Akkor vegyem magamra a vidám és kedves állatsereglet tagságát? Én nem bánom...
Végül is a cet az csak egy bálna:))
Lenne mit mesélnem. Nekem is meséltek úgy hasból, ha nem is tartott sokáig ez az aranyélet..., de a mai napig emlékszem apám Malac-meséire, aki egy kedves, de butuska, csínytevő állat volt, és nálunk randalírozott:)).
Én folytattam a Fiamnál, csak a mi főhőseink a picipuli és a sünsün voltak, és a nagyinál randalíroztak, ill. a sünsün illedelmes volt, és "jógyerek", a picipuli meg neveletlen és szertelen, de fejlődőképes.....
...és persze volt sok kedvenc, kitalált mesénk, meg az életünkből vett is, mert minden gyerek szereti, ha a szülei, nagyszülei a saját gyermekkorukról mesélnek!
NagyonI!
Érdekel a mesesarok, legyen szó igazi, vagy költött mesékről! De most elbizonytalanodtam......
szereti a mesét-cet, de nem akar tolakodni és higítani a régi baráti kört..... + nem is sértődős!:)) + ért a szóból...
....akkora a nyüzsgés nálad, hogy még egymás szavát sem értjük, vagy ami rosszabb, félreértjük. Minek is mennénk? Ono végignézett a háza vidám népségén. Kedvesek- gondolta, de nekem a régiek kedvesebbek. Szorosabbra tekerte magán a fátylát, és kisuhant az ajtón. Senki sem vette észre.
Suhant vizek, erdők fölött, és egyszer megpillantott egy kis erdei kunyhót. -Itt megpihenek- gondolta. Benyitott, és a hunyorgó parázs előtt kuporogva megpillantotta Onit, amint épp a tüzet élesztgette. -Idetaláltál? -pillantott hátra Onora. Maradhatok?
- Maradj. Majd szép csöndben elbeszélgetünk.Aztán hátha idetalálnak a többiek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy titokzatos hölgy: Ono. Ono a csillagösvény végén,az üveghegy oldalában lakott, egyedül. Azért volt titokzatos, mert senki emberfia nem látta: a fejebúbjától a lábujjáig sűrű fátyol borította, csak a szeme csillogása és a szíve parázslása tetszett át a fátylon. A háza csodálatos nagy volt, de legfőképpen csodálatos. Ha akarta, a tengerpartig ért, ha úgy akarta, ki kuckóvá zsugorodott. Egyedül élt, de nem volt egyedül. Sűrűn látogatták barátai, barátnői, azok elhozták számára a nagyilágot. Iri a madarakról szeretett mesélni,Zon a virágokról. Oni tréfás meséi néha még Eske szomorú arcát is mosolyra derítették.Orka a nagyvilágból hozta a híreket, Uska és Ics a konyha tájékáról. Ice egy-egy csöndes mondatával kacagtatta meg a társaságot, Sőd azonnal segített, ha a ház nem engedelmeskedett Ono akaratának, és nem akart tágulni, vagy zsugorodni. Ölg szerette a rendet. Bizony, rálegyintett Zoka fenekére, ha az féktelen jókedvében vagy feneketlen bánatában megrángatta mások haját. Így teltek Ono napjai barátai körében. Letörölték egymás könnyeit, ha lehetett, és nagyokat nevettek, ha úgy hozta a beszéd sora. Ezek a nagy nevetések hoztak változást mindennapjaikba. Először egy mókus kopogott be Onohoz. - Ti olyan jókat szoktatok nevetni! Befogadtok engem is? -Szívesen-mosolygott rá Ono. A mókuska vidáman futkosta körbe a lakást. -Olyan jó itt! Hívhatom a barátaimat is? Persze- tárta ki az ajtót Ono. Aztán a nyuszik jöttek. Bebújtak minden zugba, fölugráltak a vendégek ölébe, csiklandozták őket hosszú fülükkel. Jöttek soha nem látott madarak is. Olyanok, amilyenekről még Iri sem tudta mifélék. Megtelt a nagy ház nyüzsgéssel, futkosással, repdeséssel, vidámsággal. Ono élvezte a sokadalmat, azonban egyszer hiányozni kezdett neki valami. Ritkábban nyitottak rá a barátok, Uska, Orka, Iri, Zon, Eske, Ölg, Ice, Sőd, Oni, Ics, Zoka és a többiek. Hová lettetek? Miért nem jöttök?- kérdezte. Ne haragudj Ona- vonogatták a vállukat, de újabban akkora a nyüzsgés nálad,.....
Indításkor én a mesélj szót jóval tágabban értelmeztem volt. És bővebben kellett volna kifejtenem. Nem feltétlenül a holvoltholnem mesélésre gondoltam. A divatra, a főzésre is,,, mindenre, amit el lehet mesélni.. nem feltétlenül az unokának- egymásnak is például.
Mi van az első szerelmetekkel? Tudtok róla valamit??Vagy tartjátok-e a munkahelyetekkel- ha nem dolgoztok már a kapcsolatot??? STB.
