Sajnos mindenki így áll hozzá először. Tudom, mert ezen én is átestem.
A specrelben nem távolról figyeli egymást a két inerciarendszer, hanem telerakja a teret ideális órákkal. Az események tér és időkoordinátáit mindig helyileg, az adott helyen lévő órával veszik fel. Ilyen szempontból semmiféle látszatnak nincs szerepe a specrelben.
Ami még fontos, hogy a mozgó inerciarendszer minden órája, amivel telerakta a teret, vele együtt mozog. Ez triviális, de mégis sokan nincsenek ezzel tisztában. A specrelt ezek alapján lehet megismerni. Mint látszik, ez egy eléggé összetett helyzet, számolás és modellezés nélkül, csak szövegeléssel nem megérthető.
Ismerem a Lorentz elvet, de nem emlékszem, hogy a "mi okozza" típusú kérdésre választ adna, ezért kérdeztem tőled, mivel te nyilvánvalóan találtál egy ilyen választ benne.
Mivel a mozgás maga relatív, az abból származtatott megfigyelés is relatív lesz.
A nagy sebességgel mozgó járműből kinéző megfigyelő is "mozgónak" fogja látni az álló megfigyelő fényóráját és ebből próbál következtetni. A két megfigyelő közül valaki tévedni fog, ez szerintem elég egyértelmű.
Lehet, hogy nem állította, de következik az elméletéből, tehát igaz.
Az idő amit az óra mér. Ez egy jó definició. Amikor a specrel az idő lassulásáról meg hasonló fogalmakról beszél, akkor mindig erre kell gondolni. Nem a newtoni értelemben vett idő lassul, hanem az órák. Valamilyen okból.
Mindettől függetlenül létezhet newtoni értelemben vett idő, csak -jelenleg- nem mérhető. Ezért a fizika számára ez nem létezik.
Lorentz simán kidobta a Newtoni mechanika alapját, a Galilei transzformációt és helyettesítette a Lorentz transzformációval. Ezt már nem lehet newtoni mechanikának nevezni...
"Az idő relativitása azt jelenti, hogy függ a megfigyelőtől."
Ez így nem teljes válasz. Egy megfigyelő egy órával nem tud kijelölni koordinátarendszert. Órák sora képes csak és kizárólag erre.
Két óra járását nem lehet összehasonlítani külső referenciák nélkül. Ahhoz az egyiket vissza kellene hozni, ami a világvolnal törését jelentené. Ez egyben az óra gyorsulását jelenti, ami a jelen esetben nem megengedhető.
Az idő relativitása azt jelenti, hogy függ a megfigyelőtől. És tényleg függ. A fogalom persze nem függ semmitől, de a fogalom csak annyit jelent, hogy: végy egy ideális órát és amit mér, na az az idő definíció szerint. Ha minden ideális óra ugyanazt mérné, akkor azt mondanánk, hogy az idő abszolút. Dehát nem ugyanazt mérik, mint Einstein rámutatott.
De pont azért írtam ide, hogy azok akik jobban értenek a dolgokhoz, azok esetleg segíthetnének. Tehát a topik címével ellentétben én csak érteni szeretném, lagalábbis az alapjait.
Mivel, mikor állt merőlegesen jött, ezért a keringő megfigyelő számára elmozdult az "A" fényének az iránya. Azt, hogy tényleges elmozdulás történt-e, azt nem tudja megállapítani.
Nem az a lényeg, hogy merre van, hanem a megfigyelő számára merre látszik. Az meg a beérkezési irányától függ.
Tehát az a kérdés, hogy a v sebességgel keringő test számára a sebességtől függően változik-e a "merőleges", és ehhez képest más szögben érkezik-e a fény?
A forgó rendszerben nem olyan egyszerű az élet mint az inerciarendszerben. Fel kell állítani az ábrázolás szabályait, különben nincs értelme nyomvonalról beszélni. Ezek enyhén szólva nem lesznek egyszerű szabályok... Még Newtonnál sem azok, ha pedig specrel konform kell akkor még kevésbé. Nincs olyan, hogy a fény nyomvonala egyenes lenne, olyan meg főleg nem, hogy valami arra van (volt) amerről a fénye jön. :-))
Miért pont olyan elrendezést szemeltél ki, amit már nem látsz át? Ez nem fogja megkönnyíteni a dolog megértését... :-) Pl. ha a sárga vonal a fény pályája akarna lenni a B-hez rögzített forgó-keringő rendszerben, akkor a sárga vonalnak fordítva kellene görbülnie.
A specrel inerciarendszerekkel dolgozik. A B-hez rögzített forgó-keringő rendszer nem inerciarendszer. Természetesen ki lehet dolgozni forgó-keringő rendszerre is a specrellel konform fizikát, de jó bonyolult lesz. A szolgáltatott eredmények pedig azonosak, így nem igazán éri meg.
Olyan ez, mintha Newton modelljével egy légkalapácshoz rögzített koordinátarendszer segítségével próbálnál megismerkedni.
Azt gondolom, hogy valahol egy logikai buktató van ebben a gondolatkísérletben.
Térjünk vissza az 'A-B' viszonylatra. 'A' nyugalomban van. 'B' körpályán mozog 'A' középpont körül 0,9 c-vel. Mi történik, ha A bekapcsolta a "fényóráját"?
'B' elhajlott fénysugarakat fog látni? Vagy egy későbbi pillanatban elindított sugárirányú fénysugarat (zöld vonal)?
Ha kétdimenziós mozgást akarsz azokkal a fényórákkal egyszerűen vizsgálni, akkor a síkra merőlegesen álló fényórákat használj (ahogy az egydimenziós mozgásnál is merőleges fényórát használtál).
Az órák hossza ekkor állandó, és láthatod, hogy A álló rendszerében C fényútja hosszabb mint B-é.
Egy külső IR-ből szemlélve az esetet a fény nyilván egyenes vonalban halad, de a keringő B vagy C nézőpontjából ez az egyenes mozgás görbe vonalnak tűnik (minden mozgás ilyen, ez nem a fény spec tulajdonsága; csak vágj ki egy körlapot, rakd rá a lemezjátszóra - vagy CD lejátszóra - és egy filccel húzz egyenletes sebességgel egy egyenest rá, majd nézd meg az eredményt!)
Emiatt még az sem igaz, hogy sugárirányban kell a fényt indítania B-nek, hogy a fény elérje C-t! Ezért mondtam, hogy a keringő mozgás bonyolult, ezért szerintem előbb a sima inerciális mozgásokat kellene tanulmányozni...
