Felpróbáltam hétvégén a Tag Heuer Carrera WV211a fém szíjas verzióját, de sajnos kicsi lett! :( Elveszik a kezemen! Szal amik ezután szóba jöhetnek, azok a korona nélkül legalább 41mm széles órák! Sajna sok óra bőr szíjjal van, amiket néztem.
Kérdezném, hogy hol tudok fém szíjakat keresni? Mert nem igazán találtam ilyen oldalakat!
Vagy ez minden gyártónak saját, és közvetlen tőlük kell rendelni? Vagy van olyan oldal, ahol méret szerint lehet kereni sok félét?
Ismerős órája alapján (meg amit az Andrássy úti szervizben mondtak neki) és a net-en található info-k alapján írtam a cserét. A probléma olyan volt, mint a gombamérgezés - mire kiderül mi a gond, már késő volt. Beálltak a szerkezetek.
Az Omega nem csinált hivatalos visszahívást, csak annak cserélt, aki visszavitte az órát, de ahogy tudom, nem volt kivétel, mind beadta a kulcsot előbb-utóbb - a honalapjukon sem publikáltak semmit, hogy akinél még nem ütött be a krahh, lépni tudjon. Érintett ismerőstől/net-ről persze elviekben tudomást lehetett szerezni még előbb. A kenőanyag-cseréről nem halottam, gondolom Te jobban belemerültél a témába...
"- sőt, a kifejlesztett "csodazsírok" jellemzően 2-3 évet sem bírtak ki, ellentétben az 5-6 évente tisztítandó, de eddig viszont valóban problémamentesen működni képes korszerű olajokkal..."
Mintha olyat is olvastam volna, hogy első körben próbálkoztak olajjal, de nagyon szétcsapta.
Nem cseréltek semmit (első körben) - a kenési utasítást és az alkalmazott kenőanyagokat módosították csupán.
Azt kell megérteni, hogy technikai értelemben a co-axial tulajdonképpen nem ad valós előnyöket a horgonyjárathoz képest. Az eredeti, még Breguet-által kitalált, majd a Daniens-által esszenciális formájában alkalmazott kivitele voltaképpen egy retesztestes kronométer-járatnak tekinthető - a kronométer és horgonyjárat egy keverékének. Viszont ebben a formájában van/volt egy hibája: a kronométerjárathoz hasonlóan zavarérzékeny, vibrációra, ütésekre rosszul reagál, elmozdulhat a retesztest, zavarja a billegő járását. A karórában alkalmazott kivitele ezért egyfajta húzószöget is alkalmaz a reteszköveknél - a horgonyjárathoz hasonlóan. Ezt viszont már valamivel nagyobb út- és erőhatás kiemelni a billegőnek - már a járatjellemzők valójában nem jobbak, mint egy jó minőségű horgonyjáratnál.
Viszont előnye lehetett volna a gondozásmentesség, kenésmentes működtethetőség - elvileg. Mint tegnap megbeszéltük: a karóra méretben viszont a kenés végül nem volt elhagyható. Az Omega azért erőltette a "húsz évig nem kell szervizelni" vonalat, ezért olyan kenőanyagokkal, zsírokkal próbálkozott, amelyektől ilyen hosszú működési időt vártak.
No ez az, ami végül nem jött be, a gyakorlatban kiderült, hogy a hétköznapi behatásokat elviselni képes, és ilyen hosszú ideig jó kenőanyagok valójában nem léteznek - sőt, a kifejlesztett "csodazsírok" jellemzően 2-3 évet sem bírtak ki, ellentétben az 5-6 évente tisztítandó, de eddig viszont valóban problémamentesen működni képes korszerű olajokkal...
Így a végén letették a fegyvert, és hagyományos kenőanyagokkal visszatértek egy 4 éves ajánlott szervizciklushoz - amivel végképp "Wankel motort" csináltak a konstrukcióból, aminek szigorúan véve egyetlen "előnye" minden máshoz képest az, hogy ő más, semmi több...
