A BIBLIAFORDÍTÓKNAK át kell gondolniuk ezt a kérdést, amikor János evangéliumának az első versét fordítják. Az Új világ fordítás a következőképpen írja ezt a verset: „Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt” (János 1:1). Néhány bibliafordítás ennek a versnek az utolsó részében található gondolatot úgy adja vissza, hogy a Szó „isteni” volt, vagy valamilyen hasonló megfogalmazást használ (James Moffatt: A New Translation of the Bible, The New English Bible). Sok fordításban azonban így olvasható a János 1:1 utolsó része: „Isten volt az Ige” (Katolikus fordítás, Újfordítású revideált Biblia).
A görög nyelvtan és a vers szövegkörnyezete erőteljesen arra mutat, hogy az Új világ fordítás pontos, és hogy ’a Szót’ nem szabad ’Istennel’ azonosítani, akire a vers előző része utal. Ám az, hogy az első századi görög nyelvben nem volt határozatlan névelő („egy”), néhányakban kérdéseket vet fel ezzel a verssel kapcsolatban. Ezért rendkívül érdekes egy bibliafordítás, melyet az időszámításunk szerinti első néhány évszázadban beszélt nyelvek egyikén írtak.
A kopt nyelv szaidi nyelvjárásáról van szó. A kopt nyelvet Egyiptomban beszélték közvetlenül a Jézus földi szolgálata utáni évszázadokban, a szaidi nyelvjárás pedig a kopt nyelv egy korai irodalmi formája volt. A Biblia legkorábbi kopt fordításairól egy szótár a következőket mondja: „Mivel [a Septuagintát] és [a Keresztény Görög Iratokat] az időszámításunk szerinti harmadik században fordították kopt nyelvre, a kopt fordítás olyan [görög kéziratokon] alapul, melyek a ma létező bizonyítékok túlnyomó többségénél sokkal régebbiek” (The Anchor Bible Dictionary).
A szaidi kopt szöveg két okból is különösen érdekes. Először is azért, mert ahogy az előbb említettekből látszik, tükrözi, hogyan értették az Írásokat a IV. század előtt, vagyis azelőtt, hogy a háromság hivatalos tantétel lett. Másodszor pedig azért, mert a kopt nyelvtan egy fontos szempontból viszonylag közel áll az angol nyelvtanhoz. A Keresztény Görög Iratokat először szír, latin és kopt nyelvre fordították le. A szír és a latin nyelvben nincsen határozatlan névelő, miként az akkori görögben sem volt. Ám a kopt nyelvben van.
Továbbá több tudós is egyetért azzal, hogy az, ahogy a kopt nyelv a névelőket használja – mind a határozottat, mind a határozatlant –, majdhogynem megfelel annak, ahogy néhány mai nyelv, például az angol és a magyar használja őket.
Tehát a kopt fordítás érdekes bizonyítékot tár elénk arról, hogy akkoriban hogyan értették a János 1:1-et. Mi ez a bizonyíték? A szaidi kopt fordítás határozatlan névelőt használ az „isten” szó előtt a János 1:1 utolsó részében. Ezért ha ezt a részt lefordítjuk mai magyar nyelvre, az szó szerint így hangzik: „és egy isten volt a Szó.” Nyilvánvaló hát, hogy a hajdani fordítók felismerték, hogy Jánosnak a János 1:1-ben feljegyzett szavai nem azt jelentették, hogy Jézus azonos a mindenható Istennel. A Szó egy isten volt, nem pedig a mindenható Isten.
JÁNOS 1:1 SZAIDI KOPT SZÖVEG; P. CHESTER BEATTY-813; SORKÖZI FORDÍTÁSSAL -ben a kezdet létezett a Szó és a Szó létezett -vel az Isten és egy isten volt a Szó
Hehe, tehát ha gonoszok esetében az itélet támad fel, akkor igazak esetében az élet ? Akkor odajutunk, hogy senki sem támad fel. Amúgy ezt a kérdést nem tartom annyira lényegesnek, viszont, személyszerint nem tartanám igazságosnak azt, ha egy gonosz nem szembesuljon a buneivel. Azért vannak rettenetes bunok a világban, amit szerintem nem lehet elintézni egy megsemmisítéssel.
"Hát ugyan nem igazságos az Isten, amikor azoknak, akik titeket szorongatnak, szorongattatással fizet" Thesz 1:6- Csia
AZ ISTENI HÁROMSÁG IGAZOLÁSA A SZENTÍRÁS ÉS A JÓZAN ÉSZ ALAPJÁN
A Szentháromság sola Scriptura igazolásához első körben Krisztus Istenségét kell igazolni, mégpedig azért, mert ha Krisztus Istensége bizonyítva van, már igazolva van, hogy az egyetlen Isten több személy.
A FIÚ ISTENSÉGÉNEK SZENTÍRÁSI BIZONYÍTÉKAI:
A Biblia Istennek nevezi Jézus Krisztust. Az Ószövetségben is olvasható, hogy a Messiás Isten lesz: „Mert gyermek születik, Fiú adatik nekünk, s az Ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9,5).
Az Újszövetség tanúsága azonban már kifejezett. Jézus elfogadja, hogy Isten Fiának nevezzék: „Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Sőt maga is Isten Fiának nevezi magát, aki mint Isten dicsőül meg: „Ennek hallatára Jézus azt mondta: »Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia«” (Jn 11,4). Ezeken a zsidók megbotránkoznak: „A főpap folytatta: »Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?« »Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.« A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást«” (Mt 26,63). A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek ezek a szavak, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).
Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”
Jézus egynek nevezi magát az Atyával: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). – A görögben és a latinban még világosabb az ebszurdítás: ego kai hó pater ev eszmen – ego et pater unum summus. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával
Szt. Pál is kimondja, hogy Jézus Isten: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen” (Róm 9,5). Vagy máshol: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” (Fil 2,6). Ismét máshol: „Ő a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,16).
