csinnnKA!
Tényleg a végeredményre gondolok. Egyébként már régen feladtam volna az egészet, mert nem egy leányálom.
A méh minden hónapban felkészül arra, hogy a megtermékenyített petesejtet befogadja. A méh fala alkalmas lesz arra, hogy oda beágyazódjon az emberió, azonban ha ilyen nincs, akkor az többé-kevésbé rendszeresen kiürül, tehát ennek nem sok köze van ahhoz, hogy van-e petesejt, vagy nincs. Azt hiszem így működik a dolog.
Buksi!
Szép kis herce-hurca áll már mögötted, Te szegény! :-I
Dehát gondolj a végeredményre! :-)
(Gondolom, azt teszed.)
Lehet, hogy most hülyeséget fogok kérdezni, de ezzel az elzáródott petevezetékkel hogy tudtál menstruálni?
Mert ha a petesejt a petefészekből nem tudott lejönni a méhbe, akkor az egész menses-folyamat mégis hogy működött???
(Bocs, tényleg elég laikus vagyok... félő, hogy mire én is nyakig járok majd a témában, addigra saját bőrömön tapasztalhatok meg mindent.)
Kedves csinnnKA és Zsófi!!
Amikor megcsinálták a harmadik HSG-t csak annyit tudtak megmondani, hogy nem tudott a kontraszt anyag átmenni a vezetéket, így nem láttak semmit. Ezután megműtöttek és akkor derült ki, hogy fejlődési rendellenesség miatt mindkét vezetéknek a vége zárva van. Lehet, hogy volt peteérésem és a sok gyógyszer és injekció miatt termelődött is rendesen (olyan lehettem mint egy rágódumi automata), de nem jutottak szerencsétlenek a hasüregemből sehová sem. Megműtöttek, kívül-belül megnéztek mindent (petefészket, vezetéket, méhet) azért is, hogy nincs-e rajta ciszta, mióma, meg még mit tudom én, hogy miminden. A vezetéket megnyitották, és akkor kaptunk 1/2 évet arra, hogy teljesen normális úton teherbe essek, mert utána igen valószínű, hogy ismét elzáródik a rendszer.
Ultrahangon én is voltam már legalább 200x, de azt mondta az orvosom, hogy ha most megcsinálják a HSG-t, akkor egyúttal a méh állapotát is meg tudják, nézni, hiszen azt úgyis teljesen kitölti a kontrasztanyag.
Buksi!
Miért kellett megműteni?! :-o
Nekem a nőgyagyászom valami olyasmiről mesélt, hogy ha találnak érett, egészséges petesejtet a petefészekben, akkor azt onnan is ki lehet emelni (pl. mesterséges megtermékenyítéshez), vagyis egy elzáródott petevezeték nem lehet akadálya a gyermekvállalásnak.
Azt pedig elég nagy szemétségnek tartom (sajnos magam is tapasztaltam már), hogy az egyik kórház nem fogadja el a másik leletét. Ez azért mégsem egy rutin-vérkép, nem?! :-/
A méhed tekintetében pedig nem elég egy szimpla ultrahang?! Nekem azzal nézték meg (nem mondom, majdnem bepisiltem, mire megfelelően telített volt a hólyagom az árnyékoláshoz). Éppen formai, alaki, méretbeli kérdések tisztázásához.
Istenem! Ki tudja, mi vár még rám! :-O
Kedves Buksi, mit jelent az, hogy miután kiderült, hogy el van záródva mindkét vezetéked, megműtöttek?
Nekem csak az egyik van elzáródva, ennek ellenére 2 éve nem estem teherbe, bár az igaz, hogy a nem elzárodott oldalon meg gyakorlatilag nincsen peteérésem. Nekem egy olyan műtéti módot ajánlottak az elzáródás megszüntetésére, amit állítólag szívsebészek használnak és Mo.on csak kisérleti jelleggel üzemel. És eléggé félek tőle, ezért kérem a tanácsodat, hogy milyen mód van a felnyításra a Te tapasztalatod alapján ???