Ezzel együtt én ezt egy jópofa dolognak tartom, előbb-utóbb, ha jó áron futok bele, be is szerzek egyet saját kollekciómba is - de legalább ezen a topicon nyugodtan beszélhetünk őszintén, egyenesen, ködösítés és mellébeszélés nélkül a témáról...
Szerintem elég egyértelmű. A 2500ast mindenki csak egy ETA módosításnak tartotta, és külsőre se az üveg alatt mutogatni való darab. Esetleg a korai megállásoktól is el kellett távolodni. Jobban hangzik, egy teljesen új, hibátlan werk, mint egy "javított verzió, ami már tuti jó"
Kellett egy, amire azt mondhatták, hogy saját, ami külsőre is mutatósabb.
Lenggésszám vs co-axial kérdés is érdekes, mert a 9300ba végül 28 800-as lengésszámmal megy...
De elképzelem a Svájciak fejét, mondjuk egy Pateknél, amikor jött az amúgysem különösebben udvarias vagy türelmes brit, és elkezdett okoskodni, hogy mit és miért nem úgy kellene.
Cserébe meg is lepték egy 2.5mm vastag werkkel, mikor karórásításra került a sor a tesztelésben. Szerintem az öreg meg volt győződve, hogy kib*szásból. :))
De pl. Smith 100 ezer fontos órái remekül elvannak az azóta egykerekesített coax-szal. Reszelgetett rajta... Vagy csak nem meri bevallani, hogy a milliárdosok életveszélyes fenyegetések közt küldik vissza őket. :)
Azt sem tudni, mi járt Hayek fejében. Talán az, hogyha nem is történik semmi, akkor is olyan szerkezetek fognak ketyegni az Omega óráiban, amik erősen különböznek a többi gyártó termékeitől, és ez önmagában elég az égbepozícionáláshoz. Mint egy sima manufaktúrásítás ( MontBlanc pl. ), csak egy dupla csavarral...
Hogy mit tudott az Omega a 2500-as potenciális problémáiról, az szerintem egyértelmű abból, hogy amikor cc. 1.5-2 év múltán elkezdtek beérkezni a tönkrement órák, nem kellett válságstábot összehívnia, megvolt a módosított caliber, csak
cserélni kellett. Azért nem túl gyakori, hogy egy ekkora fejlesztés után ilyen hamar újra letegyenek vmit az innováció oltárára - hibajavítási célból annál inkább szoktak kijönni modifikációk...
Szerintem akkor lehetne megérteni az Omega motivációit, ha tudnánk miért akart a végre működőképes 2500-as
után egy 8500-ast. Különösebb külső kényszerítő tényező nekem nem jut eszembe.
A chronometrie-ben NAGYON durván felszerelt fejlesztőlabor van. Nem hiszem, hogy falból, vagy csak egy átirat "továbbfejlesztésére". Elég jó dolgokat láttam, nem szarakodnak.
Ezek már kifejezetten szakmai, finommechanikai problémák - és pont arról beszéltem, hogy Daniels a konstrukciót mindvégig kenésmentesre tervezte - viszont ez szükségszerűen feltételezte, hogy nem mehetnek egy mérethatár alá vele. Egy határ alatt bizonyos pontokon feltétlenül szükség lesz kenésre - egyszerűen a mérettel nem lineárisan változnak az erőhatások, és az egymáson súrlódó elemek egy bizonyos nyomaték alatt kenés nélkül elakadnak. A nyomaték viszont a mérettel függ össze... Aki szerel órát, az tudja tapasztalatból, hogy egy zsebóra jó műszaki állapotban zéró kenéssel (a rugót is beleértve) is remekül, lendületesen eljár, teljesen pontosra beszabályozható - csak a kopása lesz jelentősen nagyobb a korrekt módon olajozott állapotnál. Egy extra kicsi női karóra szerkezet viszont kenés nélkül könnyen lehet, hogy szó szerint el sem indul, és a picike rugó is kenés nélkül sanszos, hogy az első erőteljes-feszegetős felhúzásnál be is szorul, nem szabadul ki, az óra nem tud lejárni... Pedig ugyanaz az elv, ugyanaz a konstrukció, ugyanaz az abszolút kivitelezési precizitás (ami viszont relatíve már ugyebár nem ugyanaz!)...