Szt. János apostol költői ihletettséggel tanít az Isten megtestesüléséről: „És Isten volt az Ige. (…) És az Ige testté lett” (Jn 1,1) . Ugyanennek a himnusznak a végén a görög eredeti „egyszülött Istenről” beszél. Némely szentháromság-tagadó felekezet (pl. ariánusok, unitáriusok, Jehova tanúi) azzal vádolja a Katolikus Egyházat, hogy tévesen fordítja a görög szöveget. Cáfolatképpen álljon itt az eredeti szöveg magyar átírásban is. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige… És az Ige testté lett, és miköztünk lakott”: „En árkhé én hó lógosz, kái hó lógosz én prósz tóv theón, kai theósz én hó lógosz… Kái hó lógosz szarksz éggénneto kái eszkénoszen én emín” Szó szerint fordítva: hó lógosz (az ige /itt: Krisztus/) – én (volt) – prósz tón theón (az Istennél) – kái (és) – hó theósz (az Isten) – én (volt) – hó lógosz (az Ige). Tehát az Ige (Jézus) más személy, mint az Isten (Atya), és ugyanakkor mégis Isten. Hiszen az Isten szó bizonyosan a mennyei Atyát jelenti; az Ige pedig biztosan Krisztust, hiszen csak Ő testesült meg, amint a szent szöveg néhány sorral lentebb, tehát még ugyanabban a szövegösszefüggésben tanítja: Kái hó lógosz (és az Ige) – szarksz éggéneto (hússá lett, azaz megtestesült).
A hagyomány tekintetében érdemes hozzáfűzni, hogy már az első századok kereszténységen kívüli forrásai is alátámasztják, hogy a keresztények Istennek tartják az Üdvözítőt. Phlíniusz megemlíti, hogy a keresztények Jézusnak mint Istennek himnuszt énekelnek. Szt. Jusztínusz szerint a zsidók botránkozva emlegetik, hogy a keresztények Istene szenvedő Isten (Deus patiens). Az eretnek Celsus szerint a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket, hogy egy halott istent imádnak. A vértanúakták is arról tanúskodnak, hogy a keresztény mártírok azért haltak meg, mert Jézuson kívül más istent nem ismertek el. A legősibb keresztény dokumentumok is így szólnak. (A Barnabás levél szerint Isten a Fiának mondta: „Teremtsünk embert”. A Diogenétoszhoz írt levél szerzője állítja, hogy Jézus a mindenség teremtője.)
Attól sem kell zavarba jönni, ha a Biblia világos utalásokat tesz arra, hogy Jézus ember. Ezt ui. az Egyház is vallja. Jézus Isten és ember: Istenember. Ezért a két természet logikus következménye, Jézus ui. mindig úgy beszél és úgy cselekszik, mint aki egyetlen személy, egyetlen valóság, mégis mindkét, egyébként összeegyeztethetetlen természet sajátságait hordozza, és mindkét természet szerint cselekszik (meghal – feltámad) és beszél (kérdez - kinyilatkoztat).
A Biblia tehát ugyanarról az egyetlen személyről állít hol isteni, hol emberi tulajdonságokat.
A hagyományos zsidó betűsor mássalhangzóit meg lehet feleltetni magánhangzóknak.
Így:
Y = I
H = A/E
V = U/O
H = A/E
Ez pedig Jézus nevének héber/arameus magánhangzóit adja ki. A "láthatatlan Isten" így vált láthatóvá Jézusban. Az isteni Logos megtestesült.
Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”
Jn 1,14 – „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”
Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”
Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”
Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)
Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”
Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”
Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.
Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”
Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”
ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”
Ef 1,7-8 – „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.”
1Jn 1,7 – „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”
Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”
Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”
Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”
1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”
2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”
A SZENTLÉLEK ISTENSÉGÉNEK SZENTÍRÁSI BIZONYÍTÉKAI:
Szt. Pál apostol írja: „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.” (1 Kor 2,10). Ez kétszeresen igazolja a Szentlélek istenségét. Egyrészt mindent csak Isten láthat át; másrészt Istent csak Isten érheti el. Az Ő „mélysége” ui. végtelen.
Jézus a Szentháromság nevében küld misszióba, és a három személyt egy szintre helyezi: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Itt is jelezve van a három egysége: „nevére”, és nem neveire.
Bár egyesek nem ismerik el a az alábbi igehelyet, bár nehéz eldönteni, hogy mi alapján válogatnak a számtalan kézirat közül, ha nem ismernek el felsőbb tekintélyt, mely ebben eligazít, ide kell venni a 300-as évekből származó, de szóbeli apostoli hagyományt rögzítő, és a megelőző verset magyarázó ún. Comma Johanneum-ot is. Szt. János levelében ui. így tanít: „Hárman tesznek tanúságot a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy” (1 Jn 5,7). Ugyanakkor az „és ez a három egy” minden felekezet szerint része a Szentírásnak, csak nem a személyekre, hanem a Lélekre, a vízre és a vérre. Ez gyakorlatilag mindegy, hiszen azt bizonyítja, hogy az Apostol és az első keresztény század ismeri a misztériumot: Három is Egy is.
A Szentlélek istensége
Mt 12,31 – „minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.”
Mt 28,19 – „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.”
ApCsel 5,3-4.9. – „hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket… Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek! … próbára teszitek az Úr Lelkét?”
1Kor 2,10 – „A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.”
1Kor 12,4-6.11 – „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten… ugyanaz… Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
1Kor 6,19-20 – Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…? … Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!
1Jn 5,6-9 – „a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság… Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent.”
A Szentlélek személy, és nem egy „isteni erő”
Lk 2,26 – A Szentlélek kinyilatkoztatást ad (vö. Jn 16,13; 1Kor 2,10)
Lk 3,22 – A Szentlélek testet ölthet.
Jn 15,26 - „Ő”-ként (görögül: ekeinosz) van utalva rá, ami hímnemű személyes névmás, pedig a "pneuma" ( = Lélek) semlegesnemű. (vö. Jn 14,26; 16,8.13)
Róm 8,26-27 – „A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” A „Paraklétosz”, vagy hagyományosan fordítva „Vígasztaló” szó szerinti értelme: „Közbenjáró”.
1Kor 2,10-13 – „Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.”
1 Kor 12,11 – A Szentléleknek saját akarata van (vö. ApCsel 15,28).
Ef 4,30 – A Szentlélek megbántható (vö. Iz 63,10).
Lk 1,35 – „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
ApCsel 10,38 – „miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel” A Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Kor 2,4 – „Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából” Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
1 Tessz 1,5 – „Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is”. Szentlélek és az Isten ereje nem ugyanaz.
Zak 4,6 – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (KÁR) A Szentlélek tehát nem erő.
A SZENTHÁROMSÁG ÓSZÖVETSÉGI GYÖKEREI
A Szentháromság szó nem található a Bibliában, mert a kifejezés csak az első keresztény századok teológiai fejlődésének eredménye, viszont maga a tanítás világosan benne van.
