nyilván Liszttől Debussyig a felsorolt híres művészek (de lehet moderneket is említeni) azért nem a Steinwayre eszküdtek, mert még nem volt google, amely tőlük jobban ismerte a zongorát :)) esetleg hivatkozhatnátok a wikire is, mint perdöntő bizonyítékra :))
Brutalisak lehettek ezek a csokik. Nyilvan az energiatartalom sem elhanyagolhato, ill. a wiki szerint a kola a hosszutavu ehezesnel is segit a gyomorgorcsoket oldani. Hasonlo lehet a funkcioja, mint a reggeli palesznak.
Ha már felmerültek a katonai kórházak: az egészségügy számára szükséges eszközöket a háború alatt elsősorban importálták, vagy helyben készítették (vagy a bonyolultabb eszközöket - röntgengépek például - importálták és az egyszerűbbeket gyártották helyben)?
És a hátország egészségügyi ellátása eközben hogyan alakult (mennyi orvos maradt - nem küldték ki a frontra például)?
Itt látható a ,,Krasznij Oktjabr" gyár által gyártott ,,Gvargyejszkij" (,,Gárda") és ,,Kola" (,,Kóla") csokoládék eredeti borítója.
A ,,Kólán" fennt van a felirat, hogy 6% eredeti kólabogyót tartalmaz (magyarán nagyon magas volt a csoki koffein és teobromin tartalma), így gyerekeknek tilos fogyasztani.
Pár ével ezelőtt filmforgatáshoz kellett készíteni néhány táblát ezekből a csokikból, hát a gyár munkatársai ingyen legyártottak egy ,,háborús szériát" (pár száz tábla csokit), mert az üzemnek is alami jubileuma volt (100 éves volt, vagyvalami ilyesmi). Rohadtul laktató. Egy 100 g-os tábla gyakorlatilag két napra elég.
A csokoládé beletartozott a következő katonai szakmák fejadagjába:
Távolsági légierő pilótái (felderítő, szállító és bombázó egyaránt);
Haditengerészeti légierő pilótái;
A sarkövö túl dolgozó repülő- és flottaszemélyzetek;
Utászok, aknászok, rohamutászok;
Híradósok;
Mesterlövészek, mélységi és front felderítők;
SzMERS (a ,,különleges részlegek" munkatársainak és egyéb NKVD/NKGB-MVD egységek katonáinak sem);
Tengeralattjárók személyzete;
Búvárok;
10 napnál hosszabb időt igénylő bevetések tagsága;
a katonai kórházakban az ügyeletes műtős személyzet (és a katonai kórházak olyan súlyos sebesültjei, akik étkeztetése folyékony élelemmel nehézségekbe ütközött);
leningrádi evakuáltak és az árvaházak kaptak még;
indokolt esetben egyes civil kategóriák (p.l. éjszakai műszakok, éjjeli ügyeletes mérnökök, technikusok, technológusok, stb.).
....................
1942 januárjáig a csokoládé leginkább LL-ben érkezett. 42 januárjától kezdték el az u.n. ,,Gvargyejszkij" (,,Gárda") csokimárka gyártását és 1943 közepére gyakorlatilag áttért a teljes saját csokigyártásra (a kakaót Brazíliából és Venezuelából szállították, Perzsián keresztül). Többek között ide kellett a vanília is, (illetve a különböző befőttes és biszkvites konzervekhez - kellett egy erős ízesítő a fűszerezéshez).
"Volt egy idős ellentengernagy, aki tolmácsként volt ott a szovjet haditengerészeti megfigyelők mellett Normandiában, a partraszállásnál (nem tudtunk addig arról, hogy a legtöbb nagyszabású hadműveletnél a szöviknél mindig kölcsönösen kint voltak a megfigyelőtisztek)."
Na látod, ez nagyon érdekes, erről eddig nem tudtam.
Nem illett Dzsugást emlegetni, de azért sok mindennel tisztában volt a jónép.
(Mondjuk a 70-es évek második felére kezdett már rohamosan ritkulni a háborús nemzedék, így természetesen egyre kevesebb helyen beszéltek különböző témákról.
Ellenben megvoltak a Győzelem napi (május 9) találkozók a veteránokkal. Korábban már pár helyen írtam, hogy totálisan mást mondtak, mint amit a ,,politinformáción" lehetett hallani. P.l. ilyen találkozó során jött el hozzánk egy kisöreg, aki Murmanszk alatt szolgált felderítőként a bombázó légierőnél. Ő végezte az angoloknak a felderítő berepüléseket mielőtt rárepültek a ,,Tirpitzre". Tőle hallottunk először a szovjet területen állomásozó angol majd amerikai repülős kötelékekről és az ingabombázásokról.
