Az nem teremti meg az alapot a változásra, hogy innentől a hegybírót kinevezik, az elnök meg választott "érdekképviselő" lesz. Se az, hogy innentől a nagybirtokok szavazata némileg csökken.
Az új szabályozás semmilyen módon nem segíti a minőségi termelés előmozdítását.
Nagyon-nagyon-nagyon távol van az én álláspontom attól amit te az enyémnek gondolsz...
Nem mellesleg pont azt írtam le az imén nem kevés szóval, hogy messze nem a filoxéra volt a vízválasztó, volt átrendeződés és válság a magyar bor történelme során jópár a filoxéra előtt is.
Én csak azt mondom, hogy az amit Németh Márton látott az jópár körrel a filoxéra után volt... egy világháború, egy trianon és egy gazdasági világválság után. Ha az érdekel, hogy a jól gondozott, karós és trrágyázott, szépen metszett, tisztán feldolgozott, tiszta hordóban érlelt nemesi és egyházi birtokokon milyen fajtákkal milyen munka folyt akkor a 19. századi források sokkal hitelesebbek és első kézből valók mint Németh Márton amúgy valóban nagyon értékes munkája.
Látom még nem tartasz az 1900-as éveknél az olvasásban. Lehet sok mindenért visszasírni a filoxéravész előtti időket, azért szögezzük le, hogy túlnyomórészt ezek jellemezték az akkori állapotokat: rigolozatlan földeken, fejművelésű, nagyobbrészt karózás nélküli, gyümölcsfák és zöldségek tarkította vegyes összetételű, különböző érésű, erősen tőkehiányos ültetvények, ahol fehér és kékszőlőt egybeszüretlve, (zsákban) megtaposva, nyíltan, kádon héjonerjesztve készültek a gyakorlatilag kezeletlen, magukrahagyott borok. Természetesen ezen kívül létezett sokkal tudatosabban és okszerűbben művelt szőlőültetvény és készített bor, de a nagyobbik részt ezen borok adták. A filoxéra és a vele nagyjából egyidejűleg érkezett lisztharmat és peronoszpórafertőzések nyilván átformálták szőlő- és borkultúránkat, a megváltozott helyzetet figyelembe véve kellett változtatni sok mindenen, de ki ne derüljön már, hogy azután egy értéktelen, hitvány világ következett. Hol van még ekkor a kolhozosítás meg a tervgazdaság? Ebben a világban nőtt fel Németh, nagyjából a II. Világháború idején lehetett annyi mint te most.
"...nem is az izsákiak miatt nincs termesztésben egyáltalán és pusztult ki majdhogynem az (öreg) sárfehér…"
Ugyanazért nincs termesztésben amiért még egy tucat más ősi nemes fajtánk nincsen termesztésben. Az elmúlt cirka 150 (de lehet, hogy 300 vagy inkább 500) év során alapvetően az olcsó tömegborok termelése irányába fújta a magyar bort minden szél.
Sajnos ez egy keserű igazság. A magyar bor történelme arról szól, hogy hol a piacok pusztultak el, hogy a szőlőművelésből élő falvak ürültek ki, hol pedig átrajzolták a térképeket... vallások, birodalmak, jöttek-mentek. Maga Tokaj annak köszönheti a létét, hogy a törökök által feldúlt Szerémségből oda menekültek a szőlőművesek. A higulás pedig már Mária Terézia vémtörvényeivel megindult, mert belföldi túlkínálatot teremtett és ezzel az olcsóbbb tömegborok fajtáira cserélték le sok helyen a keveset, de jót termő fajtákat. Később Lengyelország összeomlása vette el a magyra bor piacát majd a filoxéra után tudatosan a nagyobb termőképességű fajtákkal próbálták a belföldi borhiányt pótolni. A 20. században pedig a még fizetőképes piacainkon is megutáltak mindent ami magyar... a vesztes háborúk és gazdasági válságok pedig kiürítették a szőlőművelő falvakat.
A minőséget termő fajták sosem voltak nagy becsben, mindig csak valami csoda és néhány minden rációval szembe menő termelő volt az aki ezekből a fajtákból bort szűrt... majd minden nemes fajta hol több évtizedes álomba merült, hol pedig el-el tünt időlegesen egy-egy borvidékünkről.