Már az Ószövetségnek is van szentháromságtana, noha még csak halvány körvonalakban: A Teremtés könyvében Isten Tsz/1. személyben szól: „Isten újra szólt: »Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.«” (Ter 1,26). „Teremtsünk”, vagyis nem egyedül, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt „teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető” (Suarez. Disp. Metaph. 20. 2,11). Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.
A szeráfok háromszor nevezik szentnek az Istent: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” (Iz 6,3).
Olykor mintha keresztény imádságot olvasnánk: „Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki Igéddel teremtettél mindent, (…) add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. (…) Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától” (Bölcs 9).
A JÓZAN ÉSZ ÉRVEI
Ha Isten végtelen, akkor, és csak ebben az esetben beszélhetünk Istenről, akkor szükségszerűen van Háromság. Miért? Mert Isten szükségképpen tud önmagáról, ez pedig az esetében konzekvenciákat von maga után:
A Fiú nemződés útján születik az Atyától, de a nemzést nem a hétköznapi értelemben kell érteni. „A Fiút az Atya tisztán szellemi nemzéssel, lényegének korlátlan közlése révén származtatja” (DS 526). A Fiú születése tehát Isten értelmi tevékenysége.
A születést szűkebb értelemben kell venni. (Tágabb értelme ui., hogy ami nem volt, létrejön, a szűkebb azonban csak annyit tesz, hogy élő ered az élőtől, és e kettő azonos természetű.)
Önmegismerő tevékenységünk által megsejthetünk valamit a Fiú származásából. Amikor valamit megismerünk, kialakul róla egy képünk (ún. verbum mentale – belső ige). Az értelmi kép azonban sokban különbözik attól, aminek hasonmása. Minél tökéletesebb a megismerés, annál jobban kimeríti a tárgy megismerhetőségét. Ha pedig önmagunkat ismerjük meg, akkor egy belső képet alakítunk ki magunkról, mely nem azonos velünk. Az Atyában azonban olyan tökéletes értelmi tevékenység van, hogy a Fiú az Isten önmagáról alkotott lelki Képe (Verbum divinum – isteni Ige) azonos magával az Istennel. Az Atya értelmi tevékenysége akkora szellemi erejű megismerés, hogy nem pusztán egy képet hoz létre, hanem önmagának valódi képmását, ÉS MIVEL ISTEN VÉGTELEN, AZ ÖNMAGÁRÓL ALKOTOTT KÉPE IS VÉGTELEN, TEHÁT ISTEN, és ezért egy valódi Ige (Verbum - Szó) születik belőle. Az Atya tehát önmagát megértve, önmagát megfogalmazva szüli a Fiút, mintegy kimondja magát a Fiúban.
Tertuliánusz mondta a felfoghatatlan hittitkokról, hogy éppen az bizonyítja igazságukat, hogy nem lehet őket felfogni. Ha a papok találták volna ki a titkokat, viselkedésük érthetetlen volna. Jobban tették volna, ha ki sem találják őket. Minek nehezítették volna meg velük saját dolgukat a hit ébresztésében? Tömören így fogalmazott: „Hiszem, mert érthetetlen, biztos, mert lehetetlen – Credo, quia absurdum” (Tertul: De Carne Christi). A Szentírás szerint Isten belső életének végtelen titka megfoghatatlan a véges teremtmény számára: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” (Róm 11,33).
Szt. Ágoston is tanúságot tesz: „Akárhányszor csak hozzá tudtam férkőzni, az Ó- és Újszövetség régebbi értelmezői közül, az Írás nyomán mind azt igyekeztek tanítani, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egységben ugyanannak az isteni lényegnek egységét mutatja, és ezért nem három Isten van, hanem egy Isten van” (August. Trin. I.4,7).
"Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?" (Lk 1:43)
Szűz Mária, Isten Anyja: Az istenanyaság keresztények közötti tudatosodásának köszönhetően Szt. Iréneusz óta mind erősebb lett Szűz Mária tisztelete és dogmatikai súlya a kereszténységben. „A világ összes eretnekségét egymaga megcáfolja" (cuncta haereses sola interemisti in universo mundo) - énekli a római liturgia. Vagy ahogyan a régiek mondták: „Szűz Mária az összes eretnekség diadalmas cáfolata," hiszen a Szűz Máriáról szóló katolikus tanítások mindig a Krisztusról szóló igazság (dogma) világosabb előterjesztését segítik elő. Innen van az, hogy a tévtanítások ösztönös következetességgel kezdik ki Szűz Mária valamely üdvtörténeti célokat szolgáló kiváltságát (privilegium), vagy valamely Szűz Máriához kapcsolódó krisztológiai dogmát. Λz Anyaszentegyház mélységes tisztelete a Szent Szűz iránt mindenkor mentes a bálványimádástól, mellyel sokszor megvádolják. Mindazonáltal a felesleges félreértéseket és az embernek nem járó kultusz gyanúját elkerülendő, mégis szükséges az egyes mariológiai dogmák részletes elemzése, és annak kimutatása, hogy amiként Szűz Mária egész élete Krisztusnak volt szentelve, úgy a személyéhez kapcsolódó hittételek is Krisztus kinyilatkoztatásának mélyebb megértését szolgálják. A protestantizmusból megtért John 1 lenry Nevvman bíboros szavaival: „Még ha az Egyháztól távolállók tagadják is, az alapkérdés, mely mellett kitartok, egyszerűen az, hogy Mária méltósága Krisztusért van. Ezért köszöntjük és tiszteljük az összes teremtmény legkiválóbbjaként, és azért, hogy megvallhassuk Istent is, mint egyes-egyedüli Teremtőnket" (Newman. Mix 344.). Az első és legfontosabb Máriához kapcsolódó tanítás, hogy Ő Isten Anyja, méghozzá valóságosan és tulajdonképpeni értelemben vett Istenanya. A liturgia és a teológia számos névvel fejezi ki ezt az igazságot: Istenszülő (Theotokosz, Deipara, Genetrix Dei, Bogorogyica), Isten Anyja (Méter Theu, Mater Dei). Mária tehát Istenanya, de nem anyaisten. A dogma nem azt tanítja, hogy az istenség Máriából forrásozik, hanem azt, hogy akit Mária megszült, valóban Isten volt. Nem magára vette az Istenséget, hanem fogantatásának első pillanatától valóságos ember, öntudatlan és tehetetlen magzat, és ugyanakkor a mindenható és mindentudó Isten is. Mária istenanyasága tehát azt a dogmát hirdeti és erősíti, hogy Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, akiben a két természet egyesült. Nem véletlen, hogy Ncsztoriosz, aki úgy szétválasztotta Jézusban a két természetet, hogy már aligha lehetett egy személyről beszélni, megtámadta az Istenszülő kifejezést is. Megértette ui., hogy a kifejezés garanciája annak a tanításnak, hogy Jézusban a két természet egy személyben egyesül. Szó sincs tehát semmiféle teogóniás gondolatról, hiszen az anyaság közvetlen tárgya csak a foganás és a szülés, és Mária Istent fogant, és az Istent meg is szülte. Ez azonban nem jelenti, hogy az Isten mindenestül belőle fakadt. Helyesen mutat rá Aquinói Szt. Tamás: „Még a természet szerinti szülésnél is igaz, hogy az anya csak a testét, de nem a lelkét adja a magzatnak, hiszen az utóbbit minden esetben Isten közvetlenül teremti a foganás pillanatában. Mégsem mondjuk sohasem, hogy egy nő Péter testének az anyja, hanem csakis azt, hogy Péter anyja" (Thom. Aq.: Summa Theol. III. 27. 5. a.). Ugyanezért mondja Nazianzi Szt. Gergely, hogy: „aki nem hiszi, hogy Mária az Isten Anyja, az istentelen" (Nazian. Epist. 1(11, 4). Igazolás: Tételünk igazából egy szillogizmus (két álltásnak egy harmadik állításba vak) logikus továbbgondolása): 1. Jézus Krisztus Isten. 2. Szűz Mária Jézus Krisztus édesanyja. Tehát: 3. Szűz Mária Isten Anyja. A dogma igazolásához tehát elegendő az első két állítást bizonyítani.
