Az alu témaról beszélgettünk pár éve, talán a másik fórumon. A szovjet alu termelés igen drasztikusan visszaesett 41-ben. Sztálin igen csak rágta Churchill fülét ezügyben és brutális mennyiségeket kért. Viszonylag gyorsan és nagy mennyiségben reagálta a britek illetve Kanada* erre a kérsére.
* Kanadában (mivel bőven volt ocsó vízenergia) dolgozták fel a brit guyana-i meg a jamaicai bauxitot. Így akkortájt alu nagyhatalom volt.
aztán az se mindegy, hogy szovjet, angol vagy US hadosztályban számolunk :))
vagy a voluntaristák olyan tételeket figyelembe se vesznek, mint alumínium, pedig a kritikus időszakban pl. a szovjet repülőgépiparnak igen jól jött, mert mi van, ha nem kapnak alut? 1. kevesebb gépet tudnak gyártani, 2. elavultabb típusokat, amelyhez kevesebb alura van szükség, 3, bizonyos típusokat nem gyártanak (pl. bombázók, szállítógépek a nagy alu felhasználás miatt )... mert hiába van gyártókapacitás, ha nincs nyersanyag...
a 300 hadosztály egyébként nem teljesen rossz szám, csak az időtartam a kérdés, ugyanis piszok nagy sebességgel égette el a keleti front a hadosztályokat (felszerelésüket), és hát persze havonta fogyaszt el egy hadosztály iszonyú mennyiségű anyagot, üzemanyagot, stb.. a veszteségtől függetlenül.
Évente a Szu 200-300 hadosztályt látott el. Ez 4 év alatt 800-1200 hadosztályévet jelent, ez alapján a 300 hadosztály év már nem teljesen rossz becslés, mert a LL-t tizeniksz százalék, akkor 120-150 hadosztályév simán összejön, de talán több is...
(meg persze kérdés, hogy mit számolunk, mert pl vannak olyan területek, ahol (pl teherautó), ahol talán nagyobb arány is összejön, ebben a tételben ki lehet jelenti, hogy itt 300 hadosztályévet szállítottak...)
Miközben a 6. páncéloshadsereget eltérítették az Antwerpenbe vezető közvetlen, északnyugati menetvonaltól, majd fokozatosan keletre kényszerítették, az 5. páncéloshadsereg jobban haladt a déli szektorban Monthermé felé, ahol Kleist páncélosai 1940-ben átkeltek a Meuse-ön. E hadsereg számára a több főút kereszteződésénél fekvő Bastogne szolgálhatott az áttörés kulcsául, ahol az Eifelből az Ardennekbe és azon túl futó, amúgy ritkás közúthálózat legfontosabb artériái találkoznak. Bastogne bevétele az Őszi Köd hadművelet sikerének elengedhetetlen előfeltétele volt. December 19-én a Lehr páncéloshadosztály kevesebb mint négy kilométerre állt a városkától; éjszaka azonban teherautókon beérkezett az amerikai 101. légideszant-hadosztály, miután nyaktörő sebességgel tette meg a Reimsből odáig vezető 160 kilométeres utat, és záróállásokat foglalt a németek útjában. Az ejtőernyősök kifejezetten gyönge páncélos-elhárító fegyverzettel rendelkeztek, a kisváros utcáinak makacs védelmével azonban megakadályozták a Panzer Lehr páncélgránátos-gyalogságának bejutását a településre, s így Bastogne-ból még annál is hatékonyabb „útakadályt” alkottak, mint amilyet a 6. páncéloshadsereg előrenyomulási irányában fekvő Saint-Vith képviselt (amely december 23-án elesett).
egy gond van, nem igaz, amit a Bastogne védőinek felszereléséről írt...
az LL szállítmányokról majd mindent megtalálsz ebben a topicban is, de a legegyszerűbb az angol wiki, a fő számok ott is fenn vannak - a moszkoviták általában csak a bakancs, húskonzerv és a teherautók jelentőségét szokták elismerni, az angol tankokat pl. erőszerettel leszólják, a repcsikre meg az a feleletük, hogy az össz mennyiségen belül nem meghatározó, csak azt fejeltik el, hogy pl. 42-ben nem kapnak LL szállítmányokat akkor mit is állíthattak volna szembe a németekkel? ( szóval időben kell elhelyezni és akkor mutatja a jelentőségét) olyan apróságok fölött meg rendszeresen elsiklanak, hogy az egyébként is erős defenzívában lévő haditengerészet az átadott hajók, motorok (!) alkatrészek nélkül mire is lett volna lépes? vagy az amcsi szállítórepcsik nélkül a szállítókapacitásuk... hogyan is tartották volna pl. a murmanszki frontot a német alpesi hadtesttel szemben LL szállítmányok nélkül, mikor úgy merült volna fel a kérdés pl. bakui olajmezők védelmére szállítjuk az utánpótlást vagy a tundrára?
Miért lenne mese? A hosszú lend-lease lista alapján értékben (nem csak a fegyverzetet kell ide számítani) abszolút hihető.
Keeganől amúgy nem vitatkozom, mint korábban írtam, német-szovjet relációban nem vehető alapul. Ugyanakkor a gazdasági részt ő is az alább citált könyvből csemegézi.
,,Talán Keegan egyik könyvében olvastam, hogy értékben a szovjetek annyi hadianyagot kaptak, amennyi 300 saját hadosztály felfegyverzéséhez lett volna elegendő."
A ,,300hadosztály" mese. Ráadásul keegant igen kérdéses forrásnaktartok.
