Üdv! Igyekszek majd! Remélhetőleg így lesz :) nem zargattam nagyon még őket. Ez ez első alom ebből a párosításból. Nagyon jól támplált kisnyusziknak látszanak :P !
Üdv. Ma megfigyeltem, a hajnali órákban mentem ki a nyúlhoz. Este még úgyanúgy kb. 2 cm vastagon voltak betakarva, viszont hajnalra egy "vár, bástya" szerűen köréjük volt lökve, kaparva az összes alomanyag. A délután órákban viszont ( pont süti a ketrecek elejét a nap) el volt "dózerólva onnan a fal, és ismét csak vékonyabban voltak betakarva. Nem hinném, hogy ezt a kicsik csinálták volna, csak az anya lehetett. Ma délután sikerült vennem egy 12 hetes pannon fehér bakot, 2-2,5 hónap és be is lehet állítani a sorba. :D Pápán havi rendszerességgel szállítja egy kamion, és mielőtt megérkezett volna én végig kérdeztem az összes leadót, hogy milyen fajtái vannak, és az egyiknél szerencsére volt pannon fehér, és még hajlandó is volt eladni belőle nekem egyet.... :D
Nyulakat nem állítok ki,de a galambokkal rendszeresen járok.
Elég gyakran előfordul,hogy még az egészségügyi lapot se mutatják be(pedig a meghívókon kiemelve felvan tüntetve,hogy 14napnál nem régebbi állatorvosi igazolás bemutatása szükságes).
Ennek ellenére bekerülnek a ketrecbe,egyszer szóvá tettem ezt válasz: a nevezési díj be van fizetve,ha haza küldi az illetőt a madaraival együtt akkor jövőre már nem is nevez,el se jön.
Így a nevezési díjon és az utiköltségen felül mindig kalkulálni kell kiállítás után egy gyógyszer és vitamin kúrával,mert hiába kezelem a madarakat mindig akad valami.
Itt nem a kicsikit takarja be, hanem csak az "üreg" bejáratát. Ez az üregi nyúlnál is íg van, de csak azért, hogy a víz ne follyon a lyukba, ez az ösztön maradhatott meg a házinál is.
A nyúl kiállítások, mint az össze többi állatfaj kiállításai, kizárólag a küllem bírálatáról szólnak. Éppen ezért értéktelenek. Pontosabban ezért is.
Én ezt végig csináltam anno a kutyák területén. Szép, gyönyörű, impozáns egyedek, akik szemmel nem látható örökletes és öröklött, használati értéket befolyásoló betegségektől szenvednek, munkakutyának alkalmatlan idegrendszeredszerrel rendelkező munkakutyafajta példányok, korrupt és hozzá nem értő bírák által adott teljesen értéktelen bírálatok, haver-koma-vesztegetős eredmények....
A civil életben sikereket el nem érő, az adott állatfaj "tenyésztésében" érvényesülni próbáló, "sikereket" kereső emberkék, hatalmat vágyó klub elnökök, helyetteseik, tisztségviselők....bennfentesen mosolygó, a nagy tudású szakembert eljátszani próbáló, segghülye figurák.....
A nyúl (is) haszonállat. Értem én, hogy fontos a küllem, a küllemet megalapozó anatómiai felépítésbeli sajátosság, a fajta fenntartása...de mindez lószart sem ér, ha a nyúl eközben 3-4 fial, rosszul nevel, nem párzik, minden nyavalyát elkapnak az utódai....
Elnézést kérek, ha valakit érzékenyen érintett a mondandóm, nem akarok senkit megbántani.
És természetesen tisztelet a kivételnek, de komolyan!
Nagyon érdekes a hozzászólásod. Egy pár dologra reagálnék.
Az első a kiállított egyed minősége. egy hozzászólásomban már írtam, hogy nagyapáink a legszebb egyedeit nagyobb becsben tartotta és ezeket vitte a bemutatókra. A nálatk lévő pontozásról sajnos én is hallottam, sőt ez még a kassai fiatal kiállításon is jelentkezett,de ez lehet hogy csak a magyarokr volt igaz.