Ma, a 21. század elején továbbra is az olcsó tömegborok termelésében látja a legtöbb kretén a lehetőséget... holott soha ilyen nagyszerű lehetőség nem állt az ősi kárpát-medencei fajták előtt, hogy bebizonyítsák mire képesek. A Furmintnak reneszánsza van és egyre többen ültetik (majdhogynem illegálisan) a Mátrában, a Balaton környékén, Zalában, az Alföldön és sok más borvidéken. A Hárslevelű lassan leveti a debrő csótányok mocskát, a Juhfarknak sikerült szembenenni a hülyék sztereotípiáival és vannak olyan megszállott zsenik mint Mauer Oszkár, Szabó Zoli, Szentesi Józsi és még páran akik forgalomba kapható borokkal bizonyjtják, hogy milyen csodára képesek ezek az ősi fajták. A Sárfehérnek is eljö az ideje, mert vannak akik oltanak, telepítenek Nemes Sárfehért és elkezdték a kisérletezést vele. Pár tíz év és látni fogod, hogy a helyére kerül a Sárfehér is...
Már megbocsáss, de Németh Márton 1910-ben született és a háború utáni pár évtizedben alkotott nagyot. Mi az, "abban a korban élt" ??? Tizenpárévvel volt öregebb mint az én nagyapám.
Én végtelenül tisztelem az ő munkásságát és fantasztikusan értékes az az eredmény amit Németh Márton elért. _DE_ egy fél évszázaddal az után dolgozott és alkotott, hogy a filoxéria kiírtotta a magyar borvidékekről az ősi szőlőket, két olyan világégés után amelyek külön-külön is gyökeresen átrendezték a teljes magyar borvilágot... Több olyan társadalmi változás után amelyek elenyésző kivétellel külön-külön is lecserélték az összes borvidék régi népét.
Akkor amikor Németh Márton még kukoricaszárral lövöldözött hátulgombolós köténykében már több évtizede kipusztult a Somlóról az ősi fajták túlnyomó része és elköltözött vagy kihalt az a szőlőművelő nép aki még ismerte a filoxéra előtti fajtákat.
Szóval azért nézzük már a dolgokat a reális valóság talajáról....
A mai magyar szőlő és bortermelő közösség állapotát mi sem jelzi jobban, hogy úgy megszülettek a termékleírások és a erdetvédelmi szabályok, hogy közben senki egyszer elő sem vette a filoxéra előtti forrásokat. Vagy ha véletlenül elővették akkor izomból agyonhallgatták őket, mert szögesen szembenállt minden forrás azokkal a kicsinyes és rövidtávú érdekekkel amiket ők képviseltek.
A körülmények és a valós ismeretek szarba sem való vétele volt az ami miatt egy hitvány fajtát egy ősi nemes fajta nevével szentesítettek korrupt és ostoba emberek. Ez a tény...
Az izsáki kontra sárfehér dologról meg még annyit, hogy ítélkezni a körülmények valós ismerete hiányában kényelmes lehet ugyan, csak kevésbé célravezető. Mindenestre azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy nem a hivatalok és nem is az izsákiak miatt nincs termesztésben egyáltalán és pusztult ki majdhogynem az (öreg) sárfehér…
"jellemzően másodkézből dolgozott Németh Márton is, a hitelessége sok esetben vitatható." - brávó! Hidd el, azokat az anyagokat, amit te alig pár hete olvasgatsz és még vagy ezer annyit kiválóan ismert, felhasznált irodalomjegyzékében a XVII-XVII. századból is merít. Abban a korban élt, amikor még hozzá lehetett férni a régiek tudásához, amikor még nem csak hírmondói maradtak egy letűnt kultúrának, ő mintegy felismerve ezt és megragadva az utolsó lehetőséget olyan tudást halmozott fel és életművet hozott létre, amihez foghatót tán még a határainkon túl se találni. Azt se gondoljuk már, hogy négy fal közt elefántcsonttoronyban tevékenykedett szórakozott professzor módjára. Olyan kortársai voltak, akik Mathiász nyomdokában és szellemében dolgoztak, külön mozgalmuk volt, egyszerű szőlősgazdák váltak hatásukra magánnemesítőkké vagy hoztak éppen létre fajtagyüjteményt. Mindezt tették közösségben, erősítették, életben tartották a pinceszert, egy olyan életformát, amit éppen igyekeztek totálisan elpusztítani. Kortársai, barátai között akadtak olyanok is, akiket annak idején meghurcoltak, bebörtönöztek. Egyébként még a '40-50-es években is léteztek szénkéneggel fenntartott filoxéravész előtti ültetvények, Németh meg ugye már több, mint száz éve születet... Még egy dolog, arra reagálva, amit Daeril ír: nyilvánvalóan ő már egy olyan világban (is) dolgozott, amikor mást vártak el a felső vezetésben, mint annakelőtte, a kiemelt klóntípusait ennek szellemében (is!) szelektálta, az egyes fajtáknál értékelései is ennek szellemében íródtak, de ha igyekszunk olvasni a sorai közt nemegyszer kiviláglik, hogy a valós minőségéről mit gondol, lásd pl. az ilyen írásait: "(...)Bora kitűnő. Keveset ér." Az viszont igaz, hogy szőlészember volt és nem borász. Mindenestre a munkássága magáért beszél. Meg az is - korunkról és borászatunkról, hogy azóta se volt igény arra, hogy Ampelográfiai Albumait újranyomtassák...
