Ez mind igaz és ezért tényleg midnen elismerést megérdemel. De azok az eredmények amiket ő egy adott területen, lényegében leborkörülmények között mért és megfigyelt azok messze nem mérhetők ahoz a kompetenciához amelyet az egyes termőhelyeken sok-sok évtizedeken valódi termelésben gyűjtöttek a filoxéra előtt.
Ilyen szempontból nem tartom teljesen hitelesítőnek azt, hogy bárki begyűjt oltványokat a Somlóról és abból egy egészen más termőhelyen megpróbálja leírni, hogy a Somlón milyen is volt az a fajta... annak mondjuk 40-50 helyi változatával. Ráadásul Németh Márton már szinte kizárólag amerikai alanyról gyüjtött mintát... azt pedig pont a legutóbb mutatott forrás bizonyítja, hogy a furmint a saját gyökerén 10-12 nappal korábban érik. Vagyis az amerika alany mindenképpen torzítja a fajtaleírásokat. Ezért szerintem a filoxéra előtti források az igazi ereklyék... bár Német Márton tényleg minden elismerést megérdemel!
hegyközség ügyebn drukkolj, h elfogadja parlament a héten az új tv javaslatot. és akkor a tavaszi választásokkor lehet átrendezni a hegyközségek vezetését.
Mintahogy azt banjár leírta - de megismétlem mert fontos!
Németh Márton saját erőből hozott létre fajtagyűjteményt az általa bejárt szőlőültetvényeken saját kézzel levágott vesszőkből.
Az ő gyűjteménye képezi az alapját a Pécsi kutató jelenleg is meglévő fajtagyűjteményének.
Az összegyűjtött fajtákat aztán mintatermelésbe hozta és úgy vizsgálta - albumában le van rajzolva minden fajtánál a legjellemzőbb fenológiai állapotok az egész év során (hajtásvég, zöld levél, fürt, őszi levél, magok, érett bogyó levének színe, ízközök)
Ezen vizsgálat alapján állapíotta meg és különböztette meg a a számára valóban különböző fajtákat. A hasonneveket mindenesetben fesorolja és legtöbbször azt is hogy mivel szokás összekeverni a fajtát és melyik fajtával véletlenül sem azonos.
Termesztési értéket egy adott év termelési adataiből próbált kikövetkeztetni - minden fajtánál, sőt fajtán belül ha voltak nagyon eltérő klónok, akkor klónonként megadta a többek közt a rügyfajadás idejét, a lomb elszineződésének napját, a fürtméretet, a fürtök számát, a 19°MM elérésének hetét és a szüreti napot, ami alapján a must és a bor analitikáját is megadta. Ez bizonyítja számomra hogy beállt tőkéket vizsgált és nem csak anekdoták alapján írta le a fajtát.
Szerintem NEM jelenthető ki, hogy jellemzően másodkézből dolgoztott volna.
Régi forrásokat megjelölt mit a fajták első leírásának idejét és személyét.
Azzal a véleménnyel, hogy a fajtamegőrzési munkájáért (bár szerintem nem ez volt a célja) szenté kéne avatni - egyetértek
Úgyamúgy szerintem mindketten tudjuk, hogy ha én beballagokegy oltványoshoz és kérek tőle papíron 10 ezer Furmint oltványt papíron és valójában 10 ezer olaszrizlinget kérek, akkor a hegybíró ellenőrzés nélkül fog kiadni sok-sok éven át Furmint származási engedélyt az olaszrizlingemre...
Tegye fel a kezét aki látott már hegybírót ellenőrizni a fajtát, mustfokot és mennyiséget.
Az elmúlt hetekben úgy egy féltucat olyan nyilvános, hiteles és szabad forrást találtam amiben a régi fajtákat megkérdőjelezhetetlen szakemberek vették lajstromba. Olyan forrásokat amiket Németh Márton is felhasználhatott és szerintem részben fel is használt. A 19. században tucatszám jelentek meg a Borászati Lapokban elimert akadémikusok, szőlészeti szakemberek, szőlőtermelők tollából fajtaleírások, szinoníma listák. Messze nem igaz, hogy egy és csakis az 1967-ben megjelent irodalom az egyetlen forrás... sőt, mivel jellemzően másodkézből dolgozott Németh Márton is, a hitelessége sok esetben vitatható.
Azok a források amiket én mutatok pedig olyan emberek által készültek akik még láttak natív alanyokat és nem csak amerikai alanyra oltott tőkéket.
