél percekre megálltunk, és megpróbáltuk kisilabizálni hogy mi is lehetett rájuk írva... többnyire sikerült is.
1. indulás a Hangonyi-tótól...
2. a Teresznek-völgy
3. Palina e.h. bélyegzőhely
Intermezzo: Ezek a táblák, a régi-régi piros jelzések, az olykor benőtt utak mind-mind erősítették bennünk azt az érzést, hogy ez az útvonal bizony már picit talán a múlté, a '70-es évek turista-romantikája köszönt vissza szinte minden percben, minden öregebb fáról. Ami egykoron ennek a túrának az ideológiáját adta, az egykoron járt, ma már benőtt utak, a térképen jelölt, de már nem létező épületek, a régi, szétnőtt piros jelzések mind mind a turistaság hőskorának az elmúlását hirdették számunkra. Örültünk hogy még, egy pillanatra részünk lehetett benne. Egy letűnőben lévő korszak utolsó mozzanatait csíptük meg...
Egy éles kanyarral fordultunk be a kezdetben szűk, gyönyörű bükkösökkel tarkított Teresznek-völgybe, itt egyből két tábla is fogadott minket, felirataik olvashatóak voltak: "Borsodnádasd 4 óra" "forrás a vikkendháznál 10 perc" Borsodnádasd 4 óra? Na akkor az nekünk 6, jegyzi meg csibészes mosollyal a szája szegletében Tavaszi Széll. Jóvanna, értem én a célzást, értem, majd nem bámészkodok annyit! (végül belefértünk bőven a 4 órába...) A Teresznek-völgy éppen mint a mesében, a vikkendháznak már ugyan csak a nyoma van meg, de aki itt vikkendezhetett valaha az kb a Piroska és a Farkas meséből a nagymama kunyhójában érezhette magát, az erdő ölelésében, (farkas nélkül.) Palinapuszta előtt erdei aszfaltutat érünk, érkezik balróla sárga jelzés, "hadi út", írja egy táblácska a sárgáról...hümmm? (utánanéztem, a 100km a Vörös Hadsereg Útján nevezetű túra egy szakasza volt ez) Az erdészház előtti szakaszon tobzódtunk a fémtáblákban, elképesztő módon és mértékben fogadták magukba a fák ezeket a '60-as évekbeli turistatörténeti emlékeket!
fémtáblák...
1. Borsodnádasd 4 óra, alatta "forrás a vikkendháznál 10 perc"
2. 1. - passz, másik: "Szarvaskői-nyereg", azaz a mai Ökörhegy-nyereg
3. Ökörhegyi-nyereg /Szarvaskő-nyereg/
Maga az erdészház sajnos elhagyatott, pusztul, de még egyben van, menthető lenne. Feljegyezzük a számot az igazolófüzetbe, és nekiveselkedünk a szintábra szerinti második komoly kihívásnak, a Cinókás-völgyben felkapaszkodunk ismét 450m környékére, a Cinókás-orom, majd a Vajdavár irányába. Ismét bőven 400 méter felett vagyunk, Heves és Borsod megye határán hosszan kanyarog együtt a Partizán út piros jelzése a megyehatárral, itt-ott szép kilátást biztosítva a környező hegységekre. -Milyen hegy lehet az ott? -kérdezi túratársam - A Szilvás-kő néz ki így oldalról, de az szerintem messzebb van. -válaszoltam neki, aztán mikor picit később a Szilvás-kőnek vélt hegy mögött felbukkant a Salgóvár, majd a Karancs 727 méteres csúcsa akkor bizonyossá vált hogy nem tévedtem, tényleg a Szilvás-kő dupla púpja volt az. A Kohász Kék útvonalával pár száz méteren együtt megy a Partizán Piros, aztán egy erősebb kaptató, majd Vajdavár alól egy szép kilátás a Bükk felé (a Bélkővel természetesen :-) ) és megindul az ereszkedés a Remete-völgyben Borsodnádasd irányába.
Laza, kocogós ereszkedés, folyamatos beszélgetés, majd az ominózus "Hangonyitó 15km" Junoszty fémtáblácska következett így sorban. Borsodnádasd előtt még átbeszéltük a világ dolgait, visszapillantva elköszöntünk a hátunk mögött kukucskáló Vajdavártól, majd a borsodnádasdi művelődési ház bélyegzőjét beszerezve megkezdtük a logisztikát Ózdon át vissza a Hangonyi tónál hagyott kocsihoz.
1. kilátás a Medves-vidékre
2. az "igazi Bükk" felé a Vajdavár alól
3. Borsodnádasd határában
4. a nap táblája :-)
Epilógus: Wenzel Péter már várt minket, csöngetnünk sem kellett, jött ki elénk a kapuba. Felesége túrós batyut sütött nekünk. (az előbb ettem meg amit csomagolt belőle az útra, nagyon finom volt...) Vittem egy laptopot, átnéztük a Kohász Kéktúra fotóimat, kérdezett, válaszoltam, majd a Partizán túra fotóit is megnéztük közösen, mielőtt a jelvényt megkaptuk. Mesélt Ózdról, a kohászatról, a régi turistákról, mindenről. Az ilyen idős, sokat látott emberek óriási értékei, szinte lexikonjai egy-egy vidéknek, kifogyhatatlan információ mennyiséggel. Isten éltesse őket sokáig!
