Te kecskeízt vársz a tejedtől, és az a gondod, hogy nincs neki? De jó egyeseknek, mi meg azért legeltetjük őket az erdőben a szénázás helyett, hogy nehogy valami mellékíze legyen. :D
Úgy 30 dkg lehetett. Beledobtam 3 vaníliás cukrot, reszeltem bele citromhéjat, meg nyomtam bele a levéből. Villával kidolgoztam, folpakkal megformáztam, rá a csokimáz. Most pihizik egy kicsit a hűtőben, aztán nekiugrunk....
Tegnap készítettem túrót, jobb volt, mint tavaly. De mégsem az igazi. Oltós, nem melegítettem, csöpögtettem, és mégis... nincs íze, pedig kecske. Bár most a tejnek sincs kecske íze. De mégis valahogy nem az igazi.
Sziasztok! Örömmel jelentem be, hogy pénteken elkészítettük a sajtunkat, ma reggel vettem ki a sófürdőből. Kíváncsi lennék az ízére, de félek, ha megbontom elrontok vmit, vagy nem lesz még olyan ízű mint lenni kellene. Mikor kóstolhatom meg? :D
Ja, jut is eszembe, azért ezt a kefirízű aludttejet is tovább fogom gyártani. Ez valami új fajta tejtermék lehet a lakásunkban tenyésző és a levegőnkben szállingózó gombákból. :D Mindenesetre víz helyett ezzel elkészítve a puliszka rettentő finom.
Oké, köszi, majd megpróbálok fotózni, bár nem túl használható ez a kis kompakt fényképező. (Szerintem konkrétan hibás.) Még minimum másfél hónap, mert egyelőre nincs pénzünk féreghajtani, és onnantól másfél hónapig nincs használható tej.
A tejet miben gyűjtsem majd, lezárt üvegben? Mehet egybe, vagy inkább külön tárolóban? Igazából eddig mindig olyan sok volt, hogy fél napnál tovább sosem tettem el, de most, hogy csak 3 anya van - és azok sem egyszerre fognak adni, és kettő fiatalka -, esedékes a tárolás, még egy normál 12 literes adag joghurthoz is félre kell majd raknom...
(Tényleg, aki kecskézik, mikor szokta ezért kihívni az állatorvost? Elvileg évente meg kell ejteni, de nem lehet vemhesség közben, szoptatás közben, és egy hónapos az élelmezés-egészségügyi határidő - de kétszer kell beadni, két hetes csúszással, így jön össze a másfél hónap. Akár szabad, akár nem, mi a szoptatási idő alatt féreghajtattunk eddig mindig, nem volt belőle észrevehető probléma. A saját fogyasztási időből másfél hónap túl sok, vemhesség alatt pedig nem rizikózok.
Tavaly sajnos nem oltattuk őket, és meg is jelentek az apró férgek és felszaporodtak a paraziták is. A legeltetés miatt az őzek és vaddisznók parazitái kb. mind veszélyeztetik őket, és egyszer már volt bagócslárva miatt álkergemarhakór is, szóval én nem szeretnék kockáztatni...)
Hogy kecsketejből félkemény és érlelt sajtod legyen, ahhoz elég precíz technológiára van szükség. Lehet gomolyát is, az is fonom, de kevésbé jól olvad és nehezebb vékonyat vágni belőle. Tehát hőmérő, savfokmérő, kultúra... Nekem az utóbbi kivételével még be kell szereznem, mert eleddig csak egy lázmérővel operáltam, azzal nemigen tudok termizálni. :)
Nagyon szépségesek, és kedves a csomagolásuk is. Az az igazság, hogy sajtkészítés szempontjából átmentem POGI-ba, a kitaposott utat akarom tökéletesíteni, mert ez a fajta sajt úgy tűnik, hogy bejön az embereknek. De ha lesz szabad kapacitásom, (tej, idő és energia) szívesen próbálkozom, tehát örömmel veszem, ha beavatsz, szívesen tanulok. Akkor is, ha egyenlőre az eddigi munkám eredményét szeretném végre learatni, mert eddig csak vetettem.
Bár egyik ősszel érdekes dolgot tapasztaltam. A lakásban 12 fok volt, és úgy készítettem a sajtot. Ugyan fölmelegítettem az oltásnál, de az alvadék gyorsan hűlt, és utána a csepegő sajt is ezen a hőmérsékleten volt. Szóval már majdnem hűtő... Mindenesetre sóval összegyúrva, majd kicsit még préselve kenhető állagú, általában nagyon finom valamit kaptunk. Tényleg érdekes volt, lehetett vágni, törni, de ha akartuk, rákenhettük egy szelet kenyérre.