Gyertek, Nagyik!! Meséljetek!! Én ma este fogok...
NagyonI!
Emil ment!
Bescanneltem, áttettem html formátumba, tárhelyet regisztráltam, de A fenyő csak nem ment fel a hálóra... Bénázok még egy kicsit! :-)
Istenem!! Bár igazad lenne... de amiket jómagam tapasztaltam mostanság... Na és a legújabb felmérések::::::(((((
Bár így lenne!!
De a kisgyerek az biztos, hogy jobban szereti a "hasból" mesét. Ez tetszett nekem: hasból mesélni.Mennyi mindent lehet nekik mesélve megtanítani!! Igen: az állatszeretetet. Mert az -nem én találtam ki- nem jön magátől. beleneveljük a gyerekbe.
Egyszer kiderítem, hogy az egértől valő viszolygásomat kinek köszönhetem::)))
Alsóban kellett egyszer olyan fogalmazást írnunk, hogy ha én iskolapad lennék....
te jó ég! Mennyi ötlet volt!! Szinte mindenki azonosult a paddal. Senki sem akarta, hogy olyan gyerek üljün rá, aki belevési a nevét, benne hagyja a szemetet...
Egyébként -zárójelet feloldottam:Isten hozott!!Mesélj!!
Nem mondhatod el senkinek, mondd el hát mindenkinek..(bocs Karinthy Frigyes, hogy elferdítettelek..)
Pirine! Mondd el itt.. mondd el nekem.. mesélj... lehet, hogy olvasónk lesz még.... Képzelj el egy csendes hallgatóságot... Én makacsul hiszem, hogy leszünk mi még többen is---
Mesélj!!
Egyik este én azt szeretném elmondani, hogyan jött az ötletem a topik indítására.
Egyelőre nem túl szerencsés ötletem, de elindult... döcögve, sántítva,,lökdösve, de
Jó délutánt drága pirine, s nektek is , akik talán betévedtek!!!
Betonozás folyik a házban.. el fog aludni a kisunokám??? Zaj zaj hátán.... pedig de jó lenne 1-2 órácskát azt csinálni, amit akarok...
Emesélni, hogy milyen jó volt nekem (de akkor ki tudta ezt?), a rengeteg mese között felnőni!
Másodikos voltam, amikor elkezdtem könyvtárba járni. Koperneczky bácsi volt a könyvtáros. Szintén az áttelepülők közül. Drága , drága Koperneczky bácsi!! Nem tudom hány éves lehettem- talán 12-13, amikor a kezembe nyomta az Operák könyvét. Mire gondolhatott?? Elképzelni sem tudom, hogy beváltottam-e a hozzáfűzött reményeit, mindenesetre hamar felfedeztem, hogy az operák meséi nagyon izgalmas olvasmányok. Keletkezés, bemutatás mit sem érdekelt. De a sztorik csodálatosak voltak!
Nem is emlékeztem volna erre az egészre, ha később,amikor barátnőm elcsodálkozott, honnan ismerem a "librettókat" , emlékeim közt kutakodva
felidéztem drága falukönyvtárosunkat.
Lehet, hogy unoka elaludt a zajban...? ... hát én is tudnék...
Délelőtt a Kiskakas gyémánt félkrajcárját meséltem neki... sajnos a török császár szerepében káprázatosabb voltam, s inkább a mérges császárnak szurkolt.
Tavaly novemberben kiskakas voltam... egy kicsit messzebb... Egy kicsit sokkal
Nekem annak idején nem meséltek, de én meséltem magamnak. Néztem a felhőket, és királykisasszonyok, fák madarak repültek felém.
Eltelt 70-75 év. A múlt hetekben napnyugtakor jöttünk hazafelé, ismét megelevenedtek és meséltek a felhők. Csoda szép havas hegyoldal felé mentünk, tele fával, bokorral, madarak repültek....Második gyerekkor, mesével , madarakkal, apró örömökkel, sírdogálós hangulatokkal
Majdnem 300 km.re vagyok az otthonomtól.Két hete láttam Távolunokát...Egy hét múlva lesz kettő.Hogy mennyit okosodott két hét alatt!! Elmeséltem neki is "költözéses" mesémet. Rendkívüli adottságokkal rendelkező teherautó vagyok. Mint Tom Sawyer barátja, aki hol hajó volt, hol a kapitány, hol kikötött, hol indult...
Na és micsoda vonat vagyok!! Eszméletlen jól pöfögök, s ha átváltok palacsintássá, megkérem becses hallgatóságomat, hogy segítsen nekem palacsintasütőmet felemelni....
És ekkor újra pöfögök, sípolok, füttyögök...Azt hiszem mégsem a várnagyiság vonz.. vonatnak lenni sokkal jobb...
A mai délelőttöm a következő: keresem az ezemet... keresem az azomat... hisz 4 napig országjárok... keresés közben idefutok a szgéphez, s keresem, hogy volt-e, keresem, hogy van-e...!!
S lám!!! Volt!! Lám!!! Van!!
Remélem, lesz időd a begépelgetésre..