És itt a kör bezárul - a CoAxial gátszerkezet karóra-méretben kenés nélkül nem járatható, nem életképes ötlet. A kenés viszont az adott megoldásnál problémás, gyakorlatilag megszünteti, felszámolja a konstrukció előnyeit is... A Patek emiatt ki is hátrált teljesen mögüle.
És még egyszer, nagyon fontos megjegyezni: csodák nincsenek, és teljesen jónak tűnő, zseniális konstrukciókról derült ki nagy szériában, hogy mégsem válnak be... Daniels egyedileg kivitelezett, egy-egy példányban készült prototípusai egész egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy erről lemérjük tényleges életképességüket... Jópár prototípust nyúzott el az Omega is a 2500 piacra dobása előtt, és úgy tűnt, minden tökéletes.. Aztán jött a nagyszériás gyártás, és a valós hétköznapi tapasztalatok...
"kíváncsi lennék, mi került volna az asztalra, ha kompromisszumok nélkül készült volna"
Ilyesmikre gondolok:
"First, The “oil-free” coaxial escapement has a little oil on it. The impulse jewels are left dry, there is no need for the oil there. The locking jewels have a very, very, very small amount of oil on them to help cushion the locking action. (To gauge the proper quantity of oil, it is applied under 50 power magnification.) This oil acts, not as a lubricant, but as a cushion to absorb part of the shock from the locking action. Leaving this oil off does not affect the timekeeping of the watch, but it will likely result in damage to the upper coaxial wheel teeth over time. . . .
But Geo. Daniels didn’t put any oil on his movements. The coaxial wheels in his watches are made from a Gold alloy which is softer (and springier?) than the steel used by Omega. This material choice serves to absorb the extra shock without the need of a “hydraulic cushion.”
"There are many reasons why these companies entertained Daniels and many reasons why they decided to pass on the escapement. It does seem that in the main it was an issue of expense to retool and develop the escapement for series and that it was an unknown quantity, which was made in one-offs for the connoisseur.
Daniels, of course, believes it was an issue of Swiss pride and lack of understanding, which he still probably believes, as Omega lubricated his escapement and did not follow his advise for the vph."
"
Daniels applied for a patent in 1980. He received a reply from the patent office that there were three other patented escapements
prior to his own application, which pre-empted his application. The three examples were, as quoted by Daniels, "...the single lift Robin, which gives impulse only at alternate vibrations, the double lift Robin by Breguet which needs oil, and the Fasholt which is a single lift escapement."
Daniels went through two years of debating the merits and differences of his escapement to the three mentioned.
He enlisted the help of noted horologists to write letters to the patent office, on his behalf, explaining the uniqueness of his escapement.
Even after these measures his patent was not given. Finally, his application was re-written including the words
"the locking and impulse pallets have entirely separate functions." Those words did the trick. He was given his patent."
Vagy a Patek féle mutatványokra a 4 éves együttműködésük alatt:
"After a year and more the prototype was finished. Daniels comments that is was beautifully made, as one expects from Patek. But," he writes, "it was prone to stop occassionally especially when moved about. In fact, it stopped there and then as I looked at it." A technician proded the movement and it started again. Daniels looked at the drawings and saw where the flaw was, which Patek was aware of, as well. He mentioned this to the draughtsman, who upon hearing the error mentioned, took his drawings and left. The chief said, "...it was not a mistake but a deliberately applied different philosophy of design!"
"It was decided that three wristwatch sized prototypes would be made.
The drawings were discussed and Daniels saw one stumbling block, the proportion of the extra driving wheel.
Patek rejected his notion, even in the face of Daniels's own working - Patek provided movement - prototype."
"In 1984 the R&D prototypes were not working properly and one was sent to a specialist escapement maker for the industry.
The analysis was quite critical and the prime fault was in the gears, which Daniels had mentioned at the beginning of the project."
Ezért lennék én kíváncsi azokra a Zenith, Patek és Rolex órákra, amiket saját kezűleg alakított át.
Mert ahogy ő - korántsem finoman - fogalmazott:
"To them, watchmaking was a practical way of making a living, and the less original thought required the easier the work would be."
