A furmint ugye a testes, komplex, elegáns játékos a csapatban. Az olvasmányaim alapján a szerémi zöld egy nagyon jó savtartó fajta és a savai is inkább citrusosak, frissek, nem metszőek. Én ezek mellé egy korán érő, jó cukorgyüjtő, lágyabb fajtát raknék.
Az 1896-os törvények a Balatonmelléki borvidék Zala vármegyei részére a Budai Zöldet (Bálint, Aprófehér), Zöld fehért, Világost, Juhfarkot, Fehérszőlőt, Kéknyelűt, Auvergnast és Furmintot engedélyez telepíteni.
A Budai Zöld (Bálint, Aprófehér) mint fűszeresebb és bukésabb fajta volt ismert, egy kalap alatt a sárfehérrel. A Szentesi Józsit vagy a hetényi Szabó Zolit érdemes megkérdezni erről a fajtáról.
Dehogynem kell haragudni. Korrupt, ostoba tapló banda volt aki pióca módon rágyógyult egy nemes fajtára akkor amikor az éppen gyenge időszakát élte. Ezzel megakadályozták azt, hogy a Szagos-Nemes-Somlói Sárfehér valaha is újjá szülessen. A rövidlátó és ostoba tokosagyúság iskolapéldája ez.
A magyar borvilágra ez jellemző... a magyar bor az ami a rendszerváltás óta a legnagyobb karriert futotta be annak ellenére, hogy a magyar boros adminisztráció a késő rákosista, kora kádárista korrupt csökevény... egytől, egyig.
Büszke is lehetsz rá, mert többedik forrásból bizonyosodott be ma is, hogy a filoxéra előtti somlói prototipusa az bizony furmint-juhfark-sárfehér.
Annyiban egy kicsit magamra is büsze vagyok, hogy 2000-2002 években amikor ültettünk akkor a furmint-juhfark-hárslevelű hármasra fogadtunk (na jó, segítségnek :) ott volt az öreg Fazekas '29-es telepítési terve) és ebből van a birtok cuvée-nk is. A hárslevelűt én minden szempontból a sárfehért helyettesítő fajtának érzem. Az aromatikája nyilván más és jobban cukrosodik.
De a lényeg az az, hogy nem az olaszrizling és nem más fajták voltak az ős somlói alapfajtái.
Jól érted. 1967-ben keresztelték át izsákinak. Az 1999-es döntés mögött gondolom az állhatott, hogy banális módon ne "Izsáki izsáki" néven hozzák forgalomba a borukat/pezsgőjüket. Haragudni az alföldiekre ezért felesleges lenne, náluk korábban nem volt termesztésben az eredeti sárfehér, így azt nem ismerhették. Az a vélekedés járta náluk az izsákiról, hogy a kadarka fehér rügymutációja, ugyanis az elszaporítójuk egy kadarka ültetvényből emelte ki. Megjegyzem a pécsi (ex-)kutató intézet már 2004-ben bejelentette állami elismerésre a sárfehért, amit azóta se kapott meg.
Nem, a kettőnek valóban semmi köze egymáshoz. Ezért is van annyira kiakadva Zoli a '99-es hivatalos döntésen (miszerint az Izsákit kell Arany Sárfehérnek hívni, amiről ezek szerint már a '40-es években megállapították, hogy NEM sárfehér, és a keveredés elkerülése végett hivatalosan is szimplán Izsáki lett a neve, ha jól értettem a Németh-féle idézést).
A vad savak meg a gyenge asztali nem is a tiedről, hanem az Izsákiról szóltak (2. pont alatt), az Öreg Sárfehérről sokkal szebbeket írt Kosinszky is...
