Nekem óriási szerencsém volt, mert soha nem voltak sem számolós sem rendmániás Embereim. Biztos nem éltük volna túl az első évet se ha ilyenek lettek volna. Én már menekültem el pasitól azért, mert mániákusan takarított és fésülgette a szőnyegrojtokat.:-)))
Azóta is kéjjel kócolom össza a rojtokat ha véletlenűl és tévedésből rendesen állnak.
De jó ! Azt hittem csak az én uram volt ennyire preciz. Még a kávészemeket is megszámolta, hogy mindig egyforma erős legyen kedvenc italunk. Ő darálta, persze még még kézzel! Hol van már az a tekerős daráló!
Engem az idegesített, amikor takarítás után minden hamutálat, vázát , könyvet stb. a pontos helyére tett. Ha most látná a szobámat !!! lenne munkája!
Az Apósom számolt mindent, a sámlin ülve gyomlálgatott a kiskertjükben, és minden napra előírta a gyom-számot: 100, 150, 200, amiben persze szánként kell érteni 1 füvecskét is....
Mosogatni is szeretett, és utána büszkén jelentette: 134 db, pld. egy családi ebéd után..., persze a mokkáskanál is 1 db.
Valamint a házasságuk első napjától (több, mint 50 évet éltek együtt, pedin nem fiatalon esküdtek), minden reggel 6-kor, du. és este feljegyezte a kinti hőmérőn mutatott értéket egy füzetbe......
És 90 évesen elment az észi-körútra busszal, amit csak egészséges fiataloknak ajánlottak..:)))))
Nálunk pörkölt lesz nokedlivel. Csak a nokedli friss, a pörköltet a mélyhűtőből vettem ki, a múlt héten csináltuk meg.Férj isteni hagymavágó, és szereti csinálni!!
Szeret diót törni és pucolni. A köv. képpen csinálja: megtör 1 azaz egy szem diót, azt megpucolja, majd így megy egészen tízig. Akkor letesz 1 azaz egy db használt gyufát a hokkedlira, amin töri a diót. Ha tíz azaz 10 használt gyufa összejön, akkor beváltja egy azaz 1 db nagy gyufaszálra . Amikor aznap befejezi, mindig tudja, hogy 250 esetleg 310 db diót tört meg. Csak tizesre végződhet, vagy százasra...
Mákdarálás: számolja, hány tekerés a kiszabott adag... mindig tudjuk, hány db. borsó van- persze csak ha friss a borsó a borsólevesben. Ettől is megőrülök.
A karácsonyi szentestei menü nálunk nagy hagyomány- apukám 98 éves lenne, s ő mindig azt mondta, amióta ő emlékszik karácsonyra, szenteste mindig az volt, ami volt (ld. valamelyik hsz-mban, de nem is érdekes). Sajnos a gyerekeim csak részben viszik tovább. Messzilány csinált káposztalevest, Fijú csak epedezik utána, Ittlány meg jön és eszik....De azt mondja azt majd ha már én nem...... akkot ő fog csinálni.
De halat nem.....
És most éneklek nektek egyet:
Egyetek, nőjön meg a begyetek.... ez volt a jó ebédhez szól a nóta....
Boszi,
én is csak karácsony előtt csinálok ilyet! Egyébként nem vagyuk nagy sütős, az az édesanyám felségterülete. Főzni jobban szeretek.
Visszaolvastam egy kicsit, és láttam a csodálkozást a régi karácsonyesték szűkös menüjén. Ez nem feltétlenül a szegénység miatt volt így, hanem mert a karácsonyt megelőző ádvent böjti időszak!
Nálunk ilyenkor - mint böjtös étel - mákos guba a vacsora.
Ezt a szokást a lányaim is átvették, bár töredelmesen be kell vallani, hogy a guba mellé rendszerint más is kerül...
