Tegnap reggel úsztam 2,5 km-t, de sajnos úgy 2 km környékén egy eröteljes lábtempó közben, késszúrást éreztem a derekamban. Délután terveztem egy 20 km-es futást, de egész délelött nagyon fájt a derekam. Gyözködtem magam, hogy ma jobb, ha pihenöt tartok, de nem tudtam magam meggyözni, ezért du. kettökor, esöben, erös szélben csak elindultam. Egész jól ment, de 6 km környékén megint jött a hascsikarás. Ezen a környéken nincs lehetöség bebújni egy bokor alá, ezért arra gondoltam, nem érdekes, futok tovább, lesz, ami lesz. A 8. km-nél azért megijedtem, hogy nem lesz kellemes érzés ha összeszarom magam, és úgy kell hazafutnom, ezért visszafordultam. A vége csak 16.2 km-t lett, 5:27-es tempóban. Az utolsó 2 km-en már erösen kellett koncentrálnom, hogy nehogy összepiszkoljam a gatyámat:D
A derekam is nagyon fájt, ezért csináltam magamnak egy iszapfürdöt a kádban, ez szokott segíteni, közben meg tök hangerön hallgattam egy kis bluest.
Este telefonált a lányunk, hogy menjünk el velük moziba, de csak Erika ment, mert én teljesen hulla voltam, inkább a boldogtalan Villon boldog napjairól olvastam az ágyban. ÉS NEM NASSOLTAM SEMMIT:D
Ma reggel úsztam (megint derékfájással) 2 km-t. Mindjárt megyek futni, de most olyan helyen, ahol van wc vagy bokor, vagy a környéken fogok körözni, és hazaugrom, ha rám jön :) Teli a tököm az egésszel, két hónapos hasmenés..... :D :) https://flow.polar.com/training/relive/64309006
Jó a videózás, meg a vízből nézés. Sok mindent lehet látni rajta, de azért nem tudom milyen szinten vagy, vagytok, de engem a partról állva elvittek az edzőim anno 14 éves koromban 1 perc alatti 100m-ig. Egy jó edző kintről is látja szerintem.
Az említett Tóth Csaba edzett engem, tesómat sok sok évvel ezelőtt, én is csak ajánlani tudom. Jó fej és jó edző volt.
Én, mint tényleg nagyon tehetségtelen, béna úszó, 2001-ben Fazekas Attila segítségével, Tóth Csabához jártam egy hétig. Ùgy gondolom, hogy ha nem Bécsben, hanem Pesten lakom, akkor meg tudtam volna nála tanulni úszni.
Tudnátok ajánlani egy IGAZÁN JÓ felnőtt úszóedzőt Budapesten?
Mondjuk olyasvalakit aki nem csak a partról, egy helyből dirigálja az embert a szokásos úszóadagokat mantrázva, hanem mondjuk részletesen kielemzi hogyan is úszik a delikvens..
ennek érdekében mondjuk maga is bemegy a vízbe, megnézi a vízfekvést, a karok és lábak kalimpálását, a törzs tartását, a karok nyújtását, és víz alatti húzását és rá tud vezetni ezek után a begyakorlandó feladatokra.
Esküszöm a szokásos óradíj 3x -át is kifizetném ha találnék egy ilyen alapos embert..
"1938 volt, december legvége, és azóta nem jártam külföldön, hacsak nem gondolatban. És többé nem is megyek már. Nem mintha Izrael országa olyan csodás volna, hanem mert mára úgy gondolom: az egyetlen utazás , ahonnan nem üres kézzel jövünk meg, az, amit önmagunkban teszünk. A bensőmben nincsen se határ, se vám, és messzebb utazhatom a legtávolabbi csillagoknál is. Sétálhatok olyan helyeken, amelyek már nem léteznek, találkozhatom olyan emberekkel, akik már nem élnek...." 324. oldal Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Pénteken futottam 30 km-t egy nagyon jó gyerekkori barátom, Richter Richárd emlékére, akit 30 éve végeztek ki a szegedi börtönben. Nem volt szerencséje, a sors rendesen megverte…
Csütörtökön akartam futni, de a futás elején megroppant a bal térdem. Gondoltam, majd elmúlik, de végig folyamatos fájást éreztem, ezért 6 km után abbahagytam. Este kenegettem, lámpáztam, egy kicsit jobb is lett, de még éreztem. Péntek reggel felhívott a lányunk, hogy Dávid unokánk beteg, egész éjjel hányt. Erika mondta, hogy menjünk át hozzájuk, amíg ö segít a lányomnak, addig én elmegyek futni.
