Nem rákkeltő a legtöbb nehézfém (pl. Fe, Cu, Cr, Mn a szervezetben is megtalálhatóak). Csak kumulálódhatnak és toxikusak.
A króm(III) sem rákkeltő, a krómtimsó és a króm-oxid szabadforgalmú vegyszer. A króm(VI) azért rákkeltő, mert oxidálhatja a sejtállományt. Egyébként majdnem mindenhol (oktatási intézmények) betiltották az ilyen "veszélyes" vegyszereket, mint a dikromát vagy az arzén.
Kéne segítség... De legelőszőr a leendő kérdésetekre a válasz: Munkahely miatt kell, az anyag belélegzése, égéstermékeinek belélegzése és az ezekkel való kontaktus elkerülése végett kell. Ruha típus, és szürőbetét típus. Egyéb tudnivaló toxicitást, (akkumululálódik?)és karcinogenitás ... Munkahelyi dolog.
Igen, a legtöbb nehézfém rákkeltő, mert kummulálódik.
Úgy tudom, hogy ezért is tiltották be iskolákban a K2CrO4, és K2Cr2O7 vegyületeket. (Azt nem tudom, hogy máshol is betiltották-e.)
A krómvegyületek helyett KJ-ot használtunk az ólom-és ezüst kimutatására.Nikkel-nitráttal dolgoztunk amúgy a suliban. És ólom-valamint higany nitráttal is. Persze nem a kristályos formájával, hanem híg oldatokat kaptunk, aztán ionokat kellett kimutatni. (Kvalitatív analitika.) :-)
Igaz ugyan, hogy fontos a fiatalok egészségvédelme, csak betiltottak annyi vegyszert, hogy már pl. a II. kationosztályt nem is tanultuk. Persze tudom, hogy gyakorlatilag az ionok kimutatásának nincs jelentősége, mert már elvégzik különböző berendezések, de azért jó lett volna tanulni a többi iont is.
Csak jött az EU. :s
Láttam egy régi munkafüzetet, abban egy szervetlen prepi (Bázisos ólomkromát-krómsárga-) készítése azzal kezdődik, hogy mérjünk ki számított mennyiségű K2Cr2O4-et... Gondolom aki abban az időben volt diák, és elvégezte a mérést, nem lett semmi baja... Mert ha lett volna, valószínű már akkor be is tiltották volna az eféle vegszereket. Nem azt akarom amúgy ezzel mondani, hogy dolgozzunk minél mérgezőbb anyaggal, mert hogy az lenne a jó, hanem hogyha régen dolgoztak vele 1-2 alkalommal, és nem lett bajuk, akkor most nekünk sem lenne. Tehát híg oldatban, gumikesztyűben simán adhatnánk az Ag+, Pb2+ ionokat tart. mintánkhoz 1-2 csepp K2Cr2O7-et.
De nem csak a dikromátról van szó, betiltották a gyógyszertárakban a kálium-permanganátot... Régen abba ültek az emberek, ha felfáztak, vagy aranyerük, és azon kívül hogy meggyógyultak, nem lett különösebb bajuk. Most meg "mutagén hatású" és betiltották. Ezzel nincs is baj, csak egyszer szükségem lett volna hipermangános fürdőre, és a gyógyszertárban. Helyette adtak Neomagnolt. 10db tabletta, elég sokba került, ahhoz képest, hogy csak 10. Elolvastam, hogyan kell alaklmazni, és kiderült, hogy egy fürdőhöz 50-100 tabletta kell. :-))
Persze vannak olyan vegyszerek, amiket már ki lehet váltani újabb, kevésbé mérgező anyagokkal, pl. az ólom-acetátot.
"1. Minél könnyebben oldódik be egy nehézfém, annál könnyebben okozhat rákot pl, mert könnyebben bekerülhet a szervezetbe, és könnyen felszívódhat pl a tápcsatornán. Tehát ilyen szempontból ellentmondásos ez a mondat..."
Szvsz az egy dolog, hogy felszívódik és beépül, de a rák pont a hosszú távon jelenlévő rákkeltő anyagok hatására alakul ki tudtommal.
Tehát ha a rákkeltő anyag kiürülése nem történik meg akkor abból van a legnagyobb gebasz, lásd ólom felhalmozódása sokszori kis mennyiségekből.
