Nem, én semmit nem javasoltam neki, csak azt kérdeztem tőle, miért gondolja, hogy a Pilisnél ezerszer vadregényesebb Börzsöny könnyebben járható, ha már a Pilisben is gondja volt a haladással... A fészen javasolta neki valaki, hogy ne menjen fel a turistaházig, mert térdig ér a hó. De az nem én voltam.
Igen, 3-4 generáció az azért reális lehet, szerintem is, de én nem gondolnám akkor sem hogy kizárólagosan csak a trackek maradnának.
Pláne hogy a GPS is téved olykor, arrébb teszi az utat, nem fog jelet, igaz ez nagyon ritkán, főleg mélyebb völgyekben fordul elő.
jzp
Nehéz ezt röviden elmondani.
-Most hétvégén egy 4 tagú csapatnak és két biciklisnek magyaráztam el az utat a Bükkben, én, aki 200 kilométerre lakok onnan. Mert semmi nem volt náluk, csak a jelzéseket nézték.
-A Teleki 20-on 6-8 emberrel beszélgettem összesen, egynél volt GPS.
-Karancs-Medves 35-ön összesen 5-6 túratárssal mentem együtt, különböző szakaszokon, egyiknél sem volt.
-Tavaly szintén a Bükkben egy 8 tagú csoportot igazítottam útba a Nagymező felé, meg még egy párost más irányba, egyiküknél még térkép sem volt, nemhogy GPS.
Hirtelen 4 példa, ami beugrott. Még egy:
Hollókőn tavalyelőtt ugyanott szállt meg egy 5 tagú család ahol mi, kéktúrát csinálták, 3-4 naposokban.
Idősebb, tapasztalt túrázó vezette őket, nyakában tokban papírtérkép.
Kérdeztem: GPS? Van, de nem szeretem, csak ritkán veszem elő, kis területet látni rajta.
Ilyenekből gondolom, sorolhatnám még.
Te ebben, a GPS-t profi módon használó közegben mozogsz, persze hogy többet látsz hasonlókat mint te is vagy.
A hétvégi, pár kilométert bejáró, kiránduló tömegeknél pedig szerintem se térkép, se GPS.
Ezért kell még sokáig a jó öreg festett jelzés. Egyszerűen pár évtizedig még semmi realitása a "csak track" elgondolásnak, utána is kérdéses.
amikor kiszáll a kocsiból és megkeresi a túraút "beszállását" addig ha gps-t használ, nem látod
amíg jó a jelzés addig szintén nem úgy megy hogy egyik kezében tartja folyamatosan és azt lesi meredten
ha kereszteződéshez ér és nem tudja merre tovább, előveszi a zsebéből a telefont és ránéz, ennyi
ez kb 20 másodperc
én meg azt a tömeget nem látom, aki papírtérképet keresne
mindenki online/offline navigációt a telefonjára
biztos nem csak azért, hogy ne legyen annyira üres a memóriakártya (amúgy szerintem ez az esélyünk a fiatalokat kirángatni a fotelból az üveglapsímogatásból, a pokémon, endomondo és társai
túra közben is kütyüzik, trekkel, megoszt
és közben lát egy csomó szépet
aki fogékony, az utána is fog járni mikor ezeket már kinövi :-)
Kétmankó eléggé eltávolodott a Kékezéstől, nekem kezd úgy tűnni, hogy ez egy nagyobb vegyes jellegű utazgatás lesz a Kék mentén inkább. Még mindig meg, 11 napnál tart, de pl. most is az "indul a busz Vácra" mondat szúrt szemet.
Úgy érzem picit más világban éltek ezzel a track-GPS-digitális térkép dologgal mint a túlnyomó többsége az erdőben járóknak.
Én folyamatosan azt látom hogy a túrázók, kirándulók 80-90%-a egyáltalán nem használ GPS-t. Még teljesítménytúrákon sem használ a többség.