Másik alkalommal meglátogatott minket a panfilovi hadosztály egyik veteránja, aki totálisan mást mondott a ,,hős 28 panfilovistáról".
Volt egy idős ellentengernagy, aki tolmácsként volt ott a szovjet haditengerészeti megfigyelők mellett Normandiában, a partraszállásnál (nem tudtunk addig arról, hogy a legtöbb nagyszabású hadműveletnél a szöviknél mindig kölcsönösen kint voltak a megfigyelőtisztek).
"[...] és a ,,Katyusa" (utóbbinak fura, de a háború utáni magyarnyelvű verzióját ismerik leginkább Magyarországon, pedig még a háború előtt volt egy magyarnyelvű verziója, amit Karády Kati énekelt"
Aki hülye volt (és akadt olyan) - az elkente, viszont a többség ismerte Sztálin és Zsukov szavait az LL-ről.
Ellenben azokat is helyretették, akik szajkózták azt a marhaságot, miszerint ,,bezzeg az amerikai segítség döntött el mindent!". Hát a francokat. Ilyen baromságot is csak igen korlátolt és a háttéranyagot igen felületesen ismerő ember mondhat csupán.
(Egyébként az LL -t a ,,nagy reformer és személyi kultusz leleplező" Hruscsov kezdte, mivel nem volt pénze arra, hogy fizesse az adóságokat. Brezsnyev idején már helyreállt a ,,balansz". Utána a SzU szétesésénél használták ismét a LL téma ,,felfokozását" és ,,túlértékelését" a nyugati propaganda szolgálatok, hogy kiépüljön egy pozitív ,,Amerika-kép". Bele is sétált sok-sok naív hülye az adott csapdába és készpénznek vett mindent, amit USA pénzen kinyomtattak a peresztrojka során.)
Rendszeresek voltak az előadóművészek, cirkuszi színészek (frenetikusan népszerű volt Karandas bohóc (Mihail Rumjancev clown)) énekesek, énekesnők látogatásai, rendszeresen jártak az újságok és lapok (sokat helyben nyomtattak), rendszeresen megülték az ünnepeket és születésnapokat, több helyen működtek katonai színjátszó csoportok (ott, ahol nem volt túl nagy dinamizmus és rotáció a frontokon), rendszeresek voltak a rádióadások és filmvetítések (P.l. a ,,Jégmezők lovagját", ,,Minyin és Pozsarszkijt" és a ,,Szuvorovot" vetítették a fronton a Moszkvai-ellentámadás előtt; csupa hazafias filmet).
Rengeteg akkori filmbe tettek be dalbetéteket, amelyek utána rohamosan terjedtek a csapatoknál (a leghíresebb esetek a ,,Sötét éjszaka" és a ,,Katyusa" (utóbbinak fura, de a háború utáni magyarnyelvű verzióját ismerik leginkább Magyarországon, pedig még a háború előtt volt egy magyarnyelvű verziója, amit Karády Kati énekelt).
Egyszóval: ugyan olyan élet folyt ott is, mint a világ bármely korabeli hadseregében.
Tényleg, a második világháború idején volt valami bejáratott módszer a Vörös Hadsereg katonáinak szórakoztatására (mittudomén, mondjuk felkeresték a fronton harcoló katonákat rendszeresen énekesnők, énekesek, színészek)?
"Egyébként pedig arról, hogy mennyire ,,eltitkolták" a LL-t a szovjetek [...]"
Van egy 1989 előtt íródott, második világháborúról szóló könyvem, abban is egész korrekten leírják, hogy a Szovjetunió bizony komoly segítséget kapott a nyugati szövetségesektől.
De most tenyleg, az ilyen rendelesek, mint torium, hogy mentek? Azert az ilyenbol nem volt vodorszamra a szovetsegeseknek sem, es ugye volt hova felhasznalniuk.
Hogy mit hol ismertek, assem mar nehez igy utolag megitelni, ha az ember nem nagyon ragta bele magat az irodalmaba. Vagy ugy is mondhatnank konnyu: valszeg sehol nem ismertek semmit, ami nem lokalis, lasd a BBC spagetti botranyt az 50es evek vegerol (http://en.wikipedia.org/wiki/Spaghetti_tree_hoax)
A nyugati front helyzetére azért jellemző, hogy ilyen erőviszonyok mellett egy Bastogne kiemelkedő harci cselekménnyé, a propagandában már-már háborús legendává válhatott.
