Hát mi lehet, hogy nem, mert a mi világunk néhány évtized múlva összedől, mivel az ember mint egy vírus megfertőzte a Földet. A túlszaporodást meg még mindig pet palackok összegyűjtésével kívánják megoldani.
Ellenben pont a gravitációs sugárzás az amivel lehet utazni a csillagokba. Érdekes hatása van amikor nagy tömegek egymás felé közelítenek, nevezetesen a Nap és a Hold, napfogyatkozáskor. Amikor már éppen érintkeznek, akkor hirtelen megnő a két égitest gravitációs hatása, mintha a gravitációs sugárzásnak valamiféle interferencia jelensége lenne. Felfoghatjuk úgy mintha a gravitációs sugárzás egy résen jönne keresztül. Wang effektus: a két vőlgy az első és az utolsó érinkezésnek felel meg.
Namármost ez azt is jelentheti, hogy a gravitációs sugárzás fókuszálható. A gravitációs sugárzásnak irtózatosan nagy nyomóereje van. A fókuszálással eltéríthető egy csillaghajó elöl a sugárzás és így a hátulról érkező sugárzás ellenállhatatlan erővel a fénysebesség sokszorosára gyorsítja a repülő eszközt az utasaival együtt.
A gyorsulást nem érzékeljük mert ez a fajta gyorsulás szabadesésnek felel meg. Nem nyom palacsintává.
Nagyon. A vákuumot gravitációs sugárzás tölti ki, elemi energiakvantumok, a gravitonok párban alkotják ezt a sugárzást amelynek hatalmas nyomóereje van. Szinte elképzelhetetlenül nagy. A sebessége is kb milliószorosa a fény sebességének.
Ha egy nagyobb tömeget helyezel az útjába akkor az egy iciri piciri részét kiárnyékolja ennek a sugárzásnak. Most ha 2 neutroncsillag vagy fekete lyuk egymás körül kering egy élével felénk néző síkban akkor egymás árnyékolását tovább árnyékolják, de az össz árnyékolás kisebb lesz, mint amikor csak egymás mellett vannak.
Ez a gravitációs sugárzásban egy picurka ingadozást hoz létre, pici erősödés, pici gyengülés. Ezt a gyengülő-erősödő sugárzást érzékelheti a ligó amikor az egymáshoz egyre közelebb kerülő objektumok vadul begyorsulnak és egyfajta ciripelést hoznak létre a jelekben.
Ennek semmi köze a féreglyukakhoz, mert az nem létezik. A szingularitás a relativitáselmélet ostobasága, mivel nem képes határt szabni a fekete lyuk belsejében növekvő gravitációs hatásnak.
Csakhát a probléma az, hogy bármely test középpontja felé közelítve a gravitáció nullához közelít ellentétben a relelm képzelgéseivel amely szerint éppen a végtelenbe tart.
A fekete lyukak közepén nincs szingularitás. Ott egy sűrű, összepréselt neutroncsillag ül.
A ciripelés optikai azonosítása kamu, mert az esemény fénye majd csak milliárd évek múlva érkezik ide a földre. Ha az esemény mondjuk 1 millárd fényévnyire volt tőlünk, akkor a gravitációs jel kb 1000 év alatt ért ide. De a fényére még 1 milliárd évig kell várni.
Hali, az új eredményék, a gravitációs hullámok hogy illenek a te elméletedbe? Azt olvastam egy sajátos gravitációs hullám kimutatása igazolna a fereglyukak létezését.
Jól látod, ezért kiabálták el. Márpedig az utolsó fakezű laborsegéd is tudja, hogy „egy mérés nem mérés”. És a Nature cikk arról szól, hogy a tízszerakkora minta elemzése semmi esetre sem támogatja az egy mérést, hanem éppen ellenkezőleg, kiejti.
A Világegyetem lassulva tágul, bár lehet a lassulás nem feltűnő. Az adatokból annyi látszik, hogy nem gyorsul, azt el lehet felejteni. A sötét energiával együtt.
Amely monológ pedig azzal kezdődik, hogy: a relativitáselmélet alapján.. az nem ér semmit, mert a relelm a látszó világot írja le, azt is rosszul. Arra nem lehet kozmológiát építeni, vagyis lehet csak csupa hülyeség mese sül ki belőle.
