Az Arcanum bemutatkozásában ez van: "A hangsúlyt a tartalomra helyezzük, a használt eszköz másodlagos jelentőségű.
Ez önmagában magyarázat :)
Sokan félnek a netes információáramlástól, teljesen feleslegesen. Az információnak megvan az az organikus tulajdonsága, hogy szabad akar lenni. Ez onnan ered, hogy a szabad információból nincsen a zárt információ felé út, csak a zárt felőle a szabad felé. Az információ szabadságra való törekvését persze lehet fékezni, de megállítani nem lehet.
Esetünkben egyébként a Borászati Füzetek kiadványnak már rág lejárt minden jogdíja és az általam sok pénzért megvásrásolt BluRay lemezen sincs semmillyen védelemre utaló jelzés, sehol az Arcanum oldalán nem találtam semmit azt illetőleg, hogy mi a jogállás ezekkel a dokumentumokkal. Ők beszkennelték, ráeresztettek egy szövegfelismerőt és eladják a BluRay lemezt... ettől a publikálható és olvasható, meg könnyen referálható tartalom és információ még messze van.
Egyébként szerintem a magyar boros adminisztráció és a nagyvállalatok fényes cipőin térdelő és párás tekintettel felfele nézegető boros adminisztráció szerintem annyira nem törte magát, hogy a szőlő és bortermeléssel foglalkozók kezében legyenek ezek a dokumentumok... Elég durván cáfolják ezek a 19. századbeli írások azokat az ostoba sztereotípiákat amiket a korrupt gittegyletek és kombinátos idióták pumpáltak az elmúlt 50-60 évben... beleértve a legutóbbi 20-at is.
Ez a megközelítés szerintem náluk van már vagy 15 éves, bizonyára nehéz belőle kilépni. Meg nem biztos, hogy cél az egyszerű publikálhatóság, különben pillanatok alatt minden fölkerülne a netre, ők meg éhenhalnának.
Mondjuk szerintem kőkorszaki megoldás egy vindózos szoftrevrrel becsomagolni és egy kezelhetetlenül nagy állpoményban BluRayen árulni egy simán beszkennelt és automatikus szövegfelismerővel megkergetett archívumot. Egy kicsit több odafigyeléssel és egy informtikus véleményének a megkérdezésével sok munkát megspóroltak volna nekem. Mert egy-egy cikk publikálhatóvá tételére azért 2-3 nap rá tud menni.
Az Arcanum adatbáziást, digitális irományait csak ajánlani tudom. folyamatosan bővül és döbebnetes dolgokat lehet, relatíve egyszerűen, megkeresni.
Nagyon jó és részletes írásokat találtam én is a filoxéra elterjedése és kiindulása a Dél-Mátra bortermő vidékén, vagy korabeli szüreti mulatságok, szüreti időpontok, évjárati adatokról, stb,stb..
Érdemes olvasgatni, korabeli térképeket lesni... Mint egy drog nem lehet abbahagyni.=)
Nem szoktam ilyent kérni, de most a legnagyobb tisztelettel kérek mindenkit, hogy ezt a linket terjessze minden szőlős, boros körben. Nem mondom, hogy szereintem, mert nem a szubjektív véleményem, hanem a szent meggyőződésem, hogy minden szőlővel és borral foglalkozó magyarnak meg kell hallgatnia azt, hogy mit üzennek nekünk őseink 143 év távlatából.
Hátborzongató, hogy mennyire időszerű és aktuális ez az írás.
Én az Arcanum digitális verzióját használom. A könyvfesztiválon lehetett megvenni néhánytízezer forintért.
Ha komolyan érdekel és nem csak bele-bele böngésznél, akkor érdemes ennyi pénzt rászánni, de elég komoly meló megtalálni benne a számodra fontos információt.
Ezekben a Borászati Füzetekben más borvidékekről (engem elsősorban Zala érdekel) is van adat? Hol lehet ezekhez hozzáférni (úgy értem, mely könyvtárban van meg biztosan a Széchenyit leszámítva)?
"Somlyóvidéke. Szőllőterülete 899 cat. hold.Átlagos termés 6379 hl. fehér bor.E vidék csak négy községet számlál, u. m.Dobát, Kis-Jenőt, Nagy-Szőlőst és Somló-Vásár-helyt."
A 899 kataszteri hold az 517.3745 hektár, vagyis hektáronként 1232.956 liter. Méteres sortávolsággal és 40%-os lékinyeréssel ez tőkénként 30dkg szőlőt jelent.
Ugyanezeket az adatokat megerősítő beszámoló, szüreti jelentés több tucat van 85 éves időtartamnyi archívumból.