Természetes, hogy Mária az Istennek mint ilyennek anyja nem lehetett. De mert Jézus egy személyben Isten is, ember is volt, tehát tökéletesen helyes, ha Szűz Máriát "Isten anyjának" nevezzük. Mert bár nem az Istennek mint ilyennek volt anyja, de anyja volt annak a Jézusnak, aki Isten is volt. A pápa anyját is joggal nevezzük a pápa anyjának, bár a pápát nem mint pápát, hanem mint kicsi gyermeket hozta a világra.
istenanyaság: a Boldogságos Szűz Mária méltósága, amely azt jelzi, hogy a tőle született Jézus énje szerint az örök Fiú, vagyis isteni személy. Ezért Máriát Isten anyjának lehet nevezni akkor is, ha a Fiú tőle csak az emberi természetet vette magára. - A Theotokosz név már Órigenésznél megtalálható. Igazi jelentőségét a 3-4. sz. krisztológiai viták során nyerte. Tartalmilag utalt rá 325: a niceai zsinat és 381: az I. konstantinápolyi zsinat, amikor megvédte a Fiú istenségét és valódi emberré levését Máriától. Kifejezetten 430: az efezusi zsinat és 451: a kalkedoni zsinat szentesítette használatát. Ezután átment az Egyh. lit-jába (Mária istenanyasága ünnepe) és a hívők tudatába. - Az istenanyaság hittétele a gnosztikusok fölfogásával szemben állítja, hogy Jézus valóságos, nem pedig csak látszólagos testet vett magára Máriától; Nesztoriosszal szemben állítja, hogy Jézusban az isteni és az emberi természet egy személyben, a Fiú személyében egyesült, azért ő egy valóság. Nesztoriosz csak a Khrisztotokosz, 'Krisztusszülő' nevet akarta elismerni, vagyis azt, hogy Jézus, aki Máriától született, csak emberi személy volt, legföljebb később, keresztelkedésekor töltötte el az Ige, s így lett belőle Krisztus, azaz Fölkent. - Az Istenanya címet maga a Szentírás ugyan nem alkalmazza Máriára, de benne van annak két teol. előzménye: ti., hogy Jézus Máriától született, s hogy ő valóban az Isten Fia volt, vagyis isteni személy. Azt is meg kell látni, hogy Máriában az anyaság nem egyszerűen biológiai folyamat volt, hanem valóságos személyes, anya-gyermek viszony. A cím és a szóhasználat így hozzájárul Krisztus titkának és Mária titkának mélyebb megértéséhez. Benne van annak elismerése, hogy Krisztusban az isteni és az emberi természet valóban egységet alkot, vagyis embersége földi életének első pillanatától kezdve egységben volt a Fiú személyével (hüposztatikus egység). Továbbá Mária azt adta gyermekének, amit az anya adhat, de aki tőle született, az személyisége, énje szerint Isten volt, s Mária ennek a személynek az anyja. - A teol. mindig úgy tekintette Mária istenanyaságát, mint a legnagyobb kegyelmi kiváltságot és egész megszentelésének a forrását, hiszen senki sem léphetett szorosabb kapcsolatba Krisztus emberségével, a kegyelem forrásával, mint ő, az anya. Anyasága azonban Isten teremtő tevékenységén nyugszik, és Jézus szűzi fogantatását is így kell értelmezni. Ezért az ő kiváltságának semmi köze a mitológiai hasonlatokhoz, ahol istenek kerülnek nemi kapcsolatba földi nőkkel.
Légyszi kímélj meg engem ettől az Őrtorony érvelési stílustól. Olyan jók ezek az amerikában kiadott liberális könyvecskék, amelyet az Őrtorony oly nagy szeretettel idézget. Mindig így kezdődik: "még dr. X.Y. is elismeri a The Supertudós magazinban, hogy valószínűleg..."
"Az Istennel ápolt kapcsolatod a te személyes ügyed a Teremtővel. Csak te tudod fenntartani és erősíteni ezt a kapcsolatot, és csak ő tud örök életet adni neked."
Ez igaz, viszont a magát értelmesnek kikáltó rabszolga(tartó) osztályod abból a célból, hogy igazolja hogy a maga színes brosúráiból szerezhető ismeret vezet az örök életre átírta a Biblia ezen igehelyét. Meg még sok mást is, bővebben: Új világ fordítás
"Csak megjegyezném, hogy itt kettő személyről van szó és nem háromról, ha a háromság igaz lenne, akkor miért nem emliti a harmadik személyt?"
Miért, talán ha nem említi mindig a harmadik személyt is, az azt jelenti, hogy nem létezik? Mindig említeni kell, hogy létezzen? A Szentlélek itt világosan azért nem neveztetik, mivel ő az Atya és Fiú Lelke lévén, a kettő alatt együtt értetik, kiktől származik. Mint isteni személyt János későbben emliti őt (16,13.).