Kíváncsi leszek a kis küvédre! Lehet majd szerezni belőle? :-)
A rúgós fogalom itt azt jelenti, hogy nővirágú, tehát porzós fajta mellé kell ültetni, különben rosszul termékenyül. Ezt a monokultúrákban nem könnyű megoldani - ezért szorult ki a nagyüzemből. Vad savakról (mivel idén termesztettem először) nem tudok beszámolni, viszont az tény, hogy nem túl jó cukorgyűjtő, és étkezési fajtának kiváló, és korai érésű. Előlapoztam a Hajdu Edit könyvben az Arany Sárfehér fajtát, hát a képe alapján nem mondanám azt, hogy ennek bármi köze van az Öreg Sárfehérhez, amit volt szerencsém idén a kezeimben fogni.
Egyébként nem feltétlenül rosszindulatból nevezték össze-vissza a fajtákat elődeink, hanem - sajnos - tudatlanságból. Tehát pl. a "bajor" névvel egy csomó szőlőfajtát neveztek, a "dinka" is ilyen volt, meg "budai" néven is futott néhány fajta. Sajnos nem volt képekkel illusztrált könyv a szőlőfajtákról, és amúgy is jellemző volt a teljesen kevert, sorokat sem tartó ültetési rend. Mai tapasztalatom szerint (a vett szőlőim alapján mondom) a gazda maga sem tudja, milyen van benne (soxor az, amit sikerült "megmenteni" a TSZ telepítésből) - nem volt ez másként régen sem. Ezt még a vesszőlopások is fűszerezték (ami ellen külön szabályt kellett hozni a hegyközségi szabályozásban), amikor valaki elvitt vesszőket a szőlőről magának - na ő aztán végképp nem tudhatta, hogy az alany vágó összevisszaságából éppen mit sikerült gyűjtenie.
Szerencsére hétvége van, munka sincs sok és ráértem összelapátolni a korábbi fajtanév szinoníma cikk szerzőjének a következő írását ami egyben folytatása is annak:
Ezt írja Németh az izsákiról: "A fehér izsáki már a XIX. sz. közepén ismert és terjesztett fajta volt fehér dinka néven. Buda, Etyek, Bicske környékén német dinka néven terjedt el(...) Izsák környékén az izsáki sárfehér nevet kapta. E néven írta le először Pettenkoffer - tévesen - anélkül, hogy a fajtát azonosította volna (...) Legújabb kutatásaim szerint a fehér izsáki minden kétséget kizáróan azonos a fehér dinkával(...) Izsákon az 1873-74-es években Szélesi József vincellér kezdte el szaporítani(...)" Ő volt az, aki indítványozta és elérte, hogy a fajtát hívják szimplán izsákinak a félreértések elkerülése végett. Ekkor viszont már több, mint tízezer hektáron termesztették, a valódi sárfehér meg csak szórványos volt jelen néhány dunántúli vegyes ültetvényben. Végül az OMMI főosztálya módosította 1999-ben arany sárfehérre a fajta nevét. 2006 óta eredetvédelmet is élvez, szóval vélhetően véglegesült az elnevezése. Azért annyit el kell mondani, hogy avatott kezekben egyáltalán nem hitvány a bora az izsákinak, nyilván a korrekt ivóbor, illetve ideális pezsgőalap határain belül. Még egy világrekord is a nevéhez kötődik: 457 mázsa izsáki szőlőt termeltek egy hektáron 1913-ban:) Bár azóta lehet, hogy vmelyik újvilági csemege ültetvényben már rávertek erre...
Az izsáki sárfehér kitalálóját én szívlapáttal somnám pofám. Ugyanis vélhetőleg az egyik legnemesebb, legjobb és legrégebbi magyar fajta nevére csótányozták rá a hulladék fajtájukat.
Még csak 1895-nél tartok, szóval 1943-ig valszeg elő forg kerülni, hogy ki és miért is csinlta ezt az ízélstelen névhamisítást.
Egy dolog viszont biztos... a ma hatályban levő termékleírásokat olyan emberek írták és a komplet hegyközségi remdszer vezetőségét olyan emberek alkotják akik nagyon-nagyon nem akartak arról tudni, hogy mi volt a Kárpát medencében a háborúk előtt.