(Ehj, csinálnék túrót is. Egyszer majd csak sikerül, de nem értem, miért nem lesz jó az alvadék... Vajon miért lesz kefirízű, és miért nem válik el a savótól? :|)
A helyedben fúrnám, ha nem egyszer használatosat akarsz, ugyanis jóval könnyebb lesz tisztítani. A rászáradt zsíros sajt elég kellemetlen tud lenni egy elérhetetlen hajtalban. :D
Ja, hogy az érlelés... Keresek hozzá a környzetemben megfelelő hőmérsékletű helyet. Kora tavasszal, ősszel ez a spájz, nyáron a fákkal árnyékolt békebeli téglából épült sajtkonyha (sajnos ilyenkor nincs meg az a 14-16 fok, kicsit magasabb nagy kánikulában, de még mindig ez a leghűvösebb). Nedves ruhában tartom, mert - lehet, hogy ez egy kis testi hiba - de utálom, ha kérge van. 4-5 nap múlva vákumfóliázom. A fóliában még tovább érik, de nem kell tartanom a kéreg kiszáradásától. Ekkor azonban már hűtőbe teszem, kb. 6 fokra. Fantasztikusan átpuhul, de mégis szelhető és átérnek az ízek. A legtöbb ízesítésnél csak még jobban kiteljesedik, egyedül a lilahagymás az, amit egy hónapon belül jó, ha elfogyasztunk csomagolás után, mert elszíntelenedik és olyan furi kénes szaga lesz.
Sajnos nem tudom hogyan kell krémsajtot készíteni, de érlelés után vákumfóliázom. Ha bent felejtődik a hűtőben több hónapra, kész a krémsajt. De tartok tőle, nem ez a gyártátechnológiája.
Hát nem néztem még utánna, de nekem logikusabbnak tünik, hogy a juhnál a savtartalom tompítására adják a vizet, mivel annak alapból magasabb a savfoka.
Nekem nem jelentett problémát, így nem gondolkoztam még ezen. Krémsajt, joghurt, túró a menő, s csak az után következik a sajt.
...és akkor pl. nem jelent segítséget, ha vízzel hígítom? Mint a juhtejnél alpból ajánlják a magasabb fehérjetartalom miatt? Tavasz lévén nem tudom kipróbálni, de Te esetleg nem próbálkoztál vele? Mivel nagyon kísérletező típus vagy, és szívesen osztod meg a tapasztalataidat, azért kérdezem.
S.O.S.! Illetve majd inkább ősszel lesz aktuálisabb a probléma, most jobban tudom kezelni. Kecsketejről van szó. Tavasszal gyönyörűen alvad, nagyon jól leadja a savót, szinte túl jól is, gyorsnak kell lennem, amikor a formába teszem. Miért van az, hogy ősszel, a laktáció végén minden intervallum (hőmérséklet, idő, oltómennyiség, utómelegítés stb.) felső határát súrolva is nehezen adja le a savót és nehezen áll össze. Tavasszal a laktáció elején a gumissággal küzdök, ősszel pedig alig bírom a sajtkendőből kiszedni, mert annyira krémes, hogy egy csomó ráragad. Szeletelhető sajtot készítek/nék, tehát utómelegítem, és préselem. A lágy sajtoknál is megfigyelhető ez a tendencia? Mi az oka? Hogyan lehetne standardizálni?
Én arrol beszéltem, hogy csinálsz egy gomolyát, de az anyag több, mint a formádba belefér.
A fölösleget beteszed egy bármilyen szüröbe, s azonos körülmények közt(hömérséklet) kicsöpögteted.
Ezt a felesleget hökezeled a 70 fokos vízben. Ez a technika alkalmas arra, hogy leellenörizd, hogy az éthordó formádban levó sajt kisavanyodott -e , mehet-e a sófürdöbe. A felesleg ha több a hökezeléssel hasznosíthatod.
Köszi a jó tanácsokat, és simikának is. Még csak annyit, hogy a megömlöttet arra érted, ha a formában kisavanyodott, az után rakjam formába és hideg vizbe? És ha a formámat lyukasztom, akkor jó, ha forró szeggel lyukasztom ki, vagy inkább fúrjam? Köszi
