A kávé, kávéfőzők és -darálók tudománya és művészete.
Szeretettel várunk kérdéseiddel és véleményeddel, de előbb nézz szét a www.kavekorzo.hu weboldalon, ahol már sok elméleti és gyakorlati tudnivalót összefoglaltunk.
Bár mára kicsit túlkompenzáltam a darálót, átlendültem véletlenül egy kicsit a nagyobb nyomás, lassabb lefolyás oldalára, azért nagyjából véleményt már tudok mondani. A Columbia Supremo, mint kávéalapanyag lényegesen selymesebb, lágyabb, kevésbé karakteres, mint a Guatemala Antigua. Így, hogy most az előbbi van túlsúlyban (60%, 30% maradt az Antiguának és 10% a robusztának), az íz valóban elment a csokoládés felé. A kávé nagyon kellemes, jó, de menthetetlenül kevésbé kiugró egy kicsit, mint az első volt: a kolumbiai nem tudja olyan harsányan kiadni magából a saját ízét, mint a nagyon fűszeres Antigua. Még nyilván ki kellene próbálni a 90% Supremós változatot, az ráerősítene erre az ízre, de minden bizonnyal akkor sem lenne annyira kiugró, mint az Antigua a maga nemében (esetleg majd meg lehet próbálni találni a Supremo helyett valami másik hasonlót, ami szintén karakteresebb a maga nemében).
Szóval, bár ez mind teljesen relatív, tehát szó nincs arról, hogy ez a keverék ne lenne nagyon finom a maga nemében, az előző sokkal jobban mutatta saját magát. Innentől kezdve már tényleg egyéni ízlés kérdése, hogy aki azt esetleg már túl tolakodónak érezte, az jobban ellehet egy ilyen keverékkel, aki viszont az izgalmat keresi, annak ez a második talán kicsit lapos, közelebb van a megszokott prémiumkávékhoz, kevésbé adja a friss pörkölés izgalmát.
A több robusztát tartalmazóról még nem tudok nyilatkozni, csak egy darálóm van, nem megy egyszerre többféle... Főztem ugyan vele egyet az automatával (hétvégén azt vittem el egy családi rendezvényre), jónak tűnt, de egy automata főzetéből nem lehet semmit jól megítélni.
Neeem, ez "podos" :-) Saecoként volt árulva, azaz ellenkezőleg, ehhez nekem kellett vennem dupla szűrőt, mert csak szimpla volt (ugyanaz lehetett szimplaként kapni a Saeconál, amit adtak hozzá podosnak). De a térfogatáram problémáját nagyobbnak érzem a pogácsa alakjánál, megkockáztatom, hogy egy OPVS gép (ha minden egyéb ugyanaz) sokkal jobb szimplát főz dupla kosárral, ha jól belőjük az őrleményt, mint egy ugyanolyan OPV nélküli a duplához szabott pumpajellemzők miatt tizensok bárra lefojtott szimpla kosárral. A kosár alakja szerintem inkább annak szól, hogy az őrlés finomságát a lehető legkevésbé kelljen piszkálni.
Te csak hiszed, hogy közel van hozzád Vergnanóék Lajos utcája! -- valójában az merőben más kerület, mint ahol te kortyolgatod az eszpresszót alla puttanesca :)
Lehet hogy jobb lenne az OPV helyett inkább "nyomásszabályzó szelepről" beszélni, mert az előbbi inkább valami védelmi funkciót sugall, mint ahogyan az egyszerűbb gépeknél az is valójában, még az amiről mi beszélünk annak a védelem mellett a szabályzási szerepe is fontos. Zavaró lenne ezt a két funkciót keverni egymással.
Mármint azért kell a szimplát 13-14 barig lefojtani, mert különben (9 barnál) ugyanaz a 75-85 ml víz jön ki a pumpából, hiszen a pumpa a szűrőt és a csésze dcarabszámát nem látja, csak nyomja a vizet, mint süket a csengőt.