Ja, a kis óráknál használt gátszerkezetekhez tegyük még hozzá a Roskopfot - de valójában a dolog mélyén, a lényeget illetően az összes billegős horgonyjárat a Graham-járat derivatívája...
Pont arra utaltam, hogy nem vagyok biztos benne, hogy nem vette figyelembe az Omega az öreg javaslatait - ahogy abban sem, hogy az öreg ötlete eleve kiforrott állapotban volt...
Breguet mindenesetre nem alkalmazta csak pár kísérleti órájában ennek a konstrukciónak az elődjét - nyilván ő sem véletlenül tette ezt... A valóságban ezres nagyságrendben vannak szabadalmak önálló gátszerkezetekre, és bár ezek egy része "ugyanaz pepitában", de mégis százas nagyságrendű a valóban eltérő, önállónak, "másnak" tekinthető kitalált, meg is valósított, kipróbált megoldások száma. Ehhez képest igazándiból egy kézen meg lehet számolni a kis órákhoz (zseb-kar) alkalmazott, valóban többé-kevésbé beváltnak tekinthető gátszerkezet-félék számát, és két kézen az összesen használtakat...
(Akár fel is sorolhatjuk: orsós, duplex, cilinderes, svájci- és angol-horgonyos, kronométer - nagy óráknál orsós, Clement, Graham, Brocot, gördülő, ollós, precíziós ingásnál Rieffler és Strasser - a többi kuriózum, ami a gyakorlatban nem vált be különösebben, így nem terjedt el.)
Daniels különösebben technológiai útmutatást szerintem nem is adhatott ezek után - hiszen egész egyszerűen nem volt fizikálisan elégséges tapasztalata a konstrukcióról - kizárólag egyedi órák készültek, amelyek soha nem lettek igazán komoly nyúzásnak alávetve - és az Omega által megvalósított méretben ő eleve egyáltalán nem gondolkodott... Kudarcnak ezzel együtt ez nem nevezhető - szinte szükségszerű volt, hogy kipróbálatlan ötleteknél felmerülnek problémák. Kudarc akkor lett volna belőle, ha az Omega nem tudta volna a problémákat legalább elfogadható szintre mérsékelni - de ez mára végül talán elmondható, hogy sikerült.
Ami a "kíváncsi lennék, mi került volna az asztalra, ha kompromisszumok nélkül készült volna" mondatodat illeti: egyszerűen nem tudom, milyen kompromisszumokat lehetett volna megspórolni? A gátszerkezet felépítése és geometriája adott - azon változtatni nem kellett, és nem is lehetett. Az egyetlen "kompromisszum" annyi volt, hogy egy egész kicsi méretben és relatíve nagy lengésszámra méretezték át a konstrukciót. Az első adta magát - adott méretű karórába kellett beleilleszteni, sőt, a meglévő ETA2892-be kellett beépíteni. Ezt tekinthetjük kompromisszumnak - de ha egy teljesen új futóművet méreteznek alá (mint a 8500-nál meg is tették) - akkor sem tudták volna sokkal nagyobbra építeni... A lengésszám meg karóránál nagy kín, mert ez a gátszerkezet nem való igazán gyors járathoz. A kis lengésszámú óra viszont nem szereti a sok mozgást, külső zavart, lengetést - nem véletlen, hogy a már az 1920-30-40-es években is szép számmal készülő, nagyon-nagyon precíz kivitelű, nagy billegős, robusztus, a szokásos 18000-es lengésszámú precíziós karkronométerek általános jellemzője, hogy a mai legprecízebb órákat is megszégyenítő pontosságúak - de csak nyugalomban... Ahogy elkezdik hordani őket, sokkal sztochasztikusabbá válik a járásuk, mint egy pici, könnyű, nagy lengésszámú, jóval zavartűrőbb billegővel szerelt modern karkronométeré... Ergo ha az Omega egy ilyen nagy, lassú járású kivitelre tervezi az óráját, az nem hozta volna a kellő pontosságot. A 28800-as lengésszámmal viszont nem sikerült a kellő megbízhatóságot, üzembiztonságot produkálni... Meglehet, hogy a mostani, 25200-as köztes lengésszám már be fog válni - de az is lehet, hogy szép csöndben még ezen is módosítanak majd menet közben.. Bárhogy is - nagy szériás, való életben történő megmérettetésre volt szükség ahhoz, hogy kiderüljenek azok a problémák, amelyek prototípus-szinten nem jelentkeztek.