Elvileg a Terroir Klubban lenne, de Sirá' még nem igazolta vissza, hogy fogad-e bennünket, se arról nincs szó, hogy mit igyunk - én inkább beszállnék egy kóstolósorba pénzzel, amit hozzáértők választanak ki, a társaság fele sértődött, úgyhogy már nem tudom, van-e még kedvem menni.
"[...]A legszebb szőlő Ramasetter Vincze uré itt is, kiterjedése 20 hold, ültetvényei még legnagyobb részt nagyon fiatalok, de alájok meg levén forgatva a föld, szépen díszlenek. Az idei termés alkalmasint meg fogja haladni a 300 akót [...]"
De ezen kívül még vagy egy tucat 1858-1943 közötti szüreti jelentés támasztja alá az 5-15 akó/hold hozamot Somló viszonylatban. Az a rajnais példa pont azt mutatja, hogy ha akartak akor tudtak sok lét lenyúzni a hegyről... vagyis messze nem esetleges volt ez az alacsony hozam, hanem a borvidékhez ez tartozott.
Szerintem pontosan tudták régen is, hogy tudnának nagyobb mennyiséget is termelni a Somlón, de azt is tudták, hogy akkor az már nem olyan Somlói lesz amilyenért kétszerannyit fizetnek mint ms borért.
Amúgy szerintem egyértelműen a kombinátos időszak agymosása volt az, hogy régen azért volt sok helyen alacsony a hozam mert hülye volt a paraszt és nem értett a szőlészethez. Szerintem pontosan tudták, hogy melyik területen hogyan kell metszeni úgy, hogy olyan bort termeljen mint amilyent jó áron el lehet adni.
"[...] Nálunk nem is lesz a szüret október 10-e előtt, mert igyekszünk jó bort produkálni, talán ezt valahogy el lehet adni! A viszonyok minden tekintetben igen rosszak, ha még soká igy megy, áttérünk a tömegbortermesztésre, mert a mostani áraknak csak a savanyu tömegbor felel meg! [...]"
Vagyis még 1930-ban a filoxéra, nagy háború és a gazdasági válság után még mindig előre a minőségbe menekültek a Somlón. Ezek közvetlen és írásos bizonyítékai annak, hogy teljesen tudatosan választották meg a tőketerhelést és nem a rossz ültetvények, gyenge növényvédelem meg a terhány szőlészeti munka miatt volt alacsony a hozam.
Hangsúlyozom, hogy mindez a Somlóra érvényes.. arra a Somlóra ahol akkor volt 60-80Ft volt egy akó bor amikor egy akó badacsonyi meg budai 20-30Ft volt. A régi somlói egy prémium bor... nem a köznép hétköznapi ivós bora volt, ezt tudták a termelők is és erre vigyáztak. A minőséget biztosító hegytörvények a Somlón évszázadokkal megelőzték Tokajt.
Kedves Zoli, elolvastam a linkelt doksikat, az általad hivatkozott termésmennyiségekkel nem találkoztam.
Egyetlen adatot láttam a trmésre vonatkozóan: "a rajnaiakból - ámbár első termés, és alig lehet mindössze 250 tőkét számítani, melyek termésre voltak metszve, mégis 6 akó bort szűrtem"
6 akó bor az általad megadott mértékegységgel 322 liter - 250 tőkéről. Azaz egy tőkéről ~ 1,3 liter bor lett. Én láttam a nagyapámék technológiáját, amikor kőkeményre préselték a törkölypogácsát kancapréssel - szerintem minimum 80%-os volt a lékihozatal (tehát a te számításodnál megengedőbb vagyok, ami a termésmennyiséget illeti) - ami azt jelenti, hogy egy tőkén ~ 1,6 kg szőlő termett.
Igaz, ez a kitétel van a termőhelyre: "itt megjegyzem, hogy ez nem a Somlón, hanem egy, városunk mellett levő jófekvésű halmocskán, - illetőleg szőlőhegyecskében van".
Tíz deka az egyetlen teljes érésű fürt. Ha igaz a 30 körüli magyar mustfok (a Wágner skála 17 fokos mustja átszámítva ennyi) akkor mondjuk 3-4 aszusodott fürt. Továbbra is úgy gondolom, hogy a szőlőnövény élettani sajátosságainál fogva ennek a többszörösét termi. Most, hogy van sárfehér szőlőm, és láttam a fürtméretét és azt, hogy mennyi szem kötődik annak ellenére, hogy nővirágú, egyszerűen képtelenségnek tartom a 10 dekás termést http://m.cdn.blog.hu/sz/szolo/image/201208/sarfeher.jpg (ez terméskorlátozva van, vesszőnként egy fürtre, fejművelésnél cca. 10-12 vessző maradt).