Mert (az egyik fő) "kritérium" az eszpresszó készítésnél a "nagy nyomást előállító pumpa"
A nagy nyomásra képes pumpa nem anyira "fő" követelmény, inkébb minimum. A minimum teljesítése után még nagyon sok finomság következik. De ezt nyilván Te is tudod.
de OPV szükségességéről még alapesetben sem szól semmi
Hazánkban a karavánnak töltött kotyogó a kávés alapeset, kávéban magasabb szinten álló területeken meg minden gép rendelkezik vele, szót sem érdemel.
"Én úgy gondolom, hogy ez ad választ a réges-régi kérdésemre és ezért nem tudtam korrekt szimplát főzni a Saecoval."
Az nem az a Saeco volt, amelyikhez egyáltalán nem adnak szimplás szűrőt, csak egy tanácsot, hogy szimplához kevesebb kávét szórj a duplás szűrőbe? Mert úgy mégjóhogy nem lehet...
"Bejöhettél volna, annyira nem rossz az a Pellini, mint a rosszúl főzött bármely kávé."
Rossznak biztos nem rossz, de a Pellini sokkal-sokkal hátrébb van a kedvenc márkáim sorában, mint a Lucaffé... Arról pedig senki sem szólt előre, hogy el tudják rontani az egy gombnyomást is.
Ha érdekel, hívd fel őket. Viccesek ezek a végtelenségig húzódó csészerendelések is: fenn van minden infó a világháHÁHÁlón! Telefon az importőrnek, pici utánajárás - ennyi a nagy "titok"! Még soha, egyik forgalmazó sem hajtott el, ha értelmesen előadtam, mit akarok.
Komolyan, néha az az érzésem, hogy kisdedóvósok írnak ide, ilyen "dehollevetvernyánóscsészétkapni" és "nameghogymennyibekerülaz" (amúgy andrew már leírta, 33 133.hsz.), meg hasonló, kozmikus problémákkal...:-((
A lényeg ez, egy kicsit továbbgörgetve azt mondanám a sok-sok hónappal korábbi kérdésemre, hogy ha létezik is olyan gép, ami OPV nélkül pontosan főzi a duplát (~9 bar nyomáson ~25mp alatt ~75-85 ml vizet szállít), azzal szimplát csak úgy tudsz főzni, ha lényegesen jobban, mondjuk 13-14 bar-ig lefojtod a pogácsával a pumpát. Én úgy gondolom, hogy ez ad választ a réges-régi kérdésemre és ezért nem tudtam korrekt szimplát főzni a Saecoval. Nyilván ez azt is jelenti, hogy ha egy OPV nélküli gép korrekt szimplát főz, az nem fog tudni elegendő vizet szállítani a duplához. Ezért jó podos gépnek lenni :-)
Ami a múltkor panaszolt, csatos üvegben hermetikusan lezárt, frissen pörkölt kávé elromlásáról szólt, utólagos okoskodásunk szerint nem a hermetikus lezárás lehetett az oka, hiszen ez nem is lenne logikus, sokkal inkább valami bakteriális-gombás vagy hasonló jelenség (majd Andrew megmondja, az ő asztala inkább). A friss kávéban sokkal több a nedvesség, mint a zacskós, pár hónaposban, talán ez okozta a teljes bezártság mellett a két hét végére kialakuló elromlást.
A végkövetkeztetés ettől függetlenül ugyanannak tűnik: frissen pörkölt kávét, hiszen úgyis elfogy gyorsan, nem akkora adag, ne zárjunk hermetikusan, legyen a darálóban vagy a szállításhoz használt simítózáras zacskóban (az relatíve jól zár, de korántsem hermetikusan). Aki postán kapja, arra a rövid időre, persze, teljesen le kell zárni, de utána szintén jobbnak tűnik nem így tárolni, amíg el nem fogy.
Ja, és igaz, hogy elsőként a DeLonghi szokott eszembe jutni, de fölvehetjük az Europiccolát is (aminek végképp nincs OPV-je, de még pumpa se) a "túlkompenzáló" gépek sorába, melyek kimondottan durvább őrleményt kívánnak az egyes szűrőhöz. Pont ma reggel is egész hetes dupla-használat után, ahhoz igazított darálóval kezdtem szimplát főzni, és annyira befékezett a kar, hogy már az egész abbahagyását és előlről kezdését kezdtem fontolgatni. (De idő híján végül csak megittam a cseppenként kipasszírozott méregoldatot.)