Köszönöm! Igen, érdekes olvasmány, nem sok lehet belőle. Tényleg kár, hogy a fényképmelléklet nincs meg. Ráakadtam a világhálón, és úgy gondoltam figyelmetekbe ajánlom. Köszönöm a figyelmességedet!
Megint patinás, jó anyagokat tettél fel. Az útikönyv a borsod-bükki turizmus beindulásának éveibe kalauzol vissza. Az angyalos térkép pedig a nagy klasszikus. Még ma is érdemes elő venni, néhány régi név pontosítása érdekében.
Alsó Nagy Verő, és Felső Nagy Verő. Nem jártam még ott, nem tudom hogy érdemes e oda felmenni. Kilátás nem igen van. Én alulról mentem a régi vasút nyomvonalán (egyszer valaki készített róla egy videót, megkeresem) aztán a siklópályán mentünk fel. Ez volt összekötve egy Éleskő bevétellel.Akármelyik úton mégy is fel, elég meredekek. (Na ha arra jártok csak óvatosan!!!)
Tök jó, hogy meglátogattad, én is csekkolom majd, mert elég jól néz ki. A Kukucsó-lápában én is jártam már a sikló nyomvonalán lefelé, én is láttam a sodronyt. Az alsó részen van egy forrás is, ami nincs foglalva. pedig jött víz belőle. Egyszer a Szánafői-forrást is megnéztem - az is hasonló, foglalat nélküli, de volt víz benne. És az Alsó- és Felsőverőn (remélem jól emlékszem a nevekre) esetleg járt már valaki? Egyszer voltam az Élőskővárnál (ahova szintén érdemes ellátogatni), és a térképem szerint azokon keresztül fel lehet menni Ispán-hegy felé, bár elég sűrűn vannak a szintvonalak.
Köszi a képeket! Érdekes a bánya! A siklót ismerem, anno egyszer a régi vasúti nyomvonalon jöttünk fel az alsó állomásig, és a siklópályán a felső állomásig. Nem tudom ismered e a "Simon Menyhért születése" filmet? Abban "szerepelt" a sikló, csak télen.
"Szóval egyáltalán nem baj, hogy nem tudnak róla sokan."
Teljesen egyetértek veled! Van még egy pár szép hely a Bükkben, aminek meg kell maradnia azoknak akik igazán szeretik a Bükköt. Jó példa a Vöröskő forrás. Nagyon régen csak szájhagyomány utján terjedt a híre, most meg olyan a környéke, mint a Jánoshegynek.
Bélapátfalváról a Peresznyék felé mentem fel a Katonasírokhoz, onnan a sárgán le. A Mária-bánya, amire azt írják, hogy csak egy beomlott tárna, a jelenlegi vegetációban számomra megtalálhatatlan volt. Találtam ösvényeket a GPS által jelzett helyen, de azok csak felvittek valami kis dombra. Ott nézelődtem, fényképezgettem, majd gyorsan lejöttem, mert egy hangyaboly tetejére sikerült felállnom... Visszamentem a sírokhoz, mert a dzsumbujban nem volt kedvem átkötést keresni a dózerhez amely felvitt az Ördöggáthoz. Onnan a zöldön mentem le az Ugró-kő alá, ahonnan először egy kijárt, majd egy hármas elágazáshoz érve, szemben egy benőttebb út vezetett a bányaudvarhoz.
Ez egy nagyon szép pihenőhely lehetne, ha
- Nem kéne naponta kétszer kiszedni apatelefonját a barlangból, mert fényképet próbál készíteni a járatról,
- Hetente nem kéne mentővel lehozni valami HVCS-t, aki leesik a bánya pereméről,
- A nyomokból (és szagokból) nem derülne ki, hogy komoly kérőző állomány látogatja a helyet,
- Nem költenének a környéken ragadozómadarak.
Szóval egyáltalán nem baj, hogy nem tudnak róla sokan.
Amúgy két udvar van, a déliben van a barlang, az udvar közepén egy, a látvány egyensúlyának kimondottan jót tevő, nagy kő. Az északiba egy szűkületen lehet átjutni, ez az, amely az ősemberbarlanghoz van közel.
Az Istállóskő-lápa beszállását nem találtam meg (vannak ötleteim), ezért az északi udvarból irányba. enyhén felfele tartva fogtam meg a Z háromszöget. Azon felmentem az Ispán-hegyet keletről kerülő útig, azon meg elmentem egészen a sikló felső állomásáig. A hajdani pálya járható, egy darabig még a sodrony is megvan.
Szilvásváradon meg pisztrángoztam egyet, mint mindegyik kiránduló, csak a szagom ütött el tőlük.
az egykori zöld sáv nyomai (volt ez kék + is)
akkor és most, 1979/2016
régi, új egymás mellett
