Tudod te mennyi Boeing zuhant már tengerbe? Na és ha pont arra ment egy tengeralattjáró!?
A harc inkább a szembenálláson mint az együttműködésen alapszik ezért versus. A tánc pedig az együttműködésen (mármint a páros) de ettől még nem analóg. Habár nem is digitális :)
Annyit ehhez hozzátennék, hogy a cigánytáncok java része átvett! Eredendően, azok Magyar táncok, csak éppen a tánc kultuszát a cigányok örzik jobban, mint a magyarok! De ettől ezek a táncok még eredendően nem cigány táncok!
Logikus, hiszen egy hazátlan, országtalan, nemzettelen csőcselék, népnek sem nevezheti magát, így kultúrája sem lehet saját!
Logikus? Persze, hogy az!
Az, hogy a cigányoknak van tehetségük a tánchoz, az más lapra tartozik! De, hogy Ők mit táncolnak, ahhoz már a magyaroknak több közük van, mint nekik!
Asztrális és mentális világaimban velem is előfordultak már érdekes történetek, ez sem elképzelhetetlen! De Itt a mi szűkreszabott fizikai világunkban teljesen elképzelhetetlen ez!
Vagyis a lényeg, hogy a harcművészet versus néptánc, valójában a két terület analógiáját fejezi ki, nem pedig a két terület szembenállását!
Ezzel csak az a probléma, hogy a botolók jórésze cigány néptánc és hát ugye a Baranta mint ősi magyar izé ... szóval lehet, hogy nem lenne, hogy is mondjam túl szalonképes. Érted, hogy értem :)
Természetesen, Én vetettem fel az analógiát, amivel mindenki vitatkozott, most meg érvanyaggá vált, amióta nem Én mondom...
A versus azt jelenti, "kontra" vele szemben, de egy dolognak csak egy hasonló mehet szembe, vagyis a verseny nem jöhet létre egy tengeralattjáró, és egy boeing között! Ez azt jelenti, hogy a versus kifejezés implicite azonos dolgok koncepcionális összehasonlítását jelenti!
Vagyis a néptánc és a harcművészetek összehasonlítása terén a versus kifejezés teljesen helytálló!
Nem erőltetném a (magyar) harcművészet dolgot. Még magyar vívásról sem maradtak feljegyzések a XVI-XVIII. századból. Sokkal jobb lenne egy olyan felosztás:
Már majdnem azt írtam, hogy az Ars Ensisnél nincs is messer oktatás, mert a specfegyverek felsorolásában csak a következő dolgok szerepelnek: bolognai vívás, (hosszú bot) (Annatar figyelmébe), kard és ökölpajzs, kastélybirkózás, La
Canne, sétapálcaharc, páncélos harc, rapier, szablya, tőr, történelmi box.
"Ezek után, a mozdulatokat kategorizálva, össze lehet rakni a technikai repertoárt, ami egy adott "szabályrendszerben" fog
jól működni. ..."
A sportküzdelemben.
Elképzelhetőnek tartom ugyanakkor, hogy nem mindenkit érdekel a tényleges küzdelmi rész, a versenyzés. (Harcművészet vs. sportküzdelem örök vita.) Ezért gondolom, hogy az oktatás, gyakorlás szempontjából, a rutinszerű készség fejlesztése szempontjából létjogosultsága lehet egy budo szerű (pl. aikido, aiki-jo szerű) gyakorlási, oktatási formának, tematikának mint pl. Jo-no-bu (alapmozdulatok), Jo-kata (formagyakorlat), Jo-awase (páros formagyakorlat) amit azután játékban (szabadgyakorlás) tovább lehet fejleszteni a szabad küzdelem irányába.
A sportküzdelem szabályrendszere ugyanis szükségszerűen korlátozza a lehetséges technikai repertoárt egyrészt, másrészt formagyakorlatokkal lehet gyakorolni pl. a többtámadó elleni technikákat vagy a páros védekezést is.
Hivatkozva az általam beszúrt könyvrészletre, a következőképp látom a dolgot.