Sajnos nálunk még ott sem tartunk , hogy falusi vagy helyi kiállítások legyenek, egy pár ember lelkesedésén múlik a mai Nyúltenyésztésünk , legallábis ami a kiállításokat érinti. Az mgksz- ről most nem írok azt már lentebb meg tárgyaltuk.
A legtöbb helyen már lezajlottak a különböző járási illetve falusi szintű nyúlkiállítások. Az ország egyes részein apróállatkiállítások keretén belül prezeltálják a nyulakat. Most én ezeknek a bemutatóknak a színvonaláról szeretnénk néhány gondolatot a kedves fórumozók elé tárni. Megosztani egy picit más megvilágításban a témát. Olyanban, melyet talán mindenki tud, beszélnek is róla, de mégsem történik előrelépés. A járási illetve a kerületi avagy az országos szintet öngyilkosság lenne összehasonlítani. Az olyan lenne, mintha körtét az almával hasonlítanánk, noha mindkettő gyümölcs. Én most nagy általánosságban szeretnék néhány észrevételt közreadni. Talán ott kezdeném, hogy egy kiállítás színvonala nagyban függ a tenyésztett állat minőségétől, jellegétől és a tenyésztő magas szintű ismeretétől. Ha ez a három tényező jelen van, és a bemutatott állatok nagy részét ilyen háttérrel „gyártották”, akkor már beszélhetünk jó színvonalú, tartalmas, esztétikai élményt nyújtó kiállításról. Sajnos ez egyes helyeken messziről nem mondható el. És most nem szeretnék keserű szájízt előidézni, de ha nem mérjük fel, hogy hol állunk a kiállítások tekintetében, akkor nemhogy előbbrelépés nem lesz, hanem még jobban a nyúltenyésztés mocsarába süllyedünk. Miről is van szó ? Számtalan esetben tapasztaltuk, hogy a kiállítás színvonalára nem méltó nyulak kerültek a ketrecekbe. És most itt nem egyedi esetekről van szó. A legnagyobb meglepetésem az volt, hogy ezek a nyulak bírálat alá is kerültek. Holott értelemszerűen ki kellett volna zárni őket a versenyből. És most figyeljetek, ezek az egyedek még jó értékeket, néhány esetben magas pontszámot is kaptak. Na az a minimális, hogy megkérdőjelezzem a pontozóbíró makulátlanságát. Persze gyorsan leszögezzük tisztelet a kivételnek, amiről konkrétan itt nem beszélhetünk . De ilyenek is vannak ! Ragozzam tovább a dolgokat: Tegyük fel, hogy az a személy, aki a kiállításra nem alkalmas nyulát, ez a pontozó magas pontszámmal „jutalmazta”. Vajon ő tisztába van azzal, milyen borovaélen táncol? Megtörtént az is, hogy ilyen tenyésztő, akit mesterségesen „felajnároztak”, vérszemet kapva benevezett az országos versenyre. Természetesen jól lebőgőtt. Ma már nem is tenyésztő. Tehát ilyen értelemben a pontozóbíró elérte a „célját”. De számos más eset van. Haver nyulát fel kell pontozni. Ő mindig 96 pontot kapott. Adjunk neki fajtagyőztes címet, mert még sohasem nyert. Ugye ismerősek ezek a szavak. Legtöbb esetben a kívánságok teljesülnek is. Egy baráti gesztus, jó ismeret, netán más dolgok is közrejátszanak abban, hogy a bíráló magasabb pontokban gondolkodjon. De csak járási és falusi szinten. Mert, ha ezek a tenyésztők kilépnek az országos megmérettetésre, rendszerint nagy pofonokkal jönnek haza, és legtöbbjük egy életre kiábrándul a nyúltenyésztésből. Remélem érzitek, hol a hiba. Jó lenne, ha felébrednének azok a tenyésztők, akik már hosszú ideje így zsebelik be a különböző díjakat, jó lenne, ha egy kis önvizsgálatot tartanának, tükörbe néznének és bevallanák a színtiszta igazságot, azt ugyanis, hogy ismeret, alázatos hozzállás, és genetika pontos ismerete nélkül nincs hosszútávú, sikeres és eredményes nyúltenyésztés.