Jól látom, hogy az a nagy hibamező szinte teljesen a gyorsuló tágulást jelentő szférában van? Csak mert akkor hiába nagy, azzal együtt is a gyorsulva tágulást mondja az eredmény.
Erről az ábráról van szó, ahol egyetlen szupernova mérési adata alapján kiáltották bele a világba a gyorsulva tágulást. A többi mérési pont az ábra bal felén a kontroll SN-ek, amelyekhez képest a kiugróan hibás mérést viszonyították, Csak egyetlen SN, az SN1997ff amelyre a gyorsuló tágulást és a nemlétező sötét energiát építették. Hatalmas hibahatárral, alig fért rá az ábrára a tűrés. De beletrafáltak, mert létezik sötét energia, csak az nem gyorsítja a tágulást hanem fékezi, az ugyanis a gravitonsugárzás de Riessék nyilván nem erre gondoltak.
Nekem eléggé hihetetlennek tűnne, ha csak egy objektum mérésével értek volna el legalább ötös szigma értéket, ráadásul nagy becsült hibahatárok mellett. Szóval valami igen csak sántít abban az NG cikkben.
Úgy ahogy mondod, a Nature cikkből is ez derül ki, a tízszer akkora SN adatbázisból is éppenhogy a nem gyorsulva tágulást tudták csak kihámozni.
There exists now a much bigger database of supernovae so we can perform rigorous statistical tests to check whether these ‘standardisable candles’ indeed indicate cosmic acceleration. Taking account of the empirical procedure by which corrections are made to their absolute magnitudes to allow for the varying shape of the light curve and extinction by dust, we find, rather surprisingly, that the data are still quite consistent with a constant rate of expansion.
Fordítom construct, csak neked: Vajon tényleg a gyorsuló tágulást jelzik az adatok? Neeem, inkább azt találtuk hogy az adatok éppen a nem gyorsuló tágulásnak felelnek meg.
Csak álmodtad, hogy az újabb adatok alátámasztják a gyorsulva tágulást, így a te fajta gyorsító sötét energiádat bedobhatod a szemétkosárba.
Amit persze eredetileg se egyetlen szupernóvára alapoztak
De, 1998-ban egyetlen szupernóva adatára hivatkozva állapították meg a világ gyorsuló tágulását Adam Riessék, amivel bekerültek a New York Times címlapjára. A bemutató előadásról számol be Richard Panek 4% univerzum c. könyvében, amiből az alábbiakban idézem az érintett részt. A beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy Riess dramaturgiailag úgy építette fel az előadását, hogy az SN 1997ff szupernóva az előzőekhez képest kiugró adatát domborította, ezzel bizonyítottként tálalta a világegyetem gyorsuló tágulását. Márpedig az utolsó félkezű laborsegéd is tudja, hogy „egy mérés nem mérés”. Később hiába lett több mérés is e témában, akkor is igaz, hogy 1998-ban egy mérés alapján kürtölték tele a világot a gyorsuló tágulással Riess-ék.
Egyébként a későbbi mérésekből is az derült ki, hogy az egyes mérések hibaszórása 5-ször, 10-szer akkora volt, mint annak a számított az eltérésnek az értéke, amire alapozták a gyorsuló tágulást.
1. az Univerzum nem üres, az Univerzum egy végtelen gravitonsugárzás tengerben úszik. Ez a DVAG, de ha téged idegesít hívhatjuk existencenek is.
2. az Univerzum nem tágul gyorsulva.
3. az Univerzumok ott vannak ahol az elektromos töltések felhalmozódtak a végtelen idők óta pöfögő Univerzumok ciklikus élete során.
4. minden modell rossz amely nem ebből indul ki.
5. amelyik térgörbülettel operál az eleve rossz, mert tér nincs.
6. térgörbületnek a gravitonsugárzás gradiense látszik, de ott se a tér görbül hanem csak a fény útja görbül. Hasonlóan egy puskagolyó útjához ami görbül.
7. és néhány sallang: a fénysebesség változó, irányfüggő.
8. hosszkontrakció, idődilatáció, rel.tömegnövekedés látszólagos, a valóságban nem történik meg.
9. csak 2 elemi részecske van, ezek építik fel a többi részecskét.
10. szingularitás nincs, az csak a relelm butasága.
11. az ősrobbanás nyilván nem egy tűhegynyi pontból indult.
