Szia! Nagyon-nagyon együttérzek a mamáddal... Mit mondott előtte az orvos? Kísértetiesen hasonlít a párom esetére. 9 hónapja operálták. Elviselhetetlen fájdalmai voltak hetekig. Utána valamennyire javult (bénulás rendbejött), de aztán néhány hónapja kiújult. Azóta két idegsebész is megerősítette, hogy műtét után nem fájhatott volna így! Nála az a helyzet, hogy a porckorong lecsippentése után instabil lett az érintett gerincszakasz, ez csillapíthatatlan fájdalommal jár (bár folyamatosan gyógyszert szed...) Úgyhogy most "megvasalják" a csigolyáját. Ettől a műtéttől reméljük, ..nem: várjuk hogy rendbejön végre.
Nem akarlak elkeseríteni. Tényleg nem lehet jósolni, minden eset más és más. Én ennyire széles skálát semmilyen más betegségnél nem tapasztaltam... minden lehetséges, és ebbe a javulás/gyógyulás is belefér :))
Sok erőt és türelmet, eléggé megzilálja a kapcsolatokat. Krónikus fájdalommal nem lehet "megtanulni" együttélni.
Ja, kap anyukád kifejezetten gyulladáscsökkentőt? Nálunk ez elfelejtődött...
És főleg! Elkezdték az óvatos mozgássorokat tanítani? Nálunk műtét után nem (pedig kellett volna), később már a fájdalom miatt nem ment. Azt mondják rendkívül fontos a mielőbbi mobilzálás.
Az orvos azt mondja, minden rendben lesz, csak idő kérdése. Szerinte sokkal csúnyább volt a sérv, mint azt a leletek alapján előre sejteni lehetett. De mi van, ha csak nyugtatni akar minket?
Szerintem semmiképpen nem normális, hogy ennyire fáj neki. Az orvos nem mondd semmit?????? Ha nem mondd, akkor sürgősen el kell vinni máshoz. Nekem is eszeveszett fájdalmaim voltak a műtét előtt, de a műtétből úgy ébredtem fel, mintha a menyországban lennék, mert egycsapásra megszűntek és csak 2 hónappal később jöttek újra elő a hegesedés hatására. De ebben az esetben erről szó sem lehet. Nekem közvetlenül utána a zsibbadás okozott problémát, ami előtte nem volt, de a doki leült az ágyam mellé és elmagyarázta, hogy sokkolták az idegeket, mikor felszabadították és, hogy ha sérült, akkor elkezd lassan deréktól lefelé felépülni az idegrost, de ha nem akkor meg kell tanulnom vele együtt élni. Megtanultam:-) Akkor ki voltam akadva a dokira, de mindennél többet jelentett, hogy elmagyarázott minden lépést.
Már az is megnyugtató - ha lehet ezt a kifejezést használni -, hogy ez a nagy fájdalom tulajdonképpen a műtét természetes velejárójaként is felfogható. Vagyis egyéntől függ, és nem tragikus (mégha úgy is érzi az ember, hogy már nem bírja tovább), mert valamikor javulni fog, ugye?
Ne haragudj, nem akarlak elkeseríteni, de minden műtét más és más. Minden műtét, minden beteg más következmény. Nekem a műtét után három hónapon keresztül volt erős fájdalmam. Egy hónapig annyira fájt, hogy állandóan fájdalomcsillapítót kellett bevennem. Amikor a sok fájdalomcsillapítótól már alig forgott a nyelvem (annyira letompított), akkor kezdtem elhagyni, és akkor kezdett csökkenni a fájdalom. Egy hónapig csak az ágyat nyomtam. Ha felálltam, majdnem leszakadt a karom a fájdalomtól. Emlékszem, hogy néha-néha a férjem erőszakkal levitt az utcára, és úgy sétáltunk, hogy ő tartotta a karomat. Ha elengedte, úgy éreztem, hogy szétszakad a nyakam és a vállam. És ugyanilyen nyaki műtéttel mások már egy hónap múlva dolgoztak.
