De érdekes módon, nekem pár évre rá, hogy már csak egymás mellett éltünk, de gyakorlatilag egymástól függetlenül, no akkor voltak ilyen érzéseim....
Remélem, hogy a későbbi megkímél, bár nem tudom........, ill. tudom, de nem akarlak terhelni Benneteket olyasmivel, ami esetleg zavaró lehet valakinek..........
Jaj, gyerekek.... olyan szomorú lettem... pedig örülni kellene, hogy mégiscsak vannak- nem is kevesen- olyanok az ismerőseim között, akik boldog házasságot tudhatnak magukénak. Még ha elmúlt, akkor is...
Az egymás kezét szorongatók között nem mindig akkora a harmónia, mint azt látja a felszínes szemlélő...
Tudom, ez nem enyhíti a hiányérzetet senkiben...
Anyukám mondogatta az alábbi verset gyakran. Nem egészen ide illő, de éppen most jutott eszembe. Továbbadom:
Kedves Pirike, és minden párjavesztett! Valóban, a sors nagy ajándéka számomra, hogy még mellettem van az, akivel 50 éve kiválasztottuk egymást.Bár nem járunk kéz-a-kézben, mert én lassan totyogok, ő meg megszokta a gyors járást. Időnként méterekkel előttem jár, de aztán kapcsol, és megvár. Eleinte bosszantott, de most már megszoktam......
Most a kórházban mellettem feküdt egy idős, leépült asszony. Egyre mondogatta: sokat szenvedtem az uram mellett... nagyon rossz volt hozzám... de addig volt jó, amíg élt!
Másik kórházbeli ágyszomszéd, aki viszonylag korán megözvegyült: úgy irigylem azokat, akik kéz-a kézben mennek vérnyomásmérésre
Nem bészélve a korombeli jóismerősökről, akik még évek múltán sem tudták igazán feldolgozni a férjük halálát...
Nem tudom, miért ilyen betűket ír a jegyzettömböm. Én nem ilyet akartam, bárhogy is mondom neki, hogy normál...Idegesít, úgyhogy abbahagyom!
Kedves Boszi! Igazad van, ami a sok munkát illeti.De rám most mindenki nagyon vigyáz. A férjem bevásárolt, végezte a nehéz munkát, darált, még a hájast is megcsinálta az útmutatásom és felügyeletem alapján. A nagylányunokám 23-án este megjött Pécsről, másnap még ő is sokat segített. A markába nyomtam a rácponty receptjét, nagyon szépen megcsinálta, amíg én a halászlét készítettem, ő díszítette a fát.
Nem mondom, hogy nem fáradtam el, de jó volt, hogy együtt volt a nagy család.
Szóval te is úgy vagy vele, hogy várakozni nagyon jó! A két tali után is olyan szomorúságot, ürességet éreztem egy ideig, hogy de kár, hogy már vége. Az utazásokkal is így vagyok. Sőt, hogy mást ne mondjak, lánykoromban is addig voltak érdekesek az udvarlók, amíg magamba nem bolondítottam őket. /Persze, egy kivételével/ De az előjáték sokszor érdekesebb, mint a beteljesülés...Igaz, asszonyok?
Mindannyian megszokjuk, hogy a magunk ura vagyunk. Te még tényleg fiatal vagy ahhoz, hogy megértsed. Mikor a férjem meghalt 60 éves voltam. Akkoriban nekem se fájt ha idősebb párokat láttam nagy egyetértésben az utcán. De aztán jött az emberem, akivel már mint 2 nyugdíjas éltünk együtt. Ez egy egész másfajta életmód, többet van az ember együtt a hétköznapokban is. Az ő halála után éreztem először azt az irigységfélét, amiről Pirike is írt.
Nem váltam, csak külön élünk....adja be Ő, ha akarja, és gyakran találkozunk is, mert a fiunk közös, és jó viszonyban is vagyunk, hála Istennek, aki elvégezte bennem a megbocsátást, és tudom szeretni, mint embert....
Annál nehezebb igazi társ nélkül, hiszen az ember gyermeke, ha felnőtt is már, hááát más.....
De én jól megvagyok egyedül, már úgy értem, hogy házastárs nélkül, mert egyébként nem vagyok magányos, inkább itthonülő fajta........
Egyre kevésbé hiányzik az igazi testi-lelki társ is, mert megszoktam, hogy a magam ura vagyok, meg nem is tudom elképzelni, hogy találnék valakit, ....igaz, nem is keresek:))))
Csak annyit: Jól esik, hogy Te is úgy érzel, mint én: nagyon hiányzik
férjem! Végre vannak barátaim, de őt senki nem pótolja. Sokszor beszélnünk sem kellett, ugyanarról hallgattunk , együtt örült velem, minden rezdülésemet felfogta, előtte nem kellett drukkolnom, mint fog reagálni bármilyen szituációban. Ilyenkor nagyon, nagyon hiányzik ! Nem igaz, hogy az idő......