A Juhfarkként forgalomba hozott csomorika borok száma elenyésző és nincs olyan termelő, fogyasztó, kereskedő vagy bármilyen szakértő aki ne tudná pontosan, hogy a csomorika az nem juhfark. Ez a csomorika-juhfark dolog egy szép lassan kihaló tévedés, nem releváns. Ugyanakkor az izsáki arany sárfehér egy hatályos törvénnyel szentesített baromság.
Azon vitatkozhatunk, hoyg nettó hülyék vagy rosszindulatú korrupt taplók voltak 1999-ben a hatóságiak és az izsákiak... szerintem mindkettő. Ennek pedig semmi köze nincsen a hegyi bor vs homoki bor mesterségesen keltett konfliktusához. Én nem is említettem ezt és megkérnélek, hogy te se hozz ilyen párhuzamot (főleg ne olyant amit hoztál) mert sértő és bántó. Én csak annyit mondok, hogy az izsáki arany sárfehér az sem nem arany, sem nem sárfehér, de azzá csinálták mert azzá akarták csinálni. Ezzel pedig ártottak egy szép múltú szőlőfajtának.
A XIX. sz. második felétől jó néhány szőlészt, ampelográfust foglalkoztatta hogy kiismerje fajtáinkat, tájnaveiket, ezek idővel a helyükre kerültek. Az utolsó és valah avolt legnagyobb munka Németh Márton életműve, a nemzetközinél jobb, modernebb fajtahatározó technikát talált ki és utazta be a történelmi Magyarország összes bortermő vidékét. Az, hogy ezekről a fajtákról érdemben még beszélhetünk és újabbkori elszaporításuk lehetséges, egyedül az ő érdeme, normális országban minimum szentté avatták volna érte. A budai, a bálint és az aprófehér külön fajtákként megtalálhatóak a műveiben.
A budait mai napig termesztik, van néhány termelő aki fajtatisztán hozza forgalomba, gondolom tudják, mit beszélnek.
Versend és környékén a csomorikát mai napig juhfarkként hozzák forgalomba, ez neked szimpatikus történet, az izsákiak ellenben névbitorló piócák, furcsa logika.
Az is érdekes, hogy az izsákit hitványnak tartod kizárólag olyanok leírásai alapján, akik például a juhfarkot is hitványnak tekintették. A csomorika amúgy szintén pezsgőalapborként és miatt terjedt. Azzal sincs semmi bajom. Én csupán azt nem szeretem, ha az Alföldön tenni akarók munkájuk megítélésekor szinte csak ellendrukkerekkel találkoznak, en bloc összemossák őket a pancsolással, nagyipari lobbival, korrupcióval, ami nagyjából olyan attitűd, mint az egész zsidóságot hibáztatnia a gazdasági válságért, a bankárvilágért. Téves, ámbátor népszerű.
Szerintem is tévedtek a döntéshozók 1999-ben, csak nem gonosz lobbisták vettek el egy jól csengő, nemes nevet, ugyanis a sárfehért simán klinikai halottnak tekintették, a neve már nem jelentett semmit. Jegyezzük meg, sajnos egyelőre nem is tart sokkal előbbre. Tudománytalanok voltak és slendrián munkát végeztek.
Egyrészt óvatosan ezzel az téves elnevezéssel. Az imént hoztam egy 19. századi szakmai (!!!) forrást a szinonímákra. Az elmúlt pár évben alaposan elkezdtem az ilyen fajtanevek és fajtajellemzők forráslabirintusát feldolgozni. Az a vicces, hogy nincsen olyan sok ősforrás. A 19. századi borászati lapok speciel azok. Én speciel ezt a "nehezen érik be és kemény sava van" dolgok is szkeptikusan fogadnám. A juhfarkról is ezt mondták elismert és szentként tisztelt sztárborászok... aztán kiderült, hogy ordas marhaság, mert az egyik legbiztosabb cukorgyüjtő és kimondotan kellemes savú fajta a juhfark... hja kérem nagy különbség a fél és a háromésfél kg terhelés és más a programszerű felszívódószeres permetezés meg a szükség szerinti kíméletes növényvédelem... más az alacsony kordon, más a magas kordon.
De azt én is írtam, hogy budai név alat sok fajta futott. A Bálint volt a fő neve a fajtának és a budai zöld annak volt az egyik szinonímája. Az, hgy budai az még hivatalosan is vagy négy másik fajtának volt az előneve.