Nem volt, nem is lehetett egységes magyar botforgató rendszer. Viszont, voltak olyan párbajszerű botolók, amiket sokkal inkább a népi játékok, mint a tánc kategóriába kellett volna sorolni. A néprajzkutatók viszont esélyesen elkövették a hibát, amikor ezeket a botolókat is besorolták a táncok közé, de ahogy olvasni lehet a könyvet, a szerző is érzi, hogy ez valahogy nem illik bele a koncepcióba, kilóg belőle. Mindegy, ha már be lett kategorizálva, akkor jó helye lesz ott - gondolhatta a szerző.
Botolós néptánc: a könyvben több kategóriát megkülönböztet, van hogy egymással küzdenek a felek, és közben megy a zene,
van, hogy az ügyességüket mutatják be, van, hogy a boton csak támaszkodnak, vagy átugrálnak felette. Ezek közül számunkra
az első kategória használható fel igazából.
Ezek után, a mozdulatokat kategorizálva, össze lehet rakni a technikai repertoárt, ami egy adott "szabályrendszerben" fog
jól működni. Tehát nem elég a mozdulatokat begyakorolnunk, hanem ki kell találni azt a szabályrendszert, amiben értelme is
van ezen mozdulatok végrehajtásának, különben pont a gyökereket öljük meg.
Mindezt pedig játékban kell begyakorolni, ahogy az összes népi stílusban csinálják.
Javaslat a magyaros botvívás "rekonstrukcióhoz", megalkotáshoz.
Hiteles forrásból tájékozódva úgygondolom, hogy a botolós néptáncokból sajnos nem lehet rekonstruálni egy valamiféle magyaros botos "harcművészetet" mert ilyen nem létezett, legalább is rendszerezett, oktatható formában. A botot mint "verekedő" eszközt azonban használták, sokszor a verekedés magábol a táncból "szilajodott" ki. Vagyis nem minden alap nélküli a koncepció. Adott egyrész maga a botolós néptánc, táncok. Ezek összegyüjtése lehetséges, erre az alapra pedig, a táncmozdulatok elemzése alapján építhető, valamiféle harcművészet, a pörgetések, fogások, űtések, szúrások, hárítások rendszerezésével gyakorlás és tanulás céljából. Ha megvan a harcművészeti rész, akkor erre pedig rá lehet fejleszteni a sportküzdelmet, védőfelszereléssel, szabályrendszerrel.
Tehát
1. botolós néptáncok
2. harcművészet
3. sportküzdelem
Ez így egy kerek történet lenne, figyelembe véve a történelmi hagyományokat, a látványelemeket és nem elhanyagolható módon a sportot is. Érdemes lenne egy komoly, szakértő néptáncos háttértámogatás a dologhoz, hogy ne ismétlődjenek meg a barantás melléfogások.
1. A "szégyellték" alatt azt értettem, hogy ezek az élő hagyományok vagy rekonstrukciók az utóbbi tíz évet kivéve sem névben sem mozgásban nem kerültek elő, sem a filmekben, sem műsorokban, sem könyvekben. Míg az ázsiai filmekben általában nagyon is rendben vannak a harcok és küzdelmek, az európai-amerikai filmekben néha még a sportvívás vagy a box alapjai sem figyelhetőek meg, pedig azok mindvégig nagyon népszerűek voltak. A botos dolgok meg a többi végképp nem kerül elő...
2. Az Ars Ensis régóta érdekel, több ismerősöm járt meg jár oda, csak perpill nincs rá időbeli és anyagi keret a kungfu mellett. De a lovagi tornákból szakdolgoztam, úgyhogy remélem eljön ennek is az ideje.
3. Az örömvívást én is szeretem, nagyon tanuságos dolog, időnként ütőfával (nagyritkán bokennel) szoktam "kardozni" (az én szintemen a vívás szó szerintem eufemisztikus, mert minimális japán alapokon kívül nem tanultam semmit, max. mutogattak).