Szkenneled nincs???
Off (?)
Nem tudjátok hol lehet a válltáskám, amit 24 évvel ezelőtt kaptam ajiba drága bartátnőmtől?? Olyan praktikus lenne az utazásra: össze lehet kis retiküllé csukni, ha elfogyott a sósdió meg a az úti alma....
Jó reggelt Nagyon Nagyi! Jó reggelt Mindenki!
Én ilyenkor, ádvent idején nehezen tudom megállni, hogy ne ajándékozzam oda lépten-nyomon - nem is annyira unokának, mint inkább szülőnek és nagymamának -Tove Jansson: A fenyő című írását. Még a nyolvanas években kaptam egy nagyon kedves barátnőmtől, azóta már megjelent magyarul is. Sajnos, a neten nem találtam, de nyugodalmasabb időben ígérem, majd begépelem és felteszem egy tárra.
A mese arról szól, hogy a téli álmukat békésen alvó múmimanókat felébreszti egy hemuli. "Mama, ébredj fel - mondja a Múmimanó ijedten - azt mondják, valami borzasztó dolog történik. Karácsonynak hívják. "Mit beszélsz?"...." Nem nagyon tudom....De semmi sincs elrendezve, minden elveszett, és mindenki összevissza szaladgál, mint a bolond."
A múmik nagy erőfeszítéseket téve próbálják megfejteni, mi is az a karácsony, és miért rohangál mindenki. A megfejtés nem egészen szabályszerű, de a később színre lépők motyók pontosan érzik, hogy a lényeg megtaláltatott!
Szép ádventi készülődést, mesés téli estéket!
Emlékeimben nagyon eleven a nagyapám, aki kicsi, hirtelenharagú, csúnyákat káromkodó, kártyázó, kuglizó csupaszív ember volt.
Nem emléxem a meséire, de arra igen, ahogy mesélt. Mindig megkérdezte, Na! Hogy meséljek? s mindig azt válaszoltam, hogy "hasból mesélj". És akkor mondta, mondta.
Ugy gondolom, hogy inkább a szokásokat, hagyományokat kellene átmentenünk, mert a "hasból" mesélés többnyire 1-1 család életélményeiből építkező mesevilág, ami leginkább annak a kis közösségnek jelent sokat.
Örömmel figyelem majd a topikot, amit lehet, hogy át kellene tétetni a "Szülői munkaközösségbe", hátha ott nagyobb lenne az érdeklódés.
Morcos vagyok. Ne szólj hozzám....És ez minden reggel így van...Pedig közben most- amíg szürcsölgetem a kávémat, lesek ki a "függöny" mögül...Jön valaki???
De persze nem álldogálhatok itt naphosszat lesekedve...
Nem érsz rá?? Ha igen, foglalj a körömben lécci egy röpke pillanatra helyet!
Te is mindig sietsz?? Néha szeretnék néhány száz évvel ezelőtti várnagyi lenni, aki csak elmélázott a vastag falak között, nem volt tévé, nem kellett sietnie , mert a rádióban a kedvenc műsora megy.. na és naná, hogy nem volt számgép.. Nem kellett rohannia reggel, délben majd este, hogy voltak-e vendégei, vagy éppen ellenséges hangú ólomkatonahajigálók (köszi, pirine!!) lepték el a topikot..
Várnagyi mélázott.. azon tűnődött talán, hogy milyen érdekes lenne bepillantani mások életébe... milyen érdekes lenne, ha a levél, amit már fél éve elküldött a csatába férjeura után, sokkal hamarabb megtalálná a harcosokat.. mondjuk mint a gondolat.
Aztán várnagyi legyintene egyet: bolond, te!! Meg ne tudja az unokám, hogy ilyen bolondságokon jár az eszem...
- Na -gondolta nagyot sóhajtva- megnézem a cselédeket. Talán már a vacsora is elkészül hamarosan... Megnézem, megterítették-e az asztalt, s hogy elég jól keményítették-e ki a lepedőket... Mennyi, mennyi dolog!!- sóhajtott, majd lassan még mindig mélázva elindult.
Na én is lassan mélázva indulok. Holnap útrakelek...Már fől a csülök, még be kell pakolnom, el kell mosogatnom, és be kell fejeznem az ajándékkészítést...
Ajándékozni akartál kedves nagymamáknak, de az "ólomkatona" neveletlen gyerek kezébe került, aki eldobta. Sokan fogjuk tisztára símogtni, örömmel takargatni, emlékezni rá !
Mesélj nekünk Messziunokákról ! Hogy élveztük, amikor náluk voltál, onnan írtad meséidet! Taníts minket mesélni, hogy unokáink boldog gyermekként éljék meg ezt a nehéz korszakot, amikor az igazgyöngyöt megrontott emberek elhajítják, feláldozzák a gonosz oltárán!
Kedves mesélőkedvű nagymamák ! Segítsetek szép, emlékezetes karácsonyt szerezni kis unokáinknak! Milyen mesékkel várják a ti unokáitok a legszebb ünnepet a szeretet ünnepét?