Sok vizsgálatot végeztek az anyanyulak szoptatási viselkedéseiről, ennek ellenére a nyulászattal foglalkozók még korántsem ismerik részletesen ezt a különös képességet, amely az ivadékgondozás legfontosabb tevékenysége. Az anyák 24 óránként egy alkalommal szoptatnak, átlagosan 6 és fél percig. Az első szopások alkalmával a sarokban kialakított fészeknél előfordul, hogy az alom egy-két egyede a szopási időtartamnak csak egy részére vagy egyáltalán nem jut csecsbimbóhoz. Az a kisnyúl, amelyik az első 5 napban egy szopást kihagyott, az esetek mintegy 80%-ban nem éri meg a választási kort. A szopások megfigyelésekor tapasztaltuk, hogy ha az anyát valamilyen zavaró hatás érte az első két-három percben, kiugrott a fészkéből az emlőjén kisnyulakat rántott ki a padozatra. Az első két hétben a kisnyúl egyszerűen nem képes visszamászni a fészkébe, ezért elpusztul. Az anyanyúl - más emlősállatokkal ellentétben - nem fogja meg szájával a kisnyulakat, és nem viszi illetve rakja vissza a fészkébe. Egyébként sok nyulász állítása szerint belerakja. Ma már tudományosan bizonyított tény viszont, hogy ez nem igaz! Hogyan történik a szoptatás? Az anya fészek fölé áll, súlypontját a mellső lábára helyezi és előrenyúlik, ráhajol a kicsinyekre úgy, hogy a hasa néhány másodpercig azokat leszorítja. Ezt követően néhány centiméterrel megemelkedik, ezzel a kicsik mozgásteréről gondoskodik. Az eddig alvó kisnyulak gyors mozdulatokkal csecsbimbót keresnek, és nagy intenzitással szopnak. Az egy-két napos fiókák gyomra szemlátomást feszülésig telik tejjel a szopás vége felé, az 5-6. percben hirtelen mozdulatokkal váltanak csecsbimbót. Nem kötődnek úgy a csecshez, mint a sertés. Az anyanyúlnak 8-10 csecsbimbója van, de ennél nagyobb létszámú almot is képes felnevelni.
Azzal egyetértek, hogy egy anya (koca) nyúl nem tartozik a legfelelőségteljesebben nevelő állatok közé, viszont nálam volt többnél is, hogy teljesen betakarja a fiaztató bejáratát. Meg is lepődtem először. Viszont nem csináltam semmit mert ez egy természetes viselkedése a nyúlnak. Az üregi nyúl is elzárja a járatot ahová lefialt. Természetes védelmi ösztön.
Azt sem tartom lehetetlennek, hogy egyes nyulak jobban gondozzák a kicsiket. Pl. volt itt olyan aki azt tapasztalta, hogy egy nap többször szoptatott az anya. Szóval bármi megeshet.
Most jut eszembe, hogy egyszer juhostt is felrakott egy fialásos videót. Azon is látszik, hogy mit csinál a KOCA nyúl, miután leFIALT.Lese szarja őket,megy és eszik-iszik.
És ha már láttatok nyulat fialni, akkor is látszik, hogy csak kipotyogtatja magából, megeszi a placentát, lenyalogatja őket aztán még szoptat kicsit és már ugrik is elfele. Nem fogja sose még szőrrel bebororgatni őket. A kisnyúl meg valamikor mászik szana-széjjel, mert nem a fészek közepébe fialja őket, hanem pl a szélére. Na azokat se fogja vissza rakosgatni, akármilyen jó anya. Márpedig a ti elméletetek szerint, ha nagyon jó, akkor be takargatja őket. De akkor be is vinné a fészekbe őket, ha kimásznának, nem?
És még kérdezném. Nyáron 30 fokban egy kezdő nyulas betakargatja a kicsiket, mert azt hiszi, hogy az úgy jó neki, akkor az anyjuk fog odamenni és lehúzni róluk a zsőrt? Erősen kétlem.
Nekem koca és az is marad, mifelénk így hívják de már százszor elmondtam, hogy nem változtatok.
Nem magára húzza, hanem addig mocorog, amíg bel enem tud bújni teljesen. Ilyen marhaságokat még sose hallottam, amit beszéltek, hogy betekargatja, ez nagyon vicces.
