A vörös foszfor mivel gyakorlatilag nem oldódik vízben és zsírokban ezért nem is mérgező. Ez nem azt jelenti hogy kanállal kell falni. Azt nem árt azért tudni róla, hogy a technikai vörös P mindig tartalmaz sárgafoszfor szennyezést amitől lúgos főzéssel és alapos öblítéssel, szabadulunk meg.
Hát akkor, ha valaki dolgozik közűletek HCN-dal, akkor óvatosan. ;-)))
Még lenne egy kérdéses dolog (számomra) a foszforral...
A jelenlegi tudásom szerint a fehérfoszfor molekula szerkezete molekularács (P4), nagyon reakcióképes, 30-40 fok között lángralobban spontán, finom eloszlásban szobahőn is lángra kap (ld. széndiszulfidos-zászlós kísérlet.) Eltartása víz alatt. Emberi szervezetre nézve 0,05-0,1 g már halálos, mert zsírban oldódik.
A vörös foszfor fizikai és kémiai tulajdonságait ismerem... (kevésbé gyúlékony, nem kell víz alatt tárolni, atomrács (P), nem oldódik, vagy csak alig... )
A kérdésem az lenne, hogy mi az élettani hatása a vörös foszfornak?
Mert hallottam olyat, hogy az is mérgező, de kis mennyiségben nem valami vészes...
Ja. Meg specifikus antidotumként egy kelocianor nevű anyag terjedt el, ami az EDTA dikobalt-sója. Egy időben divat volt sok hydroxokobolamint adni annak a reményében, hogy cianokobolaminná alakul (mindkettő B12 vit. variáns)
Nitriteket adnak. A vérátömlesztés nem segít, mert (elsősorban) nem a hemoglobint támadja, ezenkívül taljes transzfúzióra lenne szükség, ami időigényes. Elvileg amil-nitrites vattával kell inhaláltatni a mérgezettet. Utána ha szükséges, szervetlen nitrit-injekciót (i.v.) adnak (NaNO2), majd tioszulfátot szintén intravénásan.
A nitritek oxidálják a hemoglobin Fe2+ -át Fe3+-má, így methemoglobin keletkezik (ami már nem funkcionális, nem képes oxigént szállítani). Így a vérben keringő szabad cianid a citokrómok (P450 enzimrendszer, a mitokondriális oxidáció enzime) helyett a hemoglobinnal képez komplexet. Hemoglobinból sokkal több van, mint citokrómból, ezért nem probléma egy kevés methemoglobin előállítása. A tioszulfát utána regenerálja a hemoglobint.
A mandulamag amigdalint tartalmaz, amiben ket beta-D-glukoz (1-6 kapcsolodas) kepez glikozidot a mandulasav-nitrillel (NC-CHOH-Ph), a glikozidos kotes szinten beta allasu. Savval kezelve a glikozidos kotesek elbomlanak, glukoz es mandulasav-nitril keletkezik, de ez utobbi szetesik HCN-ra es benzaldehidre. (a mandulasav-nitril nem mas, mint a benzaldehid es a HCN kondenzacios termeke, a kondenzacios folyamat pedig egyensulyi, vizben a bomlas iranyaba van az egyensuly eltolva) Bontja az amigdalint minden olyan enzim is, ami a beta-glukozidokat bontja, pl. az emulzin is, de a magas amigdalin-tartalmu mag akkor is mergez, ha nincs benne emulzin (nemtom, hogy van-e), ugyanis a gyomorsavad nacceruen elbontja az amigdalint.
Soxor felmerult, hogy a cian a hemoglobin-komplexen keresztul fejti ki a mergezo hatasat. Ez nem igaz, mar a mergezo dozis alapjan sem (az ember 7-800g hemoglobint tartalmaz, Mt 64.000,4 vas van benne, lehet szamolni).Valojaban a citokromok hasonloan porfinvazas prosztetikus csoportjait cseszi szet. Es megegy aprosag. A hemoglobinban a vas (meg mas se) nem oxidalodik oxigenfelvetel kozben. Ez egy komplexkepzesi reakcio red-ox valtozas nelkul. A hemoglobint lehet oxidalni, hogy Fe3+ legyen benne, de ekkor mar nem kepes oxigent szallitani (ismert problema ez is a toxikologiaban).