Keegant lehet szeretni, vagy nem szeretni, én bírom a stílusát. Kétségtelen, hogy fenntartásokkal kell kezelni, főleg a keleti front eseményeit illetően. A szövik vonatkozásában azért nem ír sok hülyeséget, s alapvetően egy jól megírt könyvre hagyatkozik ezen a téren: Milward, Alan S.: Háború, Gazdaság, Társadalom 1939-1945 - A II. világháború hátterében meghúzódó gazdasági események. Sajnos a szovjet gazdasági rész ebben is hiányos, de az most nem releváns.
Korábban ki lett tárgyalva a fórumon részletesen a lend-lease, értékben nagyon komoly segítség volt, igaz, hogy döntő része nem fegyver, hanem alapanyag, kaja, iparcikk, gép, berendezés. A viszonyítás miatt viszont fontos, mivel ez is ipari kapacitást kötött le, nem keveset.
Ne feledkezzünk meg az "atlanti hadszíntérre" küldött kísérőhordozókról, konvojkíséretről, szállítóhajókról, partraszállító járművekről.
Ha jól emlékszem 45 májusában 14 ezer repgép volt Európában, ebből 6 ezer vadász, a többi fele-fele arányban kétmotoros-négymotoros. Tekintve a legyártott mennyiséget szerintem ennyi volt a csendes-óceáni hadszíntéren is, csak a hordozókon 3 ezer gép. A négymotorosok érdekes kérdés, bár számszerűen valószínűleg kevesebb B-29-es volt, de ezek gyártása 5-ször annyi erőforrást igényelt, mint a kisebbeké.
Az alapvető kérdés, hogy a lend-lease melyik hadszíntérre számít. Talán Keegan egyik könyvében olvastam, hogy értékben a szovjetek annyi hadianyagot kaptak, amennyi 300 saját hadosztály felfegyverzéséhez lett volna elegendő.
"Ausztrália túl nagy falat lett volna, egy kontinensnyi ország nehezen megszálható, [...]"
Nem hinném, hogyha olyan helyzetbe kerültek volna, ne tudták volna megszállni Ausztráliát a japánok. Ne feledjük el, hiába kontinensnyi országról van szó, a népessége rendkívül alacsony (akkoriban, ha minden igaz, tízmillió körül volt), és annak is a nagy része a keleti és délkeleti partvidék mentén él. Ráadásul a legjobb alakulataik ekkor éppen a Közel-Keleten harcoltak.
Tehát bőven elegendő lett volna ezen partmenti sáv megszállása.
"[...] s abban az időszakban az ausztrálok harcképessége messze a legjobb volt a szövik között"
Csak kérdés, hogy meddig tartottak volna ki utánpótlás nélkül.
Ausztrália túl nagy falat lett volna, egy kontinensnyi ország nehezen megszálható, s abban az időszakban az ausztrálok harcképessége messze a legjobb volt a szövik között. Lehet, hogy a japánok tovább jutnak, de mindenképpen leragadtak volna a szárazföldön, ha nem Guadalcanalon, akkor Ausztrália partjainál. Egyszerűen nem volt akkora szárazföldi haderejük, hogy döntő fölénybe kerüljenek.
A japánoknak természetesen lett volna elég erejük a britekre reagálni, de ez esetben azzal jár, hogy megosztják az erőiket, nem alakul ki 7-8 vs 2.
Az egyesülés és az utánpótlás nem lehetett volna megoldhatatlan feldat. Ausztrália lényegi része elérhető távolságban van (Sydney, Melburne). UK-USA közös kötelékek szinte a háború első napjától voltak, pl Home Fleet-be is küldtek hajókat az amerikaiak. Utánpótlás már okozhatott volna némi, nem leküzdhetetlen gondot, de azért sokat segítet a dolgon, hogy sok hasonló fegyvert használatak, pl.: Formidable együléses vadászszázada ezidőben Marlet volt, leánykori nevén Wildcat. Persze az UK hordozók csapásmérő képességei korlátozotabbak voltak, mint akár a japán, pláne mint az amerikai társaiké, de volt egy borszaztó nagy előnyük. Hordozónként 6 torpedóbombázó fel volt szerelve fedélzeti radarral.
"Az utánpótlást, együttműködést megoldani se lett volna egyszerű. Mindenesetre a britek visszahívták a Hermest (mégis elkapták a japók) még jóval Midway előtt, tehát nem akarták egyesíteni erőiket az amikkal."
Igen, de ez még Midway előtt történt. A szövetségesek kezdeti terveiben Indonézia-Malájföld-Fülöp-szigetek és vidékük közös parancsnokság alatt működött, mint ABDACOM. Már a háború kitörése előtt közösben gondolkoztak. Csak miután elveszett a "közös" terület megszakadt a dolog, de utána számtalan példa van, hogy együtt működtek. Aztán meg megállapodtak, hogy továbbra is Európa prioritás, a japánok elleni harcot meg USA viszi tovább, a lehető legkisebb ráfordítással. (USA erőforrásainak mindössze 10% használta japán ellen, vagy valami ilyen rémlik) Természetesen az angolokban borzasztó nagy volt a késztetés és a kényszer is, hogy hajóikat hazahozzák a Mediterán és Atlanti térségekben használják vagy Indiát védjék, de Ausztrália védelmében szerintem sok mindenre képesek lettek volna. Azért szívesen hoztak katonailag nehez magyarázható, inkább politikának szóló döntéseket, lásd Görögország. De ez már erősen fikcó kategória :)