A juhfark amúgy nem olyan nagy tévedés mint azt sokan gondolják. A névazonosságnak az az egyszerű oka, hogy a balatonkörnyéken a juhfarkot "osztrákra" lefordítva lämmerschwanz-nak is hívták, ugyanakkor a délvidéki sváboknak volt egy Llämmerschwanz néven ismert fajtájuk amit magyarul csomorikának hívtak. Na ezt a sváb nevet fordította vissza valaki juhfarknak. Ezzel nincs is baj. Kedves, szimpatikus történet, nem ártanak senkinek. Ha viszont a déli borvidékek adminisztrációja levédte volna magának "arany juhfark" néven a csomorikáját (ami amúgy nem is hitvány fajta mint az iszáki) akkor az baj lenne.
Én nem vagyok jó fej, vagy megengedő ebben a kérdésben 1999-ben a döntéshozók pontosan tudták, hogy a Sárfehér egy jól csengő nemes név, ugyanakkor az izsáki név az a 90-es években bizony az alföldi tablettás szinonímája lett. A rendszerváltás utáni boros admisztrációjának egyik ékes példája az, hogy ívesen szarnak bele a történelembe, forrásokba, szakszerű munkába... az van amit a befolyásos, gazdag lobbisták akarnak.
Döbbetent és felháborító, hogy úgy hozták össze a borvidékeink termékelírásait, hogy a legtöbb helyen bemondásra fogadtak el termőhelyi elnevezéseket, dűlőhatárokat, engedélyezett fajtákat. Úgy véstek márványba termőhelyi jelleget, hogy senki a szerzők közül még nem mávelt szőlőt gyomirtó nélkül és senki a szerzők közül még nem erjesztett fajélesztő nélkül. Ostoba, kókler és korrupt banda az egész boros adminisztráció... aki véletlenül nem az, az is megvetendő mert gazsulál és betérdel a többi tetű előtt. A magyar bor jövőjének egyik sarokköve az, hogy elzavarják az összes gitegyletes piócát... leváltani minden hegybírót, feloszlatni a HNT-t és kirúgni az összes OBIst... úgysem csinálnak ezek semmi értelmeset vagy hasznosat.
Szentgrót közelében van a szőlő. A Somló látszik a "hegyem" tetejéről, a Keszthelyi hegység 10, Badacsony 40 km.
A Balaton-felvidéki vulkánok hamuja itt is beivódott a talajba. :-)
(Ezt azt hiszem, Losonci Bálint szokta mondani, hogy az egész Kárpát-medence borait meghatározza a valaha itt működött vulkánok adta jelleg, akkor is, ha nem volkanikus az adott terület - de Bálint, ha olvasod, és nem te mondtad, kérlek, javíts ki!)
Némethék budaijáról Albert Gazda is elismerően szólt, bár a muskotály jobban ízlett neki. De ő is azt írja, hogy a Budai zöld erősen savas és ráadásul kései szüretelésű.
Én kedves, behízelgő fajtaként gondoltam a cserszegire is - tudom, hogy nem történelmi fajta, de magyar. És pont azt lehet legnagyobb hibájának felróni, hogy könnyen lelágyul a bora. Szóval ideális házasítási alap lenne.
Nem, nem tervezem egybeszüretelni a cuccot, különösen, hogy a furmint meg a szerémi is viszonylag kései szüretelésű, s pont egy korai érésű fajtát keresek mellé. Szóval a házasítás legkorábban a kiforrás után lenne.
13195: én nem így gondolom. Megannyi téves elnevezés élt korábban és él ma is a köztudatban, nincs itt szó semmiféle piócáskodásról. Versenden pl. juhfark fesztivált tartanak minden évben úgy, hogy szinte kizárólag csak csomorika ültetvények vannak a környéken. Így ismerik, e néven terjedt el. Ugyanez volt a helyzet Izsákon. Legfeljebb az OMMI-t lehetne elmarasztalni az 1999-es határozatáról, de akkoriban nemigen tudott és gondolt senki semmit a sárfehérről - nekik persze illett volna. Amennyiben több helyütt termesztésbe vonják, minőségéről meggyőződik a szakma, nyilván kaphat újra állami elismerést és kénytelenek lesznek rendezni a névvitát. Az oltványosok szagos- vagy öreg sárfehér néven különböztetik meg az izsákitól, akármelyik néven beivódhat a köztudatba. Ha valóban beválik a fajta és kellő mértékben ültetik, tán mindegy is, hogy hívják, sajnos nem ezen áll vagy bukik a sárfehér "újjászületése".