Válaszodat előre is, köszi !!
Elnését, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de én csak egy munkahelyei topicolo vagyok, így változó intenzitással tudok csak hozzátok kapcsolódni.
Kedves piglet!
Hogy miért csináltak nekem 4 HSG-t. Fogalmam sincs. Ezt csak az Úr és a dokik tudják.
Egyébként egyet csináltak még Debrecemben, az nem sikerült, a következőt is ott csinálták, akkor kiderült, hogy valami bibi van. Utána pestre kerültem, az első lépés szinte egy újabb HSG volt (a debreceni eredményt nem fogadták el), természetesen itt is az volt az eredmény, hogy el van záródva mindkét petevezetékem, utána megműtöttek. Most pedig kell ismét csinálni egyet, megnézik, hogy ismét zárt-e a rendszer, illetve, azt is mondta a doki, hogy megnézik, hogy a méhemmel minden rendben van-e. Nincs-e olyan probléma (formai, alaki, méreti), amitől esetleg a lombikbébi sem sikerül. Ennyi röviden, ezért várok a 4. HSG-re.
en szerencses voltam, absz. tradicionalis modon estem teherbe.. csak elmeselnem egy ismeros hazaspar estét. Ertelmisegiek, tobb evi meddoseg utan masodik megtermekenyitesbol harmasikrek... par honapra ra az asszony spontan teherbe esett/ papirjuk van rola, hogy ez nekik nem megy/
persze, megszulte, merthat micsoda dolog volna elvetetni.
Most hallottam megint roluk. Ujra teherbe esett, persze most is megtartottak. 3 ev alatt 5 gyerek :-)))
en par eve talalkoztam vele es sutott rola, hogy orulten akar kisbabat. biztos, hogy emiatt a nagy akaras miatt nem jott ossze elobb.
Van az ismeretségi körünkben olyan pár is, akiknél minden tökletesen rendben volt, és még sem sikerült. Többször megpróbálkoztak a felfecskendezéssel is, de ott sem történt semmi. Majd a harmadik után azt mondták, hogy most szünet. A második hónapban összejött a baba, most 6 hónapos terhes.
Úgyhogy Wagner úrnak nagyon igaza van. Sokszor a Teremtő jobban tudja, kihez mikor kopogtasson a gólya.
Miért csinálnak neked több átjárhatósági vizsgálatot? Nekem csak egyszer csinálták. Mi három évig jártunk fű-fa-virághoz. Történetesen a Dél-Pestibe. A férjemmel is és velem is volt zűr. Egyik sem volt túl súlyos, de éppen elég ahhoz, hogy a dokik azt mondják: MAx. 2% az esélye annak, hogy normális úton összejöjjön. Tavaly augusztusra igérték be még csak az első felfecskendezős próbálkozást (homológ inszemináció), mindezt azzal, hogy kétszer megpróbáljuk, utána pedig jöhet a lombik. Mondván nincs sok esélye, hogy összejöjjön. Nem kellett odáig eljutnunk. A leges legutolsó pillanatban összejött kisPiglet, aki azóta 4,5 hónapos virgonc csemete. Az orvosok is megdöbbentek.
Nem vagyok erintett a temaban, de egy dolog megdobbentett.
"nem engedelyezhetik negy gyermek kihordasat" - ez nekem eros, szvsz semmi kozuk hozza, ezt kivulallo nem dontheti el! Hogyan lehetseges, hogy egy kismamat ilyen dontesi helyzetbe hozzanak? (szvsz az, hogy a dokik pakoltak be oda az embriokat, nem ruhazza fel oket extra jogokkal az anyat illetoen!!!!)
Fogászati herce-hurca -még ha offtopic is- nekem sem ismeretlen, így kezdtem. Aztán egész belejöttem, már annyit gyötrődtem, akár egy fakír.