Ami viszont az én fülemet kicsit bántja, az az, hogy csak szűk szakmai berkekben evidens, hogy ez a gátszerkezet-megoldás valójában semmiféle igazi előnyt sem nyújt végül - sőt, valójában hátrányosabb, a gyakorlati megvalósíthatóságok korlátai miatt minden paraméterében hátrányosabb - de nem annyival, hogy ez valós gond legyen, elértük azt a szintet, amikor simán együtt lehet vele élni... A marketingen viszont természetesen az jön át, hogy ez valami világ csodája, igazi forradalom, ami minden szempontból jobb - ez pedig nem szimplán marketingcélú költői túlzás, hanem bizony valahol már a vásárlók effektív megvezetése...
Az rendben van, de az öreg dolgozott a karórás megoldáson már jóval az Omega előtt. Csak ezért vásárolt meg bizonyos gépeket, hogy karóra méretben gyárthasson. Ezután készültek a saját karórái is. Addig "csak" zsebórát készített.
És jópár komoly márkához készített prototipusokat, amikről nemigen tudni, hogy sikerültek. Mindenesetre az Omega azért sült be ( szó szerint is ), mert nem vette figyelembe az ő útmutatásait. Nyilván fontosabb volt a költséghatékonyság és egyéb üzleti tényezők, ahogy az már lenni szokott.
Legalábbis én úgy tudom, hogy az öreg nemigen érezte magáénak az Omega coaxok kudarcát, és meg is magyarázta, hogy hol hibázott az Omega.
Kíváncsi lennék, mi került volna az asztalra, ha kompromisszumok nélkül készült volna.
A wankel hasonlat 100%-os telitalálat. És a többi kortárs fejlesztés még ennyire "komoly" sincs.
Az alapok terén jóformán semmi újítás nem történik.
Egyszerű órás általi javíthatatlanságban viszont lassan rávernek a kvarcórákra is. :)
A múltkor raktam be egy cikket arról, hogy nemsoká be is fejezik már azokat az Omega gyárépületeket, amikben az in-house kaliberek fognak készülnek (majd ).
A "dedicated ETA assembly line" pedig megint másképp hangzik azért. :))
De nincs ezzel semmi gond. Mert ugye az aranyéremhez is a sportoló áll fel a dobogóra az olimpián. Furcsa is lenne, ha a masszőrtől a dietetikusig az egész stáb ott toporogna.
Csak a marketing annyira szőrszálhasogatóan ráfekszik a "completely in-house"-ra. Aztán mikor kiderül, hogy mégiscsak az FP, Vaucher, Soprod, DD stb. volt az elkövető, ne adj' isten a Seiko ugye, akkor persze, hogy az órakedvelők zsebében nyílik a bicska.
Egyszerűen kussolni kéne bizonyos dolgokról marketing szinten, mint régen, és nem lenne semmi baj.
A CoAxial alapvetően nem gyors járatú, és nem ilyen kis méretű kivitelhez van kitalálva. Daniels eleve zsebórára tervezte - amúgy az ő konstrukciója is "csupán" egy 200 éves Breguet-féle ötlet finomítása... Daniels ezt zsebórába teljesen kenés nélküli működéshez tervezte - de tegyük hozzá azt is, hogy sosem készült olyan mennyiségben az Omega előtt ilyen megoldású (vannak más hasonszőrű gátszerkezet konstrukciók is ám!!!) járat, hogy legyen érdemi tapasztalat róluk. Annak, hogy egyedi, "haute couture" kivitelű, megfizethetetlen árú, amúgy sem használt, csak páncélszekrényekben, kiállítási vitrinekben mutogatott órák mennyire megbízhatók - nincs hagyománya, ez sosem derül ki, soha nem fogjuk megtudni azt sem, hogy Breguet Maria Antoinette órája mennyire bírta volna a napi nyúzást.. Könnyen lehet, hogy nem nagyon - ahogy a most újra árverésre bocsátott Graves-féle Patek Supercomplication zsebóra sem járt valószínűleg az elmúlt 60 évben többet pár napnál-hétnél, és meglehet, hogy az időt sem üttették ki vele többször pár tucatnál...