Számomra ez a vita nem vita már. Egyértelmű, hiteles és lényegében megcáfolhatatlan forrás hegyek vannak mindenki számára könnyen elérhető formátumban amelyek alátámasztják az álláspontomat.
Hangsúlyozom, hogy a 30dk/tőke az többszörös felső becslés. Sokkal jellemzőbb lehetett a 10-20dkg/tőke. Főleg, hogy a 10 ezer tőke/hektár az nagyon a legnagyobb tőketávolság amire forrást találtam. Sokkal jellemzőbb volt a 2-3 láb sor és tőketávolság, ami inkább a 15 ezer tőkét jelenti. A lékinyerést is 60%-kal számoltam ami ilyen érettségben valóban inkább 40-50%.
De a legfontosabb az az, hogy ezek az adatok a trágyázott és karós ültetvények adatai. A rendszeres tápanyagpótlás nélkül gyalogművelésben művelt szőlők (és több leírásból is tudhatjuk, hogy ez volt a Somlón a jellemző) ezeknél lényegesen alacsonyabb termésmennyiséget adtak.
Persze messze nem lényeges, hogy 0.1kg vagy 0.4kg tőketerhelésben egyezünk meg. A lényeg az az, hogy még a 0.4kg átlag (ami ugye bőven 20 akó/hold) is egy olyan szám aminél többet egyetlen szüreti beszámolóban sem láttam 1858-1943 között, pedig az évjáratok felét már átnyálaztam. Aztán lehet, hogy a brutálus 40 akó/hold hozam az pont a másik felében van. De ennek kevés a valószínűsége :)
A "hasonlóan nagy hagyományú vidékek" alatt nem tudom mire gondolsz. A Somlói bor meglehetősen külön kategória volt mindig is. Engem most konkrétan a saját borvidékünk adatai érdekelnek. Simán elhiszem, hogy máshol nagyobb hozammal dolgoztak, más termőföld, más klíma, más művelési mód más eredményt adott már régen is. De a források szerint a Somlói ára lényegében másfél-kétszerese volt még a Badacsonyinak is. A magyar borok piacán árakban csak a tokaji aszúborok voltak drágábbak.
Nekem az az egyre biztosabb alapon álló véleményem, hogy a filoxéra előtt az igazi Somlói bor kimagaslóan nagy extrakt, alkohol és cukortartalmú, furmint-sárfehér-juhfark-mézesfehér-rak szőlők vegyes bora volt. Minden közvetlen és hiteles forrás ezt támasztja alá.
A lékinyeréssel kapcsolatban helyes a meglátásod, 24-30 mustfok közöttt már nem lehet 60%-os lékinyeréssel dolgozni. Illetve lehet, de csak úgy, hogy a teljesen töpped és erősen botritoszies masszát alacsonyabb mustfokú lében áztatsz, sőt erjesztesz. Régebben a Somlón is elterjedt volt a több hétig héjon erjesztés. Ilyen intenzív áztatás (a botritisz szejtfalbontó hatása miatt is) nagyobb lékinyerést tesz lehetővé. Az persze jó kérdés, hogy milyen volt az ilyen bor. A források szerint 6-8 év érlelést igényelt :) Szerintem a mai fogyasztóknak ez nagyon ufó lenne :)
Éppenséggel ha akarták volna akkor korábban is leválthatták volna a régi fajtákat, de nem tették.
Szerintem a legfontosabb tényező a régi fajtaeloszlásban pont a hegy oldalainak a különbözősége (ami szerintem botrányos módon nem jelenik meg a mostani eredetvédelemnek nevezet ostobaságban). Az északi oldalon a későn érő régi fajták nem adtak közel olyan jó termést mint a hűvösebb németföldön használt fajták. Ráadásul a déli oldalon jellemzőbb volt az apátságok (zirci, celdömölki, pannonhalmi) jelenléte akik elég sok bort megittak maguk illetve megvoltak a helyi piacaik, ugyanakkor az északi oldalon grófi és például a Ramasetter birtok volt akik pedig a nyugati piacra gyúrtak.
Hhogy miért volt a maximális hozam 20-30dkg körül annak nagyon sok oka volt. A növényvédelem, támrendszer, szüreti időpont voltak a legfontosabb okok szerinte, és nem a fajta. A nagyobb hozam az intenzív növényvédelem, műtrágyázás és a kordonos művelés következtében lett elérhető. Az addigi 20-30 deka simán megnövelhető volt 3-4kg-ra is. Igaz hektáronként 3 ezer tőkével és nem 10 ezerrel.