Bébi ügy:
én most ott tartok éppen (mondhatni a legeslegelején), hogy másfél évi házasság után passivityből átkapcsolnék activity-be, vagyis utánajárok a dolgoknak. Nálam azért is sürgős a dolog, mert igencsak túl a 30-on... sajna, és ahogy Kirstie Alley(?) mondta a "Nicsak, ki beszél?"-ben: ketyeg a biológiai órám! :-/
Úgyhogy olyasformán ülök itt "köztetek", mint egy új vendég az étteremben: vizsgálgatom az étlapot, és közben nézem, ki mit "eszik", kinek mi "ízlett" stb. Őrület, hogy ilyen dolgokban az ember jóformán alig juthat információkhoz. :-(
Bár nem fogászati szakrendelés folyik ezen a topicon, azért leírom. A rokonságom már előre viháncol amikor a fogorvoshoz készülök. Nem vagyok egy egyszerű eset az biztos. Bármit csinál a fogorvosom az biztos, hogy előtte szurit kérek. Ráadásul, hogy az injekció se fájjon előtte Lidocain spray-vel szokta befújni a injekció leendő helyét a doki. De szerencsére már régóra ismer, és a kezelőlapomra rá van írva:"Zsuzsa! Bármit csinálsz szurit kérek!" Elég nevetséges nem?
Más!
A korábbi hozzászólásokból olvastam én is, hogy a Budai Centrumot sokan jónak találják, a Káli intézetről azonban nem. Én az I. Női Klinikára járok, de mivel egy kicsit más a helyzetem, mint a legtöbbeknek így csak jót tudnék írni nagy általánosságban erről a helyről. Talán egy hónap múlva, amikor túl leszek az újabb átjárhatósági vizsgálaton meg tudom majd írni, hogy azzal kapcsolatban ott most hogy is mennek a dolgok.
Én nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a topicra, mert tényleg sok mindent megtudtam már eddig is, és azt hiszem bármilyen témában bátran ki lehet kérni azoknak a véleményét akik már előttünk járnak, és túl vannak olyan vizsgálatokon, esetlen többszöri beültetéseken amik még előttünk ismeretlen területek.
Buksi!
Egyetértünk! Fájdalomküszöb mindenkinél máshol van, sőt: egyazon személy esetében is változhat. Itt vagyok pl. én, a magam fogászati tapasztalataimmal. Pár évvel ezelőtt egy szimpla "koronázási procedúra" megviselt, mint lelkileg, mint fizikailag. Fájt! Aztán most tavasszal egy nagyon komoly szájsebészeti műtéten estem át, ha nagyon finom akarok lenni, azt írhatnám, hogy "azt hittem, besz*rok, úgy fájt", mégis sokkal jobban bírtam (relatíve) ezt a pokoli nagy kínt, mint 5-6 éve azt a "kis semmiség"-et. Szóval önfegyelem kérdése is, hogy ki mennyire hisztis.
"Nem tudom, hogy Te hova készülsz," Na, ezt még én sem, most még csak a bátorságösszeszedés és a tapasztalatgyűjtés stádiumában leledzem. De hogy a telem (s talán még a tavaszom is) erről fog szólni, az tuti.
Úgyhogy nagy érdeklődéssel olvasom a hozzászólásokat. Az ember önsajnálgató, aggódó lelke mindig könnyebb, ha sorstársakkal találkozik, akiket máris közel érez magához.
És a tapasztalatcsere szerintem fontos és hasznos dolog! :-)
Mindenkinek máshol van a fájdalomküszöbe, de azért azt kell hogy mondjam nem egy nagy tragédia. Kellemetlen érzés az biztos, hiszen kontrasztanyagal töltik fel a méhet és a petevezetékeket és ahogy az kitölti a helyet egy kicsit feszít, de nem kibírhatatlan. Ezen kívül a méhszáj tágításához érzéstelenítőt kapsz. Nem tudom, hogy Te hova készülsz, de az I. Női klinikán ezt ma már ambulánsan csinálják. Reggel bemész, pik-pak megcsinálják és mehetsz haza.