Kungfuban a kard az csak egy része a teljes dolognak, így lassabban halad az ember, tanultam már formagyakorlatot szablyával (dao) és egyeneskarddal (jian) - az előbbi leginkább a nyugati boradswordhoz hasonló, kifejezetten a "csatában odavágok hogy fájjon" míg utóbbi a későbbi egyeneskardokhoz, tőrkardokhoz hasonlít, ezt a tisztek és a vívómesterek használták leginkább (legalábbis abban a formában ahogy ma ismerjük, vannak régebbi szélesebb pengéjű változatai is). Bár a forma közben a mester minden mozdulatnál kitért a használatra, de gyakorolni ezt nemigen gyakoroltuk (pedig, főleg egyeneskardra egészen érdekes páros gyakorlatok vannak) használni tehát aligha tudnám. (ráadásul nem volt olyan rég, hogy ezt tanultam)
Ez a hely egy aranybánya. Rengeteg kódex, táblázatban eredeti nyelvű, modern német, angol, francia, helyenként magyar fordításokkal, képekkel mindennel.
Az egykezes fegyverekhez pedig mindenképp hozzávenném még a langes messert, jóval elterjedtebb volt, mint pl. a bolognai kard, és anyag is több van róla.
Szégyellték? Dehogy, inkább a kutya sem törődött a történelmi európai hm-el. A kódexek szépen porosodtak a könyvtárak polcain, esetleg néha-néha kézbe vette őket valamelyik bölcsész, aki éppen az óolasz, koranémet stb. nyelvjárásokról szóló disszertációjához keresett valami anyagot.
Vagy 20-25 éve kezdődött a jelenkori HEMA reneszánsz. Nagyon jó, hogy pont akkor élünk, amikor ezek a könyvek újra megmutatják, hogy milyen hatalmas ismeretanyagot gyűjtöttek össze és rendszereztek őseink. Érdemes megnézni a SAGA (Schola Artis Gladii et Armorum) adatbázisát:
Kb. 2380 tétel! Sajnos a bejegyzések egy jelentős része csak néhány adatot tartalmaz (szerző, a mű címe, kiadás éve), de akkor is van vagy 300-400+ letölhető könyv! És még mindig találnak fel nem dolgozott, elfeledett vívókönyveket. Hihetetlen!
Ha jól tudom, kung-fut tanulsz, de amennyiben tényleg érdekelnek a "kardozós" dolgok, akkor kipróbálnám pl. az Ars Ensises szablyavívást vagy bolognai vívást. Mindkettő egykezes, érdekes lenne látni, hogy mennyire működnek a kínai szablya (dao?) technikák az európai vívással szemben. Ha van az emberben egy minimális kíváncsiság, akkor mindig meg lehet találni azokat az embereket, akikkel egy kellemes örömvívás során le lehet tesztelni dolgokat (lásd az én kísérletem a kendósokkal). Lassan már három éve annak, és még mindig egy kellemes emlék. Még az is lehet, hogy egy újra vívunk egyet.
a európai pusztakezes rendszerek (pl. box, bírkózás, savate, sambo) rendesen ledokumentáltak, már az 1700-1800 -as időkből vannak könyvek, leírások, de a The Ring magazin első száma is megjelent már 1922-ben. Bírkózásban meg nagyhatalom voltunk :D világhírű professzionálís bírkózó sztárokkal pl. itt vannak a Czája testvérek http://klinda.site.aplus.net/birkozastortenet/id12.html
válaszolva a kérdésedre:
"Ennyire szégyellték ezt? "
nem, egyszerűen csak elfelejtettük :D, itt Mo.-n is voltak csapatok akik a 80-as években kardozós rekonstrukcióval foglalkoztak (állítólag nem is olyan rosszul), de akkor nem nagyon volt internet, megosztás stb, viszonylag kevesen ismerék, csinálták, azok is ilyen kaszkadőrök és hasonló kalandos emberek voltak. A 80-as évekbe bejöttek a szörnyű kemény kungfu, karate, tékvandó filmek és cool-abbnak tűnik sárkányt táncoltatni, selyem pizsamában ugrálni (természetesen ezen a vonalon is voltak rendes jómunkásemberek). Manapság meg bejöttek a szörnyű kemény taktikai rendszerek, most azok vannak divatban :D
Röviden szerintem a "szomszéd kertje zöldebb" és "nem látja a fától az erdőt" közmondások lefedik ezt a témát.