Amit később írsz az nem nyom semmit a latba a dolog nyelvészeti-teológiai érveléséhez, amit írtam. Ott megismerésről, és nem önmagában halott tudás megszerzéséről van szó. Nem a tudás üdvözít minket, ezt ne feledd. Sem a zsidóknak, sem az első századok keresztényeinek, és a könyvnyomtatás feltalásáig illetve a analfabetizmus megszüntetéséig lényegében senkinek nem volt Bibliája. Talán akkor ők nem üdvözülhettek, mert nem volt "ismeretük"... ?!
Valóban kötelezettségünk hívőként ismeretet is szerezni, de a Jn 17:3-ban nem arról van szó, azt csak a társulatod hamisította oda, hogy igazolja az Őrtorony-tanulmányozás szükségességét, amit üdvösségi feltételnek tart.
Káromlod az Igét, és Jehovát, aki 3 személyből áll! A legjobbakat! És az érveim nem gyengék, ezért rájuk még senki nem tudott kritikát írni, ahogy te sem érdemben, ugyanis nehéz az igazsággal szembe menni!
Akkor ilyen alapon az is gyenge érv, hogy Isten sokszor többes számban beszél magáról! ELOHIM Sőt ezt is a szószfér zsidók írták bele. De akkor a JHVH-t is szószfér zsidók írták bele!
A Bibliát úgy kell elfogadni ahogy van! Amit te csinálsz az Ige káromlása, mert a "az x, y ember vagy tudós ezt mondja". Illetve mert neked ez a véleményed. Amit Pál csinált: "A teljes Írás az Istentől van, ..." Asszem ég és föld a kettő!
Pál úgy fogadta el az Írást ahogy van, JHVH-val és Elohimmal és háromságtannal együtt, ugyanis ő azt mondta, hogy Jézus egyenlő volt az Atyával és Jézus Istennek nevezte, mint az Atyát!
(Kérlek olvasd végig ezt a cikket, vagy hszt, és nem ártana az előzőt is!!! ThanX)
Ne haragudj, de ez nem releváns cáfolata azoknak a sok igéknek, amik a háromságot tanítják! Azt mondod a trinitáriusok öltek meg trinitáriusokat! Az unitáriusok Erdélyben nem öltek meg senkit? Főleg mikor ott vallásháború volt? Jehova Tanúi nem ölik meg saját gyermekeiket, ha a vért életveszélyben visszautasítják?
Ne haragudj, én tisztelem Jahve Istent, de te szerintem káromlod, azzal, hogy a Biblia nyílt tanításai ellenére is káromlod a Szentháromságtant!
Egy kérdés, barátom hozzád! Ha Jézus teremtett lélek, akkor hogyan imádhatták Őt a Földön és a Mennyben az Isten angyalai? Erre adj logikus választ! Mert imádni, csak Istent lehet, és pont! Teremtményt imádni nem lehet, ez a Bibliában kétszer volt az Újszövetségben János meg talán Péter, de mindkétszer megfedték érte őket! Jézus viszont elfogadta az imádatot, és nem fedte meg Tamást, aki azt mondta Jézusnak: Én Uram és Én Istenem! János apostol egyszer le akart akart borulni a neki megjelenő angyalnak, de az angyal: 1. megfedte 2. visszautasította az imádatot Jézus ilyent nem tett!!!
1: Ajánlom a figyelmedbe a következő Igéket! „45Akkor megnyitotta értelmüket [Jézus], hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk. 49És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel." 50Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatér-tek Jeruzsálembe; 53mindig a templomban voltak, és áldották az Istent.” (Lk 24,45-53) Az első századi tiszta keresztények imádták Jézust, miközben Ő felvitetett a Mennybe!
Aztán MÉG: „A tizenegy tanítvány pedig Galileába ment arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. És látták őt, imádták, némelyek pedig kételkedtek.” (Máté 28:16, 17)
„És íme Jézus eléjük ment, és mondta: Üdvözlet nektek! Azok, pedig hozzá járultak, és átfogták lábait, és imádták őt.” (Máté 28:9) A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Mária, Jézus anyja és Mária Magdolna borultak le Jézus előtt, és imádták őt.
Erre az ember így szólt: “Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt. (János 9:38) Ez az ember egy vak ember volt. A tanítványok imádata a legfontosabb bizonyíték Jézus Istenségére. De Jézust imádták még a napkeleti bölcsek is, sőt Heródes is azt hazudta, hogy imádni akarja a zsidók királyát.
„…íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Máté 2:1,2)
2: „6Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól [az Atya]: "Imádja őt [Jézust] az Isten minden angyala!" (Zsidók 1:6)
„A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a 24 vén leborult a Bárány előtt ...” (Jelenések könyve 5, 7-8) A bárány a Bibliában mindig Jézus jelképe.
3: István imája Jézushoz! István az első ker. vértanú, a halála előtt Jézushoz imádkozott, ergo ezzel kifejezte, hogy Jézus az igaz Isten! Ezt a veszélyt a JT-k átírták István imáját, Jézusból Jehova lett! Ez közönséges Bibliahamisítás, mert hogy az összes releváns bibliafordítás itt a Jézus nevet használja!
Még valami: Nem mi trinitáriusok tértünk el az igazságtól, hanem ti Jehova Tanúi! Sajnálom, de ez az igazság!
Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" (Ap. Csel. 7:59)
Legközelebb beidézem Pál leveleit, ha a helyzet úgy kívánja! Szerbusz!
Ez egy gyermeteg érv. A Vulgata ezt így írja: "Az Úr tehát kénköves és tüzes esőt bocsáta Sodomára és Gomorárra az Úrtól az égből" . A lábjegyzetben meg egy zavaros magyarázat van arról, hogy " némi árnyéka rejlik a szentháromságról való tanításnak". A Szent István társulati fordítás már nem írja így. A hithű zsidóktól teljesen távol állt ez a pogány tantétel..az Ó-szövetségben nem lelhető még a nyoma sem...a háromság tan a II-III. században ütötte fel a fejét az akkor már teljesen hitehagyott keresztényeknél.
Jézus soha nem tanította azt, hogy az embereknek halhatatlan lelkük van, de a halottak feltámadásáról gyakran beszélt (Lukács 14:13, 14; János 5:25–29; 11:25). Miért mondta Jézus azt, hogy a halottak feltámadnak, ha úgy gondolta, hogy a lelkük nem halt meg? Jézus azt sem tanította, hogy Isten kegyetlenül kínozza a gonoszokat örökké. Ehelyett ezt mondta: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (János 3:16, Kat.). Miért utalt Jézus arra, hogy akik nem hisznek benne, azok meg fognak halni? Ha valóban arra gondolt, hogy a tüzes pokol kínját elszenvedve fognak örökké élni, akkor nem azt mondta volna? Az a tantétel, miszerint a pokol a gyötrelem helye, nem a Biblián alapul. Ehelyett ez egy keresztény tanításként feltüntetett: pogány hitnézet.