Jó fél évvel ezelőtt én az Illy-t többször is átolvastam, a Schomer is járt a kezemben korábban, de bevallom, erre nem emlékszem. Tehát kiemelten nem valószínű, hogy foglalkozott volna vele..., csak feltűnt volna, de az a helyzet, hogy a dolgok kémiai oldala sokkal jobban érdekelt és arra figyeltem, és hajlamos vagyok "szelektív" olvasásra.
Az egész említett témával kapcsolatosan csak az a "baj", hogy nincs pontosan körülírva, ezért is írtam amit írtam DJG-nek és Vén Resu-nak. Mert (az egyik fő) "kritérium" az eszpresszó készítésnél a "nagy nyomást előállító pumpa", de OPV szükségességéről még alapesetben sem szól semmi. Az is egyértelmű, hogy a nyomás nem lehet állandó egyetlen esetben sem, hiszen a tömörített és forróvízzel elárasztott kávépogácsa konzisztenciája sem konstans mindvégig, tehát a "főzés", azaz sajtolás folymatában... Nem értek hozzá, ehhez a témához nem tudok érdemben hozzászólni, de kíváncsian várom, ki mit ír, mert érdekel. Csak tényleg ne filozófia, hanem tárgyilagos és érthető magyarázat legyen:-))
Visszavonulót fújok, megpróbáltam videót készíteni, hogy feltegyem, és most teljesen másképpen viselkedett, mint amikor nemrégiben a próbálkozásaimról beszámoltam. Lehet, hogy a kávé más (azt hiszem, akkor éppen az a bedöglött adag volt, erre mindjárt visszatérek más szempontból), de most nekem is a papírforma szerint viselkedett, durvábbra kell vennem a szimplához, ebben nincs eltérés (akárcsak H_G-nál), viszont valóban több volt a folyadék így. Nem kétszerese, annál kicsivel kevesebb (ez már nyilván az eltérő mennyiségű kávé, annak ellenállása és vízelnyelési képessége miatt lehetett), de jóval több. Fogalmam nincs, mi volt másképpen, akkor nem csináltam videót, úgyhogy nem tudom igazolni, hogy akkor másképp viselkedett (csak tippelek, nemrégiben alapos vízkőtelenítést csináltam, alaposabbat, mint korábban, mert rájöttem, hogy túl híg citromsavat használtam az elmúlt hónapokban, véletlenül a régi beidegződések szerint adagoltam, és nem vettem figyelembe, hogy a víztartály jóval nagyobb; talán az?).
Igen, a kávépogácsának van egy ellenállása, ami függ a darálástól, a tömörítéstől, a pogácsa formájától, és nem utolsósorban a benne lévő kávé tömegétől. Még az is lehet, hogy nem lineáris és ekkor már jelleggörbéről beszélhetünk.
DE
A szivattyút egyáltalán nem érdekli, hogy a kosárban kávé, homok, virágföld, vagy bármi más van, sőt még az sem, hogy fém vagy fonott kosárba raktad bele ezeket. A szivattyú egy bizonyos terhelésre (fojtásra) meghatározott nyomás/térfogatáram párral reagál, akár tetszik, akár nem.