Ilyenkor mindig meglepődöm, hogy ilyenek léteznek, jóformán itt a közelben, miért nem tudtam róluk mégsem?
A nyugati harcművészetekről, máig élő hagyományokról meg rekonstrukciókról jórészt pont az itt olvasott hsz-ekből tudtam meg amit tudok (és ezzel is jóval műveltebb lettem mint az ismerőseim 99,99%-a). Pedig mindig is érdekelt a harc, már gyerekkoromban is a "harcolós-kardozós" filmeket szerettem a legjobban, minden ezzel kapcsolatos részlet érdekelt... Ennyire szégyellték ezt?
"...A tánc szerkezeti felépítését, mozzanatainak egymásutánját a küzdelem pillanatnyi helyzetei és fordulatai határozzák meg. Éppen ezért motívumai laza szerkezetűek, meghatározatlan időtartamúak és ritmusúak, vagyis nem a szó szoros értelmében vett metrikus táncmotívumok benyomását keltik. A botoló e típusa a vásári mulatozások szilaj, gyakran verekedéssé fajuló szórakozása volt. ..."
Épp írni akartam, hogy tök kungfu :D A botfogás is (ld. lent a videót, ez tipikus "egyvégű" bothasználat, van még a kétvégű is, rövidebb bottal, az például a majom kungfra jellemző), testtartás is, meg úgy kb a többi is. Bár gondolom nem véletlenül ezt a részt emelted ki. :)
Mondjuk a zene az - legalábbis mifelénk, (de lehet hogy Hong Kongban már máshogy van, nekik ott szélesebb az eszköztáruk) nem ennyire fontos.
Remek:) Baromi érdekes egyébként ez a hasonlóság a palo canarioval, akár arról is írhatta volna ugyanezt a leírást Martin György. A testtartás, a botfogás félderékon, az egy kéz-két kéz váltás.. Belinkelem újra az egyik videót róla, érdemes megnézni. Nyilván ennek megvannak az okai, hogy miért ilyen hasonló (anatómia stb.), mégis érdekes.
Némi szemelvény a Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok című könyvéből:
"...A verekedés-szerű, párbajszerü, küzdésnek alárendelt, fegyverszerű eszközhasználat. Az ilyenfajta "eszközmotivumokban" nyoma sincs az öncélú, ügyességfitogtató eszközhasználatnak, minden mozdulat a harci célszerűséget szolgálja. A botot ilyenkor "félderékon” (közepe és vége között kb. a kétharmadánál) vagy a végén fogják, gyakran kétkézzel, a szilárd megtámasztás céljából. Egykezes fogás esetén a szabad kéz mindig készen áll, hogy szükség esetén ráfogással megerősítse az egykéz-fogást ...."
majd egy hosszabb technika leírás következik. :D
"...A csiszolt, kialakult eszközmotivika ugyanis alapvetően meghatározza a célszerű törzs- és fejtartást, valamint a karmozgást: kissé előre-dőlt törzs, behúzott fej, az egész test kissé meg görnyedt, összekuporodott, védekezésre és támadásra kész tartása jellemzi... "
A zenéről:
"...Ebből következik, hogy az itt tárgyalt „valódi botoló-táncok” tagolása független a zenétől. A zene - adatközlőink szerint — a stilizált párbaj hangulatának felkeltését, a „verekedés ritmusának” szabályozását, a botforgatás, botvezetés és összecsapások tempóját, ütemét szolgálja..."
Ez az én értelmezésemben jogo/juego szerű, küzdelmi gyakorlást jelent.