Nem abból a nagyon szűk rétegből kell kiindulni akit ez érdekel, sokkal inkább azokból a tömegekből, családokból, akik olykor, alkalmanként kimennek az erdőbe egy jót sétálni, gyalogolnak pár kilométert és bajba kerülnek ha nincsenek turista jelzések, és fogalmuk nincsen trackekről, digitális turistatérképekről, tuhuról, csak követik a fára festett jelzést, és aszerint tájékozódnak elsősorban és szinte kizárólag.
És ez rendben is van így.
Ezekre van szükség az erdőben, a GPS nagyon jó dolog, de csak egy szűk réteg használja véleményem szerint.
Hozzáfűzöm, én is állandóan lesem a Dakotát, nem azért mondom. Minden túrámról mentem a tracket.
És rengeteget segítek azoknak akiknek nincsen ilyen és sokszor még nem is hallottak róla. És valószínűleg nem is érdekli őket.
Vajon milyen messze vagyunk attól az állapottól, hogy megszűnnek a terepi turistajelzések, és csak egy elméleti "trekk" fogja jelölni az útvonalat?
Persze ebben az esetben a trekket kiadóé lesz a felelősség, hogy hova vezeti a túrázni vágyót!
Hiába no, az idő eljár felettünk, de a fáknak csak jobb lesz, ha nem kell még azzal a kevés megpróbáltatással sem terhelni, amivel egy turistajelzés jár.
Végül is, sikerült átvészelni a logarléc használatát, és manapság már a szeksztánst is egyre kevesebben használják.
Az iránytű is csak az egyszerűsége és olcsósága miatt van már piacon...
Kicsit megkésve, de az utolsó szakaszt is sikerült bejárni.
Rábapordány - Bágyogszovát.
Ezzel megteremtődött a lehetősége annak, hogy a TUHU térképén a szabadkézi rajzot felválthassa a trekk alapú útvonal.
Ráadásul változás van a füzetben lévő útvonalhoz képest, és az se jó hír, hogy alig-alig találtam jelzést.
Az országút gyenge "törése" volt az egyedüli támpont Rábapordány határában, vaktában indultam a füves úton észak felé, be a "semmibe".
Fa van bőven, de jelzés nincs.
Az ároknál (ezt mutatja a kiadott térkép) van egy eldugott faágon egy gyenge jel, de itt az útvonal épp változik, a kiadott térképpel ellentétben nem jobbra, hanem balra kell fordulni. Ezt semmi nem jelzi. Később egy magányos, csenevész kis fán van egy kopott jel, majd semmi. A keréknyomokat követve jutottam el oda, ahol végre találtam egy tiszta jelet. Itt a füzet szerint törik az út dél felé, de én nyugat felől közelítettem, és ez az út nincs a kiadott térképen.
Vannak kiágazó útvonalak, melyek ha rajta lennének a térképen, akkor segíthetnék a tájékozódást.
Sajnos, ezek felmérése ezúttal kimaradt, de ami a térképen lesz útvonal, az OK.
Az OSM térképén is csak az útvonal látszik.
Na mindegy, a legfontosabb, az útvonal OK, de engem bosszant, hogy a térképen nincs tereptárgy, csak az útvonal van. Pedig van egy jópofa fasor, ha ezt sikerülne a térképre "varázsolni", akkor az sokat segítene.
Bágyogszovát felől egyszer már "benéztem", el is jutottam a kőkeresztig, melyet 1881-ben állítottak, de kitt akkor visszafordultam, ellenkező volt az irány.
Meglehetősen jó állapotban van a kőkereszt felirata.
Amúgy se pad, se farönk. Irányító tábla sincs. nem hosszú, de embert próbáló, különösen a jelzés hiánya zavart. Nem ehhez voltam szokva eddig.
Egy újabb szakadással tehát kevesebb.
Szép emlékeket őrzök a hosszú szakaszról, Sopronnémeti - Rajka.