A vitára én is emlékszem, akkor más adatok alapján az volt az állításod az átlagos tőketerhelés 0,1 kg/tőke körül volt. Akkor is arra hívtam fel a figyelmed, hogy az átlagértékből nem lehet az egyedi tőkék terhelésére vonatkoztatni.
Most van egy nagyon jó adatod egy jól karbantartott úri szőlőről - itt látszik hogy a terhelés 0.3 kg/tőke körüli ami teljesen elfogadható még az én eszemmel is. Hasonlóan nagy hagyománnyal rendelkező nyugati borvidékeken - ahol nem volt egy tömegtermelésre kényszerítés - is 0.4 kg/tőke körüli terhelésekkel dolgoznak.
Ponosítás miatt kérdezem - neked nagy tapasztalatod van a témában - október végi szüret esetén egy 28°MM-ú termésnél el lehet érni a 0.6-os kiütést a lé/termés aránynál? Ilyen szuperérett termésnél az arány nem alacsonyabb?
Megnéztem a '40-es években összeírt ampelográfiai albumot (Németh Márton), amiben termesztési értékek is vannak. A Juhfarkra és a Furmitra is 12-14 dkg/fürt értéket ad meg (október végi szüret) - ez egy átlagérték a nagyobbfürtü és a rúgós klónok között.
Zilai János az '55-ben kiadott Szőlőfajtáink könyvében is 10 dkg-t ad meg a Furmint fürtátlagsújának. Ezek az értékek a tömegtermő klónok elterjedése előttiek tudtommal.
Szóval szerintem az álláspontok a kérdésben kezdenek közeledni.
Viszont ezekből a czikkekből kiderül Somló valamikori általános fajtaösszetétele is: szigeti meg sárfehér, meg mutatóban rakszőlő. Érdekes, hogy nálatok is szigetinek hívták a furmintot, mint mifelénk.
Az általad idézett czikkből az is jól látható, miért tértek át a világfajtákra a filoxéra után (pláne, ha tényleg csak 30dkg körül volt a korábbi tőketerhelés): a négy éve telepített rajnai szűztermése 250 tőkén 6 akó bor (cc. 300 l) lett.
Bájdövéj Rambo, régebben beszélgettünk a filoxéra előtti hozamokról és mustfokokról. Hát most elég combos forrásanyagra leltem ebben a témában.
Gyakorlatilag tényként foghatjuk fel, hogy a Somlón még jó évjáratban, karós, trágyázott, gondosan művelt, úri szőlőben sem termett 15-20 akónál több kataszteri holdanként. A korabeli források szerint a tőketávolság egy rendesen karbantartott szőlőben sosem volt 1x1 méternél nagyobb. Ha az akót 53.72l-nek (pesti és pozsonyi akót használtak a Somlón) és a kaaszteri holdat 5755m2-nek vesszük, akkor ez a hozam hektáronként 1867 liter mustot jelentett. Ha 60%-os lékinyeréssel számolunk akkor ez 3111kg szőlő egy hektárról. 10 ezer tőkés sűrűségnél (ami gyakrabban volt 15-20 ezer) ez 0.3kg/tőke hozamot jelent. Mivel nem ismerjük, hogy pontosan milyen fajtavariációkkal dolgoztak akkoriban, így nem tudjuk, hogy milyen fürtszámot jelent ez. De hangsúlyozom, hogy ez a jó évjárat mennyisége volt. Több forrásból az jön le, hogy a Somlón a 15 akó/hold mennyiség az a hgy lábán volt esélyes, a hegy derekán a 10-12 akó/hold, a hegy meredekebb részeiben pedig 7-8 akó/hold volt az átlagos hozam.
A korabeli termés analitikai paramétereiről nehéz pontos képet kapni. Főleg a korabeli pontatlan eszközök és az akokriban használt a maitól különböző mértékek miatt. De az egyik forrás azt írja, hogy a Wagner-féle mértékben a gynegébb eredmények 12 -13, és a jobbak 16-17 mustfokot adtak. A Wagner féle mustfok az azonos a Baumé fokkal. Annak pedig ez az átváltó táblázata:http://de.wikipedia.org/wiki/Mostgewicht (te adtad meg valamikor) Vagyis a 12-13 mustfok amit 1869-ben gyengének hívott Somlóváry ma 20-20.5 mustfoknak felelne meg, az ő szőlője pedig 27-28 környéki magyar mustfokot jelent. Ezt az erdményt pedig ő és akkor gyengének találta.