Mondom, nekem egy barackmagtól semmi bajkom nem lett, csak baromi keserű volt. :-)))
Amúgy azt olvastam vhol, hogy a benzaldehid is keserűmandula szagú, csak annak a szagát lehet érizni több ideig, a ciánét pedig csak pár másodpesrcig, mert blokkolja a zsaglás/ízérzékelést nagyon hamar...
Azt nem tudja valaki pontosan, hogy miért tartalmaz a barackmag (ami nyers), meg a keserűmandula cián-származékot?
Hát, mert a Természet/Teremtő így látta jónak:)))
Az evoluciós magyarázat valszeg pont abból jön, hogy ezek a termések is azért tartalmaznak méreganyagot, hogy így is biztosítsák saját túlélésüket, adott esetben egy új egyed kifejlődését.
Biokémiailag két anyag egymásra hatásakor (amigdalin, emulsin - ha jól rémlik) jön létre a HCN a mag sérülésekor.
Orvostudományilag gyógyszeralapanyag volt a keserümandulás víz (aqua amygdalae amarae) egészen az 50-es évekig, ezzel készítettek morfium tartalmú cseppeket, valszeg pont azért, hogy megakadályozzák a visszaélés-szerű, a terápiás adagnál jóval többet fogyasztást.
Aztán később is keserümandula-ízűre csinálták, csak akkor már benzaldehydes vízzel, ami ugye nagyságrendekkel veszélytelenebb.
A CO is a hemoglobinhoz pár százszor jobban kötődik, mint az O2, csak a CO irriverzibilisen. :s Tehát ez is egy vérméreg.
Azt nem tudja valaki pontosan, hogy miért tartalmaz a barackmag (ami nyers), meg a keserűmandula cián-származékot?
Mert hallottm erről már egész kisgyerek korom óta, hogy tartalmaz ciánt.
Egyszer kb. 6 éves lehetettm, vagy még kisebb, és megettem egy őszibaracknak a belső magját (amit ugye nem nagyon szoktak:-)) és tök keserű volt. De semmi bajom nem lett, csak nagyon pocsék íze volt. Gondolom nem volt benne annyi cián, hogy gondot okozzon.
Amúgy a sárgabarack magja megszárítva, majd megpörkölve nagyon finom. :-)
Azt is tud, de ez kicsit másról szól: az oxigén szállításában részt vevő (vastartalmú) vegyületekkel lép reakcióba, mint a hemoglobin és a citokromok, párszázszor jobban kötődik hozzájuk az oxigénnél.
Ezért használták a legutóbbi időkig a cianidot hemoglobin-meghatározáshoz a laboratoriumokban. KCN-t a vérhez adva cián-hemoglobin alakul ki, ami egy stabil szines vegyület, alkalmas fotometriás mérésre.
Tényleg? Ezt nem is tudtam, én anno igen lazán használtam a kadmium-szulfátot vérfehérje-kicsapáshoz abban a biztos tudatban, hogy mérgezősége valahol a cink és a merkuri-ion között helyezkednik el...
Ja, és a cianid is lehet elvileg gyógyszer, egyértelműen kimutatták, hogy nem halálos adagban jelentősen növeli a szervezet sugártűrő képességét, lévén, gátolja az oxidációs folyamatokat a sejtekben.:)))) De szerencsére nincs minden héten Csernobil, hogy ilyenekre kelljen gondolni...
A sárgavérlúgsó itatták is anno antidotumként fémmérgezésben, az 50-es években még létezett ezt előíró hivatalos szabvány. (meg az 1%-os rézgálic-oldatot hánytatónak, a Hg2Cl2-t meg vízhajtónak.)