Nem, Isten nem kínozza a pokolban az embereket örökké.
POGÁNY HITNÉZETEKBEN GYÖKEREZIK:
Az ősi egyiptomiak hittek egy tüzes pokol létezésében. Egy könyv, az Amduat, melynek megírását i. e. 1375-re teszik, beszél azokról, akiket „fejjel lefelé levetnek a tüzes gödrökbe; és . . . nem fognak megszabadulni onnan, és . . . nem tudnak kimenekülni a lángok közül.” Egy görög filozófus, Plutarkhosz (i. sz. körülbelül 46–120) írt az alvilágban levőkről: „Jajveszékelve kiáltoztak, miközben félelmetes kínzásnak és megalázó, gyötrelmes büntetésnek vetették őket alá.”
A KÖZÉPKORBAN A TÜZES POKOLLAL IGAZOLJÁK AZ ERŐSZAKOT:
I. Mária, Anglia királynője (1553–1558), aki Véres Máriaként vált ismertté, mert közel 300 protestánst máglyán megégetett, állítólag ezt mondta: „Mivel az eretnekek lelkei ezután örökké a pokolban fognak égni, nincs helyénvalóbb, mint az, hogy utánozzam az isteni bosszút azáltal, hogy megégetem őket itt a földön.”
EGY MAI MEGHATÁROZÁS:
Az utóbbi években néhány felekezet átdolgozta a pokolról szóló tantételét. Például az anglikán egyház tantételekkel foglalkozó bizottsága 1995-ben kijelentette: „A pokol nem örökkévaló kínszenvedést jelent, hanem az Istennel nyilvánvalóan és teljesen szembehelyezkedők végleges és visszafordíthatatlan választásának egyedüli lehetséges következményét: a teljes megsemmisülést.”
„AZOKAT, akik engem tisztelnek, én is tisztelem” — mondja Isten (1Sámuel 2:30).
Tisztelet-e részünkről Isten iránt, ha valakit vele egyenlőnek tekintünk?
Őt tiszteljük-e, ha Máriát „az Isten anyjának” és a „Közbenjárónőnek” nevezzük. . . „a Teremtő és teremtményei között”, ahogyan a New Catholic Encyclopedia őt nevezi?
Nem!
Ezek az elnevezések sértik Istent. Vele senki sem egyenlő; neki nem volt testi anyja, mivel Jézus nem volt Isten. És nincs Közbenjárónő sem, mert Isten csak „egy közbenjárót nevezett ki Isten és az emberek közé,” Jézust (1Timótheus 2:5; 1János 2:1, 2).
Nem kétséges, a Háromság dogmája összekuszálta és megzavarta az embereket abban, hogy helyesen értelmezzék Isten igaz helyzetét. Ma is akadályozza az embereket abban, hogy megismerjék Jehova Istent, az Egyeduralkodót, és úgy imádják, ahogyan ő meghatározta.
Hans Küng teológus erre így világít rá: „Miért kellene, hogy bárki is bármit hozzáadjon Isten egyetlenségéhez és egyedüliségéhez, ami csak erőtelenné vagy semmissé tenné ezt az egyetlenséget vagy egyedüliséget?” Pedig a Háromság dogmájába vetett hit pontosan ezt teszi.
Azok, akik hisznek a Háromságban, nem „tartják meg Istent a pontos ismeretben” (Róma 1:28). Ez a vers még hozzáfűzi: „Isten is átadta őket nem helyeselt szellemi állapotra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek.”
A 29–31. versek felsorolnak néhány ilyen ’illetlen’ dolgot, például ’gyilkosságot, viszályt, szerződésszegést, természetes vonzalom hiányát, könyörtelenséget’. A Háromságot elfogadó egyházak pontosan ezeket művelik.
A trinitáriusok például, gyakran üldözték és még meg is ölték azokat, akik a háromságtant elvetették. Sőt még ennél illetlenebb dolgokat is műveltek: Megölték a háborúkban trinitárius hittársaikat.
Lehet-e valami ’illetlenebb’ annál, mint amikor katolikus katolikust, igazhitű igazhitűt, protestáns protestánst gyilkol meg , mindenki ugyanannak a Háromság-Istennek a nevében?
Jézus azonban világosan kijelentette:
„Abból tudja majd meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35).
Isten Szava erről még többet is mond: „Az Isten gyermekeit és az Ördög gyermekeit ez a tény teszi nyilvánvalóvá: Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istentől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét.” Azok, akik megölik szellemi testvéreiket, hasonlítanak „Kainhoz, aki a gonosztól származott, és megölte testvérét” (1János 3:10–12).
Az Istennel kapcsolatos tantételek tanítása tehát Isten törvényének súlyos megsértéséhez vezetett. Arról, ami a kereszténységben végbement, a dán Soren Kierkegaard teológus így írt: „A kereszténység, anélkül, hogy teljesen tudatában lett volna, szakított az igazi krisztusi hittel.” A kereszténység szellemi állapotát találóan jellemezte Pál apostol e szavakkal:
„Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel megtagadják őt, mert utálatra méltók, engedetlenek, és bármilyen jó cselekedetekre teljesen alkalmatlanok” (Titus 1:16).
Hamarosan, amikor Isten véget vet a dolgok e jelenlegi gonosz rendszerének, a trinitárius kereszténységet is felelősségre fogja vonni. És elmarasztaló ítéletben fog részesülni Istent gyalázó cselekedeteiért és tanításaiért (Máté 24:14, 34; 25:31–34, 41, 46; Jelenések 17:1–6, 16; 18:1–8, 20, 24; 19:17–21).
(Jelenések 17:1-6) . . .És egy a hét angyal közül — akiknél a hét csésze volt — odajött, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a nagy szajha feletti ítéletet, aki sok vízen ül, 2 akivel paráznaságot követtek el a föld királyai, a föld lakosai pedig lerészegedtek paráznasága borától.” 3 És a szellem erejével elvitt a pusztába. És megláttam egy asszonyt, aki egy skarlátszínű vadállaton ült, mely tele volt káromló nevekkel, és amelynek hét feje és tíz szarva volt. 4 Az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, és arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve, kezében pedig utálatosságokkal és paráznaságának tisztátalanságaival teli aranypohár volt. 5 Homlokára egy név, egy rejtély volt írva: „Nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak anyja.” 6 És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus tanúinak vérétől. Mikor pedig megláttam őt, nagy csodálkozással csodálkoztam.