13196: Zala melyik részén van a szőlőd? Nem mindegy. Régen a "Nagy Zala" idejében a legtöbb írásos emlék a Badacsony környéki és Balaton-felvidéki, sőt Csopaki(!) állapotokat jegyzi le Zalai címszó alatt, ehhez képest egészen más szőlő- és borkultúra alakult ki a Muravidéken. A budai (a bálint és az aprófehér két másik fajta, ezek ugyanúgy téves elnevezések, mint a fentebb emlegetett izsáki esete) Badacsonyban is csak veszít a jelentőségéből, csak a kéknyelűnek köszönheti a fennmaradását. Manapság igyekeznek mással kiváltani, nagyon rothadékony, nehezen érik be és kemény sava van. Ettől függetlenül nem rossz fajta, csak sok törődést igényel. Az általad megjelölt Németh pincénél jobb hivatkozási alapot nemigen lehetne mondani. A furmint és szerémi mellé én is inkább egy kedvesebb, zamatosabb fajtát raknék - már amennyiben egybeszüretelt bort készítesz.
Persze! Már kitaláltuk: "Tiltott gyümölcs" brand alatt kerül forgalomba a Gohér, a Kis küvé, és a Dörgicsei fekete küvé (Tihanyi fekete és Vadfekete) - ezek az őshonos fajták ugyanis saját néven nem hozhatók forgalomba :)))) A vaddisznós (Aranysörtés) brand alatt lesz a rizling a furmint és a juhfark. Idén még nincs benne furmint (mert még nincs olyan, idén lesz átoltva és telepítve), szóval az igazi, saját kis küvé még kb. 3 év. Ami eddig van, az naggggggyon ígéretes.
Mindenképpen olyan emberrel konzultálj aki tényleg tudja, hogy miről beszél és nem csak valaki mesélte neki, hogy a szomszéd józsinak van olyanja és abból oltattak. Mert a budai mint szőlőnév vagy két tucat formában volt használatban, nemkülönben a zöld. Szóval ha nem olyan szakembert kérdezel meg aki komolyan tudja, hogy milyen fajtáról van szó, akkor könnyen lehet, hogy valami hulladék fajtát telepítesz.
A furmint ugye a testes, komplex, elegáns játékos a csapatban. Az olvasmányaim alapján a szerémi zöld egy nagyon jó savtartó fajta és a savai is inkább citrusosak, frissek, nem metszőek. Én ezek mellé egy korán érő, jó cukorgyüjtő, lágyabb fajtát raknék.
Az 1896-os törvények a Balatonmelléki borvidék Zala vármegyei részére a Budai Zöldet (Bálint, Aprófehér), Zöld fehért, Világost, Juhfarkot, Fehérszőlőt, Kéknyelűt, Auvergnast és Furmintot engedélyez telepíteni.
A Budai Zöld (Bálint, Aprófehér) mint fűszeresebb és bukésabb fajta volt ismert, egy kalap alatt a sárfehérrel. A Szentesi Józsit vagy a hetényi Szabó Zolit érdemes megkérdezni erről a fajtáról.
Dehogynem kell haragudni. Korrupt, ostoba tapló banda volt aki pióca módon rágyógyult egy nemes fajtára akkor amikor az éppen gyenge időszakát élte. Ezzel megakadályozták azt, hogy a Szagos-Nemes-Somlói Sárfehér valaha is újjá szülessen. A rövidlátó és ostoba tokosagyúság iskolapéldája ez.
A magyar borvilágra ez jellemző... a magyar bor az ami a rendszerváltás óta a legnagyobb karriert futotta be annak ellenére, hogy a magyar boros adminisztráció a késő rákosista, kora kádárista korrupt csökevény... egytől, egyig.
Büszke is lehetsz rá, mert többedik forrásból bizonyosodott be ma is, hogy a filoxéra előtti somlói prototipusa az bizony furmint-juhfark-sárfehér.
Annyiban egy kicsit magamra is büsze vagyok, hogy 2000-2002 években amikor ültettünk akkor a furmint-juhfark-hárslevelű hármasra fogadtunk (na jó, segítségnek :) ott volt az öreg Fazekas '29-es telepítési terve) és ebből van a birtok cuvée-nk is. A hárslevelűt én minden szempontból a sárfehért helyettesítő fajtának érzem. Az aromatikája nyilván más és jobban cukrosodik.
De a lényeg az az, hogy nem az olaszrizling és nem más fajták voltak az ős somlói alapfajtái.