De azt mégegyszer hangsúlyozom, hogy mindenkinek máshol található a fájdalomküszöbe, az egyik meg sem érzi, a másik pedig azt hiszi, hogy itt a világvége. Én már túl vagyok 4-en de még mindig itt vagyok, és most készülök egy újabbra.
Buksi!
Irigylem a jó (bensőséges) kapcsolatodat a sógornőddel. Mi sajnos csak látszólag vagyunk "viszonylag" jóban, valójában semmi esély, hogy közel kerüljünk egymáshoz. (Azt mondják, ahol túl jó az anyós, ott mindig van egy nem túl jó sógornő.) :-/
Lányok!
Az egyik barátnőm most esett át átjárhatósági vizsgálaton, és mivel nincs kizárva, hogy rám is vár effajta nyalánkság, ha valamelyikőtöknek van arról tapasztalata, megoszthatná velem e helyen, hogy: tényleg annyira borzalmasan fáj??? :-(
(Ő csak annyit tud róla, hogy valami zselészerű anyaggal csinálták, de mindvégig úgy érezte, hogy az érintett helyen az egész belsőteste szétég.)
Mindenesetre, jól rámijesztett ezzel a "kibírhatatlan fájdalom" sztorival. Úgy hallottam egyébként, hogy a beültetés sem egy kéjhömpöly! Muszáj mindennek ennyire fájnia?! :-(
Na látod! Tényleg igaz, hogy van mindig valami ami rosszabb, és az érzelmi válságból is ki lehet mászni, ha nem zárkózól be a saját világodba, ha kibeszéled magadból azt ami a fejedben jár.
Szerencsémre a sógórnőmmel nagyon jó a kapcsolatunk. Tényleg mindig mindent megbeszélünk, és bár ő pik-pak szült két gyereket, nekem nagyon sokat segítenek a beszélgetéseink, úgy lelkileg.
Szerencsére én nem vagyok érintett ebben a témában, más okok miatt járok dr. Konchoz. Az eddig leírtak alapján azt hiszem, jó helyen van az 1 %-om. mert én a Budainak szoktam adni.
nori
Köszönöm a bíztatást! Valóban így van, ahogyan írtad! (Hasonló történetem van, amikor én voltam kórházban. Akkor azt hittem, az én bajom a legnagyobb a világon. Aztán behoztak egy 20 éves lányt - mondhatnám, kislányt -, és kipakolták. Rákos volt....Ennél nagyobb tragédiát akkor el sem tudtam képzelni...)
Szia Borka!
Nagyon tetszik ez az optimista napkezdet!
Tegnap este eszembe jutott valami.
Egyszer amikor bent feküdtem a kórházban, az egyik szobatársam azt mondta.
"Amikor megtudod, hogy valami bajod van, teljesen le vagy törve, nagynak és nehéznek érzed a terhet amit rád róttak és cipelnek kell, aztán bekerülsz egy ilyen helyre és rájössz, hogy a te csomagod nem is olyan nehéz és lehet hogy nem is a legnagyobb."
Külön Borkának!
Tehát amit tegnap írtam Neked, csak úgy külön még ennyivel tudnám kiegészíteni. Néha ez eszembe szokott jutni amikor nagyon a padló közelébe kerülök, aztán vagy segít, vagy nem.
Most én is leírok egy bíztató történetet.
Éppen a napokban zajlanak az események, a hölgy 6 hónapos terhes. Na de: előtte 10 évig próbálkoztak, természetesen minden vizsgálaton, inszemináción, beültetésen túlestek, és soha nem volt eredménye. Az ötödik beültetés azonban sikerült. CSakhogy nem egy, hanem NÉGY embiró tapadt meg!!! Az orvosai azt mondták, nem engedélyezhetik a négy gyemrek kihordását, ha a természet nem rendezi magától, minimum kettőt el kell venni. De ez pedig kockázattal jár. A hölgy napokig sírt, és tanakodott, mit csináljon. Aztán - ahogyan azt kell - a természet rendezte a doglot, kettő embrió magától elhalt. Maradt hát kettő baba, akik gyönyörűen fejlődnek. Barátnőm - aki most 35 éves - ikreket vár. Egy kisfiú, egy kislány.