Guba alatt pedig nem az a kifliből készült, elázott maszlag értendő, hanem finom, fánktésztából, a fánkhoz hasonlóan sütött apró golyócskák, mézes mákkal. Recept a városi újságomban... :-)
A szekrény úgysem rakja rendbe helyetted senki!:)))
Ezzel én is így vagyok! Volt egyszer egy szorongós időszakom, és elmentem orvoshoz......., mondtam neki, hogy úgy érzem, hogy mindig mindennel el vagyok maradva, ez nyomaszt (dolgoztam és tanultam is közben, meg a háztartás)......, pld. hegyben áll a vasalnivaló, nekem meg semmi kedvem hozzá...., erre megkérdezte, hogy van tiszta ruha, meg vasalt ing, mondtam, hogy van, de a hegy....., erre közölte (és milyen igaza volt!), majd kivasalja, ha kell........
Ma jót játszottunk- kivétel a gyevi bíró (=Férj), Ittlány Jézuskája vett Fijú családjának egy jó társasjátékot, amit ma d.u. ki is próbálhattunk. Sajnos én csak az utolsó hellyel büszkélkedhetek....
Aztán Mennyecske rámparancsolt, hogy uszoda... De én:: neeeeeeeeeeeem.. De ő:: deeeeee!! Nem.De. nem én. De de. Győzött. Elmentünk. Szaunáztunk is. Isteni volt...
Szeditkém, olyan szomorúan hangzol, ahelyett, hogy örülnél, hogy végre nyugalom és csend van körülötted az ezer munka helyett. Én persze egy lusta dög vagyok, anyám meg egy igen praktikusan gondolkozó racionális lény volt, aki igyekezett mindig leegyszerűsíteni a házimunkákat. Mondhatnám neki se volt hobbyja a konyha, bár remekül főzött a sütést meglehetősen unta. Tehát nálunk soha nem volt óriási felhajtás, bár beigli és valmennyi aprósütemény mindig került karácsonyra. Na és nagy család se volt, így lettem én egy magányosan is elégedett remete.
Kicsikoromban, mondjuk Rákosi elvtársék előtti időben más volt a helyzet, de akkor nem anyu csinálta egyedűl a dolgokat.
háznak! Elmúlt a karácsony, és üres lett minden. Üresek a süteményesdobozok-és tálak, amikbe olyan szorgosan sütögettük a süteményeket. Szorgosan és izgalommal: megreped-e a beigli? Följön-e a hájas? Szép lesz-e az omlós?
Üresek a lábasok, fazekak, tepsik, a salátástálak. Ami nem fogyott el, azt elvitték, ki-ki kedve szerint.
Üres a "leányszobám" ma reggel utazott el az asszony-unoka Andriskával. Nincs ricsaj, vihánc, szétszórt játékok. Valahogy hiányzik
Üresek a fiókok, táskák, bőröndök, ahova már egy hónapja gyűjtögettem az ajándékokat.
Most csak a gyürüfűi unoka állomásozik itt ideiglenesen, szilveszterre hazamegy, mert a hegyekben igazán jó petárdázni.. De lesz helyette másik.......
Hiányoztatok. Majd mesélek az ünnepekről is, bár már lerágott csont.
Ma én is erőt vettem magamon és elvonultam (taxival) kitataroztatni a fejemet. Ez már nagyon időszerü volt és élveztem mert semmi tömeg, meg várakozás stb. Úgy tünt, hogy egész szép idő van, de hát a sétát én mindig meghagyom a kutyáknak. Én emberből vagyok és csak akkor megyek ha van valami célom. Most jó kibújóm van, a drótós lábam.:-)))
Te nagyon rendes anya vagy. Sajnos, nálam ez nem megy. Már el se merek menni lányomékhoz, mert jön: ezt tanultad tőlem? hogy néz itt ki minden? Régebben nekiálltam takarítani és közben ment a prédikálás. Aztán rájöttem, kár ezzel rontani egymás életét. Ritkán megyek, , becsukom belső szememet és jól érezzük magunkat.
Most már magamra mérgelődhetek, mert többet ülök a gépem előtt, nem törődöm vele, hogy rendetlen a szekrényem, ezt , meg azt kéne csinálnom. Hiszen olyan rövidre szabott életünk, csináljuk ami kedvesebbé teszi, Hát nem?????
Fijúék délig Ittlányéknál vannak. Nekem meg csak egy kis röpke borsófőzeléket kell ebédre csinálnom: ihaj!! Bejöttem csatatér szobába- jó, hogy nem látnak a vendégeim a gondolataimba.