12. master fekete lyukból indult, gravitonsebességgel. Ez tűnt felfúvódásnak, másszóval ezt a robbanást próbálja leírni a felfúvódásos modell.
A Nature cikk korrekt, viszont egyáltalán nem azt állítja, amit te. Vagyis nem semmisíti meg a gyorsuló tágulást és a sötét energiát. Amit persze eredetileg se egyetlen szupernóvára alapoztak , azóta meg még annál is többre (szemben a te állításoddal). Hanem felveti, hogy a jelenlegi (2016-os) adatok a sötét energia feltételezése mellett kb. hasonló mértékben megalapozhatják egy másik teoretikusan elképzelhető egzotikus anyagfajta feltételezését is. Erről a "Milne"-féle modellről illetve anyagról pl. itt írtam:
Szerintem olyan nagyon nem is kell ütni, mert a gyorsulva tágulást egyetlen szupernova villanófényére támaszkodva kiáltották ki, óriási hibahatárral. A gyorsulva tágulás ellentmond mindennek amit eleddig megfigyelhettünk, viszont kell a szenzáció és meg is érte, sikerült kikaparni érte egy nóbelt. Nem kell visszavenni, ezt már elkapták, de csúnyán el lett hamarkodva. Mint a Higgs, dettó. Mert az sincs.
Segíthetsz ha van kedved, mert a konstruktőrökkel nem sokra megyünk.
A dilettáns te vagy. Gondolom neked a Nature sem elég jó.
A sötét energia is anyag, csak nem az amire vágyódsz, mert azt éppen ez a cikk semmisíti meg. Nincs olyan fajta sötét energia ami a Világegyetem tágulását gyorsítja. Mert nem is gyorsul.
Van viszont olyan ami fékezi, ez pedig a gravitációs sugárzás (DVAG) ami a földi gravitációt is okozza.
Itt ez nem mérvadó. A forrás, ami alapján a cikk készült, létezik, és kutatók végezték. Ott kell keresni a megoldást, hogy akkor most ez a megállapítás üti-e a korábbit (Nobel-díjast), vagy nem.
"Az Atacama Cosmology Telescope (ACT) mérései szerint a galaxisok jelentősen lassabban távolodnak egymástól, mint ahogy azt eddig gondoltuk."
A gyorsulva tágulást egyetlenegy spernova megfigyelésére alapozták, az SN1997ff jelűre. Ez azonban olyannyira távol van, hogy a szupernova villanásának mérési hibája óriási, a tűréshatár nem fért fel az ábrára. A távolság olyan nagy, hogy az anyagalaxis is csak egy halvány derengés. Márpedig a szupernova típusát is abból vélték kitalálni, hogy milyen típusú az anyagalaxis. Természetesen a villanást sem látták, hanem csak napokkal később vették észre érthető okokból, hiszen a Hubble sem pásztázza végig naponta az égboltot.
A gyorsulva tágulás egy baromság, semmi nincs ami a tágulást gyorsítaná, a DVAG gravitációs sugárzás meg fékezi. A Nobel elhamarkodott volt:
"az újabb katalógusban jelenleg 740 Ia típusú szupernóva szerepel, tehát nagyjából tízszer annyi, mint az eredeti vizsgálatkor használt mintában. Az adatok elemzése után a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a gyorsulva táguló világegyetem elmélete sokkal törékenyebb, mint korábban gondolták, a rendelkezésre álló adatok inkább arra utalnak, hogy a tágulás egyenletes."
Nincs bazmeg, hát nem érted meg, hogy ezek fogalmak? Ami létezik az az anyag. Az anyag létezik. Mozog. A mozgás az anyag tulajdonsága, nem egy különálló létező. Olyan nincs a természetben, hogy mozgás. Csak anyag van ami mozog. A graviton alapvető, intrinsic tulajdonsága, hogy mozog. Örökké. Nem fárad.
Ehhez a mozgáshoz mi definiálunk sebességet, ami szintén egy fogalom, nem anyag.
Az anyag elrendeződéséhez mi definiálunk távolságot, ami szintén egy fogalom, nem anyag.
Rosszul magyarázok? Pedig Dénes már azt mondta gyerekesen egyszerűen fogalmazok, igyekszem is, hogy az egyszerűbb gondolkodásúak is megérthessék.