Ebből derült ki pl. hogy a Királyleányka az nem a Leányka és a Kövérszőlő hibridje, vagy hogy a Furmint ugyanúgy a Zöld Hajnos (Gouais blanc) leszármazottja, mint a Rajnai vagy a Chardonnay.
Nyilvánvalóan igazad van, termesztési értékelésben levont konklúzióit (Németh Mártonét) nem tartom én sem célszerűnek figyelembe venni. Főleg annak az ismeretében, hogy a fajtakutatók, mint tudós emberek tudományos módszert követve nem terméskorlátoznak, hogy a fajták "eredendő" termesztési értéke meghatározható legyen. Ezt a gyakorlatot én életidegennek tartom - egy minőségi szempontokat követő termelő mindig beavatkozik - hajtás vagy fürtválogatáásal, hogy a lehető legtöbbet kihozza az anyagból.
Ettől függetlenül a fajtákat korrektül leírta és az adatokból sokmindent ki lehet következtetni.
Természetesen a termőhelyi tapasztalatok sokkal értékesebbek főleg egy termelőnek.
Én a könyvhéten vettem meg 15k forintért... aztán levakartam a PDF-eket a BluRay lemezről és azokat olvasgatom egyenként. ha meg akarod te is venni, akkor szerintem hívd fel az Arcanumot (email-re nem válaszolnak), de ha megfelelnek azok a PDF-ek amik nekem vannak akkor magánban megbeszélhetjük.
Olyan jó lenne, ha ezeknek a régi dokumentumoknak nagyobb becsülete lenne. Olyan jó lenne (lett volna) ha termékleírások szerkesztői vették volna a fáradságot, hogy fellapozzák a régi szakirodalmat.
Mondjuk sosem késő... én ezért nyomatom ezeknek a forrásoknak a publikálását. Előbb utóbb rájuk fognak lelni a termelők....
Amúgy néhány vicces dolog már kiderült, pedig csak az 1958-1998 évjáratokat olvastam át Somlóval kapcsolatban :)
Ez mind igaz és ezért tényleg midnen elismerést megérdemel. De azok az eredmények amiket ő egy adott területen, lényegében leborkörülmények között mért és megfigyelt azok messze nem mérhetők ahoz a kompetenciához amelyet az egyes termőhelyeken sok-sok évtizedeken valódi termelésben gyűjtöttek a filoxéra előtt.
Ilyen szempontból nem tartom teljesen hitelesítőnek azt, hogy bárki begyűjt oltványokat a Somlóról és abból egy egészen más termőhelyen megpróbálja leírni, hogy a Somlón milyen is volt az a fajta... annak mondjuk 40-50 helyi változatával. Ráadásul Németh Márton már szinte kizárólag amerikai alanyról gyüjtött mintát... azt pedig pont a legutóbb mutatott forrás bizonyítja, hogy a furmint a saját gyökerén 10-12 nappal korábban érik. Vagyis az amerika alany mindenképpen torzítja a fajtaleírásokat. Ezért szerintem a filoxéra előtti források az igazi ereklyék... bár Német Márton tényleg minden elismerést megérdemel!
hegyközség ügyebn drukkolj, h elfogadja parlament a héten az új tv javaslatot. és akkor a tavaszi választásokkor lehet átrendezni a hegyközségek vezetését.