37. éve próbálom ágy bevetésére szoktatni Fijút. Nem megy... Mennyecske dettó. Ahogy kikelnek, úgy van... nincsen :legalább letakarom... és én ettől megőrülök!!! Pedig én is rendetlen vagyok. Pont ezért az őrület???Székeken ruhák, bőrönd a földön egy rakás kilógó ruhával. a földön játékok garmada, most is majd seggreültem, mert valamelyik csodaautó a lábam alá került... De nem szóloooooooooook!! Vagy de?? U.i. Fijú aszongya, hogy milyen randa öregasszony lett belőlem... Hát... mit mondjak?? Tulképp igazsága vagyon....
Na de nem morgolódok tovább, ennél nagyobb bajom ne legyen... És csütörtökön már mennek is haza...
Pirine! Egészen jól gyógyul a kezem= nem fáj!! És ez már valami. Jó volt ez a pantheol valami rá...Az ujjbegyemre tegnap este kértem még, s egész príma!!!!
Jók voltak az éjjel bekapott sütik....
Nálunk Ittlány bejglije lett isteni és az én cukkinisem.....Még legválogatósabb unoka is azt mondta: vigyünk haza is...!! Vittek....
Ma én nyitom a boltot? Tegnap egy egész napos semmittevés várt rám, pontosabban délelőtt volt egy kis hivatalos, azután szürke ég, zuhogó eső..és szólt e zene, várt a heverő.
Próbáltam olvasni, de elnyomott az álom, s nemcsak engem. Az egész ház csöndben hortyogott, késő délután "az ezt muszáj megcsinálni" miatt némi életet leheltünk magunkba.
Ma sem tervezzük másként, illetve, ha nem esik egy kis séta....
Nekem sem jutott belőle sok, egy csomó komplexussal küszködtem miatta,.....és az ember egy kicsit olyan, mint amire tartja magát....., hát nekem nem volt sok önbecsülésem.....
Ezt próbálom a Fiamnál elkerülni..., de Ő csak akkor hiszi el, hogy tehetséges valamiben, ha külső megerősítést kap, mert szerinte egy anya elfogult:)), a csoda érti ezt...
Ezért örülök annak, hogy a prof. kapacitálja a phd-re.
Én mindig vágytam rá, hogy dicsekedjenek velem. Sajnos a szüleimnek semmi hajlama nem volt ilyesmire, mert "elbizza magát a gyerek". Mint hallottam rengeteget dicsekedtek velem, mikor disszidáltam és 8 hónapig cselédlányként dolgoztam. Az imponált nekik, mert számukra ez elképzelhetetlen volt részemről.
Na aztán a férjem mindent bepótólt. Ő állandóan dicsekedett velem én meg virultam mellette.
Persze...! :-)
Olyan kétbalkezes képviselőfánkot ettem én! :-) A nyálam is kicsordul, ha csak eszembe jut...
Amúgy ezek olyan Boszorkának való hülyeségek...:-)
A mandulás tallért pl. egyenként kiszaggatom, aztán egyenként megkenem baracklekvárral, aztán összeragasztom, aztán kinyújtom a marcipánt, ugyanolyan formára kiszaggatom, aztán rásimítom, aztán - megint csak egyenként - a felét csokiba mártom és a végén ráteszek egy szem mandulát.... Aztán - már nem annyira egyenként- zsupsz, bekapják a gyerekek! De ugyanilyen szívesen bekapják a "tepsis" sütemény is, úgy, hogy ez csak a Nagyi karácsonyi játéka. :-)
És mi van fájós kezeddel? Már is meggyógyult? Akkor öröm.
Már azt hittem bepenészedek, amikor hívtak madarászni. Nem szeretek korán kelni, nekem már másfél óra kell reggel, hogy emberek közé mehessek. Így 1/2 5 -kor keltem, az idő sem kedvező, mégis jól esett a kirándulás a Vértesre. Ma már több madárkát szedtem én is ki a hálóból
Sokat gondoltam a hírek hallagatása közben ÁcsNóra gyermekeire. Örülök, hogy ma megnyugtattál bennünket.