Köszönöm! Azért is aggaszt a dolog, mert szombaton rögtön azzal indított az orvos - amikor látta, mennyire görcsöl Édesanyám lába -, hogy ez egy ötnapos infúziókúra lesz. Ez holnap fejeződik be, akkorra már 7 nap telik el a műtét óta, és az állapota szörnyű. Semmi javulás, csak egyre rosszabb. Nem hiszem, hogy akár néhány napon belül is hazaengednék, ugyanakkor mások 4-5 nap múlva hazamentek. Ráadásul mit fog csinálni szegény otthon, ha ez a fájdalom nem múlik? Nagyon tűrőképes, mégis a műtét előtti héten, amikor már egész éjjel nem aludt és a gyógyszerek semmit sem hatottak, egy hajnalban Édesapám elvitte az orvosi ügyeletre, nem bírta nézni a szenvedését. Ott majdhogynem kidobták, azzal, hogy ha eddig kibírta (=reggel 1/2 5-ig), miért nem várta már meg, hogy a háziorvos nappal rendeljen. (Közben pedig már majdnem a falat marta kínjában.) Ők, vagyis az orvos és az asszisztens fáradtak, csak akkor menjen bárki, ha életveszélyben van. Na, így mi lesz vele, ha hazajön és nem hatnak a gyógyszerek továbbra sem?
csak közvetett infóm van: a mellettem lévő ágyon feküdt egy beteg, akinek szintén erős fájdalmai voltak a műtét után is, és a lába továbbra is el volt zsibbadva. eleinte jobb, utána a 3.-5. nap körül újra erősödhetnek a fájdalmak, majd ez több hétig egyre csökkenően még megmarad, a lábzsibbadásnak is kellhet több hét, míg elmúlik. neki ezt mondták. ő csak 1-2 napig kapott infúziót összvissz. 4. napon hazament. 50 körüli korú.
Információt szeretnék, aki tud, írjon, legyen szíves! Édesanyámat 5 napja műtötték kifakadt gerincsérvvel. Kb. két napig a műtétek utáni szokásos állapot jött, aztán viszont újra kezdődött az a szörnyű görcsös lábfájás, ami miatt egyáltalán rászánta magát a műtétre. (Végig fáj a lába, szinte hasogat, menni alig tud, de egyhelyben is alig bír megmaradni.) Már harmadik napja kapja az infúziót, még 2 napig biztosan kap. Rettenetesen aggódom miatta, mert egyre nagyobbak a fájdalmai! (Akit vele egy napon műtöttek - szintén idős hölgy - már ma hazamehetett.) Aki látott/átélt már ilyet, mit tud erről? Ez normális folyamat? Kérem, aki tud információt, az feltétlenül írja meg!
A rák nem rokkantya meg az embert, csak hatályon kívül helyezi... :-)))) Nem légy Te pesszimista csillagom, az ilyet mainapság már mek szokták mondani. Régen titkolták - pusztán emberbaráti okokból... Na meg, rontotta a paraszolvencia esélyeit :-))) Nekem is cisztás a vesém, oszt mégse nézetem meg. Ha rákos lenne, már odaát lennék. A vese - monygya háztájiorvosom - így ötven után már könnyelműen cisztásodik, s az esetek döntő részében, szó sincs rosszindulatról. Éljenek és virágozzanak a megbonthatatlan jóindulatú veseciszták!