"Sárfehér. (Izsáki) Nem azonos a régi magyar sárfehér (Alföldi fehér, Bátai, Zsige, Szagos-sárfehér) fajtával, amely elég jó fajta ugyan, de rugós természete miatt kiveszőfélben van. Ez különösen a Dunántulon van elterjedve. Az Izsáki sárfehér tőkéje igen erős növekedésü, bőtermő. Fürtje igen nagy, vállas, tömött. Bogyói nagyok, fehéressárgák, gömbölyüek, vékonyhéjuak. Későn érik, csapos metszést kiván.Bora kemény, savanyu, gyenge asztali bor. Mint étkezési szőlő is értékesithető, a tetszetős külseje és savanykás, kellemes zamata miatt. Németországban keresett asztaliszőlő."
Tehát:
1. A Sárfehér (Alföldi, Bátai , Zsige, Szagos-sárfehér) elég jó fajta, csak rúgós (=nem alkalmas nagyüzemi termelésre, és kis mennyiséget ad).
2. Az Izsáki sárfehér kemény savú, savanyú, gyenge asztali bort ad. Étkezési szőlőnek alkalmas.
Szerintem elég jól behatárolja pár mondatban mindkét fajtát és egymáshoz viszonyított értéküket. :-)
Igaz, bő fél évszázaddal újabb szöveg, de nem karakterfelismerős, hanem begépeltem. :-)
Elütés persze így is lehet, és a Te régebbi szöveged meg kordokumentumként sokkal izgalmasabb is, de a Kosinszky-szöveg is hoz elég sok szinonímát, úgyhogy kontrollnak jó lehet...
Én köszönöm az észrevételt. Akár hiszed akár nem elég sokat pepecseltem ezekkel a cikkekkel mire ilyen állapotba kerültek, de sajnos még így is sok hiba elkerüli a szememet. Az Arcanum csak belezavarta egy szkennerbe és egy buta szövegfelismerőbe az archívumot.
(Egy apróság: az Arcanumnál valóban nem végeztek teljes ellenőrzést a karakterfelismerés után (ugye az megint lassú és drága kézimunka lenne - akárcsak a szőlőművelés). Ami így elsőre szemet szúrt más könyvek, leírások alapján: a Juhfark a Balatonmellékén nem Durbanes hanem Durbincs vagy Durbancs, a Mózes fehér meg persze Mézes fehér eredetileg...)
A 19. században a fajtaválasztásnál rendszerint három szempont alapján választottak három fajtát... Egy megbízható és jósavú bőtermőt (mustosfehér, lisztesfehér, juhfark,...) egy fűszeres bukéfajtát (tramini, sárfehér, olaszrizling, rajnai, bálint, ...) és egy testet (furmint, veltelíni, bakator, kövidinka,...)
Három ilyen fajtából alakult ki a termőhelyre jellemző házasítás. Nem voltak hülyék az ősök :)
Engem meg a zöldveltelini lepett meg... nálunk ugyanis a szociban nyomták ezerrel ezt a fajtát (máig ez a legelterjedtebb SK-ban), most meg kiderül, hogy egy régi ismerősről van szó...
Nem akartam rossz tapasztalatról írni, de nálunk szinte egy az egyben ez volt a legutóbbi történet. Nagypapa orvosi csodaképpen megúszta a májátültetést, jól van, tegnap volt 80 éves. :)
Deszikkálást, ha nem is teljeskörűen, de még ma is alkalmazzák. Igaz, hogy a Reglone már több mint 20 éve a betiltás, kivonás határán volt, de még jelenleg is forgalmazzák Reglone air néven (jelentős mennyiségben).
A zöldkönyvvel sok üzletben nem foglalkoznak, gondolom ráírják valaki ismerős könyvvére. Forgalmat hozni kell nekik, elvárják tőlük... Így is nagyon lecsökkent a hozzáférhető szerek száma, betiltották, vagy áttették I.-es kategóriába.