Úgyhogy fel a fejjel!
Most - hogy megint új napra virradtunk, újra bizakodó vagyok én is!
A gratulációk nagyon jól esnek (köszönet), de igazából még alig-alig merjük mi is elhinni.
Ami a program nehézségeit illeti - tulajdonképpen "csak" lelkileg kell elviselni azt az érzést, hogy esetleg kudarc is lehet a vége. A sok, és időre kapott injekció, a rengeteg idő, amit azokra fordítasz, meg a dokiknál való várakozás őrlik fel igazán az embert.
Ahogy visszatekintek az elmúlt évekre - egyre több és több pár érkezik a programba, ami a Budaiban való hosszú hosszú várakozásokban realizálódik.
A magam részéről azt csak ajánlani tudom, más helyekről nincs tapasztalatom.
A sorstársakkal azért sokat beszélgettünk és többen más hasonló helyekről érkeztek kellemetlen tapasztalatokkal (mind gyógyszer, mind anyagi tekintetben /főleg a Káli-ból/).
A program előtt (1-2 hónappal) a dokik előadásszerűen több párnak egyszerre adnak tájékoztatást arról, hogy mi hogyan történik, nagyon jól elmagyaráznak mindent, kérdezni is lehet. (Én éppen akkor nem voltam itthon, de a nejem ott volt és nagyon tetszett neki).
Jó reggelt Mindenkinek! Üdv a fedélzeten csinnnKA!
Kedves Kovács Ernő! Azt hiszem mindannyiunk nevében megköszönhetem Neked ezt a sok érdekes és értékes információt. Hiszen erről soha senki nem beszél, végig sem gondolja senki, hogy ez egy igen komoly anyagi kihívás minden nap. Gyógyszerek, tesztek, vizsgálatok, injekciók, etc.
Egyébként soha nem gondoltam, hogy ez ennyi embert érint. Ha hallottam a TV-ben, rádióban róla, azt gondoltam csak néhányan vannak, és amikor először elmentem az első rendelésre, majd' leesett az állam annyian voltak, és most, hogy rendszeresen kell mennem, az alapmagon kívül, mindíg találkozok újakkal, és még újabbakkal (SAJNOS).
Sokan járunk egy cipőben (az enyém 37-es, hát a tiétek?). :-)
A gyermekvállalás küszöbén álló potenciális anya-jelöltként én is egyre jobban irigylem azokat a környezetemben lévő csajszikat, akik csak úgy sitty-sutty teherbe esnek és kihordják a bébit cirkuszok nélkül, mert hát hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga. (mármint nekik)
Az a barátnőm jut eszembe, akivel 30 éves korában közölték a szomorú hírt, hogy sajnos nem lehet gyereke. Ne is reménykedjen, mert NEM_LEHET!
Ezek után - lelkiekben felkészülve az örökbefogadásra - 33 évesen mégis terhes lett. Először... másodszor... nem, most nem az jön, hogy senki többet harmadszor! KILENCSZER!!!
A nyolcadiknál közölte, hogy lelkileg nem bírja tovább... fél, hogy összeroppan. Elsősorban talán a reménykedésben borult ki. Mert hát kiderült, hogy végül is lehet(ne) gyereke, bár vagy 9-féle hormont mesterségesen kell pótolni stb. Aztán, amikorra végre "rendbetették" belgyógyászatilag, valami miatt nem tudott teherbeesni. (Amúgy már minden rendben volt.)