A múlt hétre rossz időt ígértek, de tapasztalatból úgy láttam, hogy a Kéktúrán soha nincsen rossz idő. Januárban elindultunk Írott-kőről, most érkeztünk a Balatonhoz. Amikor az erdőben lévő hó felerősíti a nappali fényt, a világoszöld levelek még szebbé válnak. Kár lett volna kihagyni!
A hó miatt viszont a fák ágai több helyen ráhajoltak az ösvényre, akadályt képeztek. A medvehagyma pedig teljesen eldőlt a hó alatt.
Valahol Vállus után a Csákány-tetőre menetelve ilyen kép tárult elénk:
En nem csinaltam kepet a hetvegen, de nalunk 1200 alatt nincsen egy szem hó sem. Mult heten kedden meg lent is esett a varosban (600 meteren) de elolvadt rögtön. Erdekes, hogy most Tirolban melegebb van mint Magyarorszagon...
Egy "kedves" ismerősünk biztatására (A héregi melósok is erre jártak munkába gyalogosan Tardosra, a bányába) mi is megtettük Héregről a zöldön az utat a kékig. Nem sokat nevettünk. De legalább jól bemelegítettünk a Bányahegy-Pusztamarót szakaszra.
ezt anno én is kinyomtattam, meg barlangosakat/forrásokat, csak aztán volt vele valami nyűgöm, nem találtam meg/nem tudtam beazonosítani minden barlangot és kiderült hogy azóta van újabb amiben van térképvázlat, valami ilyesmi rémlik
no akkor még majd futok egy kört, ősszel terveznék arra valamit..
Bükk szirtjei túramozgalom Az első négy szirt, 14km Molnár-szikla, Szeleta-tető, Fehérkő, Gulicska
Jól aludtam, pedig a szállásommal átellenben lévő Molnár Csárdában esküvő volt, a zene hajnal 4-ig vidított, de ez valahogyan most pozitívan hatott rám is, nem zavart egyáltalán. Az eső is egész éjszaka kopogott az ablakon, de bizakodtam... És lám: mikor reggel 7 körül kiléptem az alsóhámori szállásom kapuján ragyogó reggeli napsütés köszöntött, szemben a Szinva-patak csobogott, hűs, erdei levegő csapta meg az arcom... áááá, ez az, igen, ezért jöttem! Mikor jól érzem magam túra közben akkor dúdolni szoktam, most útban a Csanyik-völgy felé (mellettem a Szinva zuhogott) egyből rákezdtem: "Egy kis patak, mindig rohan, egyre csak, énekel..."
A Csanyiknál, a kisvasút sínjeinél indul a piros jelzés és a Szinva-tanösvény kék átlója felfelé, a Molnár-szikla, és a Szeleta-barlang irányába, itt kezdtem a kódgyűjtő túrámat. Jól kijárt ösvényen hamar elértem a keresztet hordozó, 300 méter felett valamivel magasodó Molnár-sziklát, (első pont) amely nagyszerű kilátást nyújtott, a völgyben elkészített Nagy-Magyarország "pörformanszra", és Alsóhámorra is.
1. szalamandrák
2. itt indul a piros sáv jelzés és a tanösvény a Szeleta-barlang és a szirtek felé
3. Nagy-Magyarország a völgyben
Azonnal új dalra váltottam magamban: "Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország..."