Mintahogy azt banjár leírta - de megismétlem mert fontos!
Németh Márton saját erőből hozott létre fajtagyűjteményt az általa bejárt szőlőültetvényeken saját kézzel levágott vesszőkből.
Az ő gyűjteménye képezi az alapját a Pécsi kutató jelenleg is meglévő fajtagyűjteményének.
Az összegyűjtött fajtákat aztán mintatermelésbe hozta és úgy vizsgálta - albumában le van rajzolva minden fajtánál a legjellemzőbb fenológiai állapotok az egész év során (hajtásvég, zöld levél, fürt, őszi levél, magok, érett bogyó levének színe, ízközök)
Ezen vizsgálat alapján állapíotta meg és különböztette meg a a számára valóban különböző fajtákat. A hasonneveket mindenesetben fesorolja és legtöbbször azt is hogy mivel szokás összekeverni a fajtát és melyik fajtával véletlenül sem azonos.
Termesztési értéket egy adott év termelési adataiből próbált kikövetkeztetni - minden fajtánál, sőt fajtán belül ha voltak nagyon eltérő klónok, akkor klónonként megadta a többek közt a rügyfajadás idejét, a lomb elszineződésének napját, a fürtméretet, a fürtök számát, a 19°MM elérésének hetét és a szüreti napot, ami alapján a must és a bor analitikáját is megadta. Ez bizonyítja számomra hogy beállt tőkéket vizsgált és nem csak anekdoták alapján írta le a fajtát.
Szerintem NEM jelenthető ki, hogy jellemzően másodkézből dolgoztott volna.
Régi forrásokat megjelölt mit a fajták első leírásának idejét és személyét.
Azzal a véleménnyel, hogy a fajtamegőrzési munkájáért (bár szerintem nem ez volt a célja) szenté kéne avatni - egyetértek
Úgyamúgy szerintem mindketten tudjuk, hogy ha én beballagokegy oltványoshoz és kérek tőle papíron 10 ezer Furmint oltványt papíron és valójában 10 ezer olaszrizlinget kérek, akkor a hegybíró ellenőrzés nélkül fog kiadni sok-sok éven át Furmint származási engedélyt az olaszrizlingemre...
Tegye fel a kezét aki látott már hegybírót ellenőrizni a fajtát, mustfokot és mennyiséget.
Az elmúlt hetekben úgy egy féltucat olyan nyilvános, hiteles és szabad forrást találtam amiben a régi fajtákat megkérdőjelezhetetlen szakemberek vették lajstromba. Olyan forrásokat amiket Németh Márton is felhasználhatott és szerintem részben fel is használt. A 19. században tucatszám jelentek meg a Borászati Lapokban elimert akadémikusok, szőlészeti szakemberek, szőlőtermelők tollából fajtaleírások, szinoníma listák. Messze nem igaz, hogy egy és csakis az 1967-ben megjelent irodalom az egyetlen forrás... sőt, mivel jellemzően másodkézből dolgozott Németh Márton is, a hitelessége sok esetben vitatható.
Azok a források amiket én mutatok pedig olyan emberek által készültek akik még láttak natív alanyokat és nem csak amerikai alanyra oltott tőkéket.
A Juhfarkként forgalomba hozott csomorika borok száma elenyésző és nincs olyan termelő, fogyasztó, kereskedő vagy bármilyen szakértő aki ne tudná pontosan, hogy a csomorika az nem juhfark. Ez a csomorika-juhfark dolog egy szép lassan kihaló tévedés, nem releváns. Ugyanakkor az izsáki arany sárfehér egy hatályos törvénnyel szentesített baromság.
Azon vitatkozhatunk, hoyg nettó hülyék vagy rosszindulatú korrupt taplók voltak 1999-ben a hatóságiak és az izsákiak... szerintem mindkettő. Ennek pedig semmi köze nincsen a hegyi bor vs homoki bor mesterségesen keltett konfliktusához. Én nem is említettem ezt és megkérnélek, hogy te se hozz ilyen párhuzamot (főleg ne olyant amit hoztál) mert sértő és bántó. Én csak annyit mondok, hogy az izsáki arany sárfehér az sem nem arany, sem nem sárfehér, de azzá csinálták mert azzá akarták csinálni. Ezzel pedig ártottak egy szép múltú szőlőfajtának.