Ekkor jöttek a beültetések, majd szépen sorban a vetélések. Elég cudar volt. (néha vele sírtam)
Végül megmaradt a kilencedik. Félidőtől ágyban kellett feküdnie, hatodik hónaptól kórházban, de úgy, hogy fel sem kelhetett (ágytálazták, fürdették stb.). Szörnyű volt. Ő meg, mint egy szent, átszellemült mosollyal tűrte az egészet. Csak a gyerekre gondolt... hogy mennyire akarja, és hogy milyen jó lesz, ha végre meglesz.
Végül (36 évesen) egy gyönyörű, makkegészséges(!) kislánynak adott életet. (Ennyi hormon-bomba után csuda, hogy ilyen tökély lett a baba.)
Azt mondta az orvos, hogy "igen, lehet második gyerek is, most már sokkal könnyebb és egyszerűbb lesz minden", mert az első szülés a nőknél valamiféle hatalmas hormonrobbanást jelent, ami után már minden úgy megy, mint a karikacsapás. Tényleg úgy ment, mert az első baba után alig másfél évvel megérkeztek a kistesók... hárman! :-)
(Két egypetéjű ikerlány és egy kisfiú.)
Most négy lurkó boldog édesanyja, totálisan kiteljesedett az anyaságban, megszépült, kivirult, és amióta túlesett az első sokkon (mármint amikor közölték vele ultrahangon, hogy hármasikrek), azóta minden nap hálát ad az istennek, hogy nem adta fel a legelején, hanem volt ereje és türelme végigcsinálni.
Mert ahogy a mondás (és a legtöbb nőgyógyász) tartja: "A nők mindenre képesek azért, hogy legyen vagy hogy ne legyen gyerekük!" Ez van! :-)
Húúú!
Köszönöm a tájékoztatást. Amint látom ez sem lesz egy egyszerű feladat. De jó hogy Ti már túl vagytok ezen a próbálkozós időszakon. Úgy tudtam,hogy egyszerre csak 3 embriót ültetnek be. Néha ha rémálmaim vannak, mindig 3 gyereket fogok. Tudom, hogy így nagyobb az esély (33,333 %), hogy akár 1 is megmaradjon, de ez még nekem tényleg ijesztő, hogy egyszerre 3 legyen, de hát 5??? Persze ezek csak képzeletbeli dolgok. Most annak is örülnék, ha 1 lenne.
Hát pontos biológiai definíciókat ne várj, de a lényeget (amennyire követni tudtam a nejemmel történt eseményeket) megpróbálom megmagyarázni. A legtöbbször ugyanis csak ő jár(t) a vizsgálatokra, én csak másodlagos forrás vagyok.
A stimuláció lényege az, hogy a petefészket(?) (napi injekciózással) stimulálják több petesejt termelésére. Állítólag ~10 szükséges. (Normál esetben havonta egy van.)
Ezeket leszívják és a férj spermiumával megtermékenyítik "lombikban". Na most az esetek nagy részében a tízből kb. a fele lesz életképes. Ezeket 3-5 napig (minél tovább sikerül "kinn" életben tartani őket spec. folyadékokban, hűtőben, annál jobb az arány) életben tartják, de ez csak egy határig lehetséges (ma ez 5-6 nap úgy tudom).
Ezután következik a beültetés. A 2-3-4-5 db embriót a méhbe ültetik és következik a reménykedés időszaka. A ki, ill. beültetés félnapos kórházi tartózkodással jár.
Az, hogy utána hány tapad meg, 0-5 között bármennyi lehet.
Találkoztunk tavaly olyan házaspárral, akinél mind az öt megmaradt, de ez már komplikációkat okozhat, nem is hagyták meg náluk.De ez egy másik történet..
Budán korábban 30 %-os sikerességet mondtak, az idén az 5 napos beültetést egyre inkább alkalmazzák és 50 %-hoz közeli arány tapasztalataink szerint talán igaz lehet.
Igazán mondom, hogy őszintén örülök a sikereteknek. Amióta tudom, hogy ez nekünk nem megy simán, sokkal jobban örülök minden újabb jóhírnek,legyen az család, barát, ismerős, topictárs, stb.