A Szeleta-tető felé volt még pár kiugró szirt, jó kilátással, majd a Szeleta-Zsomboly víznyelője következett, nagyon érdekes hogy a felszínen csupán egy kis lyuk, aztán meg több tíz méter hosszan egy jókora barlang valahol odalent. A következő sziklakilátó, a Szeleta-tető volt, amely csodás, orgonabokrokkal keretezett panorámát nyújtott a Palota-szállóra, és a Lillafüred körüli hegyekre. Pár perc álmélkodás után lesétáltam a barlanghoz, elolvastam a tájékoztató táblákat, majd bementem egy 15-20 métert, hát mit mondjak, nagyszerű, lenyűgözően hatalmas, és félelmetes, szinte várja az ember hogy morran egyet a sötétben a barlangi medve és felizzanak a szemei! :-)
1. a Szeleta-zsomboly
2. a Szeleta-barlang ásítozó bejárata
3. Lillafüred
Gyorsan ki is jöttem, felírtam a kódot, és vidáman gyalogoltam tovább a tanösvényen, amelyen hamarosan ott értem el a Lillafüredi autóutat ahol a múlt heti Dolka-tetős utamat kezdtem. Aszfalttaposás következett, a Hámori-tónál ott sorakoztak a katasztrófavédők, vadászok, erdészek, rendőrök, de az autók szabadon mozoghattak, legalább is itt még. (Mondták hogy pár napja még Alsóhámorig sem engedtek senkit :-O ) A Fehérkőlápa felé indultam, tudtam hogy jó kis mászóka lesz, de megláttam hogy éppen nyit a Herman Ottó múzeum, így aztán bementem a kedves kis házba, ahol éppen kávéztak, és némi könyörgésre nekem is lefőztek egy adagot... örök hála! :-)
1. a Hámori-tó
2.-3. Herman Ottó autentikus kis háza ma múzeum
Nagyon nagyon érdekes múzeum ez az utolsó magyar polihisztorról, mindenkinek melegen ajánlom! A tárlatvezető úr rengeteg plusz információt ad a kiállításhoz, nagyon tájékozott, jó beszélgetőpartner, a kiállítás sokoldalú, érdekes tárgyakkal, például a barlangi medve koponyája is látható, továbbá egy medvecsontból készült pennatartó. Ez akkor készült mikor még nem tudták hogy az barlangi medve csontja...:-) A Fehérkő-lápa felé vezető kapaszkodó a zöld sáv jelzésen gyönyörű bükkerdőben vezetett, régi Kohász Kék jeleket is fedeztem fel ismét, olyanokat amiket eddig nem láttam máskor.
1. régi kék jelzés, új fakidőlések
2. félig kidőlt bükkfa
3. fények a Fehérkőn (567m)
A csúcshoz közeledve egyre több volt a gyökerestől kidőlt bükkfa, ezek a fák a múlt héten még álltak, ezek mind friss kiborulások voltak. A Fehérkő csúcsán szinte másodpercenként változott a kilátás a vonuló felhőknek köszönhetően, csodás volt! A Gulicska-szikla felé továbbra is a zöld sáv jelzésen haladtam, az időjárás kezdett begorombulni, egyre több volt a felhő. Rövid pihenőt tartottam a Hajnalka-forrásnál, majd némi hullámvasutazás egy újabb ördögszántásos, szép erdőben, és már ott is álltam a nap legszebb kilátópontján, melynek szépségéhez jelentősen hozzájárultak a folyamatosan és gyorsan változó időjárási események is.
1. kilátás a Gulicskáról első pillantásra
2. és 10 perc múlva ugyanonnan
3. zúgó patak, havas eső, Alsóhámor
Több mint fél órát töltöttem itt, a közeledő esőfelhők késztettek továbbindulásra. Alig hogy elindultam, már esett is, de én csak énekelgettem az esőben...:-) "Vasgyár a neve a helynek, Vasgyár, ahol fölneveltek, Vasgyár, Ahol engem mindenki ismer..."
A zöld jelzésen folyamatosan zuhogó havas esőben értem vissza Alsóhámorra, megmosakodtam, zenének beraktam a hármas Eddát '83-ból, és elégedetten indultam haza. "Köszönök, neked Miskolc, sok szép éjszakát, felidézek, egy dalt, Az ő kedves dallamát..."
Ezekre van szükség az erdőben, a GPS nagyon jó dolog, de csak egy szűk réteg használja véleményem szerint. 