Elövettem a három éve nem használt itatózsákomat, kikevertem 2 liter izotonikus italt, vittem magammal egy banánt + egy müzlit, mert nem tudtam, hogy fog viselkedni a szervezetem, már régen futottam 30 km-t edzésen.
3 órára akartam futni, ami 6 perc/km-es átlag lett volna, de az elsö 10 km-t 5:21-es átlagban futottam. Meglepöen könnyedén ment (annak ellenére, hogy a bal térdem érzékeny volt és a derekam is fájt), sütött a nap kb. 12-14 fok lehetett. A futásom alatt visszamentem a múltba, az 1973-74-es évekbe, mikor Richárddal együtt edzettünk, verekedtünk. Annyira el voltam merülve az emlékeimben, hogy nem vettem észre egy rendörautót, amikor az egyik vasúti átjárónál átbújtam a piros jelzés miatt leengedett sorompó alatt. A hülye barom rendörje feljelentett. Mondtam is neki, milyen kár, hogy nem alkoholista vagyok, mert akkor most a kocsmában ülnék, nem itt futkosnék. 80 euróba fog kerülni a bujkálásom :)
A második 10 km-t 5:27-es átlaggal ment, de ez a szakasz már nagyon nehéz volt, mert viharos szél fújt (50-60 km/h), persze nem hátba, hanem szembe:) Az utolsó 8 km-en már 5:30-as tempóban szenvedtem, nagyon vártam, hogy vége legyen. A bal térdem után a jobb is megfájdult + a derékfájásom kisugárzott a csípömbe. Már elöre félek, hogy mi lesz, ha ugyanígy megfájdul az ápilis végi Sárvári 12 órás futáson.
A végén a 3 óra helyett csak 2 óra 43 percet futottam, ami 5:24-es átlagot jelent. Elégettem 2141 kcal-t. A végén nem kellett a banán, se a müzli. Úgy látszik, jobb az edzettségi állapotom, mint hittem-hiszem:) Az átlag pulzusom 134, a max pulzusom 146 volt. Este lazítottam, vettem egy forró fürdöt, tettem bele sót meg ecetet, de azért reggel egy kicsit fáradt izmokkal ébredtem. Szombat reggel úsztam 2,2 km-t, ami egy kicsit kilazított. Vasárnap délutánra terveztem egy kis kerékpárt, de a végéb pihenö napot tartottam. Tiszta hülye ez a polar V800-as óra. Szerinte egy ilyen futás után 3 nap pihenöt kéne tartanom. A július végi ironman után 15 napot javasolt. Most néztem meg: a bonyhádi dupla ironman után csak két napot pihentem, mondjuk az igaz, hogy az elsö héten csak regenerációs edzéseket végeztem.
Én sok mindent másképp látok, de tulajdonképpen örülnünk kell ennek. :-) Képzeld milyen unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne és teljesen egyformán gondolkodna. Még beszélgetni sem lenne érdemes.
- Képzeld tegnap…
- Én is …
- Nekem az …
- Nekem is …
- Én úgy gondolom, …
- Ne is folytasd, én is ugyanúgy gondolom.
Stb.
Előzetesen annyit, hogy két triatlon versenyen indultam, mindkettő 15 órán kívüli IM volt.
„Ha normális felkészülés nélkül mész oda, akkor nem adod meg a tiszteletet a távnak, és nem fogsz tudni emelt fővel végig menni.”