Jól érted. 1967-ben keresztelték át izsákinak. Az 1999-es döntés mögött gondolom az állhatott, hogy banális módon ne "Izsáki izsáki" néven hozzák forgalomba a borukat/pezsgőjüket. Haragudni az alföldiekre ezért felesleges lenne, náluk korábban nem volt termesztésben az eredeti sárfehér, így azt nem ismerhették. Az a vélekedés járta náluk az izsákiról, hogy a kadarka fehér rügymutációja, ugyanis az elszaporítójuk egy kadarka ültetvényből emelte ki. Megjegyzem a pécsi (ex-)kutató intézet már 2004-ben bejelentette állami elismerésre a sárfehért, amit azóta se kapott meg.
Nem, a kettőnek valóban semmi köze egymáshoz. Ezért is van annyira kiakadva Zoli a '99-es hivatalos döntésen (miszerint az Izsákit kell Arany Sárfehérnek hívni, amiről ezek szerint már a '40-es években megállapították, hogy NEM sárfehér, és a keveredés elkerülése végett hivatalosan is szimplán Izsáki lett a neve, ha jól értettem a Németh-féle idézést).
A vad savak meg a gyenge asztali nem is a tiedről, hanem az Izsákiról szóltak (2. pont alatt), az Öreg Sárfehérről sokkal szebbeket írt Kosinszky is...
Kíváncsi leszek a kis küvédre! Lehet majd szerezni belőle? :-)
A rúgós fogalom itt azt jelenti, hogy nővirágú, tehát porzós fajta mellé kell ültetni, különben rosszul termékenyül. Ezt a monokultúrákban nem könnyű megoldani - ezért szorult ki a nagyüzemből. Vad savakról (mivel idén termesztettem először) nem tudok beszámolni, viszont az tény, hogy nem túl jó cukorgyűjtő, és étkezési fajtának kiváló, és korai érésű. Előlapoztam a Hajdu Edit könyvben az Arany Sárfehér fajtát, hát a képe alapján nem mondanám azt, hogy ennek bármi köze van az Öreg Sárfehérhez, amit volt szerencsém idén a kezeimben fogni.
Egyébként nem feltétlenül rosszindulatból nevezték össze-vissza a fajtákat elődeink, hanem - sajnos - tudatlanságból. Tehát pl. a "bajor" névvel egy csomó szőlőfajtát neveztek, a "dinka" is ilyen volt, meg "budai" néven is futott néhány fajta. Sajnos nem volt képekkel illusztrált könyv a szőlőfajtákról, és amúgy is jellemző volt a teljesen kevert, sorokat sem tartó ültetési rend. Mai tapasztalatom szerint (a vett szőlőim alapján mondom) a gazda maga sem tudja, milyen van benne (soxor az, amit sikerült "megmenteni" a TSZ telepítésből) - nem volt ez másként régen sem. Ezt még a vesszőlopások is fűszerezték (ami ellen külön szabályt kellett hozni a hegyközségi szabályozásban), amikor valaki elvitt vesszőket a szőlőről magának - na ő aztán végképp nem tudhatta, hogy az alany vágó összevisszaságából éppen mit sikerült gyűjtenie.
Szerencsére hétvége van, munka sincs sok és ráértem összelapátolni a korábbi fajtanév szinoníma cikk szerzőjének a következő írását ami egyben folytatása is annak:
Ezt írja Németh az izsákiról: "A fehér izsáki már a XIX. sz. közepén ismert és terjesztett fajta volt fehér dinka néven. Buda, Etyek, Bicske környékén német dinka néven terjedt el(...) Izsák környékén az izsáki sárfehér nevet kapta. E néven írta le először Pettenkoffer - tévesen - anélkül, hogy a fajtát azonosította volna (...) Legújabb kutatásaim szerint a fehér izsáki minden kétséget kizáróan azonos a fehér dinkával(...) Izsákon az 1873-74-es években Szélesi József vincellér kezdte el szaporítani(...)" Ő volt az, aki indítványozta és elérte, hogy a fajtát hívják szimplán izsákinak a félreértések elkerülése végett. Ekkor viszont már több, mint tízezer hektáron termesztették, a valódi sárfehér meg csak szórványos volt jelen néhány dunántúli vegyes ültetvényben. Végül az OMMI főosztálya módosította 1999-ben arany sárfehérre a fajta nevét. 2006 óta eredetvédelmet is élvez, szóval vélhetően véglegesült az elnevezése. Azért annyit el kell mondani, hogy avatott kezekben egyáltalán nem hitvány a bora az izsákinak, nyilván a korrekt ivóbor, illetve ideális pezsgőalap határain belül. Még egy világrekord is a nevéhez kötődik: 457 mázsa izsáki szőlőt termeltek egy hektáron 1913-ban:) Bár azóta lehet, hogy vmelyik újvilági csemege ültetvényben már rávertek erre...