Ha csak vesekő lenne... de azt hiszem, áttétes rákra gyanakszanak. Ehhez képest ma kaptam meg az elsőfokú határozatomat, miszerint már nem vagyok rokkant, csak 50 %-os. Úgyhogy most egyszerre harcolhatok megint a hivatalokkal, meg az általuk gerjesztett kórságaimmal.
dracaena kedves, megtaláltam a Contramalt. Érdekes, ezt a gyógyszert korábban még soha nem kaptam. Két műtét közötti időszakban lehetőleg nem szedek gyógyszert, végülis a fájdalom is fontos jelzés a szervezettől, a csökkenése, megszűnése önmagában is a gyógyulást jelzi. Na persze, mikor jön a sérv, akkor jól jönne egy komolyabb fájdalomcsökkentő, például ami képes a hajnali idegfájdalmat elviselhetővé tenni. Sajnos, anno ilyet nem találtam. Hát, ki tudja? Azt mondod vese? Úgy látszik vonzódsz a legfájdalmasabb nyavalyákhoz... :-))) Kő? /Kő a fenének... :-))))/ egy ember
Pitykéné kedves, rendes ember a férjed. Itt a topicban már volt szó róla, hogy milyen sokat jelent egy együttérző társ a gerincbeteg embernek. Ebben nekem már nem volt akkora szerencsém. Egyébként éppen a saját sorsom példázza, hogy nincs eleve kilátástalan helyzet. Tud ez javulni, csak sok idő, sok türelem és sok fegyelem (úszás, torna, stb.) kell hozzá. Meg tud romlani is, váratlanul, drasztikusan és legfeljebb jön a bicska... A műtéti technika már rohamosan fejlődik, egyre többször tudják alkalmazni a felvágás nélküli módszereket és az idő ebben egyértelműen nekünk dolgozik! egy ember
OFF No, leány, akkor mindkettőnknek irány az agykontroll, és Töröld. töröld.:))) Én nagyon hiszek ezekben az önbeteljesítő önsors-rontó jóslatoknak a működésében. Mintha az ember megígérné magának, hogy cserébe a gyerekek boldogulásáért odaadjuk az egészségünket. És ezzel a jelszóval (ha bele... is) elvállalunk olyan munkákat, amiket nem volna szabad. Pedig hát annak a gyereknek a diploma után remélhetőleg lesz majd családja is, és az unokáknak szükségük van a nagymamákra, nagypapákra. Úgyhogy tényleg érdemes több pozitív állításra lecserélni az ilyen idétlen gondolatokat. OFF END
Hát akkor kezeiket csókolom:-) Egy ember, köszönöm a jókívánságokat! Tisztelem a kitartásodat, hogy tudtál a műtét után is dolgozni. Az én esetem mondjuk elég speciális, mert 25 kilós villanymotorokat pakoltam, amit ugye most már nem tehetek. Volt olyan nap, hogy 8000!!!! kilót mozgattam meg. Végigcsináltam, de utána nem álltam lábra. Oda már biztos, hogy nem mehetek vissza. A férjem a hétvégén kijelentette, hogy nem enged dolgozni sehova, akkor sem, ha nem kapok nyugdíjat. Van nekem itthon is mit csinálni két gyeekkel egy nagy házban+ ugye az egyetem. Hát mit mondjak, nem sértődtem meg:-)
Dracanea, érdekes, amit írsz. Nekem már egy párszor gördültek akadályok a diplomám útjába, de én is mindig azt mondtam, hogy ha belerokkanok akkor is meg lesz... Még van egy évem:-)
Tegnap kiderült, hogy nem a műtött sérv miatt fáj annyit a derekam... van arrafelé vese is. Most má jól el tudom különíteni, hogy melyik fáj. A Contramal nevéből kihagytam a t betűt, azért nem találtad. Érdekesek ezek a határidők. A nagyobbik lányomnak, ha nem váltott volna másik szakra, és emiatt nem veszített volna egy évet, akkor pont abban az évben kellett volna diplomáznia, amikor nekem a sérvem kiszakadt. Előtte sokszor mondogattam, hogy lesz neki diplomája, ha beleszakadok, akkor is - hát lett neki, én meg beleszakadtam. A másik lányomnak még két éve van hátra. Nála is mondogattam, de nem a beleszakadást, hanem a beledöglést. Hát, ezen most töprenghetek.