Én csak az apósomról tudok nyilatkozni. Mérnökember, akkurátus naplót vezetett a permetezéseiről. Volt olyan év, hogy hatszor(!) permetezett Bi-58-cal. Miko rmegkérdeztem, hogy áprilisban mégis mi ellen vonult fel ilyen erőkkel, nem tudta megmondani. Azóta jó útra tért, miután a családomnak megtiltottam, hogy akár egy szemet is egyen a szőlőjéből.
Igen, szerintem is nagyüzemből szerzik a mérget, vagy olyan kereskedőtől, akinek "kiírja" valamelyik növényvédős.
Szerintem deszikkálást már nem nagyon alkalmaznak napraforgónál, emlékeim szerint a Reglont is betiltották - erre gondoltál, ugye? Ebben nem vagyok naprakész (már).
A kérdés, hogy egy olyan versenyben amit már évtizedekkel ezelőtt elvesztettünk és amit ezer ok miatt sem tudunk soha megnyerni, sőt még a versenytársaink árnyékába jutás is naív ábránd érdemes-e az általad említett vesrenytársak módszereit másolni?
Szerintem nem. Szerintem a nyerő stratégia pont az, hogy kiemeljük magunkat a vegyipar csodái és a végtelen gépesítés mámorából, kifordulunk a tömegtermelés zsákutcájából és a természetesség, termőhelyi egyediség jegyében egy új pályát rajzolunk magunknak ahol nem kell félni a versenytársaktól... mert nincsenek. Egy valóban badacsonyi és valóban kéknyelű bornak nincsen ellenfele, mert egyedül van a saját pályáján. Pont ahogy egy tényleg tokaji és tényleg aszú bornak sincs a maga piacán ellenfele. Pont ezért a magyar bor jövőjének egyetlen járható útja az lenne, hogy azokat a technlógiákat és azokat a kis-közép bortokokat támogassa mind az állami adminisztráció ahogy a fogyasztók.
Ezen sokat nem érdemes filozofálni, mert a venysenytársak a világban ugyan ezt a trenddet nyomják, nyilván mert költséghatékonyabb, arra meg tesznek egy hatost , hogy ezzel nem feltétlenül az egészségessebb terméket helyeznek a vásárlók asztalára.
A bor esetében, ahol nagy tömegű sztenderd borokat akarnak a szupermarketek polcaira rakni, az azonos minőséget csakis vegyészeti eljárásokkal képesek elérni, hiszen az évjáratok között nagyon komoly eltérések lehetnek.
Tisztelem a véleményedet, de az én tapasztalatom ettől eltérő.
Amikor egy nagyüzem növélnyvédelmi mérnököstől meg meri tenni, hogy goromba deszikkáló szerekkel permetezzen, komoly szélben, nincs miről beszélni.
A kistermelők által elérhető goromba vegyszerek nagy hányadát kivonták már a forgalomból, zöld könyvvel, sem lehet a legdurvább vegyszerekhez hozzájutni.
Meg ahogy a műtrágya kapcsán megemlítetted, minden vegyszer elég drága már ahhoz, hogy nagyon is megérdemli a grammos mérleget.
Akik meg a durva szerekhez, hozzájutnak, leginkább a nagyüzemekből szerzik, valószínűleg ott is dolgoznak, és ugyan olyan gondossággal bánnak vele ott is, mint odahaza.
Ez most nekem új. Miért is akkumulálódik a réz pont a zsírban? Apoláros szerves vegyületek (pl. DDT) valóban ott halmozódnak fel, de a réz nem ilyen. Inkább a májat teszi tönkre, ha valaki mérgezést szenved. Azért rézmérgezést összehozni nem olyan könnyű. Ettől függetlenül aki preventíven adagolja a rézgálicot a borhoz, annak letörném a kezét.