Talán korábban említetted, hogy villamos végzettségű ember vagy, úgyhogy megpróbálok egy analógiával elmagyarázni a dolgot. Képzeld el, hogy a szivattyú egy U0 feszültségű (15bar) és Rb ellenállású feszültségforrás. Amikor ennek a kimenetét rövidre zárod, akkor U0/Rb maximális áramot (vizet) de nulla feszültséget (nyomást) fogsz kapni (ez az az eset, amikor szűrőtartó nélkül elindítod a szivattyút). Szakadás esetén az áram (víz) nulla lesz, de a feszültség (nyomás) maximális U0 (vakszűrő esete). A kettő pontot ideális esetben egy egyenes szakasz köti össze, a generátorra rakott Rt terhelés (kávépogácsa) pedig kimetszi a munkapontot (feszültség, áram illetve a mi esetünkben nyomás, térfogatáram párt) Természetesen a mi esetünkben ez az egyenes nem teljesen egyenes (nem lineáris) de a dolgot ez érdemben nem befolyásolja (nem lesz érvényes a szuperpozíció tétele, na és...). Az OPV-t úgy kell elképzelni, mint a generátor kimenetére (Rb után) és a terheléssel párhuzamosan kötött Uz feszültségű (9bar) zener diódát, ami viszont felülről korlátozza a kialakult feszültséget (nyomást) és a változó terhelés mellett (kávépogácsa) a felesleges áramot (vizet) elvezeti.
Mivel ezek fontos kérdésnek tűnnek, nem lehetne ezt az egészet valahogy érthetően, tárgyilagosan összefoglalni? Merthogy már a vita tárgya sem egyértelmű (legalábbis számomra). Mi az elvi állásfoglalás (és mely tárgyban, mely gépek esetében), mi az adott (esetleg akár eltérő) tapasztalat, és milyen lehetséges szintézis van, ha van. Hol és miben mond ellent egymásnak az emélet és a gyakorlati tapasztalat. És ha van ellentmondás, akkor mi a lehetséges, valószínűsíthatő oka... Mert az egyszerű olvasó, ki e honlapra téved, és beleolvas, még azt hiheti, hogy OPV-t kell vegyen ahhoz, hogy egy normális szimplát főzzön, ha nem jön be neki a dupla;-))
Azért tettem oda a hahotát, pedig amúgy nem szeretem használni őket, hogy ne vedd komolyan. Annak ellenére, amit feltételeztél rólam (tessék, megint: :-)) ), pontosan értem, amit mondasz, ennek ellenére látom a főzőn saját szememmel, hogy megfelelően igazított darálással OPV nyitása nélkül (azt ráadásul nemcsak látom a műszeren, hanem hallom is) is tudok szimplát főzni. Lehet, hogy a manométerem nincsen abszolút értékre jól bekalibrálva (abból, hogy a lefőtt kávé milyen nyomáson lesz jó és milyenen nem, ennek ellenére azt gyanítom, hogy számottevően nem csalhat), de összehasonlításra akkor is jó kétféle főzési mód között, hiszen ha csak is, egyformán csal mindkét esetben.
A vita éppen azért lángol fel újra meg újra, mert ezt valahogyan nem tudjuk összeegyeztetni a jelleggörbével (nekem az első gondolatom az lenne, de nincs végigggondolva, csak bedobom, hogy a pumpával szemben van a kávépogácsának is egy jelleggörbéje, minél nagyobb rajta a nyomás, annál nagyobb a rajta átfolyó víz mennyisége, ez egy emelkedő állású görbe, talán a kettő (pumpagörbe és kávégörbe) metszéspontján lehetne elmélkedni, de mondom, ezt nem gondoltam végig, csak eszembe jutott). De annak ellenére, hogy nem tudjuk összeegyeztetni, a valóság mégis csak azt, amit meg tudunk figyelni, és ilyenkor a mérnök-tudós-satöbbi dolga mégis csak az, hogy a tapasztalatainkat leíró-magyarázó hipotézist vázoljon fel, nem pedig az, hogy megmagyarázza, miért nem történhet meg az, ami valójában megtörténik... :-))
Az egyik oka lehet ez is. Nekem már nagyon közelít a szimpla főzetem a duplához, de nem tudom elérni, hogy pont olyan finom legyen mint a dupla. Ha viszont a szimplára gyúrok rá (darálás+tamperelés hozzáigazítása), akkor a dupla nem lesz tökéletes. Egy biztos, sok gyakorlás és tapasztalat kell hozzá.
Az OPV nélküli (vagy nem 9 bárra állított OPV-jű) gépek szimpla-dupla nyomásugrálása lehet magyarázat arra, hogy sokaknak nem sikerül szimpla kávét ugyanolyan finomra lefőzni mint duplát?