Az Omega CoAxial sorsa egyébként kísértetiesen hasonlít az autóiparban a Wankel-motoréhoz - az is egy forradalminak tűnő, és elvileg csupa előnnyel kecsegtető megoldás volt - ami aztán pár "apró részletkérdésen" végül teljesen elvérzett a gyakorlatban...
A Co-Axial nem fog elvérezni - mert ez nem kommersz, hanem luxuskategória - de a csúcs-eredmény is csak az, hogy nagyon komoly fejlesztések-invesztíciók után sikerült elérni, hogy a járat szerviz-, pontossági- és megbízhatósági-mutatói nem maradnak el olyan mértékben már a teljesen hagyományos sima horgonyjárattól, hogy az a hétköznapi használatban már valóban zavaró legyen - így a termék piacképes, és mint nóvum, kuriózum, a luxusórák világában meg tud egy szegmensben kapaszkodni. De olcsó kommersz óraként elvérezne - hiszen nagy sorozatban gyártva is valamivel több pénzért lenne egy picit mindig rosszabb, érzékenyebb, mint a végletekig bevált, agyonverhetetlen, szörnyen elhanyagoltan is életképes horgonyjárat...
Az az abszurd, hogy ez nem vicc... A szokásos középmásodperces ETA automatákhoz (2824/36 és 2892) pl: a Soprod kínál kismásodperces modult - jóval drágábban, mint maga az alapszerkezet... Pedig nem egy bonyolult történet - de ennyibe kerül a kis szériás modul - mellesleg számottevően rontja a járat jellemzőit (erősebbre is illik cserélni a rugót) - tehát valójában egy visszalépés...
Míg eleve kismásodpercesre tervezett werknél ez a világ legegyszerűbb (nem véletlenül a legelső...) megoldása - csupán meg kell hosszabbítani a másodperckerék tengelyét, és voilà...
"In an admirable show of honesty, Mr. Monachon also cautioned us that although the calibre 8500/8501 are completely designed and developed within OMEGA Granges, it is dangerous to call the movement completely in-house manufactured. Without the help and assistant of Comadur, Nivarox, ETA and Frederick Piguet – all within the Swatch Group, the success of this calibre and the Deville Hour Vision model would not have been possible. The objective is to manufacture the complete movement and watch within OMEGA premises but at the moment, only assembly is done within the OMEGA compound."
Nem úgy zajlott, hogy George Daniels bemutatta a coaxot, az Omega rárepült, az öreg rajzolt-reszelt-fejlesztett, az Omega cad/cam és cnc osztaga meg szájtátva tanult a mestertől.
Pont azért lett olyan, amilyen, mert onnan, hogy bevásároltak, rögtön kifejezetten szakértők lettek a kérdésben, és elengedték
a fülük mellett mindazt, amire az öreg felhívta a figyelmüket.
Kíváncsi lennék én arra, hogy teljesít a Roger Smith páncéljában pihenő pár Zenith, Patek stb., amiket maga Daniels alakított át coaxra. Mert reszelgette ezeket pár évtizeden át...
Mellesleg a Smith által továbbfejlesztett coax köszöni, jól van. Nem nagyon hangosak a fórumok a visszadobált óráitól.
De amúgy igazad van. Sosem fogjuk megtudni, hogy az Omega nem-e futárral küldte az igényeit a 8500ra a Daniels dokumentációval valamelyik Vaucher-hez hasonló cégnek, hogy várja a lerenderelt
cadfájlokat egy olyan szerkezethez, ami hajlandó rendesen működni.
A legtöbb gyár leadja a rendelést szerkezetre. Előadják az igényeiket, és az erre szakosodott, legtöbbször nagy múltú, rutinos cégek elkészítik a terveket, prototipusokat, komplikációkat.