Számomra ezek az első kézből származó és egymással teljesen egybecsengő források egyértelműen és midnen kétséget kizárólag bizonyítják, hogy ilyen vagy olyan okból a régi idők somlaija tőkénként max 20-30 dekás hozammal magas alkoholpotenciállal (13-15vv%) és masszív 30-50g/l maradékcukorral bíró koncentrált és combos borok voltak. A színük pedig sok más bortól elválóan sárga volt (ezért hamisítottak vas-kloriddal).
A vicces pedig az, hogy már 100-150 éve is pontosan ugyanaz volt a téma mint manapság, hogy hát ezek a koncentrált combos borok nem olyanok mint a nyugati fogyasztók által kedvelt vékony, karcsú és gyenge borok :) De mégis elfogytak ezek a vaskos borok, sőt hiánycikk volt mindig is.
Én emlékeszem még, hogy a nagyapám szőlőjébe valamikor '84-'86 környékén raktunk (a többes szám első személy némileg szerénytelenség, hiszen 10 éves se voltam) és szemmel láthatóan és kézzel foghatóan elsőosztályú állapotban vannak. Vagyis nálunk 30 év az simán benne van egy oszlopban. Mi 2002-2006 között építettük a támrendszert, szóval ha egy 20-25 évig még elvannak ezek az oszlopok az már nekem nagyon jó.
Esztétikailag és hangulatilag az akácoszlop egy nagyságrendekkel jobban bejön nekem mint a fémoszlopok. Nekem a természetes és a környezetbe illeszkedő anyagok használta ha másért nem akkor esztétikailag fontos szempont.
Ne értsd félre nem akarlak lebeszélni a fém oszlopokról az én kertemben is van. Egy részén a kertemben vannak 30 éves akácoszlopok melyeknek a földbe levé részét még az előző tulajdonos tüzben megégette . Ezeknek semi baja amit én ástam el kb 16 éve és nem volt megégetve már pár kidőlt.
Az akácoszlop teljesen tudatos döntés volt. Szebb, természetesebb és tisztább mint a rideg fémszerkezet. Ha nem 3 hanem 300 hektárom lenne akkor lehet, hogy 297 hektáron már fém lenne... de nem ok nélkül van csak 3 hektárunk :) ekkora területen még lehet azt csinálni amit szeretünk.
A huzalokkal még nem volt problémánk. Amik vannak azok java 6-7 évesek. Én a fémdróttal az egyik nagy bajom az, hogy többet adnak érte a lomisok mint a műanyagért... ha érted :)
A biodiverzitás szerintem mérhetetlenül fontos. De ezt is csak kis méretben lehet szerintem megcsinálni. Sajnos a Somlón, nagyon sokan ész nélkül kivágták a gyümölcsfákat, azzal a felkiáltással, hogy árnyékolnak. Állítólag ország egyik, ha nem a legmegbecsültebb borászának is benne volt ebben a keze.
Akkor a biodiverzitás jegyében lehet, hogy érdemes sáfrányt telepíteni a sorközökbe. :-)
A sorközökről jut eszembe: gyönyörűszép a szőlőtök, igykeztem ellesni néhány dolgot. A támszerkezeten befűződrót helyett mindenütt ezt a rugalmas zsinórt használjátok? Mi az oka? Nem húzzák le nagyon a hajtások? Mennyi idő alatt öregszik el? Hol és milyen néven lehet kapni?
Gondolom, tudatos döntés volt az akácoszlop a fémszerkezet helyett. Engem sokan próbálnak lebeszélni róla (a fém korszerűbb, kevesebbet árnyékol a mellette levő tőkéken, tartósabb stb.). Nálatok mi volt a szempont? (bocsánat a sok kédésért)
Meg a régi könyvekben. Nekem sajna csak a Kosinszky-féle Gyakorlati szőlőtermesztés van meg, de nagyon vadászom a Pettenkoffer-könyveket. Sajnos, csak aranyárban lehet hozzájuk jutni...
Egy-egy dolog azért néha nálunk is előkerül a padlásról. Felmenőim, úgy tűnik, szerettek szőlővel meg borral foglalkozni. :-)
(Bussay doktor úr erre mondaná, hogy genetikus a dolog.)
Ezt az 1879-es évfolyam április 10-i számban olvastam. Majdnem teljesen biztos vagyok abban, hogy 133 éve egészen mást tartottak somlóinak mint manapság. De ez a mondat segíthetne megérteni, hogy akkoriban mit is értettek somlaiasság alatt. Ugyanis a mazsolával való tokaji készítés tulajdonképpen ül.
Amúgy egészen vicces dolgok vannak ezekben a régi újságokban :)