Sajnálom, hogy soproni unokáidat nem láthattad magad mellett. Pedig a picike első karácsonyát nagyon élvezted volna.
Azokat az aprósüteményeket Te készítetted? Nagyon ügyes vagy, olyan mestercukrász készítményeknek gondoltam.
Itt mindenki ügyeskezű, csak én vagyok kétbalkezes.
Ezt a gyermekek általában nem értik.., főleg a kamaszok, meg a fiatal felnőttek..., de azért ez is egyfajta pozitív megerősítés nekik, még ha finnyognak is:)))
Ha vendég jön, vagy együtt megyünk valahova, a Fiam, a maga közel 22 évével, a lelkemre köti, hogy róla ne merészeljek egy szót sem szólni...!!!!
Ma éppen 5 perce szunyókáltam, amikor nekem mobilozott Fijú, h. megjött, mehetek ajtót nyitni... mentem.. naná, hogy mentem...
Most olvastam csak Nóra a beírásodat, nem mese ez, gyermek!! Remélem, van kapcsolatod a gyerekedékkel...
A képek tényleg megdöbbentőek, de belegondolni is rémes:milyen lehetett, amikor jött a hullám...
Sováta, örülök, hogy kicsit átnézel ide is, remélem, a többiek sem tartják bűnnek és hűtlenkedésnek sem. Isteni dolog mesélni a gyerekekről, unokákról. Egyszer, amikor Messzilány még nem volt Messzilány, és még javában ált. suliba járt, elérte sportteljesítményének csúcsát, orsz. 3. lett akármiben. Azonnal felhívtam mamát, s elmondtam neki. Amikor letettem a telefont, Lány aszonta: Látod, anya, ezt nem bírom benned!! Azonnal dicsekedsz, ha van mivel. Könnyes lett a szemem, s azt mondtam neki: Nem igazán van mivel. Csak veletek tudok.
Elteltek az évek, Messzilánynak 6 éves lesz a nagyobbik lánya, s dicsekszik!!! És megérti egykori gyöngémet!!
Hát mára ennyi... Jó éjt...
Gondolatban még röpködök egy kicsit, s mindenhol falok egy kicsit a maradékokból....
Az én karácsonyom kicsit szomorkás és nagyon torokfájós volt.
A tervek szerint itt lettek volna az unokáim az ország másik végéből, de ott is megbetegedtek a gyerekek, így a józan ész azt mondta, maradjanak inkább az otthonukban!
Ezért még most is van a képen látható süteményekből, a mézeskalács tésztájának nagyobbik fele meg a fagyasztóban hezitál: kisütődjön-e, vagy maradjon ebben az állapotban? Mert az is a gyerekekre várt, apró, gyurkászó kezekre, kreatív kisfiúkra és kislányra...
De semmi baj, 4 gyerek között mindig van valami ünnep, január 8-án lesz a legkisebb első szülinapja, majd akkor én utazom hozzájuk!
A másik lányom meg Tamil Naduban van a férjével, a napokban értek "haza" (Indiába) Malaysiából és Thaiföldről, de még mindig nagyon abban a sávban vannak, ahol annyian meghaltak a napokban!
http://index.hu/politika/kulfold/renges1226/
A cikk alsó felében a térkép is látszik.
Ők maguk talán kevésbé vannak veszélyben, több mint 2000 méter magasságban, de nagyon megrázóak a képek!
Ebben a csendes karácsonyban lélekben próbáltunk együtt lenni - mindenki telefonált, a gondolatokhoz, érzelmekhez meg vezeték sem kellett!
Az Éváknak, Istvánoknak, Jánosoknak - utólag is - minden jót kívánok!
! Nagyon szép a vers is, és a kép is! Szinte éreztem a mézeskalácsok illatát, aztán jöttem rá, hogy egy karnyújtásnyira tőlem a saját mézeskalácsunk illatozik.
ór
Kedves kunyhósok! Nálunk még van egy kis karácsonyi maradék: két szünidőző fiú-unoka, egy asszonyunoka a kisfiával, vagyis a szemünkfénye-dédunokával. Ha csend és magány lesz nálunk, majd mesélek.acs N