Aztán ha minden oké, felszerelik a gyárban a gyártósort, megkapják az emberek a megfelelő továbbképzést stb., és mehet a menet.
Ez tökéletesen belevág egyébként a Svájci óragyártás történelmébe. Csak a mai marketingipar szeret azon lovagolni, hogy "in-house".
Iszonyatos drága mulatság a "saját" szerkezet terveztetés, gyártás. Csak a szoftver egy vagyon, nem beszélve a gépparkról.
Ehhez jön még a tervezési, gyártási tapasztalat, anyagismeret stb. Ezek nélkül az aduászok nélkül ( sokszor még így is ) olyan gyermekbetegségekkel megáldott werk születne, hogy hajjaj.
Úgy, hogy csak rá kell nézni, és rögtön látni, hogy egy átglancolt Frederic Piquetről van szó (a Bretyó maga meg ezt nem meri nyíltan letagadni, egyszerűen csak nem hajlandó még reagálni sem az erre irányuló kérdésekre)... Egyébként nincs ezzel baj, tőlük jött a Rolex "saját" kronókalibere is.
Azért ez nem ennyire egyszerű.. Először is: a B01 pont az a konstrukció, amiből nem nagyon lehetne lecsupaszított sima automatát készíteni - még annyira sem, mint a 7750-ből... A "kiherélt" werk nem lenne kisebb a komplett kronónál, és az elrendezéséből adódóan az összes hídnak is benne kellene lennie - még akkor is, ha lenne olyan híd, ami alatt nincs is alkatrész (viszont ez hordozza a fölötte lévő, nem elhagyható hidat...). Ráadásul rémesen is nézne ki, kifejezetten tákolmánynak - ahogy egyébként elég gyászosan néz ki a kézihúzósra lebutított, hárommutatós alap 7750 is - nem is mutogatja senki, aki használja/használta, még a Panerai sem...
Ami viszont a kronót illeti: a Breitling alapvetően "kronós cég" volt. Bár saját kalibere tényleg sosem volt (a még mindig nem általuk tervezett, de már alapvetően, zömében általuk gyártott B01 az első...) - de a céget akkor is a kronói tették azzá, ami, ettől lett fogalom, amúgy meg Leon Breitling szabadalma volt a kétgombos, "compteur" összeadó kronó (a korábbi megoldások mind egygombosak voltak, ahol a stop után mindenképpen reset jött, csak utána lehetett újraindítani az órát) - és övék volt az első ilyen óra is. Én a magam részéről meg pont úgy gondolom, hogy a nem kronós Bretyók nem is "igazi Bretyók", csak "divatórák"...
A Breitling valószínűleg nem véletlenül nem fókuszált sima, hárommutatós automata werkre - a legkisebb számban ezek az órái mennek el, a legtöbb eladott Bretyó automata kronó, utána jönnek a kvarcok, és elég marginális a piaca a mezei automatáiknak...
Nem ez a hiba. Hanem ha 2982-a2 és Dubois Depraz modul, akkor tudja ugyanezt a régebbi Longines Master az L601.2-vel, ls készült ilyen kialakításban nagyon szép Revue Thommen is,
és kevésbé szép Mont Blanc is.
És ugyanakkor, ha úgyis ETA, akkor szép historizáló darab a Certina DS1 day-date. Saját werk az már nyilván más tészta. És árról még nem tudunk...
A Breitlingnek szánalmas módon a mai napig nincs három mutatós manufakturális kalibere!
Legalább a B01-et visszafejthették volna annyira, hogy kapjanak egy alap lebutított kalibert, de ők ugyan nem. Szánalmas Breitling. Na, ezért veszek legközelebb Rolexet. Így vesztik el szépen a potenciális vásárlóikat. Mint márka tetszik, de most írom le itt kb. ezredjére, hogy nekem nincs szükségem kronográfra, ezért nem is vagyok hajlandó megfizetni a plusz költséget. Persze öröknaptárra, day-date, tourbillon, és egyéb funkciókra sincs szükségem, ezek mégis olyanok, amit megfizetnék, ha megtehetném. :)
