Nem tudom valaki felvetette volna Frey Tamás történelem hamisítását Normadiáról. Az állította egy műsorában, hogy az USA partraszállást elvétették másfél kilóméterre és ezért volt akkora súlyos vesztesége az amiknak.
Valóban az Utah parton elvétetrték a partraszállást, de szerencsére ezt a szakaszt a németek nem erősítették meg és ezért az Utah parti partraszáló 4.-ik US hadosztály minimális veszteséget szenvedett. Az OMAHA parton pontosan ott szálltak partra ahol kellett de egy a hírszerzés által nem felderített harcedzett német hadosztállyal találkoztak és ez okozta a nagy veszteséget.
Az USA ban is hosszabban járt Frey Tamás nem nézett ennek utánna vagy direkt mondta ezt a tévedést???????
Eladnám a Földi Pál könyveimet! A lista elég hosszú kb. 50-60 könyv, ezért nem írom ki részletesen. Ha érdekel írj erre az email címre: oroszkilaszlo@citromail.hu.
A könyv lényegében megpróbálja bebizonyítani, hogy Roosevelt and co. célja voltaképpen az volt, hogy Japánt nekiugrassza a SZU-nak, csak rosszul értelmezték a japán reakciókat, ezért meglepetésként hatott, hogy "nézd má', ezek a barmok minket támadtak meg, hát hiszen a ruszkikat kellett volna, vazze!".
Nem mondom, hogy meggyőzött, de mindenesetre, amit felsorolt az szovjet szemszögből akár úgy is kinézhetett, mintha. A tényanyaga meg érdekes volt, pl. a Husband Kimmel és W. Short elleni koncepciós eljárásokról (merthogy perre végül nem került sor sose, ahol megvédhették volna magukat).
"Japan elsosorban Anglia es az USA szovetsegese volt a szazad elejen, haditechnikaban es haboruban is, mig No. csak sokadik ugyfel. Valahol olvastam, hogy a japanoknal komoly propaganda kihivas volt a 30as evekben, hogy elmagyarazzak az egyszeri embereknek, miert is ellenseg az USA."
-- N. N. Jakovlev: Pearl Harbor Rejtélye
"Kohiro Szato nyugalmazott tábornok "Ha Japán és Amerika háborúba kezd" című könyvével örvendeztette meg honfitársait, amely a húszas és harmincas években nagy port vert fel. Szato megmagyarázta olvasóinak, hogy Amerikát megmérgezte az arany, Amerika gyűlöli Japánt, akadályokat gördít jogos törekvései elé. Ámde a szamurájok harci szelleme felülkerekedik az Egyesült Államokat züllesztő anyagi értékeken. A háborút a bátorság vagy a gyávaság dönti el, s ha a japán folklórban az szerepel, hogy egykor ötven japán kalóz tíz kínai tartományt hódított meg, akkor az Egyesült Államokban partra szálló néhány ezer szamuráj döntő vereséget mérhet az amerikaiakra. "Elgondolásomnak az a lényege - írta Szato -, hogy ezeknek a halált megvető harcosoknak az osztagait ledobják San Franciscóra, az fölöttébb érdekes lesz". Az orosz japán háború veteránjának véleményét, aki most Amerikával készült háborúzni, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatnánk, ha csupán egy idős ember túlzásairól lenne szó. Szato könyvecskéje azonban csak a felülről szított háborús pszichózis közepette jelenhetett meg.
1927. július 21-én nem kisebb személyiség, mint T. Tanaka, Japán akkori miniszterelnöke fordult terjedelmes memorandumban az uralkodóhoz, amelyben a "vas és vér" politika alkalmazását javasolta.[...]
Egyik alkalommal a csendes-óceáni kapcsolatokkal foglalkozó intézet honolului ülésszakán a japán küldött megindító nyíltsággal panaszkodott az amerikaiaknak: "Japán kelletlenül ugyan, de jól megtanulta a Nyugattól kapott leckét... De most, amikor Japán egy kicsit beletanult a hódítás játékába, a többi hatalom, miután többségében mindent megszerzett magának, amire szüksége volt, hirtelen erényes lett és azt mondja, hogy ideje abbahagyni ezt a játékot", s a főbűnös az Egyesült államok, amely "önzésével mindenkit maga ellen hangolt és ésszerűtlenül beavatkozik Japán természetes törekvéseibe".
[...]
Joszuke Macuoka, aki elég nagy tekintélyre tett szert a japán főváros politikai köreiben, 1937 októberében nagy cikkben így nyilatkozott: "...Japán terjeszkedése, akárcsak Amerikáé, éppoly természetes, mint a gyermek növekedése. Csak egyvalami tudja megállítani a gyermek növekedését - a halál... De Japán nem teszi meg ezt a szívességet, nem hal meg".
[...]
1938. november 28-án egy addig ismeretlen tábornok, Hideki Todzso kardcsörtető beszédet mondott. Todzsót nem sokkal azelőtt nevezték ki hadügyminiszter-helyettesnek, és minthogy hivatalos minőségében beszélt, a politikai kommentárok teljes joggal úgy értékelték, hogy pontosan megfogalmazta a hadsereg parancsnokságának álláspontját. Todzso közölte, hogy Japánnak fegyverkeznie és ismét cak fegyverkeznie kell, hogy képes legyen "két fronton harcolni", elsősorban a Szovjetunió ellen, másodsorban Kínában. Minthogy Anglia és Amerika sem akarja Japán erősödését, velük kapcsolatban is "résen kell lenni".