A KSCN (szulfocianid vagy rodanid) meg vérnyomáscsökkentő gyógyszerként volt használatos, egész az ezredforduló környékéig.
Egyébként régebben (15-20 éve még biztos) velem egy korú diákok dolgoztak KCN oldattal
Ha nem iszod, nem az orrodat a lombikba dugva szagolod, nem történik semmi baj tőle, ugyanolyan vegyszer, mint a többi, legfeljebb van egy bizonyos mítosza. Voltaképp - ha megnézed a biztonsági adatlapját - nem mérgezőbb mondjuk a brómnál...
Emléxem, én úgy találkoztam először vele, hogy általános 7.-ben - 1977-ben ez még divat volt - elmentünk az osztállyal dolgozni egy hetet a zománcgyárba. A mi munkahelyünk melletti műhely volt a galvanizáló üzem, ahol ugyan kinn lógott az "idegeneknek tilos a bemenet" tábla, de ezzel ugye nemigen törődtünk, az embert érdekelte, hogy mi folyik ott. És ott állt 10 kg-os fém-hordókban a nátrium-cianid, ilyen kis brikett-alakúra préselve.
Igen, a magyarázatod helyes. Én csak kicsit kötözködni akartam:))
Mindenki okulásra leírom a reakcióegyenletet közepesen tömény ,kb 50%-os kénsavval, és az ettől töményebb kénsavval:
2 K4[Fe(CN)6 + 3 H2SO4 Þ 3 K2SO4 + K2Fe[Fe(CN)6 +6 HCN
2 K4[Fe(CN)6+ 12 H2SO4 +12 H2O Þ4K2SO4+2FeSO4+6(NH4)2SO4+12CO
Akkor ez biztonsággal használható az alapszabályokat betartva.
Dolgoztam vele amúgy a suliban is, ahogy megláttam, hogy "hexaCIANO" azonnal megkérdeztem a tanárt, hogy nem mérgező-e. :-))
Aztán azt mondta, hogy nem az.
Egyébként régebben (15-20 éve még biztos) velem egy korú diákok dolgoztak KCN oldattal (ionok kimutatásánál, pontosabban a Cd2+-ionnál.)
És bizony ez az anyag már elég veszélyes; már szénsav hatására HCN-t fejleszt, sőt vízzel is lassan ugyanez történik. Állítólag a tanári asztalon volt mindig, és úgy kellett odamenni a "kadmium-gaynús" anyaggal, és ott csöppentették bele. (Mondjuk mivel kémszer oldat volt, így nem lehetett nagyon tömény.) Van is irodalmam erről, majd este beírom h hány %-os volt az oldat. :-))
"Viszont kb. 50 %-os kénsvval főzve HCN-t fejleszt!!"
igen, de ott valszeg a kb. 140 fokos homerseklet miatt bomlik a komplex. Ugye a komplex ferrocianid-ion annyira stabil, hogy barmilyen, gyakorlatban elerheto hidrogen-ion koncentracio mellett sem szorul vissza annyira a HCN disszociacioja, hogy a komplex elbomoljon (azaz nagyon kicsi az egyensulyi cianid-ion koncentracio a komplex oldataban, sokkal kisebb, mint egy eros savas cianid-oldatban).
Magasabb homersekleten a komplex stabilitasa csokken, a HCN oldhatosaga szinten csokken, az eredmeny az, hogy a komplex egy adott hofokon bomlani kezd. (a HCN saverossege mongyuk no, ez ellentetes iranyban hat, de a masikket ok, erosebb hatasu)
Tovabb arnyalja a kepet, hogy a kozeperos kensav forron mar oxidalja a vasat, tehat tkp. ferricianid ion keletkezik(keletkezhet), illetve oxidalja a ciant is.
Ha a sárga vérlúgsóra írtad, akkor pontosítsunk annyiban, hogy híg sav hatására és tömény kénsav behatására nem szabadul fel HCN. Viszont kb. 50 %-os kénsvval főzve HCN-t fejleszt!!