Egy vallási enciklopédia kijelenti: „Az emberi élet sajátosan igényli, hogy megkülönböztethesse a valót a valótlantól, az erőteljest az erőtlentől, a valódit a félrevezetőtől, a tisztát a fertőzöttől, a világost a zavarostól, valamint a két véglet közötti árnyalatokat is” (The Encyclopedia of Religion).
Az Istennel ápolt kapcsolatod a te személyes ügyed a Teremtővel. Csak te tudod fenntartani és erősíteni ezt a kapcsolatot, és csak ő tud örök életet adni neked.
"Az az örök élet, hogy téged az egyetlen igaz Istent ismerjenek, és azt, akit elküldtél a Felkent Jézust" (János 17:3 Csia).
Csak megjegyezném, hogy itt kettő személyről van szó és nem háromról, ha a háromság igaz lenne, akkor miért nem emliti a harmadik személyt?
Ismerjenek úgy fordítja, vajon te hogyan ismersz meg valakit? Ha nem felületesen akarod megismerni és gondolom Istennel az a helyzet. Nem azt csináljuk, hogy információt gyüjtünk az illetőről? Hol lakik? Milyenek a szülei? Kivel barátkozik az illető? Milyen a gondolkodása? Mi a véleménye erről és arról?
Tehát csak, akkor mondhatod el azt, hogy ismered az illetőt ha ismeretet szerzel róla. Isten a Biblián keresztűl ilyen ismeret megszerzésére ösztönöz bennünket. Hogyan?
Ennek az ismeretnek a megszerzéséhez az a leghatékonyabb módszer, ha személyesen tanulmányozzuk a Bibliát, ezért pontos és érthető az Új Világ fordításban a János 17:3. A személyes kapcsolat és a bizalom a hit az mind szükséges, hogy jól müködjön a kapcsolat. Ha pontosan tudod ki az igaz Isten és mi a neve, ki Jézus Krisztus és mi a szerepe az Isteni tervben, akkor könnyebb a bizalom kiépítése és nem vak hit, hanem valódi ismereten alapuló szílárd meggyőződés lesz belőle.
Vádakat senki sem (én biztos nem) gyárt, egy vallás ellen sem. De ha vannak jogos vádak akkor arra felelni kell, tökmindegy milyen vallásról, JT-ról vagy RKE-ról van szó. A különbség "csak" annyi, a megrögzött szektaellenesek a vádak és rágalmak futószalagon való gyártásától sem riadnak vissza. Mik ezek a vádak az RKE ellen, ahhoz képest ami a "Leslie - corporation" telepéről gördülnek ki nap mint nap, az adventista felekezetek, a JT-i, és minden másképp gondolkodó ellen?
Ne haragudj, de én nem vagyok semmiféle bábu. A katolikus barátaimmal igen is szoktuk kritizálni a Vatikánt. Ezért fontos tudni megkülönböztetni az Egyházban az emberi és az isteni elemet. Az emberi elem mutatkozik meg mindig, amikor ezeket a hülye híreket hallod. Ez nem teszi semmissé azt amitől az Egyház - Egyház.
Józsika, tudod te is nagyon jól, hogy senki sem független. Te sem, te Vatikáni marionett-bábu. Akár tartozik valahova, akár nem, mindenkit érnek bizonyos behatások. Érdekes, hogy amikor a munkahelyen beszélgetek kollegáimal, sok mindeneben egyetértenek velem, pedig egy se JT, ahogy én sem.
Most ebbe ne menjünk bele, őket csak azért hoztam elő, hogy legyen egy kézzel fogható példa, amiből mindenki megérti a célzást. Egyébként senkinek nincs alanyi joga arra, hogy üdvözüljön. Ez Isten kegyelme, ajándéka, vagy ahogy az Őrtorony írja az ÚVF-ben "ki nem érdemelt kedvessége". Tehát Isten igazságán akkor se esne csorba, ha egy ember se üdvözülne.
Amit te említettél az körülbelül a kálvinista predestinációtan irányába mutat, arról meg lásd EZT és EZT.
Az a baj, hogy még mindig összeesküvés elméleteket akarsz gyártani, rosszhiszeműen feltételezgetsz, hogy "ezt csak azért találták ki, hogy...".
Ez nem adventista, hanem szerintem kvázi-JT. Olyan, aki formálisan ugyan még nem az, de érzelmileg teljesen azokkal azonosul, mert egyszer behívta magához, és elvolt ámulva, hogy jaj de kedves mosolygós emberek ezek, nem úgy mint azok a k*rva katolikusok.
Így amikor azt mondja, hogy ő nem JT, az olyan mint amikor a valójában elfogult politikai elemzők így kezdenek: "Én nem vagyok SZDSZ-es/MSZP-s/Fideszes, de..." - vagyis ő az, csak "függetlennek" akar tűnni.
Egyáltalán nem biztos, hogy Sztálin vagy Hitler annyira gonosz emberek voltak. Ez csak közvélekedés, és a legtöbb közvélekedés hülyeség. Egyébként már a "gonosz" szó sem jó. Már ez a kifejezés és az ehhez kapcsolódó aszociációk is tévesek. Egyszerűen arról van szó, hogy valaki vagy Isten törvényei szerint él, amelyek a szivében vannak, vagy nem él. Ha nem él, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire "gonosz". Én inkább ezt így mondanám:
Ismeretes a megszületett kisgyerekről az a megállapítás, hogy "életképes", vagy "életképtelen". Ennek analógiájára képzelem én a nagyobb, szellemi dolgokat is. Egy ember vagy "örökéletképes" vagy "örökéletképtelen". Ennyi. Nem kell ezt ragozni, esetleg csak akkor, ha ez a ragozás használ valakinek valamit, vagy ha mind "inkubátor" (szellemi inkubátor) működik. De nem hiszem, hogy az örök szenvedésben való hit ilyen inkubátor lenne, nem hiszem, hogy az ilyesmivel való ijesztgetés egy "örökéletképtelen" embert az "örökéletképesség" irányába mozdítana el. Szerintem inkább fordítva.
Milyen adventista is vagy te? Az advent hit egyik központi eleme a Szentháromság! Te meg káromolod itt a Szentháromságot, magadat adventistának vallván! Hogy van ez?
A Szentháromság téma már ki volt itt tárgyalva sokszor!