Ez igaz. Első IM-nél Az úszást 1h58 perc alatt teljesítettem gyorsúszásban, 3-as levegővétellel. Ezalatt 2-szer emelt fővel voltam, mert háton fekve gyúrtam a vádligörcsöm. :-)
A bringán sem felfelé tekintgettem. A futásnál annyira kivoltam, hogy sokszor lehorgasztott fejjel csak az előttem levő 5-10 méter aszfaltot láttam. A célba érés óta viszont emelt fővel tudom mesélni, főleg pár sör után.
Persze egy ponton túl bármilyen teljesítménnyel való dicsekvés visszataszító.
„…nem tudok rúddal ugrani, ezért nem megyek rúdugró versenyre…”
Én évekig jártam a 3,6 km-es Öbölátúszásra pontosan azért, mert nem tudok úszni.
„…aztán valahogy végigvergődik. Abban semmi kockázat nincsen….”
Nem is akarok fölöslegesen kockáztatni.
8 ével ezelőtti edzésemen az 1óra 55perces félmaraton kevesebbet ártott a térdeimnek, mint a végén megsprintel 150 méter.
Egyébként futó berkekben van egy mondás: „Aki nem tud gyorsan futni, az megpróbál hosszút.”
„Az IM cím értéke abból jön, hogy éveken át hóban, fagyban…”
Kinek miből.
Nekem a küzdésből, hogy 16 óra alatt kiszenvedem.
Én bringában vagyok járatos. Kb. 10 éve úgy adódott, hogy 20 óra alatt bringáztam 401 km-t, közben 1 órát tárgyaltam is. Hazafele menet közben úgy gondoltam, hogy valami „nagy” dolgot művelek. Megérkezve megelégedés helyett ürességfogott el. Úgy éreztem nem csináltam semmi nehezet, érdemlegest, csupán fegyelmezetten tekertem.
Nekem sokat adott az IM. Megtanított, hogy (fejben is) ronthatok. Mindkét esetben voltak gondjaim a frissítéssel.
Manapság inkább csak szurkolok. Tudom, hogy nem csak egy x idő alatti teljesítésnek van értelme, így a 13 óránál gyengébb versenyzőket is biztatom. Ők is küzdenek!
Nagyatadon 2x voltam, elösször teljesiteni, majd versenyezni. Ez egy verseny, ugyhogy szerintem itt ket fele szereplö van: Teljesitö es Versenyzö.
Itt az uszas nem Balatonatuszas, hogy majd a következö hajonal eszek valamit.
MTB vel se induljon senki, ha nam akarja, hogy mindenki neki drukkoljon:)
Futas közben nem jo dolog, ha az öregasszonyok kiabalnak a sötetben, hogy : Hajra, hajra, meg tudod csinalni!:)
2014.-ben egy fel kört futottam Zelinka Gabi utan, nem birtam tovabb, csinos-az biztos.
Verseny-ugyhogy ha valakit magam elött latok, akkor probalom megelözni. Ha valaki követ, akkor megnehezitem a dolgat. Hogy ne az intenzivre kerülj , akkor olvasd mit ir Kropko Peti.., vagy itt Olomana.
Apropo, tudjatok mi az a 10 mp-es szabaly? 30 km/h bringa mellett könyöklöröl fel kezzel ennyi idö alatt kell kikapcsolni es levenni a sisakot, hogy ne csipjen meg a meh ( ill ne lassa senki sem, mert 5 perc lesz---- vagy ha edzesen törtenik ne üssön ki a kamion)
Na, örülök, hogy itt vagyok, majd gyüjtöm en is a km-ket.