"Minél könnyebben oldódik be egy nehézfém, annál könnyebben okozhat rákot"
Egy anyagnak nem kell egyáltalán vízben oldódnia, hogy rákot okozzon. A karcinogén hatás tujajdonképpen arról szól, hogy az anyag kiválthat kontrollálatlan sejtszaporodást. Ezt olyan anyagok is előidézhetik (pl. azbeszt, vagy a dohányfüst korom- és kátránytartalma, vagy akár az égett pirítós szénszemcséi és vízoldhatatlan rákkeltő vegyületei), amik egyáltalán nem oldódnak vízben.
A kiürülés sem biztos, a nehézfémek sokszor felhalmozódnak a szervezetben (beépülnek különböző szövetekbe). Például a higany hajlamos lerakódni a szájüreg szövetállományában.
Még lenne egy kérdésem, csak ez most jutott az eszembe...
A nikkel-nitráttal kapcsolatos. Ez a reanal oldalán olvastam, a nikel-nitrát bizt.adatlapján:
"A vízoldékonyságtól függően a nikkel és vegyületei különböző mértékben rákkeltőek, legkevésbé a jól oldódó vegyületek."
Na, ezt nem értem...
Mert szerintem, és logikusan:
1. Minél könnyebben oldódik be egy nehézfém, annál könnyebben okozhat rákot pl, mert könnyebben bekerülhet a szervezetbe, és könnyen felszívódhat pl a tápcsatornán. Tehát ilyen szempontból ellentmondásos ez a mondat...
Viszont:
2. Ha könnyen oldódik vízban az adott nehézfém, bekerül a tápcsatornába, és felszívódik, akkor a könnyű oldhatósága lévén könnyen ki is ürülhet ( a C-vitamin is jól oldódik vízben-igaz nem nehézfém- és a felesleg könnyen ki is ürül).
Ebből a szemszögből nézve ez a mondat teljesen értelmes.
A vörös foszfor mivel gyakorlatilag nem oldódik vízben és zsírokban ezért nem is mérgező. Ez nem azt jelenti hogy kanállal kell falni. Azt nem árt azért tudni róla, hogy a technikai vörös P mindig tartalmaz sárgafoszfor szennyezést amitől lúgos főzéssel és alapos öblítéssel, szabadulunk meg.
Hát akkor, ha valaki dolgozik közűletek HCN-dal, akkor óvatosan. ;-)))
Még lenne egy kérdéses dolog (számomra) a foszforral...
A jelenlegi tudásom szerint a fehérfoszfor molekula szerkezete molekularács (P4), nagyon reakcióképes, 30-40 fok között lángralobban spontán, finom eloszlásban szobahőn is lángra kap (ld. széndiszulfidos-zászlós kísérlet.) Eltartása víz alatt. Emberi szervezetre nézve 0,05-0,1 g már halálos, mert zsírban oldódik.
A vörös foszfor fizikai és kémiai tulajdonságait ismerem... (kevésbé gyúlékony, nem kell víz alatt tárolni, atomrács (P), nem oldódik, vagy csak alig... )
A kérdésem az lenne, hogy mi az élettani hatása a vörös foszfornak?
Mert hallottam olyat, hogy az is mérgező, de kis mennyiségben nem valami vészes...
Ja. Meg specifikus antidotumként egy kelocianor nevű anyag terjedt el, ami az EDTA dikobalt-sója. Egy időben divat volt sok hydroxokobolamint adni annak a reményében, hogy cianokobolaminná alakul (mindkettő B12 vit. variáns)
Nitriteket adnak. A vérátömlesztés nem segít, mert (elsősorban) nem a hemoglobint támadja, ezenkívül taljes transzfúzióra lenne szükség, ami időigényes. Elvileg amil-nitrites vattával kell inhaláltatni a mérgezettet. Utána ha szükséges, szervetlen nitrit-injekciót (i.v.) adnak (NaNO2), majd tioszulfátot szintén intravénásan.
A nitritek oxidálják a hemoglobin Fe2+ -át Fe3+-má, így methemoglobin keletkezik (ami már nem funkcionális, nem képes oxigént szállítani). Így a vérben keringő szabad cianid a citokrómok (P450 enzimrendszer, a mitokondriális oxidáció enzime) helyett a hemoglobinnal képez komplexet. Hemoglobinból sokkal több van, mint citokrómból, ezért nem probléma egy kevés methemoglobin előállítása. A tioszulfát utána regenerálja a hemoglobint.