[...]
Ahogyan akkoriban szokásban volt, a szélsőségesek több összeesküvést szőttek, hogy cselekvésre bírják a kormányt. Tervbe vették a miniszterelnök, több miniszter meggyilkolását, a tokiói amerikai és angol követség felrobbantását, és a sors iróniája folytán Jamamoto tengernagy meggyilkolását! Az összeesküvők szerint a politikusok voltak hibáztathatóak azért, hogy Japánnak "gyenge" a pozíciója az Egyesült Államokkal és Angliával szemben. A rendőrségnek sikerült lefülelnie az összeesküvőket. Közülük huszonnyolcat 1940-ben bíróság elé állítottak. A legszigorúbb büntetés - 5 év börtön."
egyik olvtárs érdeklődött az LL iránt, s linkeltem, + megjegyeztem, hogy sokan relativizálják jelentőségét, lásd szovjet össz termelésen belül X százalék csupán, én pedig felhívtam a figyelmet, hogy az adott időszakban (az az csata alatt) kell összehasonlítani a hazai termeléssel, + nem csak a fegyverzetet, hanem olyan stratégiai fontosságú dolgokat is, mint az LL-ben érkezett alumínium vagy vegyianyagok, amely nélkül sokkal kevesebb, vagy gyengébb minőségű lett volna a szovjet termelés adott időben...
a friss banán, narancs, vanília stb. már csak hab a torta tetején, egy olvtárs említette, hogy az 1 db sörétes puskán feküdt ki, én meg reagáltam, hogy a 2 db zongorán - erre jött az egész sztori kisiklatása :) elismerem, bekaptam a horgot :)
egyébként én se látom értelmét ennek a továbbiakban, nem is ez volt a lényeg - még a luxus túlkapások sem, bár az természetesen a rendszert minősítik (nem valószínűsítem, hogy a gulágokon ülő szerzetesek étkezését javították az olivabogyókkal, vagy vanília rudakkal, friss banánnal), még a seftre se térnék ki ami pl. a csokival és dohánytermékekkel volt ( csujkov memoárjában is utalt rá szőrmentén mint "cserealap"), a lényeg az 1. bekezdés volt.
volt egy Lend Lease tétel 2 zongora, amire karaván mondott valamit, hogy mire használták, mert te eredetileg másra gondoltad, hogy használták.
Az általa közölt megoldásba nem kötöttél bele, hanem csak abba, hogy a Steinway a legjobb zongora vagy nem (bár azt sose állítottad, hogy a Steinway nem jó, tehát teljesen jogos lehet, hogy ezt küldik Lend Lease keretében).
Felsoroltál pár művészt, akik szerint nem a Steinway a legjobb, és ezzel bizonyítottnak vetted, hogy nem a Steinway a legjobb.
Belém kötöttél, hogy a google szerint a legjobb a Steinway (bár te is csak pár művészt hoztál bizonyításnak).
nem értem mi értelme ennek a vitának továbbiakban.
A csoki téma, meg úgy gondolom, megint véget ért, mert ott akkor abban maradunk, hogy a csoki lehetett harci felhasználású.
(nincs kétségem, hogy volt luxus kommunista túlkapás a WW2 alatt, de az kevésbé valószínű, hogy a LL csokival történt meg)
teljesen felesleges a vita a két témában, legfeljebb akkor, ha új tények kerülnek elő...
a modern értelemben vett energiaszelet (kis méretű, könnyen szállítható, tömeggyártása megoldott, nagy energiatartalmú élelmiszer) tudomásom szerint Garibaldihoz vezethető vissza (1861), keksz volt, mogyorós brittle (mogyoró karamellizált cukorban) 1890, a tisztán csoki tömeges alkalmazásáról az első említés amivel találkoztam az az angol-búr háború volt.
Valóban súlyos a kalóriabomba, ami egy csokiban rejlik (mármint ha fekete/keserű csokoládéról van szó).
Azt nem tudom, hogy mikor kezdte használni a hadsereg (bármelyik), viszont azt tudom, hogy a brit hadseregben a XIX. század végén (a Szudáni 1892-es hadikampány és 1899-1902-es angol-búr háborúban) nagyméretű konzerveket használtak, amelyeket két részre lehetett szedni (a két felet egy fémtárcsa választotta el egymástól). Az egyik felében hús volt, a másik felében kakaópaszta.
Lehet, hogy voltak még korábban készült csokoládékonzervek vagy táblák a katonaság számára. Passz.
nyilván Liszttől Debussyig a felsorolt híres művészek (de lehet moderneket is említeni) azért nem a Steinwayre eszküdtek, mert még nem volt google, amely tőlük jobban ismerte a zongorát :)) esetleg hivatkozhatnátok a wikire is, mint perdöntő bizonyítékra :))
Brutalisak lehettek ezek a csokik. Nyilvan az energiatartalom sem elhanyagolhato, ill. a wiki szerint a kola a hosszutavu ehezesnel is segit a gyomorgorcsoket oldani. Hasonlo lehet a funkcioja, mint a reggeli palesznak.
Ha már felmerültek a katonai kórházak: az egészségügy számára szükséges eszközöket a háború alatt elsősorban importálták, vagy helyben készítették (vagy a bonyolultabb eszközöket - röntgengépek például - importálták és az egyszerűbbeket gyártották helyben)?
És a hátország egészségügyi ellátása eközben hogyan alakult (mennyi orvos maradt - nem küldték ki a frontra például)?