1. Egy Isten van: „Halljad óh Izrael, Jahve a mi Istenünk, egyedül Jahve.” (5Mózes 6:4) „Akkor mondta neki [Jézusnak] az írástudó: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más.” (Márk 12, 32) „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” (Jakab 2, 19) „De én, Jahve, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.” (Hóseás 13, 4)
2. De az egy Isten 3 személyből áll, mint Atya, mint Fiú és mint Szellem!
2:1: Az Atya Isten: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit el-küldtél, a Jézus Krisztust.” (János evangéliuma 17:3) „Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, ...” (Galata levél 1, 3) „És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi levél 2, 11) „Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!” (Efézusi levél 6, 23)
2:2: A Fiú Isten: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1:23)
Tamás pedig így felelt [Jézusnak]: "Én Uram, és én Istenem!" (János 20:28)
...akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. (Róma 9:5)
És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Timóteus 3:16) Károlyi fordítás
13mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, …(Titusz 2: 13)
28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. (Apostolok Cselekedetei 20:28)
„Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (1Tessz 1:12)
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által” (2Péter 1:1)
2:3: A Szellem Isten: „Egy ember, név szerint Anámiás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és [annak az] árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: „Anámiás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szent Szellemnek, és félretegyél magadnak a föld árából? … Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” (Ap. CSel 5:1-5)
A Szellem nem csak egy erő, hanem Személy is: „Mondta a Szent Lélek: válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én hívtam el őket.” (Ap Csel 13:2)
Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják." (Ap. Csel 21:11)
Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: (Ap. Csel 28:25)
3.0: A Fiú örökkévaló Isten: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5:2) Károlyi fordítás
„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség Fejedelmének!” (Ézsaiás 9, 6)
A Fiú Mindenható: „7Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jelenések 1, 7-8)
Egyébként érdekes, múltkor küldtem biblia érveket az Őrtorony ezzel kapcsolatos érveire válaszul, és most már nem is bibliai érvekből indulsz ki, hanem méltatlankodsz, hogy lehet ez.
„Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem! Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«. Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék«. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar. Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?« Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: »Miért alkottál engem ilyennek?« Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre? Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített, amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?”
Javítás: mármint nem kell tartanunk attól, hogy igazságtalanul tél. Vagyis ha Isten az abszolút igazság, akkor csak azokat ítéli az örök kárhozatra, akik valóban, az igazság mércéje szerint megérdemlik.
Pl. Vajon büntetés lenne Sztálinnak és Hitlernek, hogy "megússza" annyival, hogy egyszerűen az örök nemlétben szunyokál?
Azért mert így találta igazságosnak. Egyébként ha elfogadjuk, hogy Isten igazságos, akkor nem kell tartanunk attól, hogy igazságosan ítél. Az Írás tanítása szerint az örök tűz alapvetően a Sátánnak és a többi bukott angyalnak "készült", így ebből az is következik, hogy oda tényleg azok kerülnek, akik igazán megérdemlik, a nehézfiúk, a tudatos vétkezők, akik tudatosan, megátalkodottan utasították el a szerető Isten kegyelmét.
"Téged nem zavar, hogy lehethogy te is a Pokolba kerülsz??"
Dehogynem "zavar", de ezt nem "zavaró" tényezőként kell értékelni, hanem hogy ez is egy ösztönzőerő arra, hogy úgy éljek, hogy ne kerülhessek oda. Pont ez a(z egyik) lényege ennek. Jézus is mennyit figyelmeztetett arra, hogy óvakodjunk odakerülni.
Én nem mondtam soha, hogy fekete-fehér lenne a kép. Soha nem vonakodtam elismerni azokat a valós hibákat a katolikusok körében, és ugyanúgy elismerem a pozitívumokat a szekták körében is. A fekete-fehérség az épphogy a szektáknál van meg. A katolikusok esetében csak inkvizícióról, szexuális botrányokról visítoznak, és a pozitívumokat, amiket most csak azért se kezdek el sorolni (majd gery mindjárt leírja, hogy "nincs!!!!!!!!"), a JT-knél pedig a saját valós hibáikat sem ismerik el.
Józsikácska, értsd meg ezt az alapvető logikai megfontolást:
Ha Isten képes lenne megsemmisíteni a gonoszt, akkor mi értelme van a gonoszt életben tartani, ahogy régebben mondtad, valamiféle örök elnyűhetetlen testben örökké kínozni? Kinek jó ez?? Erre felelj!! Talán azoknak, akik szerinted a mennyekben lesznek? Azokat a jó embereket talán nem fogja zavarni az a tudás, hogy érző lények valahol örökké szenvednek? - Megdöbbentő!! Hiszen még egy kigyógyíthatatlan beteg lovat vagy kutyát sem hagyunk szenvedni, hanem agyonlőjük. Isten viszont szerinted az emberiség többségét (széles út) örökké fogja hagyni a Pokolban kínlódni, miközben meg tudná semmisíteni? - Azt magyarázd meg, hogy miképpen lehet ilyesmiben hinni!! Téged nem zavar, hogy lehethogy te is a Pokolba kerülsz?? - Mert valakinek oda is kell kerülnie :-) Figyeld meg, hogy még a leggonoszabb ember sem tartja magát annyira gonosznak, hogy elhiggye, hogy a Pokolba fog kerülni. Ez már szinte nevetséges.
Nem. Csia azt mondja, hogy a gonosz egyén feltámad az ítélet feltámadására, vagyis olyan feltámadásra, amelynek jellemzője az elmarasztaló ítélet. Ez a kárhozat.
Az ott szereplő görög szó: κρισεως (krisis), jelentése angolul:
"by extension, a tribunal; by implication, justice (especially, divine law) -- accusation, condemnation, damnation, judgment.
1) a separating, sundering, separation 1a) a trial, contest 2) selection 3) judgment 3a) opinion or decision given concerning anything 3a1) esp. concerning justice and injustice, right or wrong 3b) sentence of condemnation, damnatory judgment, condemnation and punishment 4) the college of judges (a tribunal of seven men in the several cities of Palestine; as distinguished from the Sanhedrin, which had its seat at Jerusalem) 5) right, justice"
Vagyis egy büntető ítélettel súlytott feltámadásról van szó.
Isten mindenható, tehát természetesen lenne hatalma megsemmisítéssel is súlytani a gonoszokat, de itt most nem az a kérdés, hogy Isten mire képes, hanem, hogy mit akar. Itt mindenek előtt olyan gonoszokról van szó, akik maguk tehetnek a kárhozatukról.