Lementem tegnap reggel az orvoshoz, beutalót kérni egy székletvizsgálatra. Már csak azt kérdezem magamtól: te hülye, miért vártál majdnem két hónapig?:) Négyen voltak elöttem, kicsit várni kellett. Bejött egy kb. 50 éves férfi 30 kg súlyfelesleggel, és egy olyan parókával a fején, amin már messziröl látszott, hogy nem igazi haj. Szerintem cirokból csinálták:) Mindig beszarok, mikor ilyen agyalágyultakat látok. Az nem zavarja, hogy magas a vérnyomása, cukorbeteg, impotens…
Utána elgondolkoztam, hogy hogy kéne edzenem a dupla ironmanre, de annyira, mikor a doki behívott azt mondtam neki, doktor úr kérek egy Stahluntersuchungot – ilyen nincs németül, mert a székletvizsgálat, az Stuhluntersuchung:) Olyan meglepetten nézett rám, egyböl rájöttem, hogy nagy hülyeséget mondtam:D Ha nem találnak semmit a székletben, akkor a doki szerint csinálnom kéne egy bél és gyomortükrözést. Még meggondolom…
"nem a sörözőben ült, nem a tévé előtt, nem a bulikon, nem a számítógépe játékok előtt" Na már meg is van a 15 órányi edzésre az idő, amivel már egész tisztességesen fel lehet készülni. A szemcsillogás meg szerintem arányos az előtte befektetett munkával és az annak eredményeképp elért jobb idővel.
Egy szó, mint száz, én mindig jobban érzem magam a célban egy olyan verseny után, ahol normálisan tudok végigmenni, és ennek valószínűsége javul az elvégzett munkával arányosan.
Értem, és olyan nem lehet aki se nem akarja a szerinted normálisan megcsinál se nem akar felvágni vele? Én pont ilyen vagyok. Csak magamnak meg szeretném csinálni.
Azért egy ilyen táv nem veri oda a szervezetet annyira. De ha csak egy kicsit is készül rá az meg annyit segít rajta, hogy messze kárpótolja ezért.
Verseny meggyalázása, mi ez egy ember? Egy sima táv ez, letudja az ember azt annyi. Se tisztelni se gyalázni nem kell szerintem és nem is lehet.
Miért van az, hogy nem ezen a szinten sportoltam, hanem komoly versenyzői szinten egy olyan sportban amiben a világ élvonalában voltunk, nem a futottak még szinten (versenyeket is nyertem) , és amikor befut csillogó szemmel 15 óra után az ember kikészülve, nekem eszembe sem jut hogy valamit meggyalázott. Nekem az jut eszembe, hogy nem a sörözőben ült, nem a tévé előtt, nem a bulikon, nem a számítógépe játékok előtt hanem itt van, és odatette magát.
Vagy beszélgetek egy lánnyal egy kajáldában Zuglóban, akinek a bicaján rajta volt még a rajtszám. És csillog a szeme, pedig be sem ért 16 órán belül. De megfogadta, hogy a következőre többet edz majd. Célt kapott a folyamatos mozgáshoz. Ez a lényeg szerintem, és igen már most felemelt fejjel járhat az én felfogásom szerint.
Igen, de nem számít. Nem cél a 13 vagy 12 órán belüli idő. Nem leeszek attól se több se kevesebb a saját szememben. Én jól akarom érezni magamat, már az edzéseken is.
"Abban viszont nem értünk egyet, hogy először nem szabad úgy odaállni, hogy "csak" a teljesítés a cél, hanem legyen időcélunk. Hiszen honnan tudjam, ha még sosem csináltam? Persze a maratonnál is volt időcélom, de ott is akármikor közbejöhet vmi, ahogy az IM-en is, így elsődleges célom a teljesítés, majd másodjára az idő."
IM-en szinte biztos, hogy valami be fog jönni, de időcél akkor is kell. Legalább sejtened kell, hogy mire vagy képes. Nekem mindig volt egy ideális, egy reális és egy pesszimista időcélom, hol ehhez voltam közelebb, hol ahhoz a végén. (Sőt a haverokkal mindig fogadásokat kötöttünk, hogy ki lesz legközlebb a jósolt időhöz). Ha lövésed sincs, hogy mi a cél, akkor nem tudod beosztani az erőd a bringán, azzal viszont teljesen tönkrevághatod a futásod.