Anyám mondogatta nővéremnek: rossz a rosszal, de rossabb lenne nélküle. Hát még aki jó volt , szeretett, akire mindig felnézhettem !
Tudod Pirike, ez az egyetlen amit én is tudok irigyelni. Mikor látok olyan korombeli házaspárokat együtt vásárolni kézen vagy karonfogva mendegélni az utcán, akkor mindig kicsit elfog a keserűség. Na de nekem se sikerülhet minden.:-(((
Küldemény mától póstán van, remélem még az idén odaér!!!
Boszika! Már rájöttem, Mézontónk szakértő madarak terén. A madaras topicban is tőle kérnek tanácsot , felvilágosítást. Ja ! aki olyan szerencsés, hogy a Gerecsében gyerekeskedhetetett !
Szombaton d.u. úgyis mindenki pihengeti a szilvesztert, nézzétek meg a Duna tv-én 15 órakor a Madarat tolláról műsort. Ez lesz az utolsó, amikor lehetett mindig néztem, élmény volt. Múlt szombaton a Bükk hgység természetvédelmi területén vezetett végig. Előtte Gemecen jártunk.
NagyonI már aludni tért??? Újra élveztem a Messzilányéktól írt beszámolóját. Anno ki is nyomtattam.
Mézontó! Nem csúnyán, csak olyan egészségesen irigykedem rád. Milyen csoda isteni lehet a férjeddel gyönyörködni a csendben, a fákban, madarakban. Ketten, együtt, duplán öröm !
Csonttollút még nem ismerem, azt emlegették a madarászok hétfőn, de nem jött.
Én soha nem tudom előre, hova megyünk. Csak beszól P.László a telefonba, mikor, hol találkozunk, és én megyek. Most úgy mennék, mennék, mintha be lehetne hozni, amit eddig kihagytam.
én sem sokat. De a fehér fejük és a meglehetősen nagy termetük miatt gondoltam. Azon a környéken gyerekkoromban is elég sok volt a réti sas. (50-62-ig éltünk arrafelé..)
nem értek a madarakhoz, de biztos sasok voltak??? Az országút mellett öjvek szoktak üldögélni a fákon, ezt még tudós embereimtől tanultam mikor láttunk ilyeneket.
a kocsonyával én is megjártam, ahogyan Te. Nem bírtam ellenállni az évi 1 kocsonyafőzésnek, s ma nekiestem én is. Isteni lett, 2 féle hagymával, ahogyan írtad is.
Vasárnapra biztos jó idő lesz, de most kutya erős szél főjt erre. Merre lesz a madarászás? Annyi madárka repkedett Tatán, hogy csak kapkodtam a fejem, talán csonttollút is láttam, de vörösbegy az sok volt, a szokásos cinkéken kívül.
És a Gerecsén keresztül sasok őrködtek az országút menti fákon, olyan csönd volt, elhiszem, hogy senki nem zavarta őket, csak 1-2 kóbor autós.
Öregméz egészen pihent lett, jól esett neki. Most kicsikartam belőle 10 nap szabit, így ha jó az idő megyünk még, de gondolkodom Fadd környékén is, az délre van tőlünk.
Lassan pörgősebb lesz ez a topic, mint az 50+ .Ezt-azt csináltam a konyhának kinevezett előszobámba., győzök visszaolvasni.
Mindig azt mondom, magamnak nem főzök, de annyit beszéltek a szomszédban a kocsonyáról, hogy d.e. vettem 3 kettévágott körmöt és most feltettem főni. Én a világért nem tennék bele répát ! Csak kétféle hagymával szoktam. Valamilyen csak lesz ! Úgy megkívántam !
Nagyon jót tesz biztosan férjednek a szabadban való sétálás Mézontóm! Ha kivisznek magukkal a madarászok, én röpülni tudnék , szinte magamhoz ölelnék minden fát, egészen kicserélődök Egy trabanttal megyünk, én a hátsó ülésen. Mindenki azt mondja, kényelmetlen lehet. Nekem meseautó, mert a szabadba visz. Csak ne esne vasárnap! Drukkoljatok ! Jó lenne ezzel kezdeni az évet !
ez kétségtelenűl így van. A várakozás mindig szebb. Csak hát ha a várakozás olyan rengeteg munkával van megtüzdelve, akkor talán én a lusta örülnék ha túlesnék mindenen és piheghetnék magamban a babérjaimon. Na de szerencsére nem vagyunk egyformák.:-)
szomorú, Nem vagyok szomorú, csak én a várakozást mindig jobban szerettem a "beteljesülésnél". Majd írok erről részletesen, de most az ifjak várnak a gépre.........
Boszikám!
Miről szól, ki irta azt a Da Vinci kódot. Szörnyű teljes lemaradásban vagyok, már legalább 2 hónapja nem voltam könyvesboltban. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem olvastam csak kicsit az angol, svéd és német könyvek felé irányúltam, mert azok kerültek a kezembe.