A mandulamag amigdalint tartalmaz, amiben ket beta-D-glukoz (1-6 kapcsolodas) kepez glikozidot a mandulasav-nitrillel (NC-CHOH-Ph), a glikozidos kotes szinten beta allasu. Savval kezelve a glikozidos kotesek elbomlanak, glukoz es mandulasav-nitril keletkezik, de ez utobbi szetesik HCN-ra es benzaldehidre. (a mandulasav-nitril nem mas, mint a benzaldehid es a HCN kondenzacios termeke, a kondenzacios folyamat pedig egyensulyi, vizben a bomlas iranyaba van az egyensuly eltolva) Bontja az amigdalint minden olyan enzim is, ami a beta-glukozidokat bontja, pl. az emulzin is, de a magas amigdalin-tartalmu mag akkor is mergez, ha nincs benne emulzin (nemtom, hogy van-e), ugyanis a gyomorsavad nacceruen elbontja az amigdalint.
Soxor felmerult, hogy a cian a hemoglobin-komplexen keresztul fejti ki a mergezo hatasat. Ez nem igaz, mar a mergezo dozis alapjan sem (az ember 7-800g hemoglobint tartalmaz, Mt 64.000,4 vas van benne, lehet szamolni).Valojaban a citokromok hasonloan porfinvazas prosztetikus csoportjait cseszi szet. Es megegy aprosag. A hemoglobinban a vas (meg mas se) nem oxidalodik oxigenfelvetel kozben. Ez egy komplexkepzesi reakcio red-ox valtozas nelkul. A hemoglobint lehet oxidalni, hogy Fe3+ legyen benne, de ekkor mar nem kepes oxigent szallitani (ismert problema ez is a toxikologiaban).
Mondom, nekem egy barackmagtól semmi bajkom nem lett, csak baromi keserű volt. :-)))
Amúgy azt olvastam vhol, hogy a benzaldehid is keserűmandula szagú, csak annak a szagát lehet érizni több ideig, a ciánét pedig csak pár másodpesrcig, mert blokkolja a zsaglás/ízérzékelést nagyon hamar...
Azt nem tudja valaki pontosan, hogy miért tartalmaz a barackmag (ami nyers), meg a keserűmandula cián-származékot?
Hát, mert a Természet/Teremtő így látta jónak:)))
Az evoluciós magyarázat valszeg pont abból jön, hogy ezek a termések is azért tartalmaznak méreganyagot, hogy így is biztosítsák saját túlélésüket, adott esetben egy új egyed kifejlődését.
Biokémiailag két anyag egymásra hatásakor (amigdalin, emulsin - ha jól rémlik) jön létre a HCN a mag sérülésekor.
Orvostudományilag gyógyszeralapanyag volt a keserümandulás víz (aqua amygdalae amarae) egészen az 50-es évekig, ezzel készítettek morfium tartalmú cseppeket, valszeg pont azért, hogy megakadályozzák a visszaélés-szerű, a terápiás adagnál jóval többet fogyasztást.
Aztán később is keserümandula-ízűre csinálták, csak akkor már benzaldehydes vízzel, ami ugye nagyságrendekkel veszélytelenebb.
A CO is a hemoglobinhoz pár százszor jobban kötődik, mint az O2, csak a CO irriverzibilisen. :s Tehát ez is egy vérméreg.
Azt nem tudja valaki pontosan, hogy miért tartalmaz a barackmag (ami nyers), meg a keserűmandula cián-származékot?
Mert hallottm erről már egész kisgyerek korom óta, hogy tartalmaz ciánt.
Egyszer kb. 6 éves lehetettm, vagy még kisebb, és megettem egy őszibaracknak a belső magját (amit ugye nem nagyon szoktak:-)) és tök keserű volt. De semmi bajom nem lett, csak nagyon pocsék íze volt. Gondolom nem volt benne annyi cián, hogy gondot okozzon.
Amúgy a sárgabarack magja megszárítva, majd megpörkölve nagyon finom. :-)
Azt is tud, de ez kicsit másról szól: az oxigén szállításában részt vevő (vastartalmú) vegyületekkel lép reakcióba, mint a hemoglobin és a citokromok, párszázszor jobban kötődik hozzájuk az oxigénnél.
Ezért használták a legutóbbi időkig a cianidot hemoglobin-meghatározáshoz a laboratoriumokban. KCN-t a vérhez adva cián-hemoglobin alakul ki, ami egy stabil szines vegyület, alkalmas fotometriás mérésre.
Tényleg? Ezt nem is tudtam, én anno igen lazán használtam a kadmium-szulfátot vérfehérje-kicsapáshoz abban a biztos tudatban, hogy mérgezősége valahol a cink és a merkuri-ion között helyezkednik el...