Életem első maratonján 3 órán belül akartam futni, megszakadtam, 3:14 lett, tanultam belőle, következő évben 2:58 lett. Első IM-en 10 óra körül akartam menni, elkapott a hév, elbringáztam magam, mert jó helyen álltam (akkor még kicsi volt a mezőny), futás felénél már bele kellett gyalogolnom, aztán 30-nál 9:30-nál feladtam, mert értelmetlennek láttam. Valószínűleg 11:30-ra pedig be tudtam volna hozni, utólag már bántam, hogy nem mentem végig, de akkor úgy éreztem, hogy ez már úgyis bukta. Következő évben bölcsebb voltam, meglett a 9:58.
Kell terv, ahhoz kell belőni az edzéseket. Nagyon hasznos pulzusmérővel edzeni és versenyezni, ha van rá lehetőséged, mert emelkedőkön nagyon jól meg tud védeni az elpazarolt energiától, amit egyébként észre sem vennél.
Aki felkészülés nélkül megy az IM-re, az csak árt az egészségének. Mondjuk aki meg rendesen készül rá, az is :-). Engem a feleségem többször kísért még a kezdetekben, mikor lehetett, és ő "tiltott el" tőle, mert látta, hogy milyen. Pedig én többnyire egészben végig tudtam menni. Mikor a verseny után órákkal a szobában a takaró alatt 20 centis amplitúdóval vacogtam, pedig 30 fok volt, akkor gyanús volt, hogy jót tettem-e az egészségemnek. Vagy amikor a verseny alatt elfogyasztott 9 liter folyadék ellenére 4,5 kilóval voltam könnyebb a célban, mint a rajtnál. Háááát.
Én örülök, ha minél több ember sportol és triatlonozik, sőt 30 év alatt én magam sok embert vettem rá. Viszont azt akkor sem értem, hogy minden "kopasz", aki belép a seregbe, miért akar egyből tábornok lenni a ranglétra végigjárása nélkül. Engem az bosszant, ha valaki azzal kérkedik, hogy úgy csinált IM-et, hogy 3 hónapja még nem tudott úszni (mert akkor még most sem tud), meg 5 hónapja vette a biciklijét. Persze, meg lehet így is csinálni, de ezt inkább szégyellni kellene, nem büszkének lenni rá. Én csak azt mondom, hogy ha valaki normálisan akarja megcsinálni, és nem csak azért, hogy felvágjon vele, akkor az egy hosszú folyamat, aminek része a kisebb versenyeken való indulás. A felkészületlenül végigvánszorgás pedig a verseny "meggyalázása". Aki nulláról indul, kezdjen sprinttel, és fejlődjön fel.
Az a baj írásban sokszor nehéz észrevenni az iróniát, szarkazmust, viccet stb-t :) Természetesen szándékosan írtam minél kevesebbet, arra célozva, hogy aki csak minimálisan is tesz vmit az egészségéért az is több mint aki semmit se. Függetlenül attól, hogy IM-re, maratonra vagy bármi másra készül.
6 óra alatt nem lehet Maratont futni, csak gyalogolni. Aki 1 órán belül úszik, 6 órán belül teker, annak csak a futásra kell több időt fordítani a másik két szám terhére. Szerintem.
Szerintem meg felelőtlenség heti 3 óra edzéssel IronMan távot teljesíteni. Arra ott van a sprint meg az olimpiai táv. Ez a tiszteletet érdemel olyan mintha státuszszimbólum lenne az IM. Nem lesz ettől senki sem több sem kevesebb. Persze vannak akik már úgy írják alá a nevüket XY x-szeres IronMan.
Ebben teljesen igazad van. Ha vki heti 3 órát készül az IM-re és 16 óra alatt teljesíti akkor is heti 3 órát értelmesen töltött el az idejéből és ez is sztem tiszteletet érdemel.