Na ja, Pitykéné, galambocskám, de mi dracaenával már túlvagyunk a félszázon, úgyhogy hozzá kell szoknunk, hogy jobb már nem lesz. Mindenesetre én 29 voltam, mikor először műtöttek és utána 3 évig acélfűzőben éltem - és mejjesleg dolgoztam... -, aztán csak sikerült javítani rajta egy fél tucat orvosnak + természetgyógyásznak. Igy aztán az éppen három évvel ezelőtti második műtét mán meg se kottyant nekem! :-)))) Jobbulást és kitartás kíván: egy ember
Köszönöm a hozzászólást! Sajnos van szerencsém egyidejűleg mind a kettőhöz, a műtéti oldalon hegesedés van, a másik oldalon pedig a műtét után szakadt ki a sérv! Egyik jobb, mint a másik. A vicc csak az az egészben, hogy ami az egyik lábamnak használ, az a másiknál pokoli tüneteket gerjeszt.
Nem akarlak elkeseríteni, de a hegesedés sem jobb, sőt. A sérv mellett kaptam néha egy kis kimenőt. Igaz, ha fájt akkor irgalmatlanul, de általában tudtam, hogy mitől fáj. Kivéve az utolsó 1 hónapot. Ez a heg meg aztán folyamatosan kínoz. Alattomosan a nap minden percében.
Azt nem tudom tegnap mit műveltem, a heggel volt a gond, vagy valamelyik másik sérvvel, de elég viccesen mutattam. Kaptam egy kiskutyát és be kellett másznom utána a bokor alá. Aztán én is már csak négykézláb közlekedtem:-)Még jó, hogy az összes szomszéd kint volt.:-(
Contramal fájdalomcsillapító. Nekem először a kórházban adtak a műtét utáni este és úgy aludtam egész éjjel, mint akit fejbevágtak. Én azóta esküszöm rá, de csak, ha már nagy gáz van, mert beveszem és kiütnek:-) A stressz nálam éppen fordítva működik, a hátfájás miatt vagyok inkább kiborulva és ez az élet minden területére kihat. Úgy gondolom elég jól viselem a fájdalmakat, de néha elszakad a cérna és úgy érzem nem bírom tovább, néha azt érzem, hogy ebbe simán bele lehet bolondulni.
"De sajnos, fel kell készülnie az embernek - még az "egy ember"-nek is... - hogy az idő múlásával a problémák csak sokasodnak. " Én a héten leszek 31. Még nem szeretném ezt így felfogni:-)
dracaena kedves, hát ez elég riasztóan hangzik. :-) De sajnos, fel kell készülnie az embernek - még az "egy ember"-nek is... - hogy az idő múlásával a problémák csak sokasodnak. Még addig jó, amíg ilyen epekő jellegű bajokkal jelentkezik a Jóisten - emlékeztetve a korunkra és a múlandóságra. Én is azon izgulok, hogy a kölkök diplomájáig bírjam a hajtást, ráadásul egyre inkább teli a lelki hócipőm... Szvsz. a hátfájás 90 %-a a stressznek "köszönhető". Mi az a "Conramal"? A gugli nem adott rá találatot. Üdvözlettel: egy ember
Nekem is adtak be kontrasztanyagot. Akkor így már végképp nem lehet tudni, hogy most melyik az igaz. Bár voltaképpen azt sem tudom, hogy , melyikkel "járok jobban"...
Én is szeretnék csatlakozni a Tőled kérdezők táborához...:-)
Nekem a műtét utáni MR- leleten a radiológus "kiújuló sérvet" állapított meg. Ezek után az idegsebész közölte -a felvétel megtekintését követően-, hogy az nem sérv, hanem hegesedés. Ezek szerint a kettő ennyire hasonlít egymásra, így össze lehet téveszteni?
A legtöbb műtétes szakmát űző orvos sajnos a legrosszabb fajta szerelő mesteremberre jellemző "hát magát meg ki tolta el ennyire, rajtam kívül mindenki más hülye" hozzáállással bír.